Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-01 / 118. szám

* Éljen és erősödjék a magyar nép szocialista nemzeti egysége! ssfa kreii«lel«*»ek HcMii«*|» Icezdiitftteiii Jó kezekben Baranyában a munkásegészségiigy Segítő közreműködést várnak a vállalatok vezetőitől Közelmúltban a Pécsi Bőr­gyárban végeztünk gyors szám­vetést. Kiderült: a táppénzek miatt 200 dolgozó teljes évi munkája tűnik el, mintha ott sem lennének. Törvényszerű, hogy a 2200 főt foglalkoztató vállalatnál naponta kétszázan betegek legyenek? Mit tehet­nek orvosaink annak érdeké­ben, hogy a többnyire munka­helyi ártalomban szenvedők ne panaszkodjanak többet, hogy frissen, gyógyultan, s ne kari­kás szemekkel, gyengélkedve álljanak a munkapadok, gépek mellé? A munkásegészségügy állan­dóan napirenden lévő téma. Lapunkban sokszor foglalkoz­tunk az üzemorvosi hálózat gondjaival, s szinte mindig a magára hagyatottságáról, bot- ladozásról írtunk, akár a por­ártalmak, zajártalmak, vagy a vibrációs ártalmak okozta meg­betegedések megelőzéséről, gyógyításáról, avagy a reha­bilitációról esett szó. Gyökeres változást az egészségügyi in­tegrációtól vártunk, a kórház­rendelőintézeti egységek létre­hozásától, az üzemegészség­ügyi szakrendelés indulásától. Négyszázezren üzemorvosnál Megyénkben jelenleg 38 fő­foglalkozású üzemorvos dolgo­zik, számosán végzik ezt a munkát másodállásban. Alig egy esztendeje egy szerkesztő­ségi kerekasztal-beszélgetésen, ahol az üzemorvosi hálózat ve­zetői vettek részt, szinte egy vé­leményként fogalmazódott meg a hálózat egységes irányításá­nak hiánya, mint a legégetőbb gondok egyike. Végső soron, mint a hatékonyság gátja je­lentkezett ez, kihatott az alap­ellátás színvonalára, amely ugyan a megyék közti össze­hasonlításban állta a sarat, de hátrányosan hatott a megelő­ző-gyógyító munkára. Az üzem­orvosi rendelők nem egyfor­mán felszereltek — és itt fel­merült az eszközök, elsősorban a nagyértékű speciális gyógyá­szati-vizsgálati eszközök cent­ralizációjának ötlete. Másrész­ről az üzemorvos magára ha­gyott, magányos harcos volt legtöbb helyen, s ez nemcsak szakmai fejlődését gátolta adott esetben, hanem másképp is jelentkezett. A rendszeres előzetes és időszakos vizsgála­tok hiányában a beteganyag­ban nehezen tudott eligazodni, speciális vizsgálatokat nem tu­dott elvégezni, elvégeztetni. Az elmúlt esztendőben megyénk­ben négyszázezernél több be­teg fordult meg az üzemorvo­soknál, ami biztosítja: volt munkájuk bőven és állták a rohamot. Ha az ember elgon­dolkozik, rájön: hathatósabb gyógyító munkával, megelőzés­sel, az idejében való rehabi­litációval e négyszázezres szá­mot csökkenteni lehet. A dolog alfája és ómegája a szervezés­ben rejlik: gazda kell az üzem­orvosi hálózatnak, egy olyan gazda, aki a megyénkben lévő egészségügyi adottságot meg­felelően ^i tudja aknázni, aki „összehangolja a zenekart". Ez a gazda január 1-től a megyei kórház-rendelőintézeti egység. Feladata az alapellá tás átfogó megszervezése, a lehetőségek egyeztetése. El­látja az üzemorvosi hálózat szakmai irányítását, s mindent megtesz azért, hogy egy célért, egy nyelven beszéljen a szak­ma. Mely területeken szorít leg­jobban a cipő? Kezdeném a vidékünkön közel húszezer em­bert érintő porártalommal, a főleg bányászbetegséggel, a szilikózissal. A porártalmas munkahelyeken dolgozók egészségőrei közé, az üzemor­vos mellé az integráció nyo­mán felzárkózott a tüdőgyógy­intézet és az orvosegyetem vizsgálati eszközeinek tárával. A vibrációs ártalmak megálla­pításához szükséges berende­zéseket a Mecseki Ércbánya Vállalat beruházásából az egyik vállalat üzemorvosi inté­zete biztosítja a megye bete­geinek. A zajártalomnál a há­lózat segítője az orr-fül-gége klinika és a Honvéd Kórház hasonló osztálya. A kémiai ár­talmak feltérképezéséhez a megyei KÖJÁL biztosít műsze­reket.. A sort lehetne még foly­tatni, de végül is egy a fon­tos: a megye egészségügyének összefogását tapasztalhatjuk a munkásegészségügy érdeké­ben. E munkának első és igen fontos lépése az üzemi szak- rendelés, amely május 2-án kezdődik. A megyei kórházban holnaptól belgyógyászati, se­bészet, vibrációs ártalmak és szilikózis szakorvosok fogadják az odautaltakat, végzik általá­nos kivizsgálásukat, s ezzel az üzemorvosok régi vágya válik valóra. Néhány hónap múlva valóra. Az üzemi szakrendelések jö­vője: speciális munkahelyi megbetegedésekkel foglalkoz­nak, ez a legtöbb, amit elvár­hatunk. A teljes megoldást az jelenti, ha a szakrendelések mögé csatlakozik a megfelelő fekvőbeteg-ellátó háttér, kór­házi kezelés a foglalkozási ár­talomban szenvedőknek. A harkányi reumakórházat és a sikondai szanatóriumot szintén meg kell nyerni az ügynek, jobban mint korábban. E két intézmény eddigi eredményeit szélesebb körben hasznosítani közös Célunk. Nemcsak gondos gazda A jövő biztató, amit meg­erősít, hogy a kórház-rendelő­intézeti egység az ügy gondos gazdájának, segítőjének vallja magát. Több fórumon szó volt róla: több munkahelyi ártalom, betegség megítéléséhez hiá­nyoznak még az országos szak­mai irányelvek. (Magyarázat­képpen: ezen irányelvek len­nének hivatva arra, hogy útba igazítsák az orvost és a be­teget, s gátként álljanak az eb­ből eredő vitáknak.) A me­gyei kórház-rendelőintézeti egység feladatának érzi, hogy ezen irányelveket önmagának megalkossa, az üzemorvos szá­mára gondozási alapelveket adjon — mind a megelőző, mind az utógondozás eseté­re —, meghatározza az ehhez szükséges kötelező vizsgálatok diagnosztikai és gyógyászati rendszerét. Részt kíván venni az üzemorvosok továbbképzé­sében. Nagy lépést tett előre me­gyénkben a munkásegészség­ügy. A továbbiakban fontos, hogy az üzemek, vállalatok ve­zetői is legyenek az ügy még aktívabb támogatói, ne legye­nek szűkmarkúak, ha a munka- védelmi eszközök beszerzéséről, a munkásvédelemről van szó. Segítsék az üzemorvos törekvé­seit, mert a cél közös: minél több egészséges ember dolgoz­zon hosszú éveken át, s ne szaporítsuk az idő előtt nyug­díjba menők számát. Kozma Ferenc Vasason a bányászok fizikoterápiás kezelésére szolgáló orvosi rendelőben korszerű műszerekkel végzik a vizsgálatokat. Több millió forint megtakarítás Üjít a komplex brigád Közös munkával születnek az ötletek A Mecseki Ércbányászati Vál­lalat II. sz. bányaüzemében egy 15 tagú komplex szocialis­ta brigád kollektíván dolgozza ki újításait. 1975-ben 11 újítást adtak be a vállalat iparjogvé­delmi csoportjához, melyből ki­lencet elfogadtak és alkalmaz­tak. 1976-ban majdnem ugyan­ennyi az újításaik száma és jelentős segítséget nyújtottak tíz brigádnak az újítás kivitele­zésében. Az üzem fémtám műhelyé­:: <£. sík.: Ha a feltételek biztosítottak, a munka­fegyelem követelhető Néhány tapasztalat a Diósi úti autójavítóból Arról beszélgetünk van-e „lógós" munkás, ha van hány százaléka a létszámnak, egyál­talán: ha a munkaidő nincs kihasználva, mi a közép. és felső szintű vezetés feladata, hogy optimálisan használják ki? Szolgáltató üzemben kér- dezősködök, a VILLGÉP Diósi úti autójavító üzemében. — Mennyit kell dolgozni egy szerelőnek egy műszakban? — Normánk nincs, illetve van, csak elvárás a neve. Az elvárás *egy közepes képessé­gű autószerelő nyolcvan száza­lékos teljesítménye. Hatszóz fo­rint anyagmentes termelési ér­téket kell létrehoznia eszerint egy embernek naponta. — Mondjon egy ilyen mun­kát — kérem Kereszti László üzemvezetőtől. — Egy Trabant szabadonfu- tójának cseréje. Nem vagyunk egyformák.. . Van, aki meg­csinálja négy óra alatt, de le­het ennél rövidebb az idő. Az elvárás a minimum, a kerese­teket a teljesítménytől függő­en differenciáltuk. Ha kétsza- badonfutót beszerel a munka­időben, háromszáz forintot ke­resett a szerelő. Ha csak egyet, akkor százharmincnyol­cat. Érdeke a lógás? Nem. Az ember nem gép — az egyértelműen kiderült kis ke­rékasztal konferenciánkon. Tel­jesítményét meghatározza sok­féle tényező, de a munkakedv­re legkárosabb az anyaghiány. — Az anyagellátás javul — mondja az üzemvezető - a mi dolgunk, hogy a munka felté­teleit biztosítsuk. Arról mi sem tehetünk, hogy karburátorba nincs úszó vagy szeleptű és egy Hyen apró alkatrész hiá­nya miatt nem lehet megjaví­tani egy gépkocsit. A munkás áll és vár. Adnunk kell más munkát, de az anyaghiány szélesebb skálájú. Trabant fék­A Diósi úti autószerviz: a garanciális gépkocsikat ellenőrzik. cső sincs, áll egy Zsuk az ud­varon, kértük az AUTÓKER-t, küldjön hátsó hidat, s vissza­igazolták 1980-ra. Ismerem az embereket, szeretnek dolgozni, és csinálnák is, de rajtuk és rajtunk kívülálló okok miatt romlik a teljesítmény, a mun­kaidő kihasználás. Kereszti László elmondta, hogy a javíttatási igény is vál­tozó. A téli hónapokban ke­vesebb, nyáron több a munka. Mindezt „megfejeli" az egyre növekvő adminisztráció. Mun­kalapok, megrendelők, raktári anyagigénylések és számlák erdejében botorkál a műveze­tő, autószerelő. „Csak annyit adminisztrálunk, amennyit tör­vényesen előírnak" mondta az üzem vezetője és rezignálton tette hozzá: „Ez is sok." Mé­gis kellenek a bizonylatok, ott lehet kontrollálni, mert az al­katrész nemcsak hiánycikk, ha­nem sajátos „fogyóeszköz" is... — Lopnak? — (gy nem mondanám. Nem szabad rá alkalmat adnunk. Ha nincs alkalom, nincs jog­talan eltulajdonítás. — A javíttatok is hátráltatják a munkásokat — mondja Né­meth Péter, a lakatos részleg művezetője, — bejönnek, bele­beszélnek, előre adnak „csú- szót”, hogy hamarabb legyen kész a kocsijuk. Hogyan tar­tassam be a sorrendet? Ná lünk mind szigorúbb lesz a technológiai fegyelem, kár így megbolygatni a munkásokat. — Mindig van munkájuk? — Munka volna, de fénye­zőink például mégsem tudnak dolgozni. Nincs műhely, a sza­badban csak akkor lehet vé­gezni ezt a munkát, ha szél­csend és napsütés van.. A múltkori havazáskor haza küld­tem őket. Mit tegyünk? — A művezető szerint léte­zik-e lógás? — Van rá példa, de ha egy kicsit is odafigyelünk, megle­het szüntetni. Volt egy három­tagú klikkem, az egyiket egyál­talán nem érdekelte, hogy mennyit keres, szóval tartotta a másik kettőt. Jól kereső ap­ja volt, a pénz dőlt otthonról. Elment tőlünk, azóta a másik kettő dolgozik. Az idősebb szakmunkásoknál ilyen gondom nincs. — Volt olyan munkásom — szólt közbe Nagy Dezső, a VILLGÉP főmérnöke —, aki, ha nem volt munkája, nem ha­gyott élni. De mindig talált valami produktív tennivalót. o Fegyelem. Meg kell követel­ni, de csak akkor jogos a kö­vetelés, ha nem illuzórikus. Ha nem lődörög a munkás egyik csarnokból a másikba, hogy kinek van egy tizenhetes kul­csa vagy más szerszáma, ha nem fázik a műhelyben, ha festéshez van festéke, ha érzi a vele való szakadatlan együttműködést. Ha kialakít­ják a Diósi úton az új tech­nológiai rendet, ha tovább bő­vítik a szerszámparkot, (az el­múlt évben 780 ezer forintért szereztek be kéziszerszámokat), ha nem töri le az alkatrészhi­ány a munkakedvet, akkor a „lógás" ismeretlen lesz. De ott kell lennie a figyelő szemnek. A művezetőnek, az üzemveze­tőnek és mindenkinek, aki fe­lelősséget érez a munkáért. Kampis Péter ben munka közben találtam a brigád néhány tagját. A mű­hely bal sarkában hegesztet­tek, középen a nehéz — 35— 105 kilogramm közötti — fém- támokat tisztították, a jobb sa­rokban pedig egy elmés szer­kezettel egyengették <T tárno­kát. — Mikor kezdtek ei újítá­sokkal foglalkozni? ULRICH JANOS: — Ha a beadott újítást néz­zük, csak három-négy éve, de a valóságban már tíz évvel ezelőtt is alkalmaztunk új öt­leteket munkánkban. Először csak saját munkánk megköny- nyítésére gondoltunk, később az üzem gondjaival is kezdtünk foglalkozni. Áz utóbbi négy évben összetételében állandó­sult brigádunk, a nagy felada­tok összekovácsoltak bennün­ket. — Újításaik közül melyek a legjelentősebbek? SZÁNTAI IMRE szocialista brigádvezető: — Üzemünknél nagy prob­lémát jelentett, hogy robban­tásnál olyan deformációk jöt­tek létre az acéltámoknál, me­lyek kizárták további alkalma­zásukat. Utánpótlás vagy új megoldás fejtésbiztosításra nem volt várható, ezért ezeket a tárnokát használhatóvá kel­lett tenni. Sok töprengés, kí­sérletezés után, másfél év alatt készítettük el az Qcéltám hideg egyengetésének technológiáját és eszközeit. Ezzel az újítá­sunkkal egymillió forint megta­karítást értünk el évente. TERNÓCZKI LÁSZLÓ: — Másik nagy témánk volt a TH-kötőelemek felújítása. A TH-biztosítószerkezetek vissza­nyerésekor sokáig csak bizto­sító szálanyagot tudtunk fel­használni. A kötőelemek évi 300—400 000 forint értékben hulladékvasba kerültek. Több mint egy évig tartott, míg elké­szítettük a TH-csavar felújító­gépet és kidolgoztuk a kengye­lek hideg egyengetési techno­lógiáját. Ma már nemcsak az üzem anyagát dolgozzuk fel, hanem az ÉDÜ-ből felhozott — más üzemek által az érccel leszállított — kötőelemeket is. — Hogy osztják el az újítá­sért kapott pénzt? MARIAN JANOS: —■ Brigádunk a kisebb hord­erejű ötleteket ma sem adja be újításnak, csak a munká­ban alkalmazzuk azokat. Ha minden jó ötletünket bead­nánk, az sok munkát jelentene a vállalat iparjogvédelmi cso­portjának. Jelenleg három olyan témánk van, amit újítás­nak kívánunk beadni. Meg­említem, hogy a beadott újí­tásokon valamennyi brigádtag neve soha nem szerepel, de ebből hiúsági kérdést senki nem csinál. Az újításért kapott forintokat pedig nem osztjuk szét, hanem a brigádkasszába rakjuk és közösen felhasznál­juk. A komplex szocialista bri­gádban segédmunkások, laka­tosok, hegesztők, vájárok, rob­bantómesterek, technikusok és mérnökök dolgoznak. A bányá­ban dolgozók felhozzák a len­ti gondokat, a műhelyben pe­dig kitalálják, hogy lehetne azokat közösen megoldani. A közös megbeszélésen minden­ki elmondja véleményét, kiraj­zolódik egy ^Iképíelés, meg­születik a megoldás. A meg­valósításnál kiderül, hogy va­lami nem jó, változtatni kell. Kísérletezés és többszöri vál­toztatás után kikristályosodik a végleges forma, így születik meg egy újítás. H. J.-né

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom