Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-25 / 142. szám

1977. május 25., szerda Dunántúli napló 3 Diplomások a pálya előtt • Három évre szóló szerződés • Ha az orvos körzetbe szeretne kerülni • A munkáltató figyelembe veszi az ajánlást Tavaly ősszel, amikor megje­lent a munkaügyi miniszter új rendelete a pályakezdő szak­emberek munkába lépéséről, a végzős orvostanhallgatók izga­tottan várták, hogy vajon a rájuk vonatkozó speciális ren­delkezések mennyire szigorít­ják, kötik elhelyezkedési lehe­tőségeiket? Az izgalom érthe­tő volt, hiszen a pedagógusok­hoz és a jogászokhoz képest az orvosok elhelyezkedése ed­dig is jóval kötöttebb volt. Ami ugyanis a két másik pályán most új, az orvosoknál már régóta gyakorlat — azaz a pályázati rendszer. Minden végzős eddig is megkapta az ország valameny- nyi meghirdetett orvosállásá­nak a jegyzékét. Ezek közül hármat megpályázhatott. S ha nem a hőn áhított első vagy második, hanem esetleg a kényszerűségből megpályázott harmadik állást kapta meg? Eltöltött ott fél évet vagy egy évet és továbbállt. Vándorolt egyik helyről a másikra, de leginkább a vidéki körzetből a városba, az Alföldről a Du­nántúlra. Mit eredményezett ez? Orvoshiányt, főleg az or­szág keleti, észak-keleti ré­szén. Nagy költséggel felépí­tett, berendezett, üresen álló rendelőket, orvoslakásokat, el­látatlan helyeket, feszültséget. Tehát eddig sem az elhe­lyezkedéssel volt elsősorban probléma, hanem a „megtar­tással”. Az „egyhelybentartás" a fő módosítás, a „szigorítás” az egészségügyi miniszter 1/1977. (II. 9.) rendeletének, mely az orvostudományi egyete­meken végzett pályakezdő szak­emberek munkába lépéséről in­tézkedik. A rendelet lényege: ha valaki elfoglal egy orvosi, fogorvosi, gyógyszerészi állást, ott kell maradnia három évig. Egyazon körzetben vagy falu­ban. Mindaddig pályakezdő­nek számít az általános orvos, a fogorvos és gyógyszerész, amig a három évet a képzett­ségének megfelelő munkakör­ben le nem dolgozza. S amed­dig pályakezdő, addig csak a rendeletben szabályozott pá­lyázati rendszer keretében léte­síthet munkaviszonyt. Nincs kivétel a három év alól? — kérdezhetjük. De igen. Olyan esetben, ha a munka­hely változtatásához a mun­káltató előzetesen hozzájárul — más helyre lehet pályázni. Vagy amennyiben a már mun­kaviszonyban álló pályakezdő orvos körzeti orvosi állásba szeretne kerülni, a munkálta­tó a pályázatban való részvé­teléhez köteles hozzájárulni. Az egészségügyi miniszter évente meghatározza a pálya­kezdők részére meghirdetett ál­lások keretszámát. A megyei tanácsok egészségügyi osztá­lyai a kapott keretszámot to­vább bontják és engedélyezik a munkáltatók számára a pá­lyázati felhívások kiírását, ame­lyet aztán az országban levő valamennyi orvostudományi egyetemre megküldenek. Az orvostudományi egyetem a hallgatók pályázatát véle­ményezi. Ha valamely helyre többen is pályáznak, az egye­tem rektora, a párt-, a KISZ- szervezet és a pályázó meg­hallgatásával az egyetemen végzett hatéves munkát figye­lembe véve ajánlási sorrendet állapít meg. (A véleményt és az ajánlási sorrendet a pá­lyázókkal is ismertetik!) A kérdés most már csak az, hogy hogyan fogadják majd az intézmények az egyetemi jelö­lést. Tudniillik az intézmények és a munkáltatók kötelesek fi­gyelembe venni az ajánláso­kat, de nem kötelesek azt ki­nevezni, akit az egyetem első helyen ajánl. Reméljük, ez nem jelent majd kiskaput. V. A. A napokban lezajlottak az amatőr művészeti mogzalom új megyei bemutató rendsze­rének Pécs városi bemutatói. Ezzel a rendezvénysorozat túljutott a felén. Még né­hány járási bemutató van hátra, azok együttes tapasz­talatairól is később beszá­molunk. A két bemutató al­kalmát természetszerűen a pécsi bemutatók néhány ta­nulságának összegzésére sze­retnénk fölhasználni. Két estén léptek a zsűri elé a megyeszékhely — koráb­ban a körzeti bemutatókon továbbjutott — együttesei. Pénteken este az irodalmi színpadok, táncegyüttesek, szólóénekesek, hangszeres szólisták; vasárnap este a kórusok, pávakörök, zeneka­rok. Szándékosan írtuk, hogy a zsűri elé, mivel közönség egyszerűen; nem volt. Jó esetben az együttesek egy­mást hallgatták egy darabig. Ennek az oka kézenfekvő: az országosan magas minősíté­sű, ún. „kiemelt" együttesek számára ugyanis nem köte­lező a bemutatórendszer köz­bülső fokozatain való rész­vétel. Távolmaradásuk, Pé­csett legalábbis, egyet jelen­tett a két városi bemutató közönségvonzásának kiiktatá­sával. Több iskolai együttes a közeledő érettségik miatt több mint húsz pécsi együt­tes — a maga színvonalán — becsületesen helytállt be­mutatkozó műsorával. Ezúttal is, miként vidéken, örömmel fedezhettünk fel egy-két új zenélő csoportot, szólistát, Amatőrök Pécsett nem vehetett részt a bemu­tatón. S egy másik körül­mény: számos egyéb rendez­vénysorozat ősztől tavaszig zajlott le. (Ki mit tud?; me­gyei színjátszók országos mi­nősítése; Éneklő ifjúság; He­likon stb.) Ezek némiképp megosztották a figyelmet és, az energiákat az új bemuta­tórendszer iránt. Megfonto­landó, hogyan lehetne a jö­vőben koordinálni az előké­szítő rendezvényeket, mint pl. a Helikon esetében ezt he­lyesen ismerte fel a városi rendezőszerv. A bemutatókon részt vevő versmondót vagy pedig olyan együtteseket, amelyekről nem vagy alig hallhattunk az utóbbi években. Mint példá­ul vasárnap este a Művészeti Szakközépiskola nagyszerű leánykórusát s a bányászok­ból, munkásasszonyokból ál­ló és nagy szívvel-lélekkel daloló, citerázó pécs-vasasi pávakört. (Mindkettő, a Ki mit tud?-nyertes Ifjúsági Ház kórussal együtt ősszel ismét szerepelhet a megyei bemu­tatón.) A pécsi két bemuta­tó est legnagyobb értékét mégis abban látom, ami a műsorszámok elhangzása után következett. A zsűri tag­jai: Schenk János elnök, Új­vári Jenőné, Bagossy László, Dobos László, Kircsi László, Szerecz Józsefné, Boday Jó­zsef — valamennyien egy- egy terület szakmai tekintély- lyel rendelkező szakemberei — értékelés, baráti beszél­getés ürügyén mondták el szakmai véleményüket a lá­tottakról, hallottakról. És bi­zakodom, hogy az egész be­mutatórendszernek ez a leg­fontosabb, a fejlődés szem­pontjából a legértékesebb vonása. Itt jegyeznénk meg, hogy ez a városi bemutató az egész új megyei bemuta­tórendszernek a része. He­lyes lett volna, ha a zsűri­ben valaki vagy legalább „megfigyelőként" valakik, a megyei művelődésügyi osz­tályt képviselték volna. 1970 óta nem volt hasonló rendezvénysorozat. Az első év tapasztalatait nyilván csak a gyakorlat képes elénk tár­ni. Rajtunk áll, hogy tanul­junk is belőlük. W. E. Szoboróriások között az első munkanapon yy z aknaszerű üreg fa- Iából koponyák du­dorodnak fehérlőn felénk. Félhomály. Az ásatási gö­dör peremén koponyahal­maz. A sokszáz éves cson­tokkal való találkozás a Siklósi Kerámia Szimpozion épületét képező kolostor régészeti és műemléki fel­tárásának köszönhető. Azért a művésztelepi mun­ka rövidesen megkezdődik itt is. Megnyílt a Siklósi Szobrász Szimpozion Idén a gránitprogram megvalósítása a fő feladat Villányban, a Siklósi Szob­rász Szimpozion hatalmas sza­badtéri galériájában és műhe­lyében, azaz a hajdani kőbá­nyában azonban már ugyan­csak sikongatnak a csiszolóko­rongok és olykor, mintha csak gargalizálna, fölzeng egy-egy légkalapács jellegzetes bari­tonja. Közvetlenül a bejárat mellett Jegenyés János, Mar- tyn Ferenc Kossuth-dijas festő­művész régi szobortervének ki­vitelezője dolgozik. A bányakaréj közepén, mint­egy a régi bányaművelés fókuszában ugyancsak ré­gi csontokat morzsolgatunk. Jegenyés János szerint ezek a csontdarabkák iszonyatosan régiek lehetnek. Csenkey Éva, a siklósi alko­tótelep irodájának vezetője el­mondja, hogy idén szám sze­rint kilenc művészt várnak a tavaly felújított, takaros Gyi- móthy villába. Jegenyés János már megérkezett, dolgozik. Öt Greaker UH (Svédország), Mar- tyn Ferenc (Pécs), Vittorio di Muzio (Olaszország), Nagy Ist­ván (Szolnok), Toshio Sakurai (Japán), Pierre Székely (Fran­ciaország), Veszprémi Imre (Budapest), valamint a Szovjet Képzőművészek Szövetségének egy delegált tagja követik. Az idei év fő feladatát a gránitprogram megvalósítása képezi. Hogy kerül ide a grá­nit? Mi ennek a programnak a lényege? A művésztelepek irodájának vezetője meghökkentő dolgok­ról tájékoztat. Eddig a magyar szobrászok alig-alig dolgozhat­tak gránittal. Az északról szár­mazó gránit köbmétere ugyanis 45—70 ezer forint között mozog. Van azonban nekünk is gráni­tunk, amiről eddig nem sokat tudhattak szobrászaink. Holott ennek a köbmétere mindössze 5—6 ezer forint. És ha nem is olyan, mint például a svéd, na­gyon szép. Az erdősmecskei gránit fekete-fehér-rózsaszín mákszemcsés, a mórágyi pedig kékesszürke. A gránitprogram­nak az a célja, hogy ezeknek az anyagoknak a szobrászati felhasználását kipróbálják, és egyben népszerűsítsék őket a magyar szobrászok körében. Ami a munka érdekességeit illeti, háromféle megmunká­lási technológiát szeretnének próbára tenni. Jegenyés János módszere gyémántbetétes szerszámokra épül. Ezeket a szerszámokat kisgépekre szereli, és azt re­méli, hogy ezáltal a megmun­kálás gyorsasága és minősége elérhet egy optimális szintet. Sakurai japán művész ugyan­ezt a vídiabetétes kéziszerszá­moktól várja. Munkafolyama­taiból természetesen a gépi eszközöket sem rekeszti ki. A harmadik gránitmegmunkálási módszer képviselője a magyar származású, francia Pierre Szé­kely, azaz Székely Péter, aki egy találmánynak minősülő speciális lángvágó fejet alkal­maz. A szerszámot hegesztő­pisztolyra szerelve használja a magas hőfokon üvegként visel­kedő gránit megolvasztására, vágására. A Siklósi Szobrász Szimpo­zion felszerelése is a program­hoz igazodva egészült ki a Művészeti Alap ebben az év­ben nyújtott 64 ezer forintos anyagi támogatásával. Mindeme tevékenység végső célja az, hogy az idén szüle­tendő műalkotások kivitelezé­sével párhuzamosan a hazai manufakturális gránitmegmun­kálás hatékony módszereit ki­próbálják, kikísérletezzék. Bebesi K. Tanulni sohasem késő Dolgozók iskolája a konzervgyárban Tanulni sohasem késő. Ez volt a címe annak a felhívásnak, amelyet 1975 nyarán adott ki a Szigetvári Konzervgyár. „A dol­gozók általános iskolája által nyújtott alapműveltség mindenfajta további művelődés, általános szakmai és politikai képzés alapja. A vállalat vezetősége mindén dolgozó részére lehetőséget ad, hogy az általános iskola 8. osztályát elvégezze." — közölte a fel­hívás. Vajon hogy valósultak meg az akkori elképzelések? — Második éve működik üzemünkben a dolgozók álta­lános iskolája — mondja Papp Istvánné, a konzervgyár sze­mélyzeti osztályának vezetője. Az 1975—76. tanévben két ki­helyezett osztály tanult nálunk, ugyanis a cipőgyári csoport­nak is mi adtunk helyet. A je­len tanévben egy osztályt tud­tunk indítani. A harmincas cso­portból 27 a mi dolgozónk, a többi idegen. Tantermünk, amely a gyáron belül folyó kü­lönböző szakmai, politikai tan­folyamok, továbbképzések le­bonyolítására szolgál, délelőtt egy kisiskolásokból álló napkö­ziscsoportnak ad otthont, dél­után pedig a dolgozók általá­nos iskolájának. így előfordul, hogy a szakszervezeti oktatá­sunk kiszorul a helyiségből. — Hallottuk, hogy a kon­zervgyárban ,,érdemes" tanul­ni. — Valóban így van. Ami­kor fölveszünk egy dolgozót, már akkor jegyezzük <z iskolai végzettségét, s fölhívjuk figyel­mét a tanulási lehetőségekre. Munkaügyi osztályunk dolgozói nem egyszer fölkeresik az érde­kelteket, és sok esetben szinte rábeszélik őket a tanulásra. Persze vannak önként jelent­kezők is. Oe nem az indulás­sal van a baj, hanem a meg­maradással. A 3 műszakos mun­kabeosztás, a vidékről való be­járás, a családi gondok sok esetben nagyon megnehezítik a tanulást még a kedvezmények ellenére is. — Melyek ezek a kedvez­mények? — A tanítási órák idejére munkaidő-kedvezményt és tel­jes órabért adunk dolgozóink­nak. Biztosítjuk számukra a központilag megszabott 12 nap tanulmányi szabadságot. A 8. osztályos bizonyítvány megszer­zése után pedig a tanulmányi eredménytől függően pénzju­talmat kapnak a dolgozók. — Ezenkívül vállalati könyv­tárunkban megrendeltük ré­szükre a Mindenki iskolája cí­mű tankönyvet — kapcsolódik be a beszélgetésbe Békefi Lászlóné, a konzervgyár köz- művelődési előadója. Nemcsak a kötelező és ajánlott olvas­mányokkal látják el őket, ha­nem személyes tanácsaival, sőt egyénekre szabott segítséggel is. Megszervezi, hogy a tanu­lók a vállalat KISZ-klubjában szervezetten nézzék a Mindenki iskolája című televízióadáso­kat, ezzel is megkönnyítve vizs­gára való felkészülésüket. — Nem aggasztja a gyár ve­zetőségét, hogy vannak, akik kihasználják a lehetőségeket, aztán odébbállnak? — Mi a vállalat érdekein túl a népgazdasági érdeket vesz- szük figyelembe elsősorban. Oe egyébként érdemes is nálunk megmaradni. Vállalatunk lehe­tőséget ad arra is, hogy a 8. osztály elvégzése után megfe­lelő szakmai gyakorlat esetén munka mellett megszerezzék a szakmunkásképesítést. A lehe­tőségek tehát nagyon előnyö­sek. Már maga az is, hogy a gyáron belül, s egy év alatt két osztályt végezhetnek el. Ja­nuárban vizsgáznak ugyanis a hetedikes, május végén pe­dig a nyolcadikos anyagból. Ottjártunkkor éppen írásbe­liztek. Még a tanterem közelé­ben is csendesebben jártak- keltek a dolgozók. A számtan és magyar írásbeli közötti szü­netben lehetett csak bekukkan­tani a terembe. Meglepő, hogy mennyire „megfiatalodott" az utóbbi időben a dolgozók általános iskolája. Az a korosztály, ame­lyet még a társadalmi helyzet fosztott meg a tanulás lehető­ségétől, már csak elvétve ta­lálható. Fiatalok viszont annál többen. Vajon miért nem vég­zik el gyerekfejjel az iskolát? Kati 15 éves, a legfiatalabb az osztályban. — Édesapám meghalt, anyám beteges, négyen va­gyunk testvérek — mondja meglepő komolysággal. — A hetedik osztályt is alig tudtam elvégezni, mert sokat mulasz­tottam. Azzal a feltétellel men­tettek föl az iskolábajárás alól, hogy elmegyek dolgozni és be­iratkozom az esti iskolába. — Miért éppen a konzerv­gyárba jöttél dolgozni? — Hallottam, hogy itt lehet tanulni. Ha most sikerül a vizs­gám, beiratkozom a szakmun­kásképzőre is. — Jobb neked Így, mintha minden délelőtt iskolába jár­nál és nem kellene dolgoz­nod? — Jobb. Megkeresek 2400— 2500 forintot. Édesanyámat is tudom segíteni. Igaz, hogy ne­hezebb dolgozni is, meg ta­nulni, de azért megéri. Már szervezik a következő tanévre a kihelyezett osztályt. Tennivalójuk ugyanis még min­dig sok: a vállalat 1200 dol­gozója közül körülbelül a 20% nem rendelkezik általános is­kolai végzettséggel. Hegedűs Magdolna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom