Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-04 / 121. szám

1977. május 4., szerda Dunántúlt napló 3 Méstígy csak egy határig bfrja Emelkedik a képesítés nélküli pedagógusok száma Baranyában A Baranya megyei Ta­nács művelődésügyi osztálya a közelmúltban számolt be az Oktatási Minisztériumnak a megye képesítés nélküli pedagó­gusainak helyzetéről. A beszámoló megdöbbentő adatokat tár elénk: amig 1956/57-ben egész Ma­gyarországon csupán 58 képesítés nélküli pedagó­gus működött, az utóbbi tanév adatai szerint egye­dül Baranyában ennek több mint kilencszerese van, az egész országban pedig mintegy 18—20 ezer fő. Főleg az óvodákban súlyos a helyzet, ahol az elmúlt öt év alatt megkétszereződött a képesítés nélküliek száma. E számadat mögött az a tény búvik meg, hogy örvendetesen gyarapodott az óvodák szá­ma. Az örömből üröm lesz azonban, ha arra gondolunk, hogyan látják el az iskolai előkészítést ezek a szép új in­tézmények, ahol tavaly csak­nem minden harmadik óvónő képesítés nélküli volt. Félő, hogy tartósan meggyöngült egy döntő fontosságú nevelési intézmény a kellő szakember­ellátottság híján. ■liiilili A képesítés nélküli tanítók, tanárok, oktatók alkalmazását is jól ismert országos gondok indokolják: országszerte foko­zódik a pedagóguspálya el­nőiesedése. A jelenség össze­tett okai eléggé köztudottak, a következményei azonban csak felszínesen. Az elnőiesedés, fiatalodás együtthatása (o pedagógusok csaknem fele az ifjúsági törvény szerint is fia­tal) törvényszerűvé teszi a nagyszámú családalapítást, gyermekszülést, az alacsony fi­zetések pedig a gyakori gyer­mekgondozási szabadságokat. Éppen ezért indokoltnak látszik a pedagóguslétszámok meg­alapozottabb tervezése, amire a Pedagógusok Szakszervezete 1971. február 8-i ülése is fel­hívta a figyelmet. 1974-ben Magyarországon a 3570 vég­zett pedagógusnak 6247 állást hirdettek. 74,98 százalékos volt az alultervezés. Többségük felsőfokú intézményben tanul ü velük való törődés közügy rendezi meg a művelődésügyi osztály az intenzív előkészítő tá­bort, s a tapasztalatok alap­ján évről évre finomítják a te­matikát. A soron következőt a gyakorlatiasabb nevelés és ok­tatásmetodika irányába kíván­ják orientálni. A képesítés nél­küliek folyamatos továbbkép­zésének kulcsemberei a szak- felügyelők, különösen az óvo­dákban és az alsó tagozaton. Elgondolkodtató azonban, hogy a szakfelügyelet már jó ideje a leggyengébbekre kénytelen koncentrálni a jó nevelőkkel való foglalkozás, a jó szakmai kezdeményezések támogatásá­nak a rovására. A legnagyobb és legfolyamatosabb segítsé­get itt is az intézményvezetők­nek kellene adniuk és a legta­pasztaltabb pedagógusoknak. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya a Pedagógusok Szakszervezete bevonásával patronálási rendszert próbált kiépíteni, ami sok helyen élet­képes lett. Másutt a munkakö­zösségek vezetői vették át a szerepet. Az egyik legfontosabb ta­pasztalatszerzési formának, a hospitálásnak az alkalmazása a körülmények miatt kivihetet­len: egytanerős óvodákban és kisiskolákban az óralátogatás megvalósíthatatlan. A fiatal képesítés nélkülinek nemegy­szer több tárgyat kell taníta­nia, s olyat is, amire nem ké­szül. Hivatástudat és tamtás Milyeneknek ítéli a felügye­leti szerv a képesítés nélküli pedagógust? A legjobbak erős hivatástudattal készülnek pá­lyájukra. Van olyan diploma galmi élet kötelezettségei is rájuk várnak. Mindezek ellené­re csak megtűrtként kezelik őket, ami részükről is kedve­zőtlen viszontreagálást vált ki néha. A megyei tanács műve­lődésügyi osztálya a továb­biakban tökéletesíteni próbálja jónak bizonyult kezdeményezé­seit a képesítés nélküliek ér­dekében. Nagy segítséget vár az országos főhatóságtól is a meqfelelő létszámtervezés, a jegyzetellátás, a konzultációs óraszámok felemelése terén. Újra felül kell vizsgálni a ké­pesítés nélküliek helyzetét, megszigorítva a felvételiket, de javítva anyagi és társadalmi megbecsülésüket. Érdemes arra felfigyelni, hogy nemcsak az óvoda és az alsótagozat, de más iskolafo­kozatok is hasonló gondokkal küzdenek: pl. a szakoktatók helyzetével is átfogóbban kel­lene foglalkozni. Az utánpótlás összegzésül: a képesítés nélküli nevelők létszáma Bora. nyában is tartósan magas, sőt emelkedő tendenciájú. Nem lehet aggodalom nélkül fi­gyelni a pedagógus társada­lom színvonalának alakulását, ha a képesítés nélküliek közé többnyire gyenge előképzett­ségű fiatalok kerülnek, akik nehéz körülmények között foly­tatják továbbtanulásukat. A művelődésügy ezt csak egy határig tudja ellensúlyozni, de bizonyos dolgokban nem a művelődéspolitika tud segíte­ni. Mindez azért is érdemel megkülönböztetett figyelmet, mivel több évtizedre megha­tározó módon ez lesz a peda­gógusutánpótlás egyik legfon­tosabb és legtömegesebb csa­tornája. A jelenlegi törődés a majdani pedagógustársadalom alapkérdése. Egyenlő esélyeket és több ügyeimet a személyiségre A tehetséges gyermekeket észre kell venni a középiskolában • Nem növekszik a munkásszülök továbbtanuló gyermekeinek száma • A felvételi rendszer produkcióközpontú I. A napokban az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem folyo­sóján egy hajdani tanítvá­nyommal találkozva meghök­kentő felismerésben volt ré­szem. A valamikori „stabil kö­zepes" rendű szakközépiskolai diák elmondta, hogy az egye­tem harmadéves pszichológia szakos hallgatója. A szakkö­zépiskola elvégzése után több­ször is megpróbálkozott a fel­vételivel — mígnem végül is fölvették. Nem emlékszem ar­ra, hogy szülei valaha is fiúk továbbtanulási terveit említet­ték volna. Tanulmányi ered­ményeiből sem lehetett fölvé­teli esélyekre következtetni. A folyosón álldogálva, beszélget­ve mégis amolyan bűntudat­féle érzés vert bennem gyöke­ret: észre kellett volna ven­nem annak idején, mi von eb­ben a srácban. Pedig figyel­tem erre, szívügyem volt peda­gógus koromban, hogy akit le­het, a képességeinek megfele­lő pálya választására ösztö­nözzék. II. Különösen nagy az ilyen jel­legű hibalehetőségek száma a fizikai dolgozók gyermekeinek esetében. Ez főleg akkor jelent súlyos problémát, ha tehetsé­ges, jó képességű gyermekről van szó. Az MSZMP Középfokú Oktatási Intézmények Végre­hajtó Bizottsága okkal tűzte napirendjére egy — a közel­múltban megtartott — ülésén a középiskolába járó fizikai dolgozó-gyermekek tanulmányi helyzetének, továbbtanulási esélyeinek vizsgálatát. Tény ugyanis, hogy a fizikai dolgo­zó szülők gyermekeinek to­vábbtanulási esélyei az utób­bi években romlottak, az őket érintő, nem teljesen kielégítő felvételi számarányok megál­lapodtak. A végrehajtó bizottság elé került anyagot dr. Erhardt Im­re és Lőrinci József, a pártbi­zottság mellett működő mun­kabizottságok elnökei terjesz­tették elő. Kovács József, a középfokú oktatási intézmények pártbi­zottságának titkára a napi­rendre került kérdéseket ösz­szefoglalva beszélgetésünkkor elmondta, hogy a témát a helyzetelemzés felől közelítet­ték meg annak érdekében, hogy javítani lehessen a je­lenlegi helyzeten, amely első­sorban a továbbtanulási szám­arányokat érinti kedvezőtlenül. III. Az ezzel kapcsolatos felada­tok megítélése napjainkban az egyes tantestületekben is el­lentmondásos. Arról van ugyan­is szó, hogy a tehetséges gyer­mekeket kell mindenekelőtt észrevenni, hogy a korábbi tár­sadalmi egyenlőtlenségből ere­dő hátrányokat nevelési, okta­tási többletmunkával korrigál­ni lehessen. Csökkenteni kell a lemorzsolódást is, gazdagítani kell a módszereket, nevelési­oktatási formákat — egyszóval azokat a lehetőségeket, ame­lyek az ilyen gyermekek gyors fölzárkózását szolgálják. A ta­nulók személyiségfejlesztésével párhuzamosan a szülőket is orientálni kell: ne érjék be a rendszerint kézenfekvőnek lát­szó, de nem mindig helyes pá­lyaválasztási döntéssel. A pá­lyaválasztási munka hatékony­ságának növelése természete­Pécsváradon, a művelődési házban hétfőn délután „Játsz- szunk a szóval!" címmel Var­gha Balázs, az OKISZ Könyvtár- tudományi és Módszertani Köz­pont tudományos főmunkatár­sa tartott csoportos foglalko­zást az alsótagozatos tanulók­nak. Ugyancsak hétfőn délután Pécsett, a Városi Könyvtár ll-es sz. gyerekkönyvtárában foglal­kozott a felsőtagozatos tanu­lókkal Vargha Balázs. — A metaforák játéka volt a fő té­ma, amelyen az irodalom, a zene, és a képzőművészet komp­lexitásáról beszélgettek a gye­rekek. Tegnap Szigetváron, a sen iskolai feladat is. Mind­ezzel szorosan összefügg a kollégiumi nevelés színvonalá­nak folyamatos emelése, javí­tása. A kollégiumi diákság 85 százalékát ugyanis éppen ezek a gyermekek képezik. A kollé­giumokban a szervezett tanu­lás feltételei adottak, módsze­rei jobbak, hatékonyabbak, mint az egyéni tanulásé. IV. A napirenden szereplő kér­dés tárgyalásakor az is el­hangzott, hogy a fizikai dol­gozók gyermekei egyre keve­sebbet szeretnének hallani „származásukról”, szívesebben vennék, ha inkább a konk­rétumok terén látnának előre­lépést. Az újságírónak — sokakkal egyetértésben — az a vélemé­nye, hogy a jelenlegi felsőok­tatási felvételi rendszer túlzot­tan produkcióközpontú, ke­véssé van tekintettel a felvé­teliző személyiségére, útjára, amit a felvételi napjáig meg­tett. Talán ezt sem ártana a jövőben közelebbről szemügyre venni ... Bebesi Károly Városi és Járási Gyerekkönyv- tárban szavalóversenyt rendez­tek az alsótagozatos tanulók­nak, legkedvesebb verseikből. Fölfedezem a könyvtárat cím­mel játékos foglalkozást tarta­nak a felsőtagozatos tanulók­nak szerdán délután 2 órakor Komlón, a József Attila gyerek­könyvtárban. A foglalkozást vezeti Vargha Balázs. Mágo- cson, a községi könyvtárban csütörtökön délután 2 órakor Könyvtárismeret, környezetisme­ret címmel az alsótagozatos tanulóknak tartanak foglalko­zást a gyermekkönyvhetek ke­retében. Pécs—baranyai gyermekkönyvhetek Formával kifejezni az érzelmet Szilágyi Gábor festőművész kiállítása A képesítés nélküli nevelők kiválasztásában Baranya me­gye az igényességet és a 'kö­rültekintést igyekezett képvisel­ni. 1969-től intenzív pályaelő­készítést szervezett a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztálya. Egy kézikönyvszerű „házi” kiadvánnyal adták a képesítés nélküli fiatalok kezé­be a legfontosabb pedagógiai, pszicholóqiaí, neveléselméleti, gyakorlati és oktatáspolitikai ismereteket tartalmazó szakmai segédanyagot. A jelöltek ko­rábban arra kényszerültek, hogy előképzettség nélkül sok helyről, áttekinthetetlenül nagy szakirodalomból válogassák össze a legfontosabb alapis­mereteket. E kiadvány hasz­nosságát igazolta, hogy két ki­adásban is megjelent 1969 óta és több megye is átvette. 1974-ben bővített és tartalmá­ban felfrissített kiadás korri­gálta a legelső hiányosságait. A nyári tan* fáfyamök áéija Javult a nyári tanfolyamok munkája is. Három éve a me­gyei úttörőelnökséggel közösen nélküli baranyai nevelő, aki­nek a cikkét már országos szaklap is közölte: az eltelt évek során több igazgató, ve­zető óvónő, sőt szakfelügyelő is kinevelődött közülük, egyi­kük állami díjat kapott munká­jáért. Pedagógiai munkájuk tehát erősen differenciált, de a több éves vizsgálatok igazol­ták, hogy az első évek több­szörös megterhelése után hi­vatástudatban és szakmai té­ren semmivel sem maradnak el nappalin végzett kollégáik­tól. A képesítés nélküliek nagy része továbbtanul valamelyik felsőoktatási intézményben, nemegyszer fáradságos uta­zással közelíti meg a konzul­táció, a vizsga helyét. Folya­matos felkészülésüket olyan súlyos gondok zavarják, mint a hiányos jegyzetellátás, a nehezen beszerezhető kötelező irodalmak. Tanulmányi szabad­ságuk egybeesik az iskolai munka dandárjával, s így kis intézményekben sokszor ki sem tudják venni. Szociális helyze­tük, lakás- és étkezési körül­ményeik általában kedvezőtle­nek. Túlzott teljesítményt igé­nyel tőlük mindenki: diplomá­sokkal azonos óraszámban ta­nítanak, teljesértékű továbbta­nulást várnak tőlük, kisebb te­lepüléseken a társadalmi-moz­A feketekávé-imádat „tette" festővé Szilágyi Gábort. A pa- cséri születésű fiatalember a középiskola után az újvidéki tanárképző biológia, majd iro­dalom szakára iratkozott be, de valahogy egyik sem tetszett neki igazán. Kiszökve az óráról, céltala­nul kóborolt az épületben, s végül letelepedett a folyosón, ahol frissen főzött kávéillat burkolt be mindent. Nyílt az ajtó és o rajztanszék profesz- szora lépett a fiatalember mel­lé. Miért nincsen előadáson? — és a bizonytalan válaszra megragadta a kórját. — Hát rajzolni tud-e? — s már tes­sékelte is be a terembe. Kezé­be nyomta a rajzszenet, a pa­pírt és rámutatott egy görög szoborfejre. — Azt! — s ter­mészetesen azonal megkínálták őt is, csakúgy, mint a tanszék hallgatóit, forró kávéval. A rajz elkészült, a professzor pedig átirattá Szilágyi Gábort rajz­szakosnak. A mesébe illő kezdet után komoly munka következett Az eltelt idő igazolta; a választás helyes volt. Szilágyi Gábor ma az egyik legismertebb jugo­szláviai festőművész. A Sza­badkai Képzőművészeti Talál­kozó igazgatója, valamint a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének elnöke. Irányítja a vajdasági mű­vésztelepeket, ugyanis az 1962- ben megalakított Képzőművé­szeti Találkozó a modern mű­vészek intézményévé fejlődött. A vajdasági telepeket szoros kapcsolat fűzi Baranyához és a Dunántúlhoz. Évente egy kollektív és egy egyéni kiállí­tást cserélnek, s kölcsönösen hat művésznek teszik lehetővé a látogatást. — A művésztelep nemzetkö­zivé tétele az egyetlen közvet­len kapcsolat a különböző nemzetek művészei között, amely azonban az ember-em­ber közti kapcsolatokat is ki­alakítja. Ilyen nemzetközi tele­pünk az istriai, ahol olaszok, franciák is vannak. De „uno­katestvérei” lettünk Pécs test­vérvárosainak is, és így széle­sül, erősödik a nemzetközi híd — mondja Szilágyi Gábor. Ennek a kapcsolatnak a so­rán jött most Pécsre, kiállítá­sával betekintést engedve 25 éves munkásságába. Ez a 15. önálló tárlata, a 200 kollektív mellett, melyeket Brüsszeltől Kaposvárig mutatott be. — Az itt látható képek, raj­zok o Jugoszláviában rende­zett retrospektív vándorkiállítá­som részei, az ott kiállított 140 képből hoztam el harmineva- lahárryat. A festmények többsége a természethez kötődik, belőle ered. A jellegzetes vajdasági égalj, a szeretett szülőföld tör­ténete. jelene, érzelme fogal­mazódik meg a színekben és a formákban. — Utazó diák voltam, na­ponta három órát töltöttem vo­naton. A napkeltét és a nap­nyugtát minden reggel és este élvezhettem. Csak most kap­csolok utólag, hogy ez a lát­vány mennyire megragadott, s hányféle értelmet keltett ben­nem. A táj, a környezet és az em­ber védelme, a testvériség-ke­resése, drámai ereje fűti a festményeket. — Nekem a képzőművészeti crescendót az amorf természeti formák és a mindig geometri­kus jellegű emberi konstruk­ciók feszülése jelenti — mond­ja Szilágyi Gábor. — Ezt pró­bálom keresni, felkutatni, s megtölteni hangulataimmal, benyomásokkal. Ha az embe­rek ezt meglátják képeimben, elértem célomat. Barlahidai Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom