Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-24 / 172. szám

1977. június 24., péntek Dunántúlt napló 5 Közlemény valósulnak meg. Tudományos és kulturális életünk tényezői­nek fontos feladata, Hogy nemzetközi síkon is helyt áll­janak és hozzájáruljanak a haladás és a szocializmus esz­méinek térhódításához. Kulturális kapcsolataink a szocialista országokkal ered­ményesen fejlődnek, s arra tö­rekszünk, hogy tartalmas együttműködés jöjjön létre az emberiség kultúrájának minden haladó képviselőjével. Népünk kész arra, hogy befogadja az emberiség múltjának és jele­nének minden kulturális érté­két és ugyanakkor büszkén tárja a világ elé saját alkotá­sait. © A Központi Bizottság meg­állapította: értelmiségünk ma­gáénak vallja a szocialista tár­sadalmat, alkotó munkájával támogatja építését, s ez meg­felelően tükröződik kulturális életünkben is. Pártunk politi­kája, szocialista rendszerünk, értelmiségünk helytállása bizto­síték arra, hogy kulturális fej­lődésünk a jövőben is eredmé­nyesen folytatódik. A Központi Bizottság a to­vábbiakban szervezeti és sze­mélyi kérdéseket tárgyalt és döntéseket hozott: — Kozári lózsef elvtársat, a KB pártgazdasági és ügykeze­lési osztályának vezetőjét más megbízatása miatt felmentet­te beosztásából; — Karakas László elvtórsat, a Központi Bizottság tagját ki­nevezte a KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának veze­tőjévé; — Ezen kívül ajánlásokat fo­gadott el állami tisztségek be­töltésére. Befejeződön a KGST XXXL ülésszaka Varsóban csütörtökön befejezte munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXI. ülés­szaka. A tanácskozás záróaktusaként a delegációkat vezető kormányfők, köztük Lázár György, a Ma­gyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, aláírták az ülésszak munkájáról készült jegyző­könyvet. A tanács határozata értelmében az ülés­szakról szóló hivatalos közleményt későbbi idő­pontban hozzák nyilvánosságra. Az aláírást követően Piotr Jaroszewicz, a ven­déglátó Lengyel Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke méltatta a tanácskozás jelentő­ségét, majd befejezésül Manea Manescunak, a KGST soronkövetkező XXXII. ülésszakát rendező Ro­mánia miniszterelnökének adta át a szót. A KGST Végrehajtó Bizottságának soros elnöke Mihai Marinescu román miniszterelnök-helyettes lett. Lázár György hazaérkezett Varsóból (Folytatás az 1. oldalról) ról. a kongresszusi határozatok megvalósításáról, a párttagok kötelességeiről, a párt életé­ről, valamint közéletünk min­den fontos kérdéséről. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy a párttagság oz egyéni beszélgetések során is reálisan, nagy felelősséggel nyilatkozott a párt politikájáról és annak megvalósulásáról. A párt eszmei, politikai, szerve­zeti egysége szilárd, érvénye­sülnek a lenini normák, a kom­munisták lelkiismeretes, példa­mutató munkával vesznek részt a szocialista építés feladatai­nak megoldásában. A Magyar Szocialista Munkáspárt ered­ményesen tölti be társadal­munkban irányító, vezető sze­repét. © A Központi Bizottság a tagkönyvcsere politikai tapasz­talatai alapján a következőkre hívja fel a figyelmet: — Továbbra is nagy gondot kell fordítani a pártépítő mun­kára. A pártba jelentkezők elé magas erkölcsi és politikai kö­vetelményeket kell állítani. A tagfelvételi munkát annak tu­datában kell folytatni, hogy a pártot körülveszik a szocializ­must meggyőződéssel építő szimpatizánsok széles tömegei. Közülük egyéni elbírálás alap­ján — minden mechanikus ka­tegorizálást mellőzve — a mun­kások, mezőgazdasági dolgo­zók, termelőszövetkezeti parasz­tok, értelmiségiek és alkalma­zottak legjobbjait kell párttag­gá nevelni. — A párt belső életét bevált gyakorlatunk szerint, a lenini normák alapján kell tökélete­síteni. Ennek fontos eleme, hogy minden pártszervezetben mindenkor biztosítani kell a párttagok személyes vélemé­nyének szabad kifejtését, és er­re a vezetőségnek munkájában támaszkodnia kell. Az éven­kénti beszámoló taggyűléseket úgy kell előkésziteni, hogy a párttagoknak módjuk legyen a fontos politikai kérdésekben vé­leményt nyilvánítani, s emellett személyes gondjaikat is meg­beszélni. — A párton belüli demokrá­cia a párt eredményes műkö­désének egyik döntő feltétele, ugyanakkor alapja a közéleti és a munkahelyi demokrácia fejlődésének is. A szocialista demokrácia társadalmunkban akkor válik mind teljesebbé, ha a párt életében, egész te­vékenységében a lenini elvek­kel összhangban érvényesül a demokratikus szemlélet. A tagkönyvcsere igazolta a Központi Bizottság korábbi döntésének helyességét, hogy fokozott figyelmet fordít az •alapszervezetek munkájára. A pártmegbízatósok rendszerével továbbra is biztosítani keli a párttagság aktív részvételét a politikai munkában. Az alap­szervezetek erősítsék kapcsola­taikat a pártonkívüliekkel, gya­koroljanak nagyobb hatást kör­nyezetük szocialista szellemű formálására, a politizáló légkör fejlesztésére. — A párt és az ország előtt álló feladatok sikeres megol­dásához elengedhetetlen ered­ményes szövetségi politikánk következetes folytatása. Ehhez kedvező lehetőséget teremt az a tény, hogy a XI. kongresszu­son elfogadott országépítő cél­jaink nemzeti programmá vál­tak. Szövetségi politikánk ered­ményeire támaszkodva, a lehe­tőségeket jól hasznosítva to­vább kell erősíteni a párt tö­megkapcsolatait. Pártonkívüli szövetségeseinket fokozottan kell bevonni a közéleti mun­kába. Következetesen érvényt kell szereznünk annak a gya­korlatunknak, hogy pártfunkció kivételével minden tisztséget betölthetnek pártonkívüliek is, ha erre egyébként alkalmasak. A párt tömegkapcsolatainak fejlesztésében, szövetségi poli­tikánk megvalósításában külö­nösen jelentős szerepük van a tömegszervezeteknek s tömeg- mozgalmaknak. © A XI. kongresszus megál­lapította, hogy a fejlett szo­cialista társadalom építése fo­kozott követelményeket tá­maszt a párttal, a párttagság­gal szemben. Ezzel összefüg­gésben a tagkönyvcsere során megváltak a párttól azok, akik valamilyen okból nem tudtak eleget tenni a növekvő köve­telményeknek. A pártból ily módon — saját akaratukból, vagy az alapszervezet kezde­ményezésére — a tagságnak 2,7 százaléka maradt ki. Ugyanezen idő alatt a párt­építő munka azt eredményez­te, hogy a taglétszám nem csökkent, a tagkönyvcsere le­zárásakor azonos volt az egy évvel korábbival; a Magyar Szocialista Munkáspártnak 1976. december 31-én 765 566 tagja volt. © A Központi Bizottság kö­telezi a párt minden vezető szervét, hogy biztosítsa a tag­könyvcsere tapasztalatainak, a párttagok véleményének és ja­vaslatainak szervezett haszno­sítását. A Központi Bizottság nagyra értékeli, hogy pártszerveze­teink o tagkönyvcsere idősza­kában megnövekedett aktivi­tással dolgoztak; elismerését fejezi ki mindazoknak, akik e felelősségteljes munka ered­ményes elvégzésében részt vállaltak. III. A Központi Bizottság megvi­tatta és jóváhagyta a kulturá­lis politika néhány időszerű kérdésével foglalkozó tájékoz­tató jelentést. © A Központi Bizottság megállapította: művelődéspoli­tikánk alapelvei, amelyeket húsz esztendővel ezelőtt a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt 1957 júniusi országos értekez­lete, majd ezt követően részle­teiben 1958-ban a művelődés- politikai irányelvek fogalmaz­tak meg, kiállták az idő pró­báját. Ezeket az irányelveket erősítették meg és fejlesztették tovább a párt kongresszusai. A XI. kongresszusnak a kulturális kérdésekre vonatkozó határo­zatai és a párt programnyilat­kozata ezekre az alapokra épít­ve jelölte meg hosszabb távra a kulturális építés irányát és fő feladatait. Az MSZMP a marxizmus-leni- nizmus orientáló erejével, kö­vetkezetes elvi irányító munká­val, a nem-marxista nézetekkel folytatott elvi vitákkal gon­doskodik arról, hogy a tudo­mányos kutatás, az irodalom, a művészet, az oktatásügy és a közművelődés eredményesen segítse szocialista céljaink el­érését. A párt fő politikai irány­vonala a kulturális életben is kedvező feltételeket teremtett valamennyi haladó, hazáját szerető, alkotni és a közössé­gért munkálkodni kész erő ösz- szefogásához. E politika je­gyében a párt a jövőben is minden lehetőt megtesz a szo­cialista kultúra felvirágzása, a tudományok fejlődése, a mű­veltség terjesztése érdekében. © Pártunk számos dokumen­tumban fogalmazta meg a kul­turális élet egyes területein je­lentkező feladatokat. Megfelelően halad a Köz­ponti Bizottság tudománypoli­tikai irányelveinek végrehajtá­sa. A tudományos kutatás fej­lődése meggyorsult és eredmé­nyeinek gyakorlati alkalmazása mind nagyobb mértékben járul hozzá népgazdaságunk fejlő­déséhez és társadalomépítő feladataink megoldásához. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a Központi Bizottság tudománypolitikai irányelvei helyesnek bizonyultak, s még hosszú időre megszabják az alapvető feladatokat. A tudo­mánypolitika és a tudomány­irányítás néhány területén, el­sősorban a műszaki és agrár kutatás-fejlesztésben azonban új követelmények és új fel­adatok is körvonalazódnak. A tudományos és a technikai ha­ladás nyomán a tudomány mindinkább közvetlen termelő­erővé válik, az egyik legfon­tosabb népgazdasági tartalé­kunk, s egyúttal a hatéko­nyabb termelésnek és gazdál­kodásnak, a versenyképes ter­mékek gyártásának is fontos tényezője. A gazdaságpolitikai célok fokozott érvényesítése, a kuta­tó-fejlesztő tevékenység javítá­sa megköveteli a szellemi és anyagi erők koncentrálását és a fokozott bekapcsolódást a nemzetközi tudományos mun­kamegosztásba. A tudomány távlati fejlődé­se és a gyakorlati gazdasági feladatok megoldása a jövő­ben is megköveteli az alapku­tatások növekvő mértékű tá­mogatását. Az alapkutatások fejlesztése, a szakemberképzés feladatainak eredményes meg­oldása érdekében megkülön­böztetett figyelmet kell fordí­tani az egyetemi kutatás és oktatás feltételeinek javításá­ra, kiemelt fejíesztésére. © A Központi Bizottság 1972. évi oktatáspolitikai ha­tározatának és a XI. kongresz- szus iránymutatásának szelle­mében folyik a közoktatás fej­lesztése. Csökkent az iskolák közötti színvonalkülönbség; a tárgyi és személyi feltételek javulásával emelkedett az ok­tatás színvonala; korszerűbbé vált az alapfokú oktatás és a szakmunkásképzés; előtérbe került a nevelőmunka; vala­mennyi oktatási szinten jelen­tősen emelkedett az esti és le­velező tagozatokon tanulók száma. Társadalompolitikai céljaink megvalósítása, s ezen belül a felnövekvő nemzedék számára az egyenlő tanulási feltételek biztosítása még hosszabb idő­szakon át elsőrangú fontossá­gú feladattá teszi az általános iskolai oktatás színvonalának emelését és kiegyenlítését. A Központi Bizottság rámu­tatott, hogy a következő évek­ben is a legfőbb feladat az 1972. évi oktatáspolitikai hatá­rozat végrehajtása, az új tan- tervek bevezetése, a feladatok­hoz szükséges feltételek meg­teremtése. Ezek a folyamatok a közoktatás adott szerkezeté­nek gyökeres megváltoztatása nélkül valósulnak meg. Az idő­szerű korszerűsítési munkála­tokkal egyidőben tovább kell dolgozni a fejlett szocialista társadalom követelményeinek megfelelő iskolarendszer tar­talmi, pedagógiai, szervezeti és más kérdéseinek komplex kimunkálásán. @ Társadalompolitikai fel­adataink megoldása szorosan összefügg a közművelődés és a művészetek fejlődésével. Fo­kozott erőfeszítéseket kell ten­ni a klasszikus és a mai kul­túra értékeinek közkinccsé té­teléért. Erősíteni kell a műve­lődés iránti érdekeltséget és felelősséget az egyénekben és a közösségekben egyaránt. Nö­velni kell a mai magyar művé­szet elkötelezettségét társadal­mi valóságunk kérdéseinek szocialista eszmeiségé megvá­laszolása iránt. A Központi Bizottság 1974. évi közművelődési határozata nyomán kedvező változás bon­takozott ki a közgondolkodás­ban, a kulturális munkában. A kulturális művészeti műhelyek közművelődési tevékenysége szembetűnően fejlődött. Az előrehaladás azonban nem egyenletes. Alkotó művészeink többsége azonosult a párt politikájának fő vonalával. Több művészeti ágban erősödött a törekvés a szocialista életmód és erkölcs fő kérdéseinek, a dolgozó osztályok életének ábrázolásá­ra, s fokozódott az ilyen mű­vek népszerűsége. Folyamatos feladat művészetünk szocialista eredményeinek kritikai elemzé­se, értékelése, új vonásainak bemutatása. A marxista-leninista elmélet propagálása, az ideológiai kérdések folyamatos tisztázása, a szövetségi politika érvénye­sítése egymással összefüggő, egyidejűleg megoldandó fel­adat. Ez növekvő követelmé­nyeket támaszt a kulturális élet párt és állami irányításával, a művészetpolitikai gyakorlattal, az alkotóműhelyek felelős ve­zetőivel szemben. © Művelődéspolitikánk céljai a nemzetközi méretekben folyó ideológiai harc és a kulturá­lis értékek fokozódó cseréjé­nek bonyolult feltételei között Csütörtökön délután hazaér­kezett Varsóból a KGST XXXI. ülésszakán részt vett magyar delegáció. A küldöttséget Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vezette. A delegáció tagjai voltak: Hu­szár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Szekér Gyula minisz­Dr. Szekér Gyula, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Ma­gyarország állandó KGST-kép- viselője nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Irodának. Kérdés: Hogyan jellemezné a KGST 31. ülésszakának mun­káját? Válasz: A KGST 31. üléssza­ka jelentős eseménye volt a tagországok egyre magasabb szintű együttműködésének. Ez alkalommal emlékeztünk meg külön ünnepi ülésen a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom közelgő 60. évfordulójáról. Lázár György elvtárs az ünne­pi ülésen tartott beszédében maga is hangsúlyozta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom internacionaliz­musa az éltető ereje a KGST- nek is, amely ma élő példája a leghaladóbb társadalmi rendszerű országok új típusú gazdasági együttműködésének, az egyenjogúság és a kölcsö­nös előnyök alapján. Mindezt a fejlett szocialista társada­lom építésének hétköznapi gyakorlata és növekvő sikere bizonyítja. Az ülésszak munkatanácsko­zás volt, amelyen a tagorszá­gok közötti együttműködés so- ronlevő tennivalóival foglalkoz­tunk. Amint erről a megjelent saj­tótudósítások beszámoltak már, áttekintettük a KGST egy évi tevékenységét, a hosszú távú együttműködési célprogramok kidolgozásának helyzetét, meg­határoztuk az 1981—1985. évekre szóló tervek összehan­golásának tennivalóit, megvi­terelnök-helyettes, hazánk ál­landó KGST-képviselője, Ajtai Miklós, az Országos Műszaki Feljesztési Bizottság elnöke, Rácz Pál külügyminisztériumi államtitkár, Szita János mi­niszterhelyettes, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkár­ságának vezetője és Meisel Sándor, a Magyar Népköztár­saság állandó KGST-képviselő- jének helyettese. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­tattuk a tudományos-műszaki együttműködés időszerű fel­adatait, valamint az atomener­getikai gépgyártásban megva­lósuló együttműködést. A beszámolóknak ez a váz­latos felsorolása is kellően mu­tatja, hogy a tanácskozás va­lóban munkajellegé volt, rá­irányította a figyelmünket a legfontosabb gazdaságpoliti­kai tennivalókra. Kérdés: Az elmondottakból úgy tűnik, hogy az ülésszak el­sősorban a távlat, a jövő kér­déseivel foglalkozott. Valóban így van ez? Válasz: A jövő sikerei, a je­len, napjaink erőfeszítéseiben gyökereznek. Akkor, amikor a távlati terveinkről és progra­mokról tárgyaltunk, egyetértet­tünk abban, hogy a jelenlegi munkákat hatékonyabban kell végeznünk, különös gondot for­dítva nemzetközi kötelezettsé­geink pontos, jó minőségű tel­jesítésére. Az ülésszak számot adott azokról a kezdeti lépésekről, amelyeket a célprogramok ki­dolgozásában együttesen és külön-külön is megtettünk. A célprogramokban foglalt fel­adatok valóra váltása hozzájá­rul a KGST-tagországok gaz­daságának további fejlődésé­hez, az országok távlati és öt­éves tervei megalapozásához. ötéves tervünk második évében vagyunk, de máris hoz­záfogtunk a következő: az 1981—1985-ös évet felölelő tervidőszak munkáinak előké­szítéséhez, a tervek nemzetkö­zi összehangolásának megszer­vezéséhez. lent Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Púja Frigyes külügymi­niszter, Romány Pál mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter, Várkonyi Péter állam­titkár, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnöke és Varga József, a Miniszterta­nács titkárságának vezetője. Ott volt Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság buda­pesti nagykövetségének követ­tanácsosa. A tanácskozás során egy­öntetű volt a vélemény arról, hogy mindenekelőtt az ener­gia- és nyersanyag-ellátás, a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari termékekben mutat­kozó szükségletek kielégítésé­nek kérdéseivel kell foglal­kozni. A tanácskozás homlokteré­ben tehát a növekvő energia- és nyersanyag-szükségletek ki­elégítésének problémái álltak. Az energia- és nyersanyag-el­látás megoldása nem csupán a szocialista országoknál áll a figyelem középpontjában, ha­nem a világ minden részében. Rendkívül összetett feladatok­ról van szó, és éppen ezért a megoldáshoz sokirányú te­vékenység szükséges. A 31. ülésszak erőteljesen felhívta a figyelmet a belső erőforrá­sok, elsősorban a szilárd fűtő­anyag és a vízienergia maxi­mális hasznosítására, az atom­erőművek gyorsított építésére, az energiahordozók feltárását szolgáló geológiai kutatások fokozására. Hasonló nyomaték­kai szerepelt a gazdaságos és takarékos fűtőanyag- és ener­gia-felhasználás, az energia- igényes iparágak ésszerű tele­pítése, s mindennek érdekében a tagországok közötti együtt­működés fokozása, az erők egyesítése. Legfontosabb ener­giahordozók a szén, az olaj, a gáz, az atomenergia. Az el­sődleges energiaforrósok bőví­tése mellett napjainkban rend­kívül nagy jelentősége van a szóbanforgó energiahordozók takarékos felhasználásának, a velük való ésszerű gazdálko­dásnak. Dr. Szekér Gyula nyilatkozata a KGST ülés­szakának munkájáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom