Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-23 / 171. szám

1977. június 23., csütörtök Dunántúlt napló 3 A KGST-ülésszak második napja Lázár György beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) folytatott együttműködésnek, mindenekelőtt a szovjet villa­mosenergia, kőolaj- és föld­gázszállításoknak. Ami a ma­gyar népgazdaságot illeti, fej­lődésének üteme jelentős rész­ben e szállítások alakulásától függ. Természetesen világosan látjuk, hogy - amint arról Ko­szigin elvtárs a XXX. és a mos­tani ülésszakon is részletesen szólt — elengedhetetlenül szük­ség van a tagállamok belső erőforrásainak maximális ki­használására is. Tájékoztatha­tom önöket, hogy energiapoli­tikánk kialakítása és energia- hordozó igényeink meghatáro­zása során ezt messzemenően figyelembe vesszük. Lázár György hangsúlyozta a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari célproqram kidolgozásá­nak jelentőségét is. — Reális célnak tartjuk — mondotta —, hogy — felhasznál­va országaink adottságait és lehetőségeit — kedvező feltéte­leket teremtsünk a mezőgazda- sági és élelmiszeripari terme­lés olyan mértékű fejlesztésé­hez, amely hosszú távon a KGST tagállamok szükségletei­nek a mainál teljesebb kielégí­tését teszi lehetővé, többek között olyan alapvető termé­kekből, mint a gabona, a ta­karmány és a hús. Ehhez mind­annyiunknak elsőrendű érdeke fűződik. — A természet adta lehetősé­gek gyorsabb és teljesebb ki­használásához azonban meg kell gyorsítanunk a termelés megalapozását szolgáló tudo­mányos és ipari háttér kiépíté­sét. Az ezzel kapcsolatos tudo­mányos kutatás, a korszerű gépek és géprendszerek, a me­zőgazdaságban szükséges ve­gyianyagok tömeges előállítása és felhasználása, továbbá a feldolgozás, a csomagolás és raktározás, valamint a szállítás fejlesztése igen nagy összegű beruházásokat igényel. Ezért olyan együttműködési lehetősé­geket kell kimunkálnunk, ame­lyek számításba veszik a tu­dományos ismeretek, az anyagi eszközök egyesítését, valamint a kölcsönös érdekeltséget biz­tosító gazdasági ösztönzőrend­szer kialakítását. — Az előttünk álló feladatok eredményes megoldása új kö­vetelményeket támaszt együtt­működésünk eszközrendszerével szemben is — mondotta. — Már most világosan felmérhető, hogy az erőteljes minőségi átalakulás, amelyet gazdasági kapcsolataink jellegében az integráció elmélyülése vált ki, 1980 után is folytatódni fog. Lázár György befejezésül rá­mutatott : — Megelégedéssel szólha­tunk arról, hogy tovább nőtt a KGST-országok nemzetközi sú­lya és tekintélye. Ez a ténye­ken jól lemérhető, növeli biz­tonságunkat és jó esélyt ad arra, hogy erőteljesebb befo­lyást gyakoroljunk a világgaz­daság folyamataira. — A legutóbbi években nagy lépésekkel haladtunk előre a komplex programban megfo­galmazott célok felé és közös erővel jelenleg is nagy fel­adatok megoldásán dolgozunk. A jövő azonban még nagyobb követelményeket állít elénk, ezért fontos kötelességünk, hogy pártjaink útmutatásait kö­vetve szüntelenül munkálkod­junk szervezetünk struktúrájá­nak és módszereinek tökéle­tesítésén. — Befejezésül szeretném ki­fejezni azt a meggyőződése­met, hogy a XXXI. ülésszak ha­tározatai jól fogják szolgálni szocialista közösségünk s min­den egyes tagország előrehala­dásának ügyét. A felszólaló küldöttségveze­tők kifejtették álláspontjukat a hosszútávú együttműködési cél­programokról. A szerdai plenáris ülés be­fejezéseként Nyikolaj Faggye- jev, a KGST titkára szólalt fel. Köszönetét mondott a Lengyel Népköztársaság kormányának a vendéglátásért, majd tájé­koztatta a résztvevőket a KGST titkársága tevékenységének fő irányairól. Az elmúlt négy-öt évben a korábbihoz képest csökkent Ba­ranyában az aratás körüli tűz­esetek száma. 1975-ben pél­dául csak egyetlen tűzeset for­dult elő. Tavaly viszont 16 al­kalommal kellett riasztani a tűzoltóságot. Az aratással, a betakarítás­sal kapcsolatos tűzvédelmi te­vékenységről kaptunk tájékoz­tatást Scheller Jenő tűzoltó őr­nagytól, a Baranya megyei Tűzoltóparancsnokság tűzmeg­előzési csoportvezetőjétől és Maxim lánostól, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak műszaki és munkavédelmi felügyelőjétől. Elmondták, hogy változatla­nul nagy gondot kell fordítani a vasútvonalak melletti gabo­natáblák védelmére. A MÁV a szükséges intézkedéseket meg­tette: felülvizsgálták a széntü­zelésű mozdonyok szikratörőit és intézkedtek az ilyenkor szo­kásos szénkeverési arány szi­gorú betartásáról. A vasúttal kapcsolatban azonban nem a széntüzelésű mozdonyok jelen­tik az egyedüli veszélyforrást. Legalább ilyen veszélyesek az utasok által az ablakon kido­bott égő cigarettavégek, ame­lyek könnyen lángralobbant- hatják a kiszáradt növényzetet. Ez a veszély természetesen a közutakon is fennáll, tehát a gépkocsikból sem ajánlatos ki­dobni az égő cigarettavége­ket. A megelőzés végett a gazdaságoknak gondoskodni kell a gabonatáblák megfelelő őrzéséről. A gazdaságok vezetői az aratás megszervezésénél legye­nek figyelemmel arra, hogy a Öntözőm ű a Hanságnak A Hanság északi része és a Mosoni-hátság az ország egyik legszárazabb vidékei kö­zé tartozik. Az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság egy nagy­szabású — 70 millió forintos — öntözési beruházáson dol­gozik. A program során Mo­sonmagyaróvárnál duzzasztó épül a Mosoni-Dunán, ame­lyen keresztül másodpercen­ként 5,2 köbméter öntözővizet tudnak juttatni a lébényi-ha- gyi 10 kilométer hosszú öntöző főcsatornába. Ez a főcsatorna azután sok ezer hektár területre juttatja el a dunai öntözővi­zet. A duzzasztóműnek a vas­beton építménye készült el. A jövő év tavaszán a beruházást üzembe helyezik. betakarítást a vasútvonalak közelében kezdjék, onnan leg­alább 100 méteres sávban azonnal vigyék el a szalmát és nyomban végezzék el a tarlóhántást is a többi gabona védelmében. Gondoskodni kell arról is. hogy az aratásnál felhasznált erőgépek mindenben megfelel­jenek a tűzvédelmi előírások­nak és rendelkezzenek tűzoltó készülékekkel is. Rendszeresen ellenőrizzék a gépek műszaki állapotát. Főleg a szikrafogók ellenőrzésére kell gondot for­dítani: ezek mindig legyenek tiszták, az üzemanyagvezetékek legyenek jól tömítettek, az elektromos vezetékek pedig zárlatmentesek. A megyei tanács mezőgazda- sági osztálya külön szabályoz­ta a tarlóégetést, ezt az alkal­mi tűzveszélyes munkát. Ennek legfontosabb előírása - egye­bek között —, hogy a tarlóége­tést csak tűzvédelmi vizsgával rendelkező személyek végez­hetik szélcsendes időben, reg­gel 6 és este 6 óra között. A gazdaságok nagyon fontos feladata még az aratás idősza­kában, hogy napközben min­dig álljon rendelkezésre olyan készenléti jármű, amely riasztás esetén a tűzoltó felszereléseket gyorsan a helyszínre tudja szál­lítani. Az aratással kapcsolatos tűzvédelmi előírások gondos és szigorú betartása népgazdasá- gilag jelentős feladat. Egy- egy gabonatűz esetén az egyes gazdaságokat anyagi kár nem éri, hiszen a biztosító azt meg­téríti. Csakhogy ettől a gabo­nában keletkezett kár nem té­rül meg! IPARI VÁLLALAT munka­és iizemszeruezöi ÓNÁLLÓ MUNKAKÖRBE gépészmérnököt vagy közgazdászt alkalmaz Jelentkezés levélben: «■■■■■■* H VHP „DH" jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe. A biztosító nem gabonában fizet Tűzvédelemről - aratás idején A vonatból, autóból kidobott cigarettavég gabonatüzet okozhat Markó Imréné fodrász Okik a hírekben szerepelnek Újsághír: A szocialista bri­gádvezetők ágazati tanácsko­zásán Markó Imréné, a Pécsi Szolgáltatóipari Vállalat dol­gozója „Könnyűipar Kiváló Dol­gozója" kitüntetésben része­sült. A száraz, forró levegő haj­lakkok, krémek, kozmetikai sze­rek illatával keveredik. Mondat­foszlányok érik a várakozó fü­lét. Mindenütt tükör, színes té­gelyek, hajcsavarok, festékek, vállkendők és a szépségért mindent vállaló nők, fiatalab­bak, idősebbek. Hogy elüssék az időt, olvasnak, beszélget­nek. Színhely: a Kossuth Lajos utcai 1. számú fodrászüzlet. Itt dolgozik Markó Imréné, a Dolores Ibárruri nevét viselő szocialista brigád vezetője. A brigád 30 tagot számlál, több­ségük nő: fodrászok, fejmosók, manikűrösök, pedikűrösök, koz­metikusok. Markó Imréné fod­rász, 15-20 frizurát készít na­ponta. Sok mindenről szó esik. Mácsai Jánosról, a tanítómes­terről, a Markóné által vezetett szakmunkás továbbképzésről, politikai tanfolyamokról, a mun­káról és nem utolsó sorban a brigádról, amely 1960-ban ala­kult, 1974-ben szocialista cí­met, két esztendeje aranyko­szorús, tavaly pedig ezüstko­szorús jelvényt nyert. — Látszólag ellentmondásos, hogy 1976-os munkánkkal „csak” ezüstfokozatot értünk el. Nagyobbak a követelmé­nyek és nehéz összetartani ennyi embert. Nem tartom he­lyesnek, hogy minden megmoz­duláson mindenkinek részt kell venni, mert ez a családnak nem mindig jó. A „Dolores Ibárruri" szocia­lista brigád kommunista szom­batot vállalt, hogy Pécsett épü­lő gyermekintézményeket tá­mogasson. Diavetítéssel egybe­kötött Mikulás-estet, közös ki­rándulásokat szerveznek. A szín­házi előadásokat, kiállításokat kisebb csoportokban tudják megtekinteni, amit brigádgyű­léseken megbeszélnek. Ottjár- tukat több alkalommal nem igazolták a kiállításon, de úgy érzik, nem a papír a fontos. — Nemrégen vetődött fel a gondolat: készítsünk bábokat és ajánljuk fel az arra rászo­ruló óvodának. Napközinek vagy iskolának pedig 110 kö­tetes kiskönyvtárat. Részben új könyvekből, rész­ben saját könyvtárukból fel­ajánlottat, de mindenképpen sok kötelező olvasmánnyal. — Továbbképzéseket tart, gyakran ad tanácsot kollégák­nak, részt vesz a brigádmun­kákban, ellátja családját, de pártmegbízatásainak is eleget tesz... Hogyan bírja? — Fárasztó, vannak nehézsé­geink, néha, ha idegesebb napom van, elkeseredek, de a sikerélmények újabb lendületet adnak a munkához. — Azt tartják az emberek, á fodrász, a kozmetikus szakma „menő”, sok borravalót ad­nak ... — Megfelelőnek tartjuk fize­tésünket, nem hajtunk borra­valóra. Elégedett ember va­gyok, elértem a szakmában azt, amit el lehet érni. Mun­katársaim, a brigádtagok ösz- szes hibámmal együtt elfogad­nak. összetett szakma a miénk. Szeretni kell az embereket, ki­csit pszichológusnak, kicsit di­vatirányítónak kell lenni. Úgy kell elkészítenem a vendég fri­zuráját, hogy tetsszen neki, jól álljon, egyéniségének megfele­lő legyen, s holnap is hozzám jöjjön. A száraz, fojtó levegő ve­rejtékben úsztatja az ember testét. A vendégek pedig jön­nek és Markó Imréné indul, hogy új frizura ötletével örven­deztesse meg a nőket. Villa­A vevőnek mindig igazé van Az udvariasság üzleti érdek Mikor vásárol szívesebben a vevő? A pult alól minden kapható? „Hallatlan szemtelenség” — fakadt ki egyik ismerősöm, amikor az egyik pécsi áruház ajtajában összefutottunk. A dühtől vörösen mesélte, ho­gyan járt: zakót akart vásá­rolni, felpróbálta amit az el­adó „kiválasztott”, de az egy­szerre szűk is volt, meg hosz- szú is. Kért egy másikat, de az eladó leintette: teljesen fe­lesleges válogatnia, ilyen ter­mettel menjen szabóhoz. Ke­reskedelem és udvariasság, ugyan már! — summázta vé­leményét. — Ezek nem keres­kedők. Magától értetődne Mikor vásárol szívesen a vevő, mit kíván a kereskede­lemtől? Egy nyugat-német kereske­delmi újság felmérése éppen ezt kutatta. Néhány igen fi­gyelemre méltó — bár, ha jól meggondoljuk, magától érte­tődő — kívánalom szerepel ebben az összeállításban. Pél­dául: szívesebben vásárol a vevő, ha az eladó szívélyesen fogadja és barátságosan kö­szönti, ha nem lesz mindjárt ideges, amikor a vásárló nem veszi meg az első bemutatott árut, ha akkor is barátságos a vevőhöz, ha az nem vásá­rol, ha a reklamációt türelme­sen meghallgatja, még akkor is, ha alaptalan és így to­vább. A Pécsi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Iskola hét másodikos növendékével beszélgettem: mi a véleményük, mikor vásárol szívesebben a vevő? Mint ki­derült, kritikus szemmel figyelik választott szakmájukat. Éppen ezért csak keresztnevükön em­lítem őket, nehogy kipellengé­rezett idősebb kollégáik cél­táblái legyenek. Véle­mények, javaslatok Zsuzsa: Az eladó udvarias­sága üzleti érdek is: vannak érzékeny vevők, akik ha nem köszöntjük őket, nem jönnek többé a boltunkba. Úgy ta­pasztaltam, hogy mi, tanulók udvariasabbak, figyelmesebbek vagyunk a vásárlókhoz, mint az idősebb eladók. Persze én nem csupán ezért köszönök a vá­násnyi bemutatását zárja a vállalat párttitkárának tömör jellemzése: kiváló elvtárs, ki­váló munkás, nagyon sokat tesz a brigádért. Horváth Teréz sárlóknak: egyszerűen elkép­zelni sem tudom másképpen. Ibolya: Nálunk tantárgy az udvarias vevőfogadás. Tanít­ják, hogyan kell hangosan, szépen köszönni. Az önkiszol­gáló boltokban rendszeresíte­ni kellene egy „köszönőem­bert”, aki udvariasan segíte­né, eligazítaná a vásárlót. Az utóbbi javaslattal kap­csolatban volt egy kis vita a lányok között, bár a hasznos­ságával mindenki egyetértett. Irén: Sok vásárló nem sze­reti, ha az eladó tanácsokat ad, kísérgeti. Elsősorban a nők és a fiatalok. Ágnes: Én a divatáruosztá­lyon dolgozom. Úgy tapasztal­tam, hogy a vásárlók igénylik a segítségünket, tanácsainkat. Főként a férfiak, a gyakorlat­lan vásárlók kérik és szívesen fogadják a tanácsainkat, ök a kedvenc vásárlóim: udvaria­sak, türelmesek és néha na­gyon gyámoltalanok. Az ember szívesen segít nekik. Ágnes véleményét helyeselte a többi lány is. Szóba Icerült, hogy mit leshetnék el a keres­kedelmi tanulók az idősebb kollégáiktól. A példák sorolá­sa utáni összkép: jót és rosz- szat vegyesen, az 50—50 szá­zalék rossz arány. Ildikó: A ruházati osztályon dolgozom. Egy idősebb kollé­gám túlságosan is rámenős kereskedő: mindig rá akarja sózni a vevőre az első felpró­bált ruhát, ha illik a vásárló­ra, ha nem. Jónéhányszor si­kerülhetett is neki, mert múlt­kor, amikor szabadnapos volt, bekukkantott az üzletbe egy régi vásárló. Ma nem dolgo­zik a kollégája? — kérdezte tőlem. — Nem — válaszoltam. Akkor ma vásárolni fogok — mondta. Rossz szokások A következő témánál újra a szenvedélyes rosszallás kapott hangot: melyek azok a keres­kedelmi „szokások”, amelyek különösen nem tetszenek a tanulólányoknak. (S nekünk, vevőknek sem I) Beszélgető partnereim — Zsuzsa, Ibolya, Erika, Ibolya, Irén, Ildikó és Ágnes — által felsoroltakat csak mondatok­ban említem: a magyar sör addig a raktárban marad, amíg a külföldi el nem fogy, az eladókat nem tájékoztatják az új áruról, így ők sem tud­ják felvilágosítani a vevőket, ha az üzletben kifogy egy rit­ka, keresett áru, a raktárból csak órák múlva, esetleg más­nap töltik fel a boltot. Külö­nösen szenvedélyesen bírálták a pult alóli árusítást. — A pult alatt minden van. Lehet, hogy idősebb koromban megváltozik a véleményem — mondja Ágnes elmerengve —, de nagyon visszatetszőnek tar­tom a szomszédos üzletek ösz- szetartását. Ha valahova ritka, keresett áru érkezik, máris megy a „drót” a szomszédos üzletekbe, s csak az az áru kerül a vásárlók elé, amit a környékbeli üzletek eladói meghagynak. Persze minden „kéz kezet mos” alapon. Az utolsó kérdésben is ör­vendetes egyetértés volt a lá­nyok között: mikor elégedett az eladó, s mit tekintenek jö­vendő foglalkozásuk legfonto­sabb szabályának? A választ rövid tanakodás, töprengés után Ágnes fogalmazta meg: Mindig a vevőnek van igaza, még akkor is, ha nincs igaza. . . . Egy év múlva ők is el­adók lesznek pécsi, komlói, mohácsi üzletekben. Remélhe­tőleg nem felejtik el, amit most mondtak. Dunai Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom