Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-26 / 143. szám
e Dunántúli napló 1977. május 26., csütörtök II hyiiro&ioiftgia a környezetvédelem egyik legfontosabb segítőtársa A hydrobiológia a vizek élővilágának a tudománya. A vízi élet alapját a parányi, mikroszkopikus moszatok alkotják. A moszatok által képviselt és felhalmozott szervesanyag a bá. zisa annak a „táplálékláncnak", amely a mikroszkopikus élőlényektől egészen a halakig vezet. De a természetes egyensúlyban lévő vizekben elsősorban a moszatok gondoskodnak a kisebb vagy közepes mértékű szennyeződések kiküszöböléséről, azaz a vizek „öntisztulásáról” is. A vizek moszatvilágát kutató szakemberek a mikrolé- nyek „jelzőszerepét" felismerve közvetlen segítségére van a víz- és környezetvédelemnek. Mintegy négy évtizede foglalkozik hydrobiológiai kutatásokkal a Pécsett élő dr. Uher- kovich Gábor kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa. Jelenleg a Pécsi Orvostudományi Egyetemhez tartozó akadémiai laboratóriumban dolgozik a Dráva, a mecseki üdülőtavak, a darányi természetvédelmi terület és más dunántúli vizek kutatásán. Most sikerült kifognom egy olyan időpontot, amikor éppen otthon találtam — mert kutatómunkái miatt szinte egész évben utazik. Hazai munkái mellett az utóbbi hat esztendőben részt vesz az Amazonasz medencéjének brazil—nyugatnémet együttműködésben történő biológiai kutatásában, minden részletre kiterjedő, tudományos feltárásában. A vízmintákat Braziliából hozzák neki az NSZK-beli Plön- be, ahol Európa legnagyobb hidrobiológiái intézete működik. Kiutazni már nem tud Dél- Amerikába, mert egészségi állapota miatt nem bírja a trópusi klímát. Közép-Európában Dr. Uherkovich Gábor kandidátus kutatásainak jelentősége • Brazíliából hozzák a vízmintákat # Az algák víztisztító szerepe a mecseki üdülotavaknál ő az egyetlen szakember, aki részt vállalt a világ legnagyobb összefüggő természetes területének, az Amazonasz medencéjének alapos feltárásában. A világ összoxigén-termelésének közel húsz százalékát az itteni megbonthatatlannak tűnő ősrengeteg termeli. — Felhasználja a brazil tapasztalatokat itt, szőkébb hazánkban, Baranyában is? — Igen, hiszen ez a terület az Amazonasz folyóval együtt szinte még teljes egészében eredeti természetes állapotában vqn. Ez a kutatások legjobb kiinduló pontja. Az algák jelzőszerepének pontosításában jelentős szerepet tölt be, ami hazai kutatásaimnál éppúgy felhasználható. — A mecseki üdülőtavak vízrendezésénél mennyiben „segítettek" az algák? — A víz felszíne kizöldült. Ebből arra lehetett következtetni, hogy túl sok az alga. Tehát olyan szennyezett volt a víz, hogy ezek az apró élőlények már nem kötötték le a felesleges szerves anyagokat. A felismerést vízkémiai, vízrendező, térületrendező, és egészségügyi szakemberek vizsgálataival összegeztük. Az eredmény: megállapítást nyert, hogy a tavakat sokoldalúan megterhelték; vagyis túlzottan igénybeveszik. Emiatt eliszaposodtak, elszennyeződtek. A megoldás iszapkivétel és differenciált hasznosítás, fgy például az Or- fűi-tóban nem horgászhatnak, s a Pécsi-tóban sem szabad intenzív horgászatot folytatni. — Milyen jelentősebb hazai kutatást végez mostanában? — Jelenleg a Dráva vízrendszerét tanulmányozzuk egy komplex szakembergárdával. Munkánk fő célja a folyóvíz Sokrétű felhasználása. A tervekben szerepel a Dráva, mint ivóvízforrás és egy esetleges vízierőmű gondolata is szóba került. A hatvanöt éves tudós nagyon aktív tudományos munkásságot végez. Eddig közel 150 tanulmánya és könyve jelent meg, — szinte a világ minden jelentősebb országának nyelvén. Mire e sorok megjelennek, ő már újra az NSZK-ban lesz. Új algákkal, moszatokkal teli vízszállítmány érkezett Brazíliából. Ki tudja, hogy most éppen mit jeleznek? Jankó Tamás Szemtől szembe című sorozatában a Gondolat Könyvkiadó a közeljövőben jelenteti meg Puccini életéről szóló új kötetét, melynek írását Fájth Tibor kezdte, de művét már nem tudta befejezni. Halála utón a könyvkiadó vállalat- dr. Nádor Tamást kérte fel a könyv írásának befejezésére és Fájth Tibor kéziratának sajtó aló rendezésére. Dr. Nádor Tamás Liszt-életrajzi könyve a Zeneműkiadó Napról napra sorozatában annak idején nagyon rövid idő alatt elfogyott. Most a Pécsi Szikra Nyomdában készül a könyv új kiadása, mely bizonyára jelentős segítséget nyújt majd azoknak a baranyai középfokú iskolai tanulóknak, akik részt kívánnak venni a Liszt Ferenc Társaság Pécsi Csoportja által meghirdetett pályázaton. Dél-amerikai kovamoszat 10 000-szeres nagyításban Létezett-e a híres zselici betyárvezér? Patkó Bandi nyomában »Jöjjön, megmutatom a sírját!” Gálosfótól nyugatra, a Kaposvár—Bükkösd közötti gerincéten sűrű bükkösben húzódó település: Nagytótváros. Hangzatos neve hajdani pusztát takar, ma már térkép sem jelzi. Környékbeliek híresztelik: itt van eltemetve iPatkó Bandi. A beomlott pincék, összedőlt házak közé bekúszott az erdő, vele az enyészet. Csupán három épségben maradt lakóház árválkodik az út mentén: méhészek lakják tavasztól—őszig. Tőlük érdeklődöm, merre a temető. — Patkó Bandi miatt jött? Jöjjön, megmutatom a sírját! — igazít el készségesen egyikük, s hosszas betyártörténetbe kezd. örül, hogy szót válthat valakivel. A temető különös, zárt világ. Áthatolhatatlan bozótos rejti a kíváncsi idegen elől azt a húsz—huszonöt sírt, ahova az egykori hamusbetyárok, szénégetők temetkeztek. Vadrózsa, som, vagy galagonya bokrok alatt a durván ácsolt fakereszteken már alig olvashatók a nevek. Többnyire a fakereszt is hiányzik, csupán parcella árulkodik a sírhelyről. Középütt három magas fenyőfa, körülötte leljük meg a Patkó-sírokat. Vagy Tízet. De- az állítólagos betyársír jelöletlen. Akár rá is foghatták. Mellette fakereszten Patkó Ferenc neve olvasható — 1903- ban halt meg. Odább Patkó Andrásné, ö volt oz utolsó leszármazott a nagytótvárosi Patkók között, 1953-ban temették. Somogy hét vármegyét .látott el betyárokkal. Sobri Jóska, Séta Pista, Bödő Böske és a Patkó testvérek hírhedt alakjai a múlt század hatvanas éveiben a Zselicségnek. Kiskorpád — Ibafa—Mozsgó—'Vásárosbéc közötti erdők kanászaiból, pásztoraiból kerültek ki ezek a betyárok, s ha szorult a hurok, elnyelte őket a zselici rengeteg. Tetteikről bűnlajstromok, hivatalos jelentések árulkodnak. A zselici falvak lakói mégiscsak Patkó Bandi nevét emlegetik. Gönczi Ferenc néprajzkutató tudományos igényességgel megírt Somogyi betyárvilág című könyvében hiába keresem Patkó Bandi nevét. Szerinte a vá- sárosbéci Patkó-testvérek — Jancsi és Pista — valamint a nem idevalósi Angyal Bandi analógiájából származik. Patkó Bandi tehát nem élt, csak a nép képzeletében. Gönczi sem pontos. A vásá- rosbéci református egyház anyakönyvéből ellenőrzőm állítását. Az anyakönyv magánkézen kallódik. Szerencsém van, a kamrából előkotort poros, de időtálló kötésű hivatalos dokumentumok közül előkerül a régi partikula," amelyből kiderül: 1823—1840 között azonos szülőktől nem született János és István, hanem 1827-ben Patkó Gábor és Tóth Katalin szülőktől Ferenc és Gábor, 1839-ben pedig Patkó János és Tóth Ilona házasságából János és József. így az István is felvett név, akár a Bandi, csak a János valódi. A vósárosbéci temetőben éppolyan sok a Patkó-sír, mint a légvonalban Jizenöt km-re levő sokkal eldugottabb Nagytótváros temetőjében. A szépen faragott kopjafák egykori pásztoréletről tanúskodnak. A feliratok fölött megkülönböztető jelzésként tölgyfafeszület díszíti a sírokat. Patkó Ferenc nevét hiába keresem a század- forduló környéki faragott síremlékeken. Ha utánagondolok... — a hetvenes években indított hajtóvadászat felszámolta a zselici betyóréletet. De kisebb úton- állások, tolvajlások még a századforduló idején is előfordultak. Már nem a pásztorok világából, hanem a tótvárosi, szentluka-pusztai hamuzsírkészí- tőkből, szénégetőkből kerültek "ki ezek az úgynevezett „hamus- betyá rok”. Lengyeltóti János mozsgói helytörténeti kutatóval arról beszélgetünk, hogy- Patkó Ferenc ezen a vidéken rejtőzhetett el leginkább a világ szeme elől. Ki tudja, a legendás név mögött nem az ő személye rejlik-e? A kör bezárult, ott, ahonnan elindultunk: a nagytótvárosi temetőben! Varga Ferenc A XVI. századi zenekultúránk új dokumentumai Jegyzetek a Csontváry matiné után A budapesti Kossuth Klub és az Egyetemi Színpad után elsőként a pécsi közönséget kereste fel az a tudományos kutatókból és művészekből álló együttes, mely nem kisebb feladatra vállalkozott, mint életközeibe hozni 400 év előtti kultúránk újonnan feltárt zenei dokumentumait. A feladat nemcsak azért bonyolult, mert látszólag szaktudósok érdeklődési köréhez tartozó anyagról van szó, hanem azért is, mert bemutatásuk, művészi szinten történő előadásuk rendkívüli felkészültséget igényel. Nem alaptalan az a vád, hogy a hazai reneszánsz-kutatás hosszú idő óta egyoldalúvá vált. Inkább irodalomtörténészek számára kijelölt kutatási területnek vélték és kezelték. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének keretében működő Reneszánsz Kutató Csoport érdeme, hogy a kutatásba más szaktudományok bevonását is sürgette. Klaniczay Tibor akadémikus pl. nyíltan jogos bírálatban részesítette a hazai zenetörténeti kutatás elégtelenségét. Öelőtte már Horváth János, a budapesti egyetem magyar irodalomtörténeti tanszékének professzora sürgette a szintézis jegyében történő reneszánsz kutatást. Ez sorsdöntő lépés volt, annál inkább, mert a 16. században még egységes volt a kultúra és a tudás, vagyis a tanult, az egyetemet végzett, pláne a „magis- ter” fokozatot is megszerző humanista éppúgy értett a filológiához, a teológiához, természettudományokhoz, mint a joghoz vagy a zeneelmélethez. Aki pedig udvari szolgálatba akart lépni, hangszereken is játszania kellett. (Erről bővebbet B. Castiglione Az Udvari Ember című művéből tudhat meg az érdeklődő.) A fentiekből azt a logikus következtetést kell levonnia korunk tudósainak, kutatóinak, hogy akarva nem akarva nekik is az egyetemes szemlélet jegyében kell a reneszánsz ember kultúrájához, annak még feltáratlan értékeihez nyúlniok. Bármennyire kemény vagy kellemetlenül hangzó a kifejezés, de a valóság az, hogy ma mindannyian többé-kevésbé „szakbarbárok” vagyunk. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha egyrészt elkötelezi magát a reneszánsz-kutató az egyetemes kategóriákkal, másrészt az igazi tudósra mindég is jellemző alázattal megosztja kutatási területét, vagyis felkéri más társtudomány szaktudósainak közreműködését. Ezzel természetesen megoszlik a rengeteg munka gyümölcseként jogosan igényelt „dicsőség” is. Ma ugyanis kivesző félben van az a zseni-kutató-tudós típus, aki pl. egyaránt ért a reneszánsz kor zeneelméletéhez, az akkori kóta megfejtéséhez és járatos a 400 évvel ezelőtti kor egyetemes, valamint hazai irodalom-, társadalom- és kultúrtörténetében. És ha értene is mindehhez, még mindég rószo- Yulna egy olyan művészi együttesre, melynek vezetője a reneszánsz muzsika szakértője és maga köré tudott gyűjteni egy kórust vagy kisebb zenekart. mely rekonstruálni is tudja a feltárt anyagot élvezhető, művészi szinten! A Csontváry matinén bemutatott műsor az előbb elmondottak jegyében született... Hazai reneszánsz művelődésünk 16. századi relikviáit eddig legtöbbnyire külföldön kutattuk. A műsor gerincének, a „gyulafehérvári madrigáloknak" egyetlen megmaradt példányát pl. Modenában találtam meg, a világhírű Biblio- teca Estense zenei archívumában. De épp az a fájdalmasan elgondolkoztató, hogy hazai zenekultúránk történészei még az itthon fellelhető kincseinkkel sem kezdtek eddig szakszerűen foglalkozni. Így történhetett meg, hogy 100 évvel ezelőtt mór igen komolyan elemezte külföldön Krebs profesz- szor a Báthory Zsigmond fejedelem számára írt II Transil- vano második kiadásának Londonban őrzött kötetét, mely 1597-ből való. Ugyanakkor a 60 éve az Akadémia birtokában lévő 1593. évi első kiadású unikummal még senki sem foglalkozott behatóan az itthoniak közül. Az utóbbi években rendkívül felgyorsult a régi zenei anyag felkutatásának tempója. Méghozzá nem várt módon épp a reneszánsz muzsika íekontsruá- lására vállalkozó aktív zenészek körében, vagyis a lant, gitár, clavicemballó, kürt és egyéb hangszerek előadóművészei és kórusvezetők nem is kis számú csoportja körében. így az a szerencsés helyzet állt elő, hogy olykor épp az előadók lepik meg a tudományos kutatókat a maguk által felkutatott eredményeikkel. Ezzel nemcsak a reneszánszkori művelődésünk ügyét viszik előbbre, hanem saját műsoruk is elevenebb, él- ményszerűbb lesz. A pécsi matinénkon is műsorra tűztünk olyan számokat, melyeknek anyagát Kecskés András lantművész tárta fel külföldi meghívásai alkalmával. Minden itáliai, holland vagy ausztriai szereplését könyvtári kutatással köti össze. Ö egyike azoknak, akik a 400 évvel ezelőtti szintézis jegyében saját magukban akarják összhangba hozni a humanistát és a művészt. Egyik legszámottevőbb eredménye Balassi Bálint „nóta” jelzései között szereplő „az Lucrézia nótájának” megtalálása; ennek köszönhető, hogy ma már énekelni is tudjuk a végvári élet dicséretét zengő Katona énekét, a Vitézek mi lehet... kezdetűt. A mi ezeknek publikálását illeti, ugyancsak jó hírrel állhatunk elő. A Magyar Hanglemezgyár és a Zeneműkiadó elérkezettnek látja az időt, hogy ezt a korántsem könnyű reneszánsz muzsikát mind lemezen, mind pedig hangjegyes kiadásban megjelentesse. Ez azt jelzi, hogy részt kíván venni a nemzetközi szempontból is igen jelentős eredményeink közkincs- csé tételében, — de azt is jelenti, hogy a magyar közönség nagykorúságának felismerése végre megtörtént! Dr. Barlay O. Szabolcs Június A-ig 1,20 Ft helyett 8Q fillér B. m.-i Élelmiszerkereskedelmi Vállalat ÁRf.ArnhriTnihan és élelmiszerboltjaiban. ka
