Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-16 / 164. szám
1977. június 16., csütörtök Dunántúlt napló 3 Mi valósult meg az V A Ganz-müvek vajszlói gyárában készülnek az új gépek fogadására Így élünk (3.) A könnyek súlya Mindent megmérő, táblázatokba foglaló világunkban a könnycsepp súlyát is megállapították. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, némelyik hazánkfia világrekorder lehetne ... csupán annyi kellene hozzá, hogy megkérdezzük: miként élsz, hogyan megy sorod? Érdekes módon azok préselik ki a legkövérebb könnycseppeket, akiknek a legkevesebb az okuk erre. Mert ott, ahol ezer forint alatt marad az egy főre jutó családi jövedelem, bizony nem vendég, hanem lakó a gond, amelyet enyhíteni Csúsznak a határidők A szerelvényeket nem szállítják, nem igazolnak vissza, nincs kivitelező — de minden késésre van magyarázat ígéretek nyomóba eredtem. Vajon mi valósult meg a tervezett beruházásokból? Teljesítették-e a határidőket? A helyzet nem valami rózsás. Nyolc baranyai gyárat, vállalatot, üzemet és tanácsot kerestem fel. Hat helyen csak gondokról beszéltek, illetve a késés okait magyarázták ... Rákóczi út 55., a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat épülő irodaháza. Három ember téglákat rakosgat az udvaron; a házban egy lélek sincs. Az elhaladó autóbuszok a márvány- lépcsőket takaró deszkákat re- megtetik, a csendet kettéhasítva. A kivitelezés nagy része befejeződött, de még van mit tenni. Májusban kellett volna átköltözniök a Bajcsy-Zs. u. 4.- ből, mivel azt az épületet lebontják. — Tervmódosítást hajtottunk végre az elmúlt év végén, mert a műszaki osztályunk létszámát húsz fővel megemeljük. A padlásteret is beépítjük, ami az eredeti tervben nem szerepelt. Júliusban már itt lesz a székhelyünk — mondta Hajdú László, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese. A diagnosztikai szerviz átadását április 30-ra tervezték Pécsett a VILLGÉP Diósi úti Autójavítójában. A fényezősor üzembe helyezését június végére. A késés okai között az első helyen említették a javító vezetői, hogy néhány műszer és berendezés nem érkezett meg. A szervizépületben azonban még korántsem fejezték be a belső munkákat a Pécs- váradi Építőipari Szövetkezet dolgozói. A fényezősor sem készül el határidőre. A mostani ígéret szerint szeptembertől üzemel a diagnosztikai szerviz és a fényezősor... Korábban megírtuk, hogy a félresikerült beruházásként emlegetett mohácsi mozaiklap- gyár olasz gépsorait a Pécs- váradi Építőipari Szövetkezet vásárolja meg. A gépeket áprilisban átvitték Mohácsról a pécsváradiak mozaiklapgyártó üzemébe, ahol azokat üzembe helyezték és így már három géppel dolgoznak. Pontosabban csak kettővel, mivel a már öt éve üzemelő gépsorukat jelenleg karbantartják. A megvásárolt két olasz sor naponta 35 000 mozaiklapot gyárt. A termeléssel egyidőben folytatódik az üzem rekonstrukciója. Az előkészítő épület tető alatt van, a berendezéseket a helyszínre szállították. Az átalakítást az év végére befejezik, így 1978-tól már korszerű munkakörülmények között készítik a mozaiklapokat. Ragyogóan szép forgácsoló üzemmé alakították át a Ganz Műszerművek vajszlói gyárának egykori lakatosműhelyét. A munka befejezés előtt áll, az üzem dolgozói mázolnak és az utolsó simításokat végzik. A tervek szerint a gépeket áprilisban beszerelték volna, de a felújítást hátráltatta, hogy a mennyezetfűtőtestek nem érkeztek meg időben. A csúszás másik oka kapacitáshiány. Két hét múlva azonban már semmi nem akadályozza, hogy a Gödöllőről folyamatosan érkező forgácsológépeket beszereljék. Az év végére mind az ötven gép a helyén lesz és indul a termelés. A Pécsi Bőrgyárban 1976 végétől a Pécsi Építőipari Szövetkezet a konyhát, az üzemi éttermet és a büfét alakítja át. Az étterem kétszeresére bővül, így lehetővé válik a gyorsabb étkeztetés. A tervek szerint itt júliustól ebédelhettek volna a dolgozók, de a határidő itt is csúszik. A késés okait elemezve Tóth Ferenc karbantartó építésvezető elmondta, hogy a gázszerelvényeket nem igazolták vissza időben, így ez fennakadást okozott a felújításban. Augusztus végére elkészül a bőrgyári konyha, étterem és büfé. Az építők azt ígérték, hogy Szentlőrincen aratásra átadják a Baranya megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat húszmillió forintért épülő két, egyenként 500 vagonos ikerraktárát. Ez nem valósul meg, de a határidőt, mely 1977 december vége — tartják. Jelenleg a tároló technológiai szerelésén dolgoznak. A próbaüzem novemberben várható. Április 1-től a Pécsi Szolgáltatóipari Vállalat és az Iroda- géptechnikai Vállalat együttműködési szerződése alapján Pécsett javítják a pénztárgépeket, az asztali számológépeket és a villanyírógépeket. Ez az ígéret megvalósult. A könyvelő automaták és a számítógépek javítása azonban továbbra is Szekszárdon történik. Az elképzelések szerint tavasztól épülne az új mentőállomás Szigetváron, a Lenin lakótelepen. A kivitelezést tavaly szóban elvállalta a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat, de egyéb munkái miatt az építést mégsem kezdték el. Kivitelező azóta is kerestetik, illetve remény van arra, hogy a Szigetvári Építőipari Szövetkezet vállalja. A tervek egyébként csak néhány hete kerültek le a tervezőasztalról. Az építés talán idén elkezdődik, ha... Roszprim Nándor Megszépíteni az idősek életét Jó szó, törődés Dr. Somogyi Józsefné „családja” Az öregember és a halál barátok — állapítja meg egy keserű népi bölcselet. Nagyon is pillanatközeiben élnek egymással. Legsúlyosabb teher idős korban vállalni az életet, mind fizikailag, mind lelkileg. Dr. Somogyi Józsefné még nem idős, ugyancsak jópár év választja el a nyugdíjkortól, Iba- fán és környékén népes családot, az idősek és magányosok csaknem száz fős közösségét patronálja, lelkesíti. Csupaszív és csupalélek Szeretete oly kifogyhatatlan, hogy jókedvet varázsol ápoltjai életébe. Körzeti ápolónőként 17 éve járja faluját és a szomszédos községeket. Sok o koros betege, nagyon jól ismeri a „nyugdíjon túli" nemzedéket öt éve alakította meg Ibafán a nyugdíjas klubot, melynek létszáma azóta félszázra nőtt Baranya megyében ő kapta meg először a Magyar Vöröskereszt Kitüntető Emlékérmét azért, hogy a szociális társadalmi gondoskodás célkitűzéseit a lehető legjobban valósítja meg. — Mind több a magányos, tehetetlen nyugdíjas. Gyermekeik elfelejtik őket, no nem anyagilag, hisz úgy mindent megadnak, hanem az igazi szeretetet nem nyújtják. Ma> is járja az a megalázó vélemény, ha a nagyszülő nem képes dolgozni, akkor száműzik o családi közösségből, szörnyű magányra ítélik. Az ilyen ember bizonyítani akar vadul, keserű büszkeséggel és ha mást nem, de tyúkot etet, gazt tép- des, rozsét gyűjtöget. A teljes magányosak semmilyen segítséget nem fogadnak el. A számuk aggasztóan emelkedik', hiszen Ibafán és a környékbeli hat faluban már majdnem harmincon vannak. Némelyiket beviszi a gyermeke a városba, maga mellé, de egyszer- csak visszaszöknek, hogy nem bírták a négy falat, a tétlenséget. A jó szó, a lelki törődés többet érne az összes pénznél, a könnyen odavetett ajándéknál, ruhánál. Ha erre egy fiút, vagy egy lányt a lelkiismeret nem buzdít, akkor mi kényszerítheti még? — mondja az ápolónő. Nem véletlen, hogy megszervezte az öregek klubját a művelődési házban, ahol kéthetente találkoznak 2—3 órára. Sokat segítenek a szervezett programok, a különféle előadások, diavetítések, zene- hallgatás, de mindennél többet ér, ha mókázás, társasjáték közben alkalmi, őszinte társaság verbuválódik. Amikor a feszélyezettséget oldó zálo- gosdiban elvárják, hogy dalra fakadjon, mókát, mesét mondjon el a játékos. Gyermekkori emlékképeket lebegtető szomorú és vidám dalok bújnak ki a torkokból — először bátortalanul, aztán igazán felol- dódottan. Négyszemközt beszélget el pácienseivel a legszigorúbb diszkréció mellett Az őszinte „kibeszélés” sokat könnyít a már meg kövesed™ akaró fájdalmakon. Közösségükben nem ismerik az intrikát, az alattomos gyalázko- dást, sőt büszkék arra, hogy barátságok, néha tétova szerelmek is születnek. Egymást keresi fel, aki csak teheti. Rányitnak a bénára, a lelki- betegre, megetetik — ápolják. Ha megindulnak az összejövetelre a klubba, akkor egymásért kiáltanak be és egybevárja a felvég az alvéget. Hagyomány lett, hogy év végén kis karácsonyfákat visznek egymásnak, húsvét előtt pedig apró ajándékkal kedveskednek. A szigetvári járásban ez a harmadik nyugdíjas klub. Több alakulhatna, de még több önkéntes és rendszeres segítő szegődhetne a körzeti1 ápolónők mellé, akik messzire elment fiakot, lányokat pótolnak. Mert lehet ebben a munkában hinni minden keserve és csalódása ellenére is. Csuti János közös kötelesség. Ott azonban, ahol a sok is mindig kevés, ahol a több hizlalásához kellene a még több, miért ügyelnénk a — krokodilkönnyekre?! Mindig új lista Természetesnek tarthatjuk, hogy az egyén, a család terveket készít, mindig új listát állít össze arról, mit kíván elérni. A gazdaságpolitikának az a kötelme, hogy kijelölje a megfelelő alapokat ehhez a tervezéshez. A termelőágazatok fejlesztésével például, azután a bér- és jövedelempolitika, az árpolitika eszközeivel. Azaz a gazdaságpolitikát meghatározó testületeknek élniük kell azokkal a jogokkal, amelyeket a társadalom ruházott rájuk. Az össztársadalmi érdekeket kell képviselniük, tehát minden összefüggéssel számolniuk szükséges. Nem akaratuktól, hanem meghatározott lehetőségeiktől függ, mit döntenek e testületek tagjai. Mégis, sokak szemében ez érthetetlennek látszik. Kerülőt téve: az Európai Gazdasági Közösség szakértőinek egy csoportja „Az infláció problémái” címmel jelentést állított össze. Ebben egyebek között megállapítják: a fogyasztói árak évi átlagos emelkedése a kilenc tagállamban 1960 és 1968 között 3,6, 1972 és 1974 között mór 10,6, 1975-ben pedig 12,5 százalék volt. Tavalyelőtt a fogyasztói áremelkedés a Német Szövetségi Köztársaságban bizonyult a legalacsonyabbnak (6,1 százalék), legmagasabbnak pedig (21,5 százalék) Nagy-Britanniá- ban. (Franciaországban e mutató 11,8, Olaszországban 17 százalék volt.) S figyeljük csak a kapitalista logikát, sokféle javaslatuk között mire bukkanhatunk! A szakértői csoport a termelékenység emelése, a termelési költségek csökkentése érdekében kívánatosnak tartja az üzemi szólásszabadságot, „amely lehetővé teszi a dolgozók számára, hogy feltárják elégedetlenségük okait”. Szociológiai vizsgálatok bizonyították annak a feltételezésnek az igazságát, hogy hazánkban a családok túlnyomó többsége két-három százalékos életszínvonal-emelkedés esetén úgy vélekedik, körülményei nem javultak. Becsapnánk önmagunkat? A mértéket tévesztjük el! Volt idő, amikor a nagyon kevésnek, az egészen picinek is örülni tudtunk. Azután lehetőségeink folyamatos bővülése egyre inkább azt a kívánságot táplálta bennünk, hogy mielőbb meglegyen mindaz, amire régóta áhítoztunk. Közben új szükségleteink formálódtak, s már ezek tükrében vizsgáltuk életszínvonalunkat. Tegnapi óhajaink mai kielégítése természetessé vált, s természetellenessé az, hogy holnapi kívánságaink nem teljesülnek automatikusan. Nem a lépcsőket, hanem azok magasságát mérik fel sokan rosz- szul. Sőt, két-három lépcsőfokot kihagyva szeretnének a feljebb levő „emeletekre” jutni. Csakhogy elfeledik: ezeket az emeleteket először meg kell építeni. A lakosság névleges jövedelme 1960 és 1975 között 118,5 milliárdról 311,5 milliárd forintra nőtt. Sikerült tehát megmászni — fölépíteni — néhány emeletet. Kötegnyi boríték Bizonyára mindenkinek az a -legfontosabb boríték, amelyben a fizetését kapja. Ehhez azonban még kötegnyi más borítékot is mellékel a társadalom — vagy mondjuk úgy: teszünk hozzá magunk —, amikben ott rejlik köznapjaink ezerféle alkotóeleme. A tömeg- közlekedés bűvölő eszköztára éppúgy, mint a kedvezményes tüzelőutalvány, az üdülő a vízparton vagy a hegyek között, a gyermeknek napközben otthont adó óvoda, az üzemi étkezde sokat szidott ebédje, a munkaruha, a védőétel és ital... Belátjuk, nem látjuk be, ez is az életszínvonalunkhoz tartozik. Amit akkor hinnénk el igazán, ha — hiányoznának. Mészáros Ottó (Következik: A háló hossza) Hatszazan őrködi Pécs tisztaságán Évről évre több a háztartási hulladék Az utcaseprés is „hiányszakma Naponta hatszáz ember fáradozik azon, hogy Pécs utcái, terei tisztán maradjanak, hogy a gyárakból, házakból, az intézményekből elkerüljön az ipari és háztartási hulladék. A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat munkásai 1968-ban még csak 104 ezer köbméternyi, mig tavaly már 174 400 köbméter szemetet szállítottak el. Állandósult a meny- nyiség 4—5 esztendeje, vagyis évente átlagban 170—175 ezer köbméterrel számolnak. Egy évtizede még csak 32 ezer lakóépület előtt ürítették ki a kukákat, alkalmi edényeket, konténereket. Az elmúlt évben már 47 ezer lakáshoz jutottak el. A szállításban hat kukarendszerű gyűjtőkocsi, ugyanannyi BOBR-kocsi, 11 félpormentes teherjármű, 7 konténerszállító és 57 rakodó vesz részt. A harminc jármű például 1975-ben 605 ezer kilométert, vagyis 29134 fordulót tett meg, míg eljutott a Kénes úti lerakóba. Egy forduló átlag 21 kilométeres. A közterületeket az utóbbi fél évtizedben már csak félszá- zan tisztítják főállásban, ideális a 150-es létszám lenne. Alkalmi munkára napontá mindössze 30-60-an jelentkeznek. Nem csábító az sem, hogy a főállásban dolgozó pécsi utcaseprő havi átlagbére jelenleg 3460 forint. Ezenkívül húsz dolgozó végez még utcai tisztítást 13 seprőgéppel és 5 mosógépkocsival. A vállalat fenntartására 1968- ban elég volt 28 millió forint, ez az összeg 1976-ra 90 millióra emelkedett. A közterülettisztítás tíz éve még csak ötmillió, rníg 1975-ben már 9 millió forintba került. A szemét szállítása, tárolása 1968-ban ötmillió, 1975-ben 9 millió és tavaly 12 millió forintot emésztett fel. A hulladékmennyiség csak tovább nő. Igaz, hogy a távfűtés és az olajtüzelés visszaszorította a hamut, de a műanyag-, konzervdoboz-maradékok, papírfoszlányok tonnaszámra gyűlnek a Kénesi úti meddőhányónál kialakított „szemét-temetőben”. Nem a a hulladékok újrahasznosításával, vagy biztonságos, a környezetet sem szennyező elhelyezésével. Cs. J.
