Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-11 / 128. szám

1977. május 11., szerda Dunflntutt napló 3 Kezdeményezés a mohácsi járásban Híd az általános és a középfokú iskolák között Hogyan lehet megkönnyíteni a végzős általános iskolások dolgát, hogy minél kisebb zök­kenővel tanulhassanak tovább a középiskolákban? Sok köz­ponti intézkedés született erre, különösen a hátrányos helyze­tűek, illetve a fizikai dolgozók gyermekeinek segítésére. Az in­tézkedés azonban csakis úgy lehet hatásos, ha azt egy-egy konkrét igénynek, lehetőségnek megfelelően fejlesztik tovább. Ezt ismerték fel a mohácsi já­rásban, és Baranyában eddig egyedülálló kezdeményezéssel rukkoltak ki. Először a mohácsi Kisfaludy Károly Gimnázium kötött együttműködési megállapodást a Járási Hivatal művelődésügyi osztályával, ezt követte ugyan­ilyen megállapodás a mohá­csi mezőgazdasági szakközép­iskolával és az 502-es Ipari Szakmunkásképző Intézettel. A megállapodások célja röviden az volt, hogy a járás általános iskolásainak reális pályairányí­tásához nyújtsanak segítséget, könyítsék meg az átmenetet az általános iskola és a középfo­kú oktatás között. Az általános elvek megfogal­mazása mögött máris jó ered­ményeket felmutató tartalmi munka rejlik. A legtöbb prob­lémát okozó tantárgyakból — magyar, matematika, orosz­nyelv, kémia - munkaközösségi foglalkozásokat szerveztek. Eze­ken a járás valamennyi oktatá­si intézményének szaktanárai részt vesznek. A bemutató ta­nítás célja nem egyszerűen pe­dagógustovábbképzés, hanem az is, hogy az általános isko­lák tanárai megismerkedjenek a középfokú iskolák tantervei, vei, oktatási módszereivel. Eze­ket az ismeretekét saját mun­kájukban felhasználva fokoza­tosan készítik fel a tanulókat a továbbtanulásra. A gimnáziumban a tanulmá­nyi év elején felmérést készítet-, tek az első osztályosoknál a ta­nulók felkészültségéről. Még tá­volról sem a „beskatulyázás", nem egy-egy tanuló felkészült­ségének eldöntése volt a cél. Azt akarták felmérni, hogy van-e űr, és mekkora az álta­lános iskolában szerzett ismere­tek és a középiskolai követel­mények között. A felmérések eredményeit a Járási Hivatal művelődésügyi osztályára jut­tatják el, így folyamatosan át­fogó képet kaphatnak arról is, hogy milyen eredménnyel jár­tak a továbbtanulásra előkészí­tő tanfolyamok. Ezeknek az is­mereteknek a birtokában még hatékonyabban állíthatják ösz- sze e tanfolyamok tematikáját. „Pécs újból kitett magáért...” Helikoni összegezés Igényes produkciók, magas színvonalú felkészültség Keszthely néhány napra újra a fiatalok városa volt. Április 29. és május 2. kö­zött lezajlottak az országos diáknapok helikoni ünnep­ségei. Majd kétezer közép- iskolás diák gyűlt össze Baranya, Somogy, Tolna, Veszprém és Zala megyé­ből, valamint Budapestről. Nem versenyezni jöttek, mert a versenyek már a megyei bemutatókon eldől­tek. A Helikonon immár második éve a megyék aranyérmesei tartanak be­mutatót. Nincs versengés — egymáshoz méretés van. Melyik forma használt job­ban a Helikonnak, erről megoszlanak a vélemé­nyek. A bemutatók két és fél napon át négy helyszínen folytak, így a szemlélő részletek alapján összegez­heti a látottakat. öröm volt látni a helikonos diákokat. Mind a kétezret. Igé­nyes produkciókkal jöttek, ma­gas felkészültségről tettek ta­núbizonyságot. Komoly próbá­kat folytattak, megnézték egy­más fellépését, őszinte érdek­lődéssel figyelték, s bírálták a látottakat, szurkoltak társai­kért, pedig valóban nem itt dőlt el, hogy arany-, vagy bronzérpnet visznek-e haza. De számukra a Helikon, úgy lát­szik, az a fórum maradt, ami mindig is volt. Őket látva min­denkiben megfogalmazódott, hogy nagyszerű, tehetséges if­júságunk van. Ez a felismerés öröm, de felelősség is a fel­nőtt társadalom számára: ar­ra inti, hogy jól sáfárkodjon ezzel az aranytartalékkal. Ér­dekes egyébként, milyen keve­set hallunk ifjúságunknak er­ről a rétegéről a mindenna­pokban. Ök nem tűnnek fel az utcán külsejükkel, viselkedé­sükkel. Vajon akik tanulással, sporttal, muzsikával, irodalom­mal, tartalmas szórakozással és emberi kapcsolatokkal töltik ki idejüket, nehezebben vehetők észre? (Vagy az a hibás, aki nem őket veszi észre, ha a fia­talokról van szó?) A Helikoni ünnepségek min­dig nevezetesek voltak az ott elhangzó zenei produkciókról. Sapszon Ferencet, a Magyar Rádió Énekkarának karigazga­tóját, a kórusok zsürielnökét kérdeztük meg, milyennek ta­lálta az idei Helikon zenei összképét. — A nem versenyszerű be­mutatkozás megszabadította az előadókat a gátlásoktól, és igen jótékonyan hatott a ze­nei produkciókra. Sok műsor­szám viselte magán az elmé- lyültséget, a zenei mondaniva­ló kibontása terén is gazdag élményekkel ajándékoztak meg a fellépő diákok. A Helikon zenei nívóját nagyon magas­nak találtam. Jó benyomást tett, hogy a rendezőség a mű­fajokat váltogatva állította ösz- sze a programot. A néző így egy műsorban hallott verset, kamarazenét, szólóéneket — együtt a társművészeteket. — A pécsi és baranyai ze­nei produkciók hogyan hatot­tak ebben az összképben? — Zeneiségben, kimunkált­ságban, művészi színvonalban tőlük kaptuk a legtöbbet. Ze­nei téren Pécs újból kitett ma­gáért ... A zsűrik vezette szakmai ta­nácskozásokon alapos kritikák, hasznos tanácsok hangzottak el. Egyedül az irodalmi színpa­dok és versmondók mezőnye meg az őket elbíráló zsűri okoztak csalódást egymásnak. Az ő szakmai megbeszélésük aligha eredményezhet egye­bet, mint hogy az iskolai mun­kával amúgy is eléggé ellá­tott tanárok még inkább el­vesztik a kedvüket a színpa­don való kísérletezéstől, pró­bálkozástól. Keszthely varázslatos város a Balatonnál, a Festetics-kastély mértéktartó barokkjával, a pompás parkokkal; kedves ut­cái a századelején épült há­zakkal, melyekbe még nem vágtak hármas ablakot, ellen­ben frissen kifestették az idei szezonra. Félő azonban, hogy ez a kedves és kulturált vá­ros az eddigi módon nem tud­ja ellátni a házigazda fel­adatát. A részt vevő középisko­lások nagy része például hasz­talan érdeklődött a többiek produkciója iránt: helyszűke miatt sokan kiszorultak a né­zőterekről. A szervezés is pro­dukált néhány olyan rögtön­zést, ami százak számításait bo­rította fel: teszem azt, fél órá­val előbb kezdtek programot, nyitottak kiállítást, „ha már együtt vagyunk, akár kezdhet­jük is" felkiáltással. Ilyen rangos fesztiválon efféle improvizálás nem engedhető meg. Alaposan megnehezítet­ték a mozgást, a fellépésre és más programokra való felké­szülést a rapszodikusan közle­kedő Volán-buszok. A téli sze­zon múltán a helikonosok meg­érkezésekor kinyitott fogvacog- tatóan hideg faházakat is ki lehetett volna szellőztetni az április végén nyáriasra for­dult időben, hogy ne nyirkos ágyneműben aludjanak a diá­kok meg a tanárok. Vagy éppen gyerekágyakban, mint az egyik pécsi iskola növendékei, akiknek az edericsi úttörőtá­borban szorítottak helyet. Töb­bünket kínosan érintett, hogy a kamarazenekarok zsűrije nem jelent meg a meghirdetett szakmai tanácskozáson. Vajon megtalálták-e őket a szakmai tanácsokra áhítozó muzsikusok? A szervezés tehát lemaradt at­tól a nívótól, amit a részt ve­vő középiskolások produkáltak a fesztivál négy napján. Talán Keszthely vált szűkké a ran­gos rendezvényekhez — bár vannak régi helikonosok, akik láttak az ideinél na­gyobb létszámot is Keszthelyen, szervezettebb körülmények kö­zött. Nem ártana ezeknek a helikonokon és egyéb versenye­ken, országjárásokon edződött, tapasztalt tanároknak a sok­éves tapasztalatait megszívlel­ni az ilyen szervezési követ­kezetlenségek megelőzése cél­jából. • Az utolsó délelőttön — egyébként éppen ezeket a ta­pasztalatokat összegezték a KISZ és a részt vevő diákság képviselői, immár a következő Helikonra tekintve. És a táncoló, muzsikáló, éneklő diákok? „Holnap két­órás matekdolgozatot írunk. Két hét múlva írásbeli érettségi..." Gállos Orsolya Ünnepélyes megnyitó a keszthelyi szobadtéri színpadon A pécsi televizióstúdió 40 perces riportfilmet készített a Helikon­ról, melyet május 25-én mutatnak be. Maletics László felvételei Sllelemra is Hobii Jubilált a Baranya Táncegyüttes Nem kenyerem halmozni a felsőfokokat, ha kritikát írnék, mégis ezt kellene tennem a pécsi Baranya Táncegyüttes május 2-i nagyszerű, forró hangulatú és lenyűgöző, művé­szi erejű gálaestje után, ame­lyet az együttes fennállása al­kalmából a Pécsi Nemzeti Színházban nyújtottak át a népművészetet szerető város közönségének. S ha már az est jellegét is kifejeztem, hadd jegyezzem meg: ez a műsor — nívóján túl is — építkezésében, lepergetésében, a közönséget megtisztelő pontosság szerve­zettségében, elegáns lendüle­tében s még sokféle szempont­ból iskolapélda arra is, hol kezdődik a gálaest fogalma. (Mivelhogy Pécsett utóbb egy- re-másra elszaporodtak a „gá­laestek”.) Akik láttuk őket, az élmény ereje sokáig él majd bennünk. S itt most nem is elsősorban a különböző délszláv és német táncok, dalok egyedi színeire, sajátos ritmusvilágára, a töké­letes tudással és megtanulha- tatlan belső érzésekkel áradó népzene egyedi élményeire gondolok. Az est egésze, a műsorösszeállítás egésze adott olyan élményt, amit nehezen feledünk el. Egyetlen tartalmi észrevételt az összeállításra nézvést: súlyában, arányaiban több magyar tematikát igé­nyelne a hasonló műsor. Akkor is, ha az együttes fő küldeté­sének tekinti a délszláv és né­met nemzetiségi folklór köz­kinccsé nemesítését. összhatásában, e műsor- „szőttes" szálainak egymás­mellettiségében, valamennyi műsorszám tökéletes csiszolt- ságában, művészi tömörítésé­ben s a kifejező előadás elra­gadó szuggesztivitásában tehát az élmény ereje, ami ezúttal tíz év munkáját összegezte. Méltó jubileumi ajándékul a közönségnek — és önmaguk­nak. Szerkesztettségében a súllyal különböző délszláv, a baranyai német, illetve egy- egy székely és magyar népze­nei és (eredeti és földolgozott) táncanyag híven tükrözte az együttes ars poeticáját, amit egy ismertetőben olvastam. Eszerint a Baranya Táncegyüt­tes túllépett o hagyományőrzés szándékán. Táncanyagukat formanyelvnek tekintve a mai emberhez szóló koreográfiákat tártak elénk. Vállalva, hogy a korszerű színpadi táncnak nem elég szépnek, egzotikusnak és nosztalgiakeltőnek lennie; a nézőnek nemcsak az érzékei­re, az értelmére is kell hat- niok. E törekvésük a legma­gasabb elvárható színvonalon valósult meg —, a nemzetiség —magyarság összetartozás szép gondolata természetesen a primér élményben, érzelmi hatások jegyében jutott el hozzánk. Azzal az impresszió­val is, hogy lám. a csöndes ké­szülődés mellett, az országos megméretés nyilvánossága nél­kül is az élvonalban, a leg­jobbak között tudhatjuk, lát­hatjuk a Baranya Táncegyüt­test. Sok hasonló szép estet kí­vánunk a következő évtizedek­ben is. W. E. Baranyai fiatalok a megnyitón

Next

/
Oldalképek
Tartalom