Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-25 / 112. szám

Pezsgőfürdő* víz alatti masszázs Fekete ház Pécs központjában A sok jó közül a legjobbat! Megújítják a vízlépcső tervezési megbízását A minap városrendezési szak­emberek rövid helyszíni szem­léje jelentette, hogy a pécsi székesegyház előtti vízlépcső ügye kimozdult a holtpontról. Megújítják a tervezési megbí­zást, amit korábban adott a város a PTV-nek. Az előzményekről annyit, hogy 1975 tavaszán tanácsülési hatá­rozat mondta ki — nagy tár­sadalmi vita után — a vízlépcső megszüntetését azzal, hogy még abban az évben korszerű for­mában újat kell építeni. A ta­nácstagok között szétosztottak egy rajzsorozatot: az egyetlen elképzelés különféle nézetű áb­rázolását. A terv nem keltett osztatlan sikert és — szeren­csére! — nem is valósult meg. Ugyanis az ilyenkor szokásos régészeti kutatás nemvárt szen­zációval szolgált, s ez „torpe- dózta meg" a tervet. A kaszkád felső betontálcája alatt néhány méter mélységben IV. század­beli ókeresztény festett sírtemp­lomot tártak fel, a hajdani So­pianae temetőjének egyik leg­jelentősebb építményét, amely­hez foghatót csak Split közelé­ben tártak fel. A pompás lelet új koncepciót kívánt, a bemutatás igénye pe­dig azonnal megfogalmazódott. A két szezonban folytatott régészeti kutatás legizgalma­sabb része a freskók ideigle­nes rögzítése volt. A munka ta­valy végétért, a sírtemplom fölé boruló rettenetes védőépítmény pedig azóta is féltőn rejti a város e kincsét Pécs idegenfor­galmi központjában. Most tehát ismét felmerült Pécs — és talán az ország — legszebb tere (legalábbis rész­beni) építészeti újrafogalmazá­sának igénye. Ez különleges felelősséget jelent! A vízlépcsőt a 30-as években építették, s nem állta ki az idők próbáját. Négy évtized elegendő volt ahhoz, hogy ki­múljon. Lehet-e kockáztatni, hogy itt, ezen a helyen olyas­valami keletkezzen, amit a kö­zeli utókor ugyanúgy megtagad, mint a mostanit? Az első, meg nem valósult terv úgy készült, hogy egyetlen szerzői kollektí­vát bíztak meg az elkészítésé­vel. Ezt nem szabad megismé­telni ! Előszeretettel nyúlunk építé­szeti ügyekben a pályázat mód­szeréhez. Ha valahol, hát itt feltétlenül nyilvános pályázatra van szükség. Sok jó építész jó tervei közül értő zsűrinek kell kiválasztania a legjobbat, ami megvalósítva aztán méltó mó­don szolgálná a környezet szép­ségét. A dologgal kapcsolatban szerzett információnk szerint jö­vő nyár előtt nem várható dön­tés. Az addigi folyamatban a PTV programfeltáró tanulmány- tervet készít, majd programter­vet dolgoz ki, amelyhez (nyilván házon belüli megbízatás alap­ján) több alternatíva szolgál­tat alapot. A nyilvános és vi­szonylag rövid lejáratú határ­idejű pályázatot ebbe a folya­matba be lehet illeszteni. Már csak azért is, mert a jövő nyá­ron várható döntés még nem jelent gyors megvalósulást, hi­szen ennek egyik alapja az egy­általán nem biztos városi pénz- maradvány lehet. A másik az, amit az Országos Műemléki Felügyelőségtől lehet várni a freskók végleges konzerválását és a védőépítmény kivitelezését illetően. Hársfai István Egy kiló fonal az ország minden lakosának Három hét alatt körülfonja a földet Kaposvár büszkesége: ebben a városban termelik a legtöbb fonalat Magyarországon. Erre szükség is van, mert idehaza kevés a fonal, csak import se­gítségével elégítik ki az igénye­ket. Ebben segít rendkívül sokat a Kaposvári Pamutipari Gyár. Az idén immár harmadszor nyerte el az Élüzem címet, hoz­zá ezt a kitüntetést három egy­más utáni esztendőben meg­szakítás nélkül szerezte meg. A jó munkának az adta az alapját, hogy a IV. ötéves terv­ben nagy rekonstrukció volt a gyárban. Ennek következtében megteremtették a termelés mű­szaki alapját. Jó munkaszelle­met teremtettek, jelentős mér­tékben a szocialista brigádok­ra alapozva. így a Pamutfonóipari Válla­laton belül sorra nyerik meg a munkaversenyt. A verseny a termelés, a termelékenység és a minőség tekintetében támaszt magas követelményeket a részt­vevőktől. A kaposváriak egy év alatt 11618 tonna fonalat gyártanak, vagyis az ország rrjinden lakosa számára egy kilót. Egy ember egy óra alatt 264 kilométer hosszú fonalat fon. Vagyis egyetlen fonómun­kás mintegy három hét alatt körül tudná fonni a földgolyót. Ez a 264 kilométer lényegesen több, mint a Pamutfonóipari Vállalat országos átlaga. Végül is a magyar pamut közel 50 százalékát Kaposváron gyárt­ják, s erre méltán büszke a vá­ros és a gyár. KETRECBEN A dzsungel csíkos bundájú maha­radzsája Indra és Singh Párcra l/Ältn-rrttf „A tatárok Khánjának kam- bului udvarában vadászatra idomított csodálatos oroszláno­kat is láttam. Sokkal nagyob­bak, mint a babyloni oroszlá­nok, gyönyörű fényes bundájuk pedig feketén, fehéren s vörö­sen csíkozott. Az irtózatos ere­jű ragadozó támadása csodá­latos látvány” — írja Marcó Po|o az általa oroszlánnak vélt tigrisről a XIII. században. No, én éppenséggel szívesen lemondanék erről a látványos­ságról — morfondírozok ma­gamban, miközben robogunk Pest felé teherautón. Elvégre az ember tigrisszemmel nézve a legbutább, legkönnyebben elfogható „állat” — ezt pedig Széchenyi Zsigmond, nagy va­dászunk írta indiai útinaplójá­ban. Ő pedig ebben a kérdés­ben eléggé illetékes most, ami­kor éppen bengáli tigrisért utazunk a Budapesti Állatkertbe hármasban: Lemle Zoltán, a pécsi óllatkert igazgatója, Hó­hér lános anyagbeszerző és egyben sofőr, és én. A hosszú úton miről is be­szélhetnénk másról, mint a tigrisekről, meg a ragadozók befogásáról, szállításáról. Hogy a tigris agresszívebb, ügyesebb, veszélyesebb, és ugyanolyan erős, mint az oroszlán (szépen ki is szorították őket Indiából!), meg hogy nem feltétlenül élet- biztosítás ládába csomagolni a dzsungel korlátlan urát. Szó­val, amikor az állatkertben be­léptünk a tigrisházba — ahova egyébként illetéktelenek be nem tehetik a lábukat — nem voltam meggyőződve arról, nem vagyok-e reménybeli tigrisele­del. A tigrisházban a ketrecekben egyéb nagyobbacska macskák is voltak: jaguárok, leopárdok. Az L-alakú folyosó másik szár­nyán éppen egy jaguárt pró­bált áttessékelni négy markos fiatalember egyik ládából a másikba. Nem sok sikerrel: a jaguár egyértelműen értésükre adta, hogy ezt a harcállás­pontját a végsőkig szándéko­zik védeni. — Hagyjuk abba — mondta lemondóan Fischer Antal, az emlős osztály vezetője, aki a hadműveleteket irányította. — Dél-Dunántúl felkészült az idegenforgalomra Pihenés parasztházakban, jó házi koszttal Április közepén megkezdő­dött az idegenforgalmi szezon, habár ezt az időjárás nem igen veszi tudomásul. Sok csa­ládnál már bizonyára eldőlt, hogy hol töltik a szabadságot, de akadnak olyanok, akik most tervezik, hogy „pénztárcájuk­tól” függően hol pihenjenek. A Dél-Dunántúl valamelyik üdülőterületére igyekvőknek le­írhatjuk, hogy valamennyi nép­szerű és még fel nem fedezett vidék felkészülten várja a ven­dégeket. Baranya idegenforgalmi he­lyei kicsinosítva fogadják az érkezőket. A napokban meg­nyíltak az idényszállások és a campingek, megindult az élet Abaligeten, Harkányban, Orfű- Tekeresen, Sikondán, Pécsvára- don és Pécsett. Ebben az esz­tendőben 237 turista-, és 113 motel-férőhellyel, valamint 48 luxuskategóriájú, 137 I. osztá­lyú és 190 III. osztályú nyaraló­Útra készen Pécs felé ... Utazhat éppen ebben a ládá­ban is. Már két napja tart ez a huza-vona. Ne ingereljük to­vább. Közben én a korlátnak tá­maszkodva álltam, háttal egy ketrecnek. Azt hittem üres, s csak szórakozottan pillantottam hátra,amikor valami mocorgás- félét hallottam: s egy hatal­mas hím királytigris nézett ve­lem szembe fenséges nyuga­lommal. Mögötte élete-párja egy nem sokkal kisebb nős­tény. Eszerint végignézték a jaguár-kolléga „becsomagolá­sát” moccanás és morgás nél­kül: elvégre mi közük hozzá? Csakhogy aztán ők következtek s ezt meg is érezték előre: amíg az utazóládájukat behoz­ták, föl s alá sétáltak a ket­recben. De nem futkostak: az nem illik királyi méltóságuk­hoz. Míg átcsalogatják őket a befogóketrecbe, Fischer Antal beavat a királyi pár családi életének néhány intimitásába: — A hímet Singh-nek hívják. Tizenhárom éves, tehát közép­korú és körülbelül 160 kiló a súlya. Indra, a nőstény, 6 éves, tehát menyecske-korban van még és 140 kilós. Eddig két­szer ellett, összesen három kölyköt. Mindhármat dajkaku­tya nevelte föl. Singh és Indra évek óta együtt vannak és na­gyon ragaszkodnak egymáshoz. Ha egymás mellett fekszenék, Singh rendszerint „átkarolja” Indrát. Éppen ezért most meg­próbáljuk egy ládában utaztat­ni őket. Szépen vagyunk — gondol­tam. Ha egy jaguárt két nap alatt lehetett betessékelni egy ládába, meddig tart majd két királytigris „Ibepakolása”. Lesz itt cirkusz, de olyan...! Az ápolók is erre számítot­tak: újabb négy legény jött erősítésként. Izgatottan rendez­kedtek a befogóketrecnél, amely igen elmés fogda: a nyí­lása csak a ládába vezet, a hátsó oldala pedig mozgatha­tó. így egy vasrúd segítségével a ketrec térfogatát fokozato­san csökkenteni lehet, végül is az állat számára egyetlen me­nedék marad: a láda. Csak­hogy előbb be kell terelni a befogóketrecbe szépszóval, vas­rúddal, vagy vízsugárral. ház-ággyal bővült a megye fo­gadóképessége. Az épületeket, berendezéseket, parkokat fel­újították, az idényjellegű pavi­lonokat feltöltötték áruval, ajándékcikkekkel. Egy örömhír a Harkányba utazóknak: vár­hatóan még a szezonban újabb nyaralóház-telep nyitja meg kapuit a camping melletti te­rületen. Singh és Indra alapos meg­lepetést szerzett még a tapasz­talt állatgondozóknak is. Korcs- maros Tibor, alig több mint húszéves gondozójuk csalogat­ja őket: Gyere Indra, gyere picim! Singh, mi lesz?! S Indra nemigen kérette ma­gát: átsétált a befogóketrecbe és onnan egyenesen be a lá­dába. — Tigriséknél mindig a nős­tény a kezdeményező! — mond­ta megkönnyebbülten Fischer Antal. — Singh is jön már, nem hagyja magára a párját. S így is lett. Singh is besé­tált a ládába Indra mellé, mor­gás, vicsorgás nélkül. Két per­cig sem tartott a befogásuk, pedig nem adtak nekik nyug­tatót. S hasonlóképpen szelíden tűrték a rakodást, s az utazást, egészen Pécsig. Igaz, Indra egyszer felhúzta egy kicsit az ínyét, amikor félméter közelről szóltam hozzá: — Ketrecből nem ismerkedek, különbenis>a párom olyan féltékeny termé­szetű! Valóságos Tigris! Tolna megyében Fadd-Dom- boriban hatvan férőhellyel bő- vülta fogadó kapacitás, ugyan­is megkezdte első szezonját az új Hullám Szálló 20 három­ágyas, fürdőszobás szobával. Dombóvár-Gunarason és Szek- szárdorv a tavalyi évhez hason­ló mennyiségű és színvonalú camping és motel várja a ven­dégeket. A gemenci vadrezer­vátum megtekintését továbbra is kisvasúttal és hajóval biz­tosítja az idegenforgalmi hiva­tal, személyenként 30 forintért. A horgászok figyelmébe ajánl­juk a nemrég elkészült sötét­völgyi horgásztavat a 6-os út mellett, Szekszárd és Kakasd között, ahol egy gyönyörű parkerdő gondoskodik a nyu­galomról és jó levegőről. Ta­másiban a parkerdő és a ter­mál fürdő május 1-én nyitjo kapuit. Simontornyán a Vár­múzeum helytörténeti anyaga, kőtára, valamint Decsen a nép- művészeti tájház hétfő kivéte­lével mindennap várja a láto­gatókat. A Balatonon kívül még Szá­mos természeti, történelmi és népművészeti érdekességgel várja vendégeit Somogy me­gye. A tavalyi évhez képest változás nem történt a szállás­helyek bővítésének terén, új éttermet, bisztrót sem adtak át, ennek ellenére a meglévők biz­tosítják a nyugodt pihenést. Csokonyavisontán és Igáiban korszerű campingekben és nya­ralóházakban lakhatnak az oda érkező melegvíz-kedvelők. Drávaszentes és Somogytarnó- ca között az ország egyik leg­szebb ősborókása várja a ki­rándulókat. A megye népmű­vészeti hagyományainak ápo­lásában kiemelkedik Szenna, ahol a népi építészet egyik remeke, a kazettás mennyezetű református templom tekinthető meg, de Buzsákot és Karádot is érdemes felkeresni. Két je­lentős és igen szép kastély­park — a niklai Berzsenyi kú­ria és a zalai Zichy kastély — jelenleg mint múzeum műkö­dik és várja a látogatókat. Zala megyében változatlanul a legnépszerűbb üdülőközpont minden bizonnyal Zalakaros lesz, ahol idén 40 szobás, B- kategóriás hotel, 120 férőhe­lyes I. osztályú nyaralófalu és 500 fős I. osztályú camping ■nyújt kényelmet vendégeinek. A zalakarosi gyógyfürdő gyó­gyászati szolgáltatásai a pezs­gőfürdő, a víz alatti masszázs, valamint ultra- és rövidhullá­mú masszázs egészíti ki a ko­rábban már bevezetett súly­fürdő, szauna és kádfürdő kí­nálatot. A csendre vágyóknak a Göcsej szívében lévő Nova község nyújt kikapcsolódást, ahol falusi környezetben •kel­lemes napokat tölthetnek el a turisták I. osztályú paraszthá­zakban, jó házi koszttal. Roszprim Nándor Dunai Imre A „DÉLKŐ" DÉLDUNÁNTÚLI KŐBÁNYA VÁLLALAT KOMLÓ pályázatot hirdet vállalati munkaügyi osztályvezető I. B. állás betöltésére □ A pályázatot részletes önéletrajzzal a vállalat sze­mélyzeti és oktatási osztályára kérjük megküldeni. □ Továbbá munkaerőt keresünk megfelelő gyakorlat­tal és képzettséggel rendelkező személyében, for­galmi könyvelői munkakör betöltésére. UTAZIK A KIRÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom