Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-19 / 136. szám

2 Dunántúlt napló 1977. május 19., csütörtök Békeépítők beszámolója Szerdán — az Országház va­dásztermében - ülést tartott az Országos Béketanács. A má­jus 6-11. között Varsóban járt magyar békemozgalmi küldött­ség beszámolója alapján ele­mezték a békeépítők világköz­gyűlésének munkáját, Boldi­zsár Iván, az OBT olelnöke ve­zette a tanácskozást. Részt vet­tek az ülésen a hazánkban tartózkodó - a világközgyűlé­sen is jelen volt — vietnami, ar­gentin, mexikói, kolumbiai és panamai békemozgalmi dele­gációk is. A résztvevők meghallgatták Varsóban járt delegációnk ve­zetőjének, dr. Trautmann Re­zsőnek, az Elnöki Tanács he­lyettes elnökének beszámoló­ját a békeépítők nagy talál­kozójáról, küldötteink cselek­vő részvételéről a világközgyű­lésen. — A békeépítők világközgyű­lése — mondta dr. Trautmann Rezső — méreteivel és egész munkájával jól tükrözte azt az igazságot, hogy a jelenlegi vi­lághelyzetben, a kétségtelenül fellelhető ellentmondások elle­nére is, változatlanul az enyhü­lés korunk meghatározó irány­zata. — A közgyűlésen — amely­nek plenáris és munkabizottsá­gi tanácskozásain összesen 1260 felszólalás hangzott el —, az egyik legfontosabb gondo­latként fogalmazták meg: nem­csak azért van szükség az eny­hülésre és a békés egymás mellett élésre, hogy ne törjön a világra a harmadik világhá­ború, az emberiség ne pusztul­jon el, hanem azért is, mert a világ élelmiszer-, energia- és .'nyersanyaggondjait csak úgy lehet megoldani, ha a felelős kormányok együttesen töreked­nek az enyhülésre, az együtt­működésre. A tanácskozás je­lentőségét mutatta, hogy részt­vevőihez több mint 30 állam- és kormányfő, vezető politikus küldött üzenetet, köztük L. I. Brezsnyev, Kádár János és Kurt Waldheim is. Az ülésen felszólalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára. Szólt arról, hogy szerdától hazánk vendége Luis Corvalán, akinek a fasiszta chilei junta börtönéből való ki­szabadításáért világméretű ak­ciót bontakoztatott ki, eredmé­nyesen fogott össze a békemoz­galom, a haladó nemzetközi közvélemény. A külföldi vendégek közül üdvözölte az Országos Béketa­nács ülésének résztvevőit Joa­quin Molano Campuzano, a Kolumbiai Béketanács elnöke is. Az OBT-ülés Boldizsár Iván zárszavával ért véget. Gyógypedagógiai tanácskozás Pécsett Immár tíz éve, hogy meg­rendezik a pécsi kezdeménye­zés alapján indult dél-dunán­túli gyógypedagógiai intézetek munkaközösségeinek szakmai értekezletét. Ezúttal kedden- szerdán a pécsi Kisegítő Isko­la adott otthont hat megye, mintegy hatvan intézmény igaz­gatójának, szakfelügyelőjének a kétnapos tanácskozáson. A rendezvényen meghívott előadóként részt vett Gémesi Tiborné, az Oktatási Miniszté­rium csoportvezetője és Kiss Gyula, a Fővárosi. Pedagógiai Intézet főmunkatársa. A ta­nácskozás egyik fő témája volt az ének-zene és testnevelés szerepe az érzelmileg, értelmi­leg és mozgássérült gyerekek személyiség-fejlesztésében, ala­kításában. Az említett két tan­tárgy legfőbb jelentőségét an­nak tulajdonítják, hogy a fo­gyatékos tanulókban oldja a gátlásokat, iskolai öntudatra, fegyelemre, közösségi szellem kialakítására neveli őket. S ezzel lehetővé teszi a hatéko­nyabb pedagógiai munkát. Tegnap a megbeszélt elmé­leti kérdések gyakorlati bemu­tatójával ismerkedtek a peda­gógusok. Jankó T. kerülő panelfalakat. Keresem a vízszintezőt, a buborékkal... Kinevet. — Itt a műszer állványa. Teodolittal mérjük be a víz­szintest. — Ki méri? — A művezető. — Maga is meg tudja mér­ni? — Én is. Amikor vízszintesbe kerül a panelsor, alábetonozzák, az megköt. Elsőnek azokat a fa­lakat állítják fel, amelyeknek statikai szerepük van. Főfalak. Ezek után jöhetnek a térele­mek. Fürdőszoba, liftakna elő­regyártva, a szerelvényekkel együtt. Ha ezek is bekerültek, jöhet a födém, utána a lép­csőpihenő a lépcsővel, s ak­kor készen van egy szint. Kez­denek mindent elölről — de már feljebb __ — Hetvenkettőben kezdtem ezt a szakmát — mondja — ak­kor már nem nagyon, de az­előtt kalodába rakták a pa­nelt. onnan emelték a házra. Most már közvetlenül a kocsi­ról emeljük fel, megtakarítot­tunk egy emelést. Kottára van előírva mikor, milyen elemet hoz a trailer. Éppen azt várják, mert éppen azt kell illeszteni. Az illeszke­dés fontos, ott el lehet szúrni a szigetelést, jaj a lakónak. Ott majd beázik. — Ezek már nem áznak be — legyint — jó a technológia, meg lehet ezt úgy csinálni, hogy ne ázzon be. Jól kell dol­gozni. Én csak bámulom ezt a szervezést. Ezek az emberek mindig tudják, hogy mit kell tenniök. — Tudja — mondja a ház te­tején Kővágó Miklós panelsze- relö — ez talán a leglátványos- sabb szakma, ez a mienk. Ki mondhatja el. hogy ezt a há­zat én építettem vagy mi épí­tettük? Ez látszik. A szakipar már a falak fejtekében dolgo­zik. De a miénk látványos. És ez benne a szép. Kampis Péter Akvarellek az Alföldről Piroska János festőművész kiállítása Rudnai Gyula viharos erejű látomásait idézi meg tudatunk képzettársítása Piroska János szentesi festőművész akvarell- jeit szemlélve. Pedig az akva- rell — köztudatunk szerint — inkább a lírai megfogalmazá­sokra hivatott műfaj. Mégis, az idős művész bravúros akvarell- technikával, helyenként drámai megoldásokat teremt. — Piroska János művészeté­ben mindig fellelhető valami­féle eszmény, látásmód és absztrahálás, amely a köznapi ember, a kisvárosi és falusi magyar ember mindennapjai­ban formálódik — mondotta többek között dr. Fényes Mik­lós, az Egyetemi Könyvtár igaz­gatója, aki mint a HNF városi bizottságának tagja, megnyitó beszédet mondott Piroska Já­nos pécsi kiállításán tegnap délután 6 órakor a BARANYA- KER ifjúsági klubjában (Rákó­czi út 11.). A Szentesen élő idős festő­művész 1926-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Glatz Oszkár és Edvi Illés Aladár növendékeként. 1945 óta ki­zárólag akvarellel dolgozik, té­máit az alföldi táj szépséges és kifogyhatatlan élményvilá­gából meríti. Számos alföldi városban volt önállá kiállítása, de a Dunántúlon ezúttal mu­tatkozik be először. Piroska János kiállítását má­jus 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők, naponta 10—20 óráig. P. L Ülésezett a MÉSZÖV elnöksége Kivitelező Hiánya késlelteti a lakásépítést A lakásszövetkezeti ágazat fejlődését tárgyalta többek között tegnap a Fogyasztási Szövetkezetek Baranya me­gyei Szövetsége, elnökségi ülésén. Az V. ötéves tervidőszak ed­dig eltelt tizenhat hónapja jelentős lakásszámnöveke- dést nem hozott a megye lakásszövetkezeteinél, de a minőségi munkára való tö­rekvéseknek mutatkoznak eredményei. A tervciklus első esztende­jében megkezdődött a la­kásszövetkezetek központosí­tása. Egyesült a siklósi és a harkányi szövetkezet, a pécsi Uzsok utcai valamint a Kan­dó Kálmán utcai beolvadt a Szigeti II. Lakásfenntartó Szövetkezetbe. A pécsi Bá­nyász Lakásszövetkezethez csatlakozott a meszesi ga­rázsszövetkezet, ami azért lényeges, mert a jövő olyan szövetkezetek létrehozása, amelyek tevékenységükben az egész ágazat szerepét betöltik. Sajnos, néhány pé­csi építésre szövetkezett kö­zösségnél — kivitelező hiá­nya miatt — évek óta húzó­dik az építkezés megkezdé­se, így a Kalinyin utcai 35/B. a Zsolt, az Anna és a Déry­né utcai is. A Tettye Lakás­építő Szövetkezet tervezett Nap utcai építkezése helyett Kertvárosban épül fel 1979- es kezdéssel hatvan lakás. II komlói gyermekkórus belgiumi sikereiről Két díj az első nemzetközi versenyen „A komlói Kodály Zoltán is­kolai kórus életvidám szereplé­se az akadémiai bizottság ülé­sén." Ezzel az aláírással jelent meg egy hatalmas fotó a Re- gionaal c. lepedőnyi belga úf- ság első oldalán. A beszámo­ló cikk egyebek közt így ír ró­luk: „A későbbiekben kitűnt, hogy a komlói kórus a feszti­vál egyik gyöngyszeme... Ez volt ebben a csoportban az egyetlen, amelyik az I. dij mel­lett elnyerte a zsűri különdiját is . . ." Ami különösképp nagyjelen­tőségű, ha meggondoljuk, hogy a belgiumi Neerpelt város két­hetes „Európai ifjú muzsikusok és énekesek fesztiválja" a ma­ga nemében a legnagyobb európai ének-zenei találkozó­nak tekinthető: 15 ország 169 együttesét hívták meg rá. A „csoport" pedig, amelyikre idé­zetünk utal, a legnehezebb faj­súlyú művek kategóriája volt. Nem a gyermekkórusoké, mint azt gondolhatnánk, hiszen a komlói kórus fesztiválszereplé­sén egy lengyel egyetemi és egy belga „Jeunesses" kórus között lépett a zsűri elé, hogy a szakemberek és a közönség elragadtatását egyaránt kivív­ja. Mindhárom föllépésüket a belga tv is követítette. Sikerükről gyorshírben már beszámoltunk. Az esemény, a díjak rangja többet is érdemel. A Tóth Ferenc énektanár ve­zette komlói 120 tagú nagykó­rus (Belgiumban 60-ari szere­peltek) régi ismerősünk. Erre a sorrendben 25. jubileumi neer- pelti fesztiválra több jugoszlá­viai, csehszlovákiai, finnorszá­gi, NDK-beli és lengyelországi szereplés utón kaptak meghí­vást. A követelmények szerint — a szabadonválasztott hazai kórusprodukciók mellett — igen sokat nyomott a latban a kötelező belga kórusmű elő­adása. Ennek az anyagát (kü­lönböző nehézségű művek kö­Délután két órakor az udva­ron nagy csoportokba verődve várták a kapunyitást Siklóson a leszerelő határőrök. Ott osz­tották ki a személyi igazolvá­nyokat, néhányon úgy tekintet­tek ró, mint valami vadonatúj dologra: lapozgatták, forgat­ták, olvasgatták, mi van bele­írva? Az utolsó akkord: meleg hangulatú búcsúünnepségen találkoztak a leszerelők és hajdani kiképzőik, parancsno­kaik. Két esztendőn át őrizték az államhatárt, nehéz, felelős­ségteljes és szép feladatuknak jól megfeleltek. Sokat kitüntet­zül választhatóan) néhány hét­tel a szereplés előtt kapták meg. Tóth Ferenc karnagy az egyik legfajsúlyosabb művet, Vic Nees brüsszeli szerző mo­dern feldolgozású Ave Mariá­ját választotta. Előadásuk szín­vonalát mi sem dicséri éke­sebben, mint az, hogy a feszti­vál I. díjához szükséges 90 szá­zalékos pontszám fölött is kap­tak értékes pontokat, ami egy­értelműen a zsűri különdiját je­lentette számukra a legnehe­zebb művek csoportjában. Mű­sorukat a nemzetközi zsűri vá­lasztotta ki a megadott feszti­válrepertoárból. Két egyszóla- mú székely népdalt, Mozart Könnyen árad kánonját, három Kodály-, két Bartók- és egy Ka- rai-feldolgozást adtak elő a versenyen és az esti gálamű­sorban. A fesztiválon kívül sze­repeltek Opglabeek városkában s a hollandiai Walkenswaard- ban; körutazáson ismerkedtek mindkét országgal, jártak Ant­werpenben. Ostendében, Brüsz- szelben is. Mindenütt nagy- nagy szeretettel fogadták őket. ahol művészetükkel a közönség elé léptek; megnyerő kórusfe­gyelmüket a zsűri értékelésé­ben külön is kiemelte. A komlói gyermekkórus sze­replése nemcsak komlói-bara­nyai eredmény, hanem a ma gyár zenei élet kimagasló nem­zetközi sikere, a magyar isko­tek közülük, volt aki a lesze­relést megelőző napokban fo­gott el határsértőt. A BM Ha­tárőrség Pécsi Kerületparancs­noksága nevében Mező László határőr alezredes mondott ba­ráti szavakat az eltávozóknak. A program nem volt túlságo­san szoros, érezni lehetett a hangulaton, hogy itt már jó­val kisebb a feszültség, mint bevonuláskor. A kerítésen túl, a parkolóhe­lyen autók várakoztak, az au­tókban pedig a hozzátartozók lesték a fiút. vőlegényt, vagy férjet... Iái énekoktatás újabb nagy diadala is egyben, az európai zenekultúra áramában. Köszö­net és elismerés a gyerekek­nek kitartó, művészi értékeket adó munkájukért és mindenek­előtt karnagyuknak, Tóth Fe­rencnek, aki így nyilatkozott la­punknak: „Első olyan nemzet­közi szereplésünk volt, ahol pontoztak, ahol verseny volt...” Sok hasonló sikert kívánunk. W. E. „Ezt a házat mi építettük...” Látványos, szép munka a panelszerelés A palánk mögött homokhe­gyek, sóderdombok, betonva­sak, hulladékdeszkák, brázlik és mütyürök között navigálok. Tíz emelet vet rám árnyékot — áll már a ház, az erkélyek, ablakok ugyan még vaksik, de a mostani tempót ismerve még néhány hét. és üvegszemeik barátságosan tekintgetnek a szomszédos pizsmaházakra. a Mecsekre vagy arra délre, a Dráva felé. Egy panelszerelőt keresek, és azonnal találok is. Az ud­varon — udvar? mindenesetre itt a csap, folyik a sörösüvegbe a friss, hideg víz, azt issza — kezetfogunk, bemutatkozik: — Kővágó Miklós. — Meg akarom tudni, ho­gyan épül fel egy panelház? — Feljön? — kérdezi. Hát persze, hiszen féligkész ház tetején oly ritkán jár az ember, meg kell ragadni az alkalmat. Már menetközben mutogat, magyaráz. Időnként megáll, rámnéz. érzem, kont­rollálja, megjegyeztem-e, tu­dom-e, mit mondott? Zömök — A fogadószint már vár bennünket — fog a magyarázat­ba — kimérjük a csavarok pon­tos helyét, ráhegesztjük a le­mezeket ... Ezekkel a csavarokkal állít­ják vízszintbe a fogadószintre Meleg hangulatú búcsúünnepség Leszerelő határőrök között Siklóson Két éven keresztül őrizték az államhatárt

Next

/
Oldalképek
Tartalom