Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-22 / 170. szám

1977. június 22., szerda Dunántúli napló 5 24 óra a nagyvilágban Folytatódott a szovjet—francia tanácskozás % (Folytatás az 1. oldalról) a nyugat-európai integráció kérdéseire is. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer dinamikus fejlődése korunk meghatározó tényezője Lázár György felszólalása a KGST 31. ülésszakán + NAIROBI: A nyugati hír- ügynökségeket változatlanul foglalkoztatja Idi Amin Ugan­dái elnök eltűnésének híre. Bár sem konkrét megerősítés, sem cáfolat nem érkezett, tény, hogy Amin tartózkodási helyé­ről senki nem tud. Entebbe és Kampala körül a hadsereg és a rendőrség egységei lezárták az utakat és a kormányépüle­tek őrségét megerősítették. Ha­sonló biztonsági intézkedéseket léptettek életbe az entebbei nemzetközi repülőtéren és a kenyai—ugandai határon. Az ugandai rádió nem említi Amin nevét és nincs hír a hétfőre tervezett ünnepségről sem, amelyen egy nappal korábbi bejelentés szerint az elnök részt kívánt venni. ♦ ST. GEORGES: Az Ameri­kai Államok Szervezetének Grenadában folytatódó közgyű­lésén a venezuelai küldött fel­szólalásában élesen támadta a chilei és a uruguayi kor­mányt az emberi jogok folya­matos megsértéséért és a poli­tikai foglyok „eltűnéséért". + ORLY: Maqánjelleqű lá­togatásra Franciaországba ér­kezett hétfőn Kenneth Kaunda zambiai köztársasági elnök. + MOSZKVA: A Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának meghívására hétfőn Szófiába utazott az SZKP KB mellett működő pártellenőrzési bizottság küldöttséae Arvid Pelsének, az SZKP KB PB tag­jának, a pártellenőrzési bizott­ság elnökének vezetésével. ♦ MONTEVIDEO: Észak­Uruquayban hétfőn éjjel, le­szállás közben lezuhant egy kis utasszállító repülőgép. Leg­kevesebb 5 személy — köztük eqv uruquavi őrnagy — életét vesztette, tízen megsebesültek. ♦ MEXIKÓVÁROS: Legkeve­sebb 90 ember megsebesült a mexikói Puebla ipari övezeté­ben hétfőn történt robbanás­sorozat következtében. A rob­banások egy műanyaggyártó üzemben kezdődtek. A szeren­csétlenség okát most vizsgál­ják ki. + KUWAIT: Zulfikar Ali Bhut- tó pakisztáni miniszterelnök hétfőn egynapos látogatásra Kuwaitba érkezett. ♦ WASHINGTON: James Carter, az Egyesült Államok el­nöke hétfőn Leonard Woodcoc- kot, az autóipari munkások szakszervezetének volt elnökét nevezte ki a pekingi amerikai összekötő iroda vezetőjévé. A kinevezést a szenátusnak jóvá kell hagynia. + BERLIN: A Német Demok­ratikus Köztársaságban 19 Tó­ban körülbelül 17 millió kül­földi turista és vendég fordult meg. Az erről kiadott hivata­los jelentés hangsúlyozza, hogy a szocialista országokból érke­zett személyek száma több mint 9 millió, mig a világ többi or­szágából származók száma csaknem 7,9 millió volt. ♦ HONGKONG: Hétfőn el­utazott Pekingből az a laoszi kormányküldöttség, amely Kay- sone Phomvihane-nak, a Laoszi Forradalmi Néppárt KB főtit­kárának, a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság miniszter- elnökének vezetésével hivatalos látogatást tett a Kínai Népköz- társaságban. + LONDON: David Owen brit külügyminiszter egy sajtó­ebéden mondott beszédében kijelentette: Dél-Afrika a kö­vetkező néhány hónapban há­borúba keveredhet, ha a rho- desiai kérdést nem sikerül rö­videsen rendezni. Mindazon­által hangsúlyozta: az átme­netet a többségi uralomhoz Rhodesiában békés úton is meg lehet valósítani. + CARACAS: A Nemzetközi Újságíró Szervezet (NUSZ) hét­főn azzal a kéréssel fordult Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár- hoz, hogy lépjen fel a chilei főváros ENSZ épületében éh­ségsztrájkot folytató hazafiak védelmében. A két fél rövid eszmecserét folytatott a közel-keleti helyzet­ről és megállapította, hogy megítélésük sok vonatkozásban azonos. A szovjet küldöttség szóvivője, Leonyid Zamjatyin erről szólva azt mondotta az újságíróknak, hogy a Szovjet­unió felfogása szerint a hely­zet most kedvező a genfi kon­ferencia összehívására és hogy ezzel francia részről is egyet­értenek. A konferencia sorsát — hangoztatta a szovjet szóvivő — nem szabad az izraeli vá­lasztásoktól függővé tenni. Giscard d'Estaing francia el­nök a nemzetközi kérdéseket áttekintve hét nagyobb téma­körrel foglalkozott. Az enyhü­lésről szólva azt mondotta, hogy az alapvető eleme Fran­ciaország külpolitikájának, mindazonáltal szerinte az eny­hülés megvalósulásának külön­böző feltételei vannak, üdvö­zölte azt a tényt, hogy a két fél erről közös nyilatkozatot fogadott el és hangsúlyozta: a francia álláspont szerint az európai biztonsági konferencia résztvevői belgrádi tanácskozá­sának is az enyhülési folyama­tot kell szolgálnia, az agresz- szivitás elkerülésével. A leszerelés kérdéseiről szól­va Giscard d'Estaing azt mon­dotta, hogy Franciaország ka­tonai helyzetét nemzetközi megállapodások nélkül nem le­het a „minimális biztonság" szintje alá szorítani, de kormá­nya nem zárkózik el az elől, hogy részt vegyen a megfele­lően ellenőrzött és általános leszerelés kérdéseinek megvita­tásában. Mint mondotta, a le­szerelést csak ilyen módon le­het „veszélyek nélkül” megva­lósítani. A francia elnök utalt országa és a NATO kapcsolataira, majd ugyancsak röviden fog­lalkozott a közel-keleti kérdés­sel és az afrikai problémákkal is. Hangsúlyozta, hogy Dzsibuti rövidesen független állammá válik, és - mint mondotta — az új állam számára a nemzetek közösségének kell biztosítani a független létet. Az európai kérdésekről Gis­card d’Estaing csak röviden beszélt, ezen belül leszögezte, hogy Nyugat-Berlin kérdésében Franciaország szigorúan ra­gaszkodik a négyhatalmi meg­állapodásokhoz. Röviden utalt Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke, kedden Ram- bouillet-ből visszatért Párizsba és megkoszorúzta az ismeret­len katona emlékművét. Kísére­tében volt Raymond Barre mi­niszterelnök, valamint a szovjet : küldöttség számos tagja. A Dia­dalív környékén nagy számban gyülekeztek össze az érdeklődő párizsiak, és szívélyes fogadta­tásban részesítették a magas vendéget. Az SZKP KB főtitkára ezután a párizsi szovjet nagykövetség­re hajtatott, ahol fogadást . adtak a francia nemzetgyűlés francia—szovjet parlamenti cso­portja és a Francia-Szovjet Baráti’ Társaság vezetői tiszte­letére. A rendkívül szívélyes, baráti légkörű fogadáson a szovjet államfő rövid nyilatko­zatot tett, s ebben kijelentette: elégedett tárgyalásainak ered­ményével. Leonyid Brezsnyev és kísérete ezután a városházára látoga­tott. A vendéget a köztársasági gárda lovas díszegységei ré­szesítették katonai tisztelet- adásban, s a városháza kapu­jában Jacques Chirac volt miniszterelnök, Párizs város pol­A francia elnök határozottan leszögezte, hogy a nemzetközi helyzet megítélésében, a prob­lémák értékelésében a Szovjet­unió és Franciaország állás­pontja igen sok vonatkozásban azonos, vagy közel áll egy­máshoz. A politikai tárgyalások szer­dán Leonyid Brezsnyev és Gis­card d'Estaing négyszemközti megbeszélésével fejeződnek be. Barre miniszterelnök és a szakminiszterek ezzel párhuza­mosan tárgyalnak a gazdasági kérdésekről, előkészítve a két ország új hosszúlejáratú meg­állapodását. A négyszemközti megbeszélés vezető témái a nemzetközi helyzet fő kérdései lesznek, beleértve a nemzetközi gazdasági szervezetek problé­máit is. Ezt követően írják alá a szovjet—francia közös nyilat­kozatot, amely a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet általános kérdéseivel foglalkozik, továbbá az enyhü­lésről, illetve a nukleáris fegy­verek elterjedésének megaka­dályozásáról szóló két további nyilatkozatot, valamint a gaz­dasági megállapodásokat. Mivel Giscard d’Estaing az enyhülés feltételeiről szólt, a tanácskozást követő sajtóérte­kezleten az újságírók megkér­dezték Leonyid Zamjatyin szov­jet szóvivőt, mi ezzel kapcso­latban a szovjet fél álláspont­ja. A szovjet szóvivő rámuta­tott: a francia elnök által aló-' húzott feltételek szerepelnek a Helsinkiben elfogadott záróok­mányban, a Szovjetunió mind ezeket, mind a záróokmány más előírásait is tiszteletben tartja. Giscard d’Estaing a fel­tételek között említette az ideológiai küzdelem mérséklé­sét is. Zamjatyin ezzel kapcso­latban kijelentette: az ideoló­giák küzdelmét nem lehet meg­szüntetni. Más azonban ez a küzdelem és más a beavatko­zás az országok belügyeibe. Az Amerikai Egyesült Államok az ,új elnöki tanácsadó, Brzezinski elmélete szerint most „ideoló­giai küzdelmet” folytat, való­jában azonban ez beavatko­zás a szocialista államok bel­ügyeibe, nem küzdelem, hanem háború, sokban emlékeztet Adenauer és Churchill korsza­kának hidegháborújára. Ezt a beavatkozást természetszerűleg nem lehet ideológiai küzde­lemnek minősíteni. gármestere üdvözölte. A foga­dáson jelen voltak a városi tanács tagjai. A rövid fogadó­son Brezsnyev és Chirac aján­dékokat cseréltek. A hangulat baráti és szívélyes volt. Ezt kö­vetően a szovjet államfő a Ely- sée-palotában részt vett azon a vacsorán, amelyet vendéglá­tója, Valery Giscard d’Estaing elnök adott a tiszteletére. Vacsora az Elysée-palotában Valery Giscard d’Estaing, francia köztársasági elnök, kedden az Elysée-palotában vacsorát adott Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárá­nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének tiszteletére. A vacsorán részt vettek a francia kormány tagjai, neves közéleti személyiségek, vala­mint a Leonyid Brezsnyevvel ér­kezett hivatalos személyiségek. Giscard d'Estaing és Leo­nyid Brezsnyev pohárköszöntőt mondott. A vacsora meleg baráti lég­körben zajlott le. Felszólalásában Lázár György, a Minisztertanács el­nöke a következőket mondot­ta : „Kedves Elvtársak! Tisztelt laroszewicz elvtársi Tisztelt Koszigin elvtársi A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa nevében üdvöz­löm ünnepi megemlékezésünk valamennyi résztvevőjét. Pártunk és kormányunk, egész népünk nevében meg­különböztetett tisztelettel kö­szöntőm a Szovjetunió Kommu­nista Pártját, annak lenini Központi Bizottságát, a Szov­jetunió kormányát, a kommu­nizmust építő szovjet népet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmét formált. Október szülötte, a Szovjetunió, amely hatvan esz­tendeje elsőként lépett az osztólynélküli társadalom fel­építésének útjára, ma a há­rom földrészre kiterjedő szo­cialista világrendszer legta­pasztaltabb és leghatalmasabb állama. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer dina­mikus fejlődése korunk meg­határozó tényezője, megingat­hatatlan támasza a békének és a haladásnak. Marxista—leninista pártjaink vezetésével, megbonthatatlan szövetségben a kommunizmust építő Szovjetunióval, országa­ink hatalmas sikereket értek el a szocialista társadalom épí­tésében. Szoros testvéri össze­fogással, magabiztosan hala­dunk azon az úton, amelyet hatvan évvel ezelőtt a nagy október eszméi jelöltek ki. Olyan korban élünk, amikor ezek az eszmék egyre újabb tömegeket hódítanak meg, amikor az imperializmus ellen folyó világméretű harcban a békéért, a nemzeti független­ségért és a szabadságért küz­dő népek biztos támaszra ta­lálnak a Szovjetunió, a szo­cialista országok internaciona­lista politikájában. Népeink mélyen átérzik, hogy az igazi hazafiság elválaszthatatlan a proletár internacionalizmustól. Mi, magyarok, saját tapaszta­latainkból is meggyőződhet­tünk róla, hogy milyen pótol­hatatlan erőt jelent a testvéri szocialista országok interna­cionalista összefogása, a meg­bonthatatlan barátság és a szoros együttműködés. Sikeres előrehaladásunk biztos záloga, hogy erős szálak fűzik hazán­kat a Szovjetunióhoz, és a többi testvéri szocialista or­szághoz. A KGST 31. ülésszakának keddi ünnepi ülésén felszólalt Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke is. Többek között ezeket mondot­ta : „A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége, a szovjet kormány és személy szerint pár­tunk Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke, Leonyid lljics Brezsnyev megbízott azzal, hogy szívélyes elvtársi üdvözletünket tolmá­csoljam önöknek, sikert kíván­jak a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának ülésszakán részt vevő testvéri országok kül­döttségeinek, szívből jövő kö­szönetét mondjak részvételü­kért ezen, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójára emlékező ülésen. Korunk semmilyen más ese­ménye nem gyakorolt olyan mélyreható, átalakító hatást a Meggyőződésünk, hogy sen­ki sem lehet hazája érdekei­nek hű képviselője, ha nem hatja át gondolkodását és cselekvését az internacionaliz­mus. Ugyanígy nem lehet in­ternacionalista az, aki szovjet­ellenes, aki alábecsüli a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom világtörténelmet formáló jelentőségét, a szocializmus és kommunizmus építésének hat­évtizedes tapasztalatait. Az internacionalizmus, a testvéri szolidaritás és az álta­lánosítható tapasztalatok al­kotó alkalmazása azonban nemcsak a mi közösségünk, de a világ valamennyi kom­munista és munkáspártjának erőit megsokszorozza a társa­dalmi haladásért vívott harc­ban. A Magyar Szocialista Munkáspárt mélyen átérzi ezt, szolidáris a kapitalista világ­ban dolgozó kommunista pár­tokkal, és meg van győződve róla, hogy az internacionaliz­mus a kommunista mozgalom legyőzhetetlen ereje. Kádár János elvtárs, pártunk Központi Bizottságának első titkára rámutatott: „A proletár internacionalizmus alapvető is­mérvének tekintjük a mai vi­szonyok között: a nemzeti és nemzetközi érdekek egyezteté­sét, az egységre való törek­vést, az egymás kölcsönös tá­mogatását, az elvtársi együtt­működést, a legfőbb politikai kérdésekben a kollektív állás- foglalás és cselekvés kialakí­tását, a testvérpártok önállósá­ga, egyenlősége és önkéntes együttműködése alapján". Valljuk — és gyakorlatunk­ban az élet igazolta —, hogy a szocializmusért, a társadal­mi haladásért folytatott harc­ban nélkülözhetetlenek a nemzeti sajátosságok figyelem- bevételével hasznosított nem­zetközi tapasztalatok. Október szelleme, országaink internacionalista politikája nélkül nem jöhetett volna lét­re a KGST sem, amely ma élő példája a leghaladóbb társa­dalmi rendszerű országok gaz­dasági összefogásának és együttműködésének. Bizonyíté­ka annak, hogy az integráció és a nemzeti felemelkedés nem egymással ellentétes fo­lyamatok, hanem gyümölcsö­zően egymásra ható tényezők. A Szovjetunió Kommunista Pártjának 25. kongresszusán Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs — aki lankadatlan figyelmet fordít a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlesztésére — teljes joggal mutatott rá: „Nemcsak kölcsönös, nagy gazdasági előnyről van szó, hanem roppant politikai jelen­világtörténelem menetére, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A nagy október, a marxiz­mus—leninizmus eszméi mutat­ták az utat a világ dolgozói, a kizsákmányolt és elnyomott tömegek számára. Az októberi forradalommal vette kezdetét a békés egymás mellett élés elveinek meghono­sodása a különböző társadal­mi rendszerű államok közötti kapcsolatokban, az októberi forradalom rakta le alapjait a béke és a népek közötti barát­ság eszméinek. A szocializmus országai, karöltve a többi bé­keszerető erővel, a békés egy­más mellett élés elveiből és az új világháború veszélye meg­akadályozásának szükségessé­géből kiindulva reális sikere­ket érhettek el a nemzetközi kapcsolatok átformálásában. Meg kell azonban mondanunk, hogy az újabb sikerek érdeké­ben még további nagy és ki­tartó erőfeszítésekre van szük­ség. tőségű feladatról is, nevezete­sen, közösségünk anyagi alap­jának a megerősítéséről”. S valóban a szocialista vi­lágrendszer államai között lét­rejött új típusú kapcsolatok, a KGST keretében megvalósuló együttműködés, az egyre job­ban kiteljesedő szocialista gaz­dasági integráció — közössé­günk országai fejlődésének pó­tolhatatlan forrása. Ugyanak­kor a világ népei számára von­zó példa, amely mind maga­sabb színvonalon valósítja meg az egyenjogúságra és a köl­csönös előnyökre épülő nem­zetközi munkamegosztást. A KGST erősítése útján a szocialista nemzetek is erősöd­nek, ugyanakkor növekszik be­folyásuk és tekintélyük a világ­ban. Tisztelt Elvtársak! Pártunk XI. kongresszusa ha­tározatainak útmutatásait kö­vetve, népünk a fejlett szocia­lista társadalom felépítésén munkálkodik. Mélyen tudatá­ban vagyunk, hogy a békés al­kotó munka legfontosabb nem­zetközi feltétele szoros szövet­ségünk és megbonthatatlan ba­rátságunk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Ezért, mint eddig, a jövőben is teljes erőnkkel részt vállalunk a Varsói Szerződés és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa közös feladataiból. Egész dolgozó népünk arra készül, hogy világtörténelmi je­lentőségéhez méltóan ünnepel­je meg a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évforduló­ját. A csepeli dolgozók szocialis­ta munkaversenyt kezdemé­nyeztek a forradalom hatvana­dik évfordulójának tiszteletére. Kezdeményezésük hazánkban tömegmozgalommá vált, sőt — örömünkre — nemzetközi vissz­hangra is talált. Népünk alkotó törekvése is a nagy október eszméjét fejezi ki. Szívből kö­szöntjük a Szovjetuniót, a kom­munizmust építő szovjet népet, világraszóló nagy történelmi si­kereiket. üdvözöljük a Szovjet­unió új alkotmányának terveze­tét, amely híven kifejezi a Szov­jetunió hatalmas eredményeit, a kommunizmus építésének ra­gyogó távlatait. Tisztelettel és szeretettel kö­szöntjük a Szovjetunió Kommu­nista Pártját, amely magasra emeli a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom lenini zászla­ját. Szívből kívánjuk, hogy erő­södjék tovább a testvéri szo­cialista országok megbontha­tatlan egysége és örök barát­sága." A szocializmus testvéri or­szágainak együttműködése — a dolgozók millióinak közös ügye. Amikor a „Vörös Cse­pel”, a népi Magyarország vál­lalatának dolgozói a nagy ok­tóber 60. évfordulójának tisz­teletére szocialista munkaver­senyt hirdettek a Szovjetunió­ba irányuló exportszállításaik határidő előtti teljesítésére, olyan nemzetközi kezdeménye­zést tettek, amelynek hatalmas politikai jelentősége van, és amely támogatásra talált a többi testvéri országban. Engedjék meg, kedves elv­társak, hogy Angola, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Koreai NDK, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, Románia és Viet­nam dolgozóinak újabb sike­reket kívánjak a szocialista építésben, a kommunista- és munkáspártok kongresszusain hozott határozatok 1 sikeres megvalósításában, a béke megszilárdításának ügyében. Koszorúzás, fogadás a szovjet nagykövetségen, látogatás a párizsi városházán niekszej Koszigin beszedi

Next

/
Oldalképek
Tartalom