Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-23 / 171. szám

6 Dunántúlt napló 1977. június 23., csütörtök ffteuixoroic és kézgaxiiösxoSc A pénzügyi ellenőrzés Tíz esztendővel ezelőtt, az új gazdasági irányítás bevezeté­sének küszöbén alakultak meg a bevételi igazgatóságok. Eb­ből az alkalomból beszélget­tünk dr. Buzánszky Józseffel, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága pécsi területi igazgatójával. — Az új gazdaságr irányítás bevezetésével megnőtt a válla­latok önállósága. Nagyobb lett a mozgástér, ám ezzel együtt a felelősség is. A játékszabályokat be kell tartani. A bevételi igaz­gatóságok és hivatalok, a pénz­ügyi revizorok voltak azok, akik rendszeresen elszámoltatták a vállalatokat és szövetkezeteket. Eközben rámutattak a nemkívá­natos jelenségekre, leleplezték az ügyeskedőket, akik — annak idején lapunkban is nagy port vertek fel ezek az ügyek — cso­port vagy egyéni érdekből meg akarták sütni a maguk kis pe­csenyéjét az új mechanizmus fü­zénél. A pénzügyi ellenőrzésnek így mindig is nagy szerepe volt a gazdálkodási morál, a pénz­ügyi fegyelem megszilárdításá­ban, mintegy visszatartó erőként működött. Megelőzni — Meg kell jegyeznem — mondta dr. Buzánszky József —, a hatósági ellenőrzés csak az egyik forma. Van tulajdonosi felügyeleti és van vállalati bel­ső ellenőrzés is. Tény, az új gazdasági irányítás bevezeté­sével a vállalatok új helyzetbe kerültek, jobban kitéve a pia­ci hatásoknak, ahol szükség van a kezdeményező készségre, a kockázatvállalásra. Meg kel­lett tanulni élni a nagyobb ön­állósággal. Ebben a helyzetben a pénzügyi revíziónak jelentős szerepe volt a pénzügyi-gazdál­kodási fegyelem megszilárdí­tásában. Ennek biztosítéka, hogy a szervezet a Pénzügymi­nisztériumhoz tartozik, tehát független, elfogulatlan, minden helyi hatástól mentes. Hetven­egyben a szövetkezetek elszá­moltatását is átvettük. Bizony, eleinte, félve az önállóság kor­látozásától, a túlságos beavat­kozástól, nem egy szövetkezet­ben a pénzügyi ellenőrzés lét- jogosultságát is vitatták. Aztán bebizonyosodott, mi nem lefü­lelni akarunk, de sokkal inkább megelőzni, elébe menni a hi­báknak. A pénzügyi revízió se­gített az irányítás magyarázá­sában, a rendelkezések értel­mezésében, a tapasztalatok át­adásában.- Voltak-e összetűzéseik? Pró­báltak-e a szervezetre nyomást gyakorolni? — A csatát meg kellett vívni. Az össztársadalmi és a cso­portérdekek összeegyeztetése sem ment simán, az elején igen sok gondot jelentett. Az érintett felügyeleti és érdek- képviseleti szervek, melyeknek pedig partnereknek kellettek volna lenniük, nem mindig egy­értelműen fogadták. Ez ma már nem jellemző, ha időn­ként ma is találkozunk ilyen­nel. Voltak összetűzéseink. De ez a dialógus a vállalatokkal szükségszerű volt, s nem is haszontalan. Segítette a pénz­ügyi revíziót, hogy közelebb kerüljön a vállalati gazdálko­dás mindennapos gondjaihoz. Nagyobb horizontokat nyitott előttünk, segítve abban, hogy a közgazdasági szabályzók ha­tásainak kritikai elemzését is elvégezhessük. Előfordult a telefonálgatás, a személyes utánjárás is. De a politikai szervek a kezdettől fogva meg­felelő hátteret biztosítottak ne­künk. E nélkül nem is tudtuk volna feladatainkat elvégezni. — Annak idején a Közgazda* sági Élet hasábjain vita dúlt, mi van a vállalati mérlegek sok százmillió forintra rúgó eltérései mögött. Egyöntetű volt a véle* mény, az eltéréseknek nem a szándékosság, hanem a vállalati pénzügyi-számviteli dolgozók nem kellő felkészültsége az oka. Ma mi a helyzet? A számvitel tíz év tükrében Beszélgetés dr. Buzánszky Józseffel, a Bevételi Főigazgatóság pécsi területi igazgatójával lyén. A vállalatok és szövetke­zetek egy része nem érzékeli a hozzá fűződő érdekét. Rossz az a szemlélet, amely a szám­vitelt az adminisztráció terüle­tére utalja, több adminisztrá­ciót lát benne, semmint azt, hogy a vállalati, a központi döntések alapfeltétele, a leg­jobb és legszervezettebb, nél­külözhetetlen információbázis. Mindez a vállalatvezetés szín­vonalára is rámutat. Aki nem kíváncsi arra, hogy döntései hogyan realizálódnak, mik a revízió tapasztalatai, az úgy érzi, felül áll minden kritikán. Mondom, a számvitel rangja, megbecsülése még nem tart ott, ahol kellene. Talán nem egy esetben kényelmetlen is, ha tükröt tart a vállalat elé. De azért nagy a fejlődés, ha a követelményeknek még nem is tudunk teljes egészében megfelelni. — Emelkedett-e a vállalati számviteli dolgozók szakképzett­sége? Van-e utánpótlás? Igaz-e, hogy elnőiesedik a szakma? Szakképzettség — Nehéz, népszerűtlen szak­ma. Rendkívül nagy a felelős­ség, s ennek érvényre juttatá­sára sokkal többször kerül sor. Ha valami zökkenő van, a számviteli-pénzügyi dolgozók egy az egyben a tűzvonalba kerülnek. Nehéz az utánpót­lás, s az is igaz, elnőiesedik a szakma. Manapság bizony, ha a vállalatnál a számviteli­leg legképzettebb szakember nyugdíjba megy, rendkívül ne­héz utódot találni. Az után­pótlás, a szakemberek képzé­sét sokáig leállították, ma sem megoldott. Az egyetemek, a főiskolák az igényeket messze nem tudják kielégíteni, még a számviteli főiskolát végzettek közül sem mindenki ott helyez­kedik el, ahol szükség lenne rá. A középfokú oktatásnak sokkal erősebbnek kellene len­nie. Hol vannak a számviteli technikusok? Egyébként a szakma anyagi megbecsülése terén annyi a javulás, ameny- nyit a munkaerőínség kierő­szakolt. — Változnak az idők. A bevé­teli hivataloknál és igazgatósá­goknál előtérbe került a köz- gazdasági tartalmú pénzügyi el­lenőrzés. Ma már közgazdászok dolgoznak együtt a revizorokkal. — Már kezdetben láttuk, hogy szélesebb körű felada­taink vannak. Nemcsak a nor­mák betartását kell ellenőriz­nünk, de figyelemmel kísér­nünk, hogy a szabályzók meny­nyiben töltik be a szerepüket, helyesen tükrözik-e a központi akaratot, milyen a vállalati magatartás. Mivel az ellenőr­zés valamennyi gazdálkodó egységre kiterjed, rá tudunk vi­lágítani az okokra, összefüggé­sekre, irányzatokra. Visszajel- zünk, tájékoztatjuk a helyi és központi szervezeteket, a pénz­ügyi kormányzatot. — Lássunk néhány megállapí­tást az ilyen célú vizsgálataikból. I Vizsgálatok- Felhívtuk például a fi­gyelmet, hogy a takarékossági igyekezet a vállalatoknál vesz­tett korábbi intenzitásából. Nem kedvező jelenség, hogy a vállalatok nagyobb hányada bővítette a premizált dolgozók körét. A vállalatok a szerződés- szegőkkel szemben nem érvé­nyesítik kötelező késedelmi ka­mat- és kötbérigényüket, ami nem a szerződéses fegyelem megszilárdítása irányába hat. Sűrűn tartunk árvizsgálatokat. Megállapítható, sok helyütt nincs a vállalati árpolitikát tükröző árterv, árképzési sza­bályzat, nem megfelelő az; ön­költségszabályozás. Átnéztünk például négyszáznál is több árkalkulációt, kétharmaduk hi­bás volt, a revizorok ötmillió forintnyi jogtalan hasznot tár­tak fel. Természetesen nemcsak negatív, vannak kedvező meg­állapításaink is. — Munkánk során az ilyen, közgazdasági tartalmú pénz­ügyi ellenőrzést kell erősíte­nünk, érdemibbé, operatívab­bá tennünk — mondta végül dr. Buzánszky József, a Bevételi Főigazgatóság pécsi területi igazgatója. Miklósvári Zoltán Egy szervezet tíz éve Tíz esztendővel ezelőtt, 1967. július 1-én alakult meg a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága és annak te­rületi igazgatóságai, később megyei hivatalai, köztük a négy dél-dunántúli megyére kiterje­dő hatáskörű Pécsi Területi Igazgatóság és négy megyei hivatala. A gazdaságirányítás reformja előtt a Központi Adó­hivatal látta el a minisztériu­mi vállalatok adóztatásával ösz- szefüggő feladatokat, a válla­lati és szövetkezeti mérlegek jóváhagyását pedig a felügye­leti szervek végezték. A létre­hozott új szervezetet közben 1971. január elsejével átszervezték, azóta valamennyi gazdálkodó egység pénzügyi és gazdasági ellenőrzése hozzájuk tartozik. Az átszervezés egyszerűsítette az adóügyek intézését, a ko­rábban 27 helyen történt bo­nyolítás helyett egy, központi­lag irányított, egységes adó­hatóság számoltatja el a vál­lalatokat és szövetkezeteket, őrködik a számviteli-bizonylati rend felett, ellenőrzi rendszere­sen, hogy a gazdálkodók mér­legeiben kimutatott eredmények valósak-e, eleget tettek-e az állammal szembeni befizetési kötelezettségeiknek, jogosultan veszik igénybe a támogatáso­kat, s mindemellett most már évek óta az a legfontosabb feladatuk, hogy lemérjék és visszajelezzék a közgazdasági szabályzók hatásait a vállala­ti gazdálkodásra. Most igazán megéri... felülni a 20-as, 28-as, 40-es, 47-es autóbuszra, mert a Mecsek és Szliven áruházakban rendkívüli import cipőválaszték van! ▼ Női, férfi-, gyermekszandálokI T Nyári cipők! Bőr,, vászon, farmer felsőrésszel. SZÍNI DIVAT! KÉNYELEM! rangja — Természetesen ma már nem ilyen nagyok az eltéré­sek. A számvitel, bár javult a helyzet, még ma sincs a he­Vigyázat, revizort A revizorokról többnyire azt tartják, nem tudnak nevetni, szőrős szívűek, s hogy húsvét vasárnapján is közlönyöket búj­nak. Mások úgy csipkelődnek, hogy a revizorok februárban is primőr lecsót esznek, mert a vállalatok ezzel kedveskednek nekik, nagy urak, de nem kell félni tőlük, csak morognak, mert olyan a természetük. Va­jon mi igaz ebből? — Egyik sem igaz — mond­ja Nagy Sándor, a pécsi terü­leti "igazgatóság revizora. — Az igazság valahol a kettő között van. Nekünk nem az a célunk, hogy a hibákra vadásszunk, minél vaskosabb jegyzőkönyv­vel jöjjünk el a vállalatoktól. Sokkal inkább a segítő szán­dék. A játékszabályok betartá­sán őrködünk, de elsődleges célunk a hibák megelőzése. Vendégeskedés? A revizori eti­ka nagyon szigorú. Nincs ven­dégeskedés. Jó, nyáron előfor­dul, hogy üdítőitallal kínálják a revizort. De amióta a repri- rendelet kijött, még egy pohár vízhez is nehéz hozzájutni. Ez így van jól. Előfordul, hogy ko­nyakkal kínálják. Velem is meg­esett, a zárótárgyalás után hív­tak, menjünk el valahová, pin­cébe. Nagyon óvatosan, hogy ne legyen sértődés, visszauta­sítottam. Elővettem a slussz­kulcsomat. Jó kibúvó, jó véde­kezés. Én sohasem iszom sze­szes italt. Ha velem van a slusszkulcs, ha nincs. Nem bír­ja a gyomrom. — És húsvét vasárnapján ...? — Nézze, ha kapunk egy fel­adatot, három-négy hétig vizs­gáljuk, hol itt, hol ott vagyunk, Siófokon, Zalaegerszegen, Szek- szárdon. Mikor van az új jog­szabályok tanulmányozására időnk? Este, hét végén, ün­nepnap. Havonta egyszer be­jövünk az igazgatóságra, egy rakás értesítő, közlöny, szabály­zat vár. Ezzel lépést kell tar­tanunk. Nagy Sándor Kaposvárott la­kik, hét éve revizor. 1947-Jjen érettségizett, majd sokáig egy kereskedelmi vállalatnál dolgo­zott. Itt minden lépcsőt meg­járt, volt eladási ügyintéző, Zsugorodnak-e az aktahegyek? Az adminisztráció csökkentésének nyomában Hatott a létszámstop Néhol még kampányszerű Zsugorodnak-e az aktahe­gyek? A pénzügyi ellenőrök időnként célvizsgálatokat tar­tanak: igyekeznek lemérni egy-egy nagyobb horderejű intézkedés hatásait, ráirányít­ják bizonyos jelenségekre a figyelmet. A Bevételi Főigaz­gatóság pécsi területi igaz­gatósága nemrég négy me­gyében — köztük tíz baranyai vállalatnál és szövetkezetnél — vizsgálta a vállalati admi­nisztráció csökkentésének és az ügyintézés egyszerűsítésé­nek helyzetét. Az alábbiakban a baranyai tapasztalatokról lesz szó. Az elmúlt esztendőben és az idei év első negyedében a vizsgált vállalatok mindegyiké­nek adminisztrációjában tör­téntek egyszerűsítések, össze­sen 32 saját hatáskörben megvalósított intézkedést tud­tunk összeszámolni. Az egysze­rűsítések elsősorban az ügyvi­teli munka ésszerűsítését és csökkentését célozták, viszony­lag kevés intézkedés született a kimutatások, a nyilvántartá­sok megszüntetésére. Az egy­szerűsítésekre egyébként leg­főképpen a létszámstop kény­szerítő hatásaként került sor. Mindemellett a vizsgált válla­latok fele ügyvitelegyszerűsíté­si tervet készített a saját ha­táskörben tervezett intézkedés­re. Példák. A Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat gyáregységei a kész­és félkésztermékeknél a na­ponkénti jelentésekről áttértek a dekádonkénti gyűjtési rend­szerre. A Baranya megyei Tej­ipari Vállalatnál a gépkocsin­ként! szállítójegyek és a já­ratösszesítő ívek kiírása 1976- tól gépesítéssel, egy menetben történik. A Pécsi Hőerőmű ta­valy készítette el a tüzelő­anyag-, a víz-, a gőz-, a villa­mosenergia forgalom napi el­számolása és értékelése szá­mítógépre vitelének — a tel­jes kört magába foglaló — rendszertervét. Részletes kidol­gozása után sor kerülhet beve­zetésére. A Pécsi Közúti Épí­tő Vállalat a múlt évben meg­teremtette az idei esztendőre bevezetésre tervezett költség­vetés-készítés gépesítésének feltételeit. így lehetővé válik, hogy a felszabaduló munkaerő egy részét átcsoportosíthassák a termelésirányító munkakörök­be, s hogy csökkenthessék a gépírói létszámot. A munka­helyi adminisztráció és ügyin­tézés egyszerűsítését jelenti a termelésirányítás korszerűsíté­sét célzó hálódiagramos prog­ramozás is. A végrehajtott egyszerűsíté­sek, ésszerűsítések néhány egységnél a következetes, a tervszerű munka eredménye­anyagkönyvelő, számlalikvidá­tor, pénzügyi vezető, főköny­velő-helyettes. Mint tréfásan megjegyzi, most azokat a hun­cutságokat kell ellenőriznie, amit annak idején maga elkö­vetett. — Annak, hogy vállalatnál volt az ember, nagyon jól hasz­nát veszi. A gyakorlati életből rengeteg tapasztalat kell. A dolgokat így az ember rész­leteiben is, összefüggéseiben is látja. Látom, a főiskoláról kikerült fiatalok érzik is en­nek a hiányát. Talán nem elég gyakorlatias a képzés. A vál­lalati előélet nagyon is kell. A revizorok általában kette­sével járnak, táskájukban egy halom jogszabály-gyűjtemény- nyel. Természetesen módjuk van már előzetes képet kapni a vizsgálandó vállalatról. Nagy Sándor kereskedelmi vállala­tokat ellenőriz, ott van a mér­leg, s az előző revízió meg­állapításai, melynek teljesíté­sét szintén ellenőrizniük kell. Bemutatják a vállalatvezetőnek megbízólevelüket, ismertetik a programot, majd kezdődik a pakolódás, hová is ültessék le a revizorokat. Az ellenőrzés ként jöttek létre, de néhol a kampányszerűség is jellemző. A vállalatok magatartását be­folyásolja, hogy minden változ­tatás átmenetileg nehézsége­ket okoz, ezért gyakran a végrehajtók ellenállásába üt­közik. Gátló tényező, hogy az ügyviteli dolgozók egy részé­nek szakképzettsége nem fe­lel meg az új követelmények­nek. A minisztertanácsi határozat a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek feladatává teszi, hogy a gaz­dálkodó egységek ügyvitelegy­szerűsítési munkáihoz nyújtsa­nak segítséget. Sajnos, a vizs­gált vállalatok és szövetkeze­tek nem minden esetben kap­tak a felügyeleti szervektől út­mutatást, javaslatokat. A leg­több esetben elmarad az egy­szerűsítéseket számonkérő' be­számoltatás is. Hasonló a helyzet az információigények terén. A felügyeleti szervek a vállalatoktól általában ezután is kérik az eddigi információ­kat, így továbbra is előfordul a párhuzamos adatkérés. A központi intézkedések ha­tása. A Pénzügyminisztérium intézkedett a könyvviteli mun­kák egyszerűsítéséről és az el­ső negyedévi mérleg megszün­tetéséről. A tapasztalatok azt mutatják, a gazdálkodók csak­nem fele nem élt a biztosított lehetőségekkel. Például a Ba­ranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat a tröszt utasítására minden hó­napról továbbra is készít egy­szerűsített mérleget. A Bara­nya megyei Háziipari Szövet­kezet havonként teljeskörű zá­rást végez. Szerintük ez köny- nyíti az analitikával történő egyeztetés során jelentkező esetleges eltérések okainak feltárását. Viszont éltek a banki inkasszó rendszerben nyújtott egyszerűsítési lehető­séggel, a vevőkkel, a szállítók­kal történt megállapodás alap­ján az eddigi átutalásos rend­szerről áttértek a beszedési megbízásos rendszerre. összefoglalva: még nem be­szélhetünk egyértelműen min­denütt rendszeres, tervszerű és következetes egyszerűsítésről, ám a létszámstop, valamint az adminisztráció csökkentését elősegítő rendelkezések hatá­saként a gazdálkodók rákény­szerültek tevékenységük felül­vizsgálatára. Az ügyintézés egyszerűsítésére van bőven le­hetőség. Az intézkedések meg­tétele továbbra is folyamato­san időszerű, a vállalatoknál és a felügyeleti szerveknél egyaránt. Máté Elekné, a bevételi igazgatóság közgazdásza végül a zárótárgyalással vég­ződik. Addig állandó feszült­ség, hiszen egy vállalat egész apparátusával állnak szem­ben, igazukat bizonyítandó, össze kell szedniük mindent, s nem minden fekete s fehér, lehet, hogy a vállalat gyakor­lata a helyes. — Sikerélmény? — Olyan nincs, mint mond­juk a szobrásznak, vagy a ci­pésznek. A vastag jegyzőkönyv nem okoz sikerélményt, a hi­bák inkább bosszantanak. Ha meg jegyzőkönyv nélkül jövök el, akkor nyugtalanít, valami elkerülte a figyelmemet. Nagy Sándornak ötezerötszáz a fizetése. Ehhez alkalmanként jutalom járul, nyereségrészese­dés helyett. Most kapta meg a pénzügyi kiváló dolgozó ki­tüntetést. Persze, nehogy azt gondoljuk, a revizorok számo- latlanul kapják a pénzt az ál­lamkincstárból. Sokáig még ki­lométerpénzben sem részesül­tek, a Trabant után most sem 2 forint, csak 1,60 a kilométer­pénz. M. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom