Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-01 / 118. szám
Lvov történelmi belvárosának részlete. Az új városrész épületei. Egy öreg város „fiatalsága — Nagyon sok mindent felhasználunk abból, amit Pécsett az építkezéseken láttak, hallottak, tapasztaltak specialistáink — mondta Vjacseszlav Szekretartjuk, a Lvov városi Végrehajtó Bizottság elnöke.— Különösen megfogtak minket az új városrészek tereprendezési, beépítési kérdései, módszerei. Városunkat sok hasonló probléma köti össze Péccsel. Többek között az is gond, hogy miként kapcsolódjon, alkosson összhangot a régi és az új építészet. Lvov 720 éves. Lakosságának száma 680 ezer. A Kárpátok keleti előhegyein terül el. 'Régen „Ukrán Firenzének" keresztelték el. A XIII. században alapította a hajdani, ősi Oroszország egyik kiváló államférfiúja, Daniel Galickij herceg. Mai nevét még ő adta Lvov nevű fiának emlékére. A település viharos, borzalmas háborúkat, tűzvészeket, pestiseket ért meg és szörnyű volt az élet pusztulása. Gazdálkodtak benne, vagyis vezették németek és svédek, lengyelek és törökök. A maguk nyelvén hívták ők Leopolisz-nak, Lebensz- burg-nak, Lemberg-nek, Lvuv- nak. Míg 1939 őszén végleg ukrán várossá vált. Mindez rányomja bélyegét az ősi város arculatára és sajátos építészeti képet alakított ki. Napjainkban az ódon házacskákra bronztóblákat akasztanak, tanúsítva, hogy fontos építészeti, történelmi értékek; így őrzik meg őket az utókornak. A városi végrehajtó bizottság évente restaurálásukra több millió rubelt költ. A második világháború viszonylag megkímélte a várost. A Szovjet Hadsereg hirtelen tért vissza hatalmas támadással és a németeknek már nem sikerült a totális pusztítás. Amikor elkezdődött a háború utáni újjáépítés, az alternatívák hivalkodóan kínálták magukat. Megőrizzük-e a történelmi városközpontot, vagy az öreg házak helyén újak, modernek magasodjanak? A történelmi városrész „száműzése" fel sem merült, hisz eredeti pompájában állt, szinte karcolás nélkül. Körültekintő rendelkezések alapján elkészült Lvov fejlesztésének generálterve. Lényege, hogy az új városrész telepítésével egy időben restaurálják a régit. — A feladat most már adott — folytatja Roman Muszijévsz- kij. — Csak hogyan találjuk meg a harmonikus összhangot a régi és az új között? Miként őrizzük meg utánozhatatlan eredetiségében a középkori templomokat, hangulatos utcácskákat, tereket és mindezzel együtt, hogyan adjunk ennek a történelmi küllemnek egészen modern vonást is, vagyis a XX. századi városok jegyeit is viselje. Ezzel még most is, de a jövőben is rangos szervezetek foglalkoznak, melyek építéssel, Adam Mickiewicz lengyel költő szobra a belvárosban. rendezéssel, ellenőrzéssel, vezetéssel foglalkozó szakembereket tömörítenék. Negyven építész, tereprendező, művész, térképész, közgazdász, geodéta, építészmérnök ténykedik; akik döntenek az új építkezések sorsáról, az öreg kerületek felújításáról, a kommunális fejlesztésről, a mérnöki hálózat bővítéséről. Ök határozzák meg az esztétikai és funkcionális normákat, amiket az építők követnek. Lvov fejlesztésének első generáltervét 25 éve programozták be még 1954-ben. Egységesen értelmezett összeállításnak bizonyult, értékes, komoly prognózisokra is ügyelt. Például eszerint a városi lakosság száma 1970-re eléri a félmilliót, a 60-as évekre túllépi az előre jelzett népességi határt stb. Viharos tempóval fejlődött az ősi városrész is, ahol 30 éve mindössze néhány háziipari cé- hecske dolgozott. Napjainkra Lovov lélekszáma megkétszereződött. A 200 ipari vállalatnál legalább 150 ezer munkás dolgozik. A 11 felsőfokú intézményben 77 ezer diák tanul. A városban működik 30 tudományos kutató és tervező intézet, öt színház, száz különféle intézmény, technikum, iskola, múzeum. Az adatok is igazolják, hogy Lvov Nyugat-Ukrajna egyik legjelentősebb, legerősebb ipari, kulturális centrumává fejlődött. Azóta a kijevi Egyetemen átrendezték a régi generáltervet, hisz 1980-ra például a jelenlegi lakosság létszám az egynegyedével növekedik meg. A városépítészet, az urbanisztika legmodernebb eredményeinek felhasználásával egy modern városrészt létesítenek, de ezt is hangulatában, megjelenésében igazítják az ősi formákkal rendelkező ódon belvároshoz. Szabad lehet a mérnöki fantázia, de a hagyományok tiszteletéről nem mondhat le. Ez a régi külalak az évszázadok alatt formálódott, ahogy Pécsett is. Elrendezési struktúrájában még ma is fő bázis a Vili—IX. századbeli, pontos, határozott utcavezeté- sű városmag. Ehhez igazodva látványosan osztották el a lakótömböket és a szállító utakat. Üj kerületeket alakítanak ki, vagyis az öreg városmag körül négy alcentrum helyezkedik majd el. Minden épülő modem létesítményt formailag a természetes, régi centrum határoz meg. Az átmenő főútvonalakat egy helyen vezeti. A kereskedelmi utak és a kommunális létesítmények a föld alá kerülnek; egy nagy közös alagútba, melynek a hossza több mint 7 kilométer lesz. Cél. hogy az új és a régi városrész szerencsésen találkozzon. A hatalmas rekonstrukcióra és városbővítésre a városi tanács 70 millió rubelt áldoz. Szigorú előírás, hogy az ősi városképet új magasház nem bonthatja meg, nem nehezedhet rá a régi épületekre. Az ősi magot még egy 100—300 méter széles „védőzóna" is őrzi, ami átmenetet jelent a modern városrész felé, de itt csak alacsony ház épülhet. A régi épületek hamar pusztulnak. Ezért többségüket kiállítóteremmé, könyvtárrá, klubbá alakítják át, így a rendszeres, minőségileg is jó tatarozás, felújítás lehetősége adott. A múlt évben ilyen jellegű munkára 140 ezer rubelt áldoztak. A jövőben ez az összeg megháromszorozódik. Nemrégen a városi vezetés úgy döntött, hogy a műemlékekben oly gazdag belvárost védett területté nyilvánítja. Lvov és Baranya együttműködése A barátság gyümölcsei Az ukrajnai Lvov területet joggal nevezik a „Barátság állomásának”. Erről a területről, a brodi városból indult útjára 12 évvel ezelőtt a „Barátság” kőolajvezetéken az európai szocialista országokba — köztük a népi Magyarországra is — a volgai kőolaj. A Ivovi energetikai központ megközelítően ugyanebben az időben indította útjára a villamos áramot a „Béke" távvezetéken keresztül. A Ivovi vasúti csomóponton keresztül haladnak Magyarországra a koksszal, érccel, szénnel, hengerelt áruval, fával, munkagépekkel, kénnel, gyapottal, műtrágyával és más árukkal megrakott szerelvények: Magyarországról pedig szintén áruval telt vonatok érkeznek a Szovjetunióba. Szándékosan beszélek a gazdasági együttműködésről, mivel ez mutatja legszemléletesebben az új világ építésében, anyagi alapjának megteremtésében tett erőfeszítéseket. Gyümölcsözőek kapcsolataink a testvéri Magyarország és elsősorban Baranya megye ipari vállalataival, mezőgazdasági szövetkezeteivel, tudományos és oktatási intézményeivel. 1962 nyarán Cservonográd városának, a Lvov-Volinszkij szénmedence központjának bányászai levelet kaptak Szilágyi Sándortól, a Mecseki Szénbánya Kossuth-akna szocialista brigádjának vezetőjétől. Szilágyi ezt írta ukrán barátainak és kollégáinak: „Önök új várost emeltek és új szénbányákat nyitottak a Nyugati-Bug partjain. Követve az Önök példáját a mai fiatalok szocialista hazánk számára egy »új fűtőkazánt« építettünk, és létrehoztuk Komló városát... Állandó kapcsolatot szeretnék tartani a Lvov-Volinszkij szénmedence vájárjainak egyik brigádjával, hogy kicseréljük tapasztalatainkat, együttesen dolgozzunk a magasabb termelési értékekért. Versenyezzünk, kedves bányász elvtársak!" A felhívás visszhangra talált a nyolcadik Velikomosztovi bánya dolgozói között, és a Szocialista Munka Hőse címet viselő Anatolij Akimov vezette brigád elfogadta a magyar kollégák versenyfelhívását. így bontakozott ki és állandósult a verseny, a magasabb termelékenységért és a kulturáltabb életmódért, a Lvov-Volinszkij szénmedence és Komló bányász kollektívái között. Azóta már sokan utaztak Komlóról Cservonográdba, ahol mint a testvéreiket fogadták őket a fejtés és kitermelés mesterei, megosztozva mindazon, amit tudnak, ismernek szakmailag és politikailag. A bányák látogatása során a magyar vájárok megtanulhatták a legújabb, K—52-es szénkombájnok kezelését, megismerkedtek a kulturális-művelődési intézmények munkájával, szovjet társaik életkörülményeivel. A bányász-testvérek átvették és elterjesztették Komló bányáiban a munka- és üzem- szervezés legjobb módszereit. Az egyik Ivovi delegáció figyelmesen tanulmányozta Pécs és Komló új építkezéseinek módszereit. Elvtársainknak különösen a magyar tervezők és építészek eljárása tetszett meg, ahogy sikeresen egyesítik a régi és a modern építészeti elemeket. Sok hasznosat jegyeztek meg maguknak pécsi utazásaik során Lvov és a terület párt-, tanácsi és szakszervezeti munkásai is. Reméljük, hogy a mi magyar kollégáink utazásai a Lvovsina területen eredményesek, gyümölcsözőek maradnak és sikerül alaposan tanulmá- nyozniok a járási, városi párt- szervezetek munkáját, az ipar pártirányításának módszereit, a technikai felszereltség színvonalát. A Lvov-Volinszkij szénmedence gyáraiban jól, alaposan megismerhetik a közgazda- sági tervezés új szisztémáit, az anyagi ösztönzés új módszereit, valamint azt, hogy a termékek minőségének javítására milyen komplex módszereket dolgoztak ki, honosítottak meg. A mi területeink együttműködésének lehetőségei és formái rendkívül szerteágazóak és összetettek. Például a Ivovi és a pécsi orvosi egyetem között nagyon jó a tudományos kapcsolat. Tudományos irodalmat cserélnek, együtt végeznek különféle kísérleteket, oktatók, diákok vesznek részt cserelátogatáson. Néhány éve tart fenn kapcsolatot a pécsi Sopiana Gyárral egy gyémánt fúró, vágó eszközöket előállító Ivovi gyár. Az üzemek munkásai szerződést kötöttek és ennek értelmében a munkaversenyek keretében a gazdasági eszközök jobb kihasználására, a termelési érték növelésére, a minőség javítására törekednek. Alkotó kontaktus fejlődött ki a Szovjetunióban oly népszerű Galina énekkar, zenekar és a Mecsek táncegyüttes között. Hasonló példát még tizet említhetnénk. Nincs olyan, esemény a testvéri megyék életében, mit ne ünnepelnénk meg itt, a Lvovsina területen. A köztünk kialakult barátság legalább 150 ezer embert hozott közelebb egymáshoz, akik mintegy száz vállalatnál, intézménynél dolgoznak. A barátságot erősítő szakosztályunkban a két terület barátságának lelkes, önzetlen segítője, fejlesztője Anna Sztol- makova, a Ivovi orvosi egyetem egyik vezető professzora. Nagy szervező, ismeretterjesztő munkát végez, hogy a két testvéri terület dolgozói, lakói megismerjék egymást, hogy törhetetlen kapocs kösse össze a népeinket és pártjainkat. A Ivoviak hasznos, baráti kapcsolatai nemcsak Pécsre korlátozódnak. Például a Ivovi autóbuszépítő üzem kollektívái a budapesti Ikarusz és a Győri Rába Gyár szocialista brigádjaival barátkoznak. Együtt szeretnék megalkotni egységesítő konstrukcióval az autóbuszok hátsó hídját. A sikeres kísérletek után a szerkezetet mindegyik vállalat felhasználhatja. Nizzában, ahol nemrég tartották a városi autóbuszok tervezésével foglalkozó szakemberek kongresszusát, a Lvov elnevezésű (márkájú) autóbusz nagy elismerést váltott ki. Bronz-kitüntetéssel jutalmazták a tervezők és munkások legnagyobb örömére. Sok tapasztalatot gyűjtöttek a Csepeli Autógyár és Vörös Csillag Gyár munkásküldöttei is Lvovban, amikor a karosszériagyártás automatizálásának, az olvasztás és más technológiai folyamatok egyszerűsítésének lehetőségeit tanulmányozták. Fő téma volt, hogy az egyes utánfutókat a szállítójárműhöz miként lehetne a legegyszerűbben, a legbiztonságosabban csatlakoztatni. Az együttműködés formái állandóan szélesednek, mélyülnek, gazdagodnak, mind több embert, vállalat, intézmény dolgozóját foglalkoztatja a barátság, érdeklődésüket felkelti. Ez a barátság a testvéri internacionalista szolidaritást is megvalósítja. A két nép, a két megye dolgozói mindinkább tanulmányozzák egymás állami, társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Az oldalt összeállította: Vladimir I. Popov, az APN Ivovi tudósítója Fordította; Csuti János Fotó; Szokolai István * Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barátsága! * Az „Ukrán Firenze” — Lvov 720 éves
