Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-13 / 100. szám

e Dunantqii napló 1977. április 13., szerda Nagy J.-né évekig termelőszövet­kezeti tag volt. Családi körülmé­nyei miatt lakhelyet változtatott és munkaviszonyba lépett. Kérdése: a termelőszövetkezeti tagsági idejét munkaviszonyánál számításba veszik-e? Ugyanezt kérdezi D. K. olvasónk is, aki ipari szövetkezeti tagként dolgozott és jelenlegi munkahe­lyén nem akarják a szövetkezeti tagsági idejét elismerni. A Munka Törvénykönyve vég­rehajtásával kapcsolatban megjelent 5/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet a munkaviszonnyal kapcsolatos egyes kérdéseket szabályozza. E rendelet 10. § (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelembe kell venni a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeti tagként töltött azokat az éveket, amelyeket a társadalombiztosítási szabályok szerint a nyugdíj megállapítása szempontjából szolgálati idő­ként' figyelembe vesznek, úgy­szintén az ipari termelőszövet­kezeti tagsági viszony időtarta­mát is, kivéve a bedolgozóként eltöltött időt, amennyiben en­nek beszámítását jogszabály nem teszi kötelezővé. Amint a fenti ismertetésből kitűnik, úgy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti, mint az ipari termelőszövetkezeti tagsá­gi időt munkaviszonyban töl­tött időként kell számításba venni. Olvasóink kérése jogos, ha az egyéb feltételekkel is rendelkeznek. Több olvasónkat is érdekel, hogy ax állami iáé ótelek tartós hasíná- latbaadása esetén van-e lehetőség a használati jog átruházására, il­letve ezzel kapcsolatban milyen jogszabályi rendelkezés van? A megjelent 5/1977. (I. 28.) ÉVM—PM—IM számú együttes rendelet 9. §-a értelmében a használó a beépítetlen építési telken fennálló használati jo­gát másra nem ruházhatja át. Abban az esetben, ha a használó az építési telken lé­tesített lakó-, illetőleg üdülő­épületén (lakáson, üdülőegysé­gen) fennálló tulajdonjogát másra átruházza, a használati jogra vonatkozó szerződést a használatbaadónak az új tu­lajdonossal az építési telek te­rületének változatlanul hagyá­sával kell megkötnie. A most említett esetben a használatbaadó köteles a tu­lajdonjog átruházása előtt — a leendő új tulajdonos kérésé­re — a használatbaadás felté­teleiről nyilatkozni; ez a nyilat­kozat a használatbaadót ki­lencven napig köti. Abban az esetben, ha tulaj­donjog átruházása a használó közeli hozzátartozója javára, vagy csere-, illetőleg tartási szerződéssel történik, az új tu­lajdonosnak a használati jogért használatbavételi díjat nem kell fizetnie. A már említett jogszabályi rendelkezés értelmében az új tulajdonosnak a használati jo­gért használatbavételi díjat ak­kor sem kell fizetnie, ha az át­ruházó kötelezettséget vállal arra, hogy a) az átruházástól számított három éven belül lakást épít, illetőleg egy éven belül lakást vásárol, továbbá b) e kötelezettsége nem tel­jesítése esetén az őt megille­tő időarányos használatbavéte­li díj és az új tulajdonost ter­helő használatbavételi díj kö­zötti különbözetet a tanács fej­lesztési alapja javára megfi­zeti. Szerkesztői üzenetek G.-né Pécs: A gyermekgondozási se­gélyt nem lehet egy összegben fel- veraroi, csak havonta. Ozv. Marton Lászlóné: A levele alapján nem látjuk akadályát an­nak, hogy a férje sírját fed lappal befedesse. N. Y. Pécs: Forduljon a Városi Tanács V. B. építési- és közlekedési osztályához (pincecsoport), mint il­letékes szervhez (cím: Pécs, Szé­chenyi tér 1.). A. A.: Kérdésével szíveskedjék a Mecseki Szénbányák munkaügyi osz­tályához fordulni. A szerkesztőség postájából S Gyermekeink védelmében Csaknem tragédiát okozott a figyelmetlenség A napokban szemtanúja vol­tam egy majdnem tragédiát okozó közlekedési szabálysér­tésnek. Bár akkor szerencsére nem történt baleset, mégis úgy érzem, hogy az eset a le­vonható tanulságok miatt nyil­vánosságot érdemel. Színhely: Pécsett, az Ybl Miklós és a Körösi Csorna Sán­dor utcák kereszteződése. Egy 5—6 év körüli kislány álldogál a forgalmas kereszteződésben és vár az alkalmas pillanatra, hogy átkelhessen a zebrán. Tü­relmesen várakozik. Egy fel­nőtt már rég átszaladt volna, intézkedést Kisbattyán Komlótól 7—8 ki­lométerre található „mini” fa­lu. Lakóinak száma 174 fő. A lakók túlnyomó része Komlón dolgozik a szénbányáknál, a gyerekek — mert a faluban nincs iskola — Komlóra jár­nak. Ahhoz, hogy az ember Komlóra jusson, helyi járatú autóbusszal kell közlekednie. Az 1950-es évek végén a Me- csekjánosi pusztán található kastélyt csecsemőotthonná ala­kították át és csak eddig köz­lekedett autóbusz. Ugyanis az utat idáig építették meg és Kisbattyán lakói Mecsekjánosi pusztáig gyalogoltak a megál­lóhoz. Ez az út 1500—1700 mé­ter oda és vissza ugyaneny- nyi. A falu lakói — hogy ne kelljen térdig érő sárban, hó­ban járni — társadalmi mun­kával építettek egy keskeny, salakos utat. Ezt karban is tar­tották. A Komlói Vprosi Tanács a 70-es évek elején elhatároz­ta, hogy Kisbattyánba bekö­tőutat épít, hogy a busz is be­járhasson a faluba. Az útépí­tést elkezdték, de nem tudni mi okból, félbemaradt. A sok-sok panaszt követően a Komlói Városi Tanács elha­tározta, hogy a bekötőutat végérvényesen a helyére teszi. Minden család fizessen be 2000 forintot — ezzel megvált­ja magát a társadalmi munka felajánlástól — és a félkész utat elkészítik. Az egykilómé- teres szakaszt úgy csinálják meg, hogy azon busz is jár­hasson és a faluban is hely­rehozzák az utcát. Sajnos, az út nem készült el, csak mint­egy 500 méteres szakasza ka­de ő nem. Látszik rajta, hogy megtanulta az oviban vagy a szüleitől, hogy ezt így kell csi­nálni. A kislány balkeze felől, a Mecsek Étterem irányából, a szélső sávban a zebrához ér­kezik egy gépjármű. A vezető­je látva az álldogáló aprósá­got megáll és int a gyermek­nek, hogy átmehet. A gyermek látja az integetést és boldo­gan nekilódul, hogy eleget te­gyen a felszólításnak. Csak­hogy mivel ő alacsony, az autó pedig magas, nem látja és nem is láthatja, hogy ugyanabból az irányból a bel­pott bitumen felületet és mi­vel a régi útra építették rá, már ez a rövid útszakasz is igen sok kívánnivalót hagy maga után. A további útsza­kaszra a komlói kőbányából olyan törmeléket hordtak, melynek 90 százaléka föld volt. Ezek után sürgős és végleges intézkedést kérünk. A Dunántúli Napló rendszeresen ir közérdekű cikkeket, pl. „Autósok­nak,11 „Kiskertünk” stb. címen. Na­gyon szivesen olvasott, hasznos tud­nivalókat meríthetünk ezekből az írásokból, hiszen igen sok család­nak van autója, kertje .... de nem mindenki olvassa a szakmai folyó* iratdkat. Sokszor olvashatunk óvodaavatás­ról, építendő iskoláról — esetleg összedőlt iskoláról —, még többet látjuk az iskolák külső és belső ál­lapotát. Sok pedagógus és szülő véleménye szerint túl ritkán foglal­kozik a Dunántúli Napló a gyerekek nevelésével, pedig sokan szivesen olvasnának, várnának hasznos taná­csokat e téren is. Akarva nem akar­va a társadalom minden tagja érint­kezik a „jövő ígéretével”, a gyer­mekkel. A közelmúltban meglátogattam több, mint harminc családot, akik­nek gyermekeit tanítottam. Vala­mennyi család aktívan érdeklődött a saját gyermeke nevelésétől kezdve, a város gyermek-politikáján keresz­tül egészen az országos méretű gyermek-nevelésügyi kérdések Iránt. Felvetődik a kérdés: nem lehetne-e a Dunántúli Naplóban rendszeresen ső sávon is érkezik egy sze­mélyautó, amelynek a vezetője viszont őt nem látja. A gép­kocsi néhány centiméterrel a gyerek orra előtt és az álló jármű mellett átsuhan a ke­reszteződésen. Vezetője ta­lán észre sem vette, hogy majdnem tragédiát okozott. A KRESZ előírja, hogy tilos elhaladni kijelölt gyalogátkelő helynél álló jármű mellett. A másik sávon érkező jármű is köteles az előbbi jármű ál­tal biztosított elsőbbséget meg­adni az áthaladó gyalogos­nak. A szabálysértés tehát nyilvánvaló. Sajnos, az effajta szabálysértés elég gyakori. Ezért az ilyen esetekben ne integessünk a gyermekeknek. Számítsunk rá, hogy az ő látó­terük kisebb, mint a felnőtte­ké, reagálásaik a külső inge­rekre gyorsabbak, meggondo- latlanabbak stb. Várjon a gye­rek, inkább később érkezzen haza, de hazaérjen. A segít­séget más oldalról kellene megadni. A gyalogosan közle­kedő felnőtt vegye észre a jár­dán várakozó gyermeket, fog­ja meg a kezét és vezesse ót az úttesten. Ne sajnáljuk erre a fáradságot és az időt, ha mégoly sietős is az utunk. (mint pl. az autó, kert, bélyeggyűj­tés, horgászás stb-ról) gyakorlati tanácsokkal, pedagógiai, pszicholó­giai, szociológiai témákkal a szü­lők, nagyszülők segítségére sietni? Vagy talán nincs szakember, aki szivesen adja szaktudását? De hi­szen a városban, megyében több száz gyakorlati pedagógus, pszicholó­gus, szociológus von. Sőt az egye­temek, főiskolák professzorai is biz­tosan tudnának a mindennapi em­ber által érthető nyelven írni. Lelkesen olvastam Rab Ferenc ostromló cildceit a parkokért, játszó­terekért, melyek ugyancsak a gyer­mekekért szóltak. Ehhez csak egy idézetet szeretnék leimi: Az egyik városi tanács (nem magyar) által hozott határozatából: „Háztulajdo­nosok, akik a jövőben olyan lakó­házat építenek, melyben három la­kásnál több van, kötelesek játszó­teret is létesíteni, különben bírságot fizetnek. A játszótér legalább 40 négyzetméter legyen, de nem lehet a háztól száz méternél távolabb." Gondolom, e téren is van ten­nivalónk! (Lásd: KISZ-lakótelep, Pé­ter utcai) Boros János tanár Sürgős és végleges Tóth Ernő, Kisbattyán 2. Juhász Tibor Mindent a gyermekért!? Válaszolnak az illetékesek „Toronyház parkot” A Dunántúli Napló március 30-i számában a fenti címen megjelent levélre a következő választ adom: A Szigeti városrész részletes rendezési terve a Rókus utca —Ifjúság útja sarkán lévő te­rületen parkot és gépkocsitá­roló nagygarázs létesítését irá­nyozza elő. A tanács anyagi lehetősége egyelőre nem teszi lehetővé a parkolóház építé­helyett sét, amiért is a területen ját­szótér létesül. A környéken lakók meg­nyugtatására örömmel közöl­hetem, hogy a játszótér ter­vezésén már dolgozik a Pécsi Kertészeti és Parképítő Válla­lat tervező kollektívája. Az idén minden bizonnyal a kivi­telezési munkával is elkészül­nek. Vókó János Osztályvezető „Elgy hajnali KRESZ- oktatás margójára” A Dunántúli Napló 1977. március 30-i számában pana­szos levél jelent meg a fenti címen. A levélben foglaltak ki­vizsgálása során megállapítot­tam, hogy az FJ 33-88 írsz. te­hergépkocsi vezetője éjszakai műszakban dolgozott és egy meghibásodott gépkocsit von­tatott be javításra. Mivel a vontatott járművön a fék nem működött, és a terep is lejtős volt, nem tudott kiszállni a gépkocsiból. Ezért hangjelzés­sel hívta fel az éjszakai por­tás figyelmét a kapu nyitásá­ra. Kétségtelen, hogy a gép­kocsivezető az adott esetben nem a legjobb megoldást vá­lasztotta, ezért figyelmeztetés­ben részesítettem. Egyúttal a környék lakóinak nyugalma érdekében elrendel­tem a Bolygó utcai portásfül­kében egy csengő felszerelé­sét. Paulik Mihály, az ÉPFU Vállalat igazgatója „Potyautas a Mecsek expresszen” Valamennyi óvintézkedés el­lenére előfordul, hogy a vas­úti személykocsiba rágcsá­lók kerülnek. Ezek megelőzé­sére rendszeresen mérget helye­zünk el a személykocsikba, ezen túl, a MÁV Közegészség- ügyi Intézete fertőtleníti is a kocsikat. A megelőző intézke­dések ellenére, ha rágcsáló­kat észlelünk, a személykocsit a forgalomból kivonjuk, s a „Térdig érő Az utcánk rosszabb egy ta­nyai útnál. Tavaly tavasszal csatornázták, aminek nagyon örültünk, azonban az idei té­len tarthatatlan volt az álla­pota. A sár térdig ér, a sze­mélygépkocsi közlekedés is lehetetlenné vált. Az illetéke­seknek írásban és telefonon is jelentettük, kértük segítségü­rágcsálókat kiirtjuk. Mivel a rágcsálók nyilvánvalóan az utazóközönség közreműködésé­vel kerülhetnek a személyko­csiba, így véglegesen meg­szüntetni, illetve megelőzni ezt nem tudjuk. Ezek azonban nem gyakori esetek, s nem általá­nosíthatók. Mészáros András vasútigazgató-helyettes sárban...” két, sajnos, azt sem tudták merre van a Víg utca. Eddig kéréseinkre még választ sem kaptunk. Legutóbb, február 7- én, már a szemétszállító kocsi Sem tudott bejönni. Sürgős in­tézkedést kérünk. Kövi Györgyné, Víg utca 14. Leveleink nyomában Új lakás bosszúságokkal »Nagyon félő, hogy minden marad a régiben...” Februárban, tehát nemrég költöz­tünk csak be a kertvárosi Sarohin tábornok utca 14. sz. alatti új szö­vetkezeti lakásunkba. Azóta a kel­lemetlenségek sorozata éri a lakókat, főként a IV. emeleten lakó három családot. A tetőre szerelt szellőzte­tő berendezés éjjel-nappal olyan hangerővel működik, hogy nem lehet pihenni tőle. De ez csak az egyik bajt mert minden meleget kihúz a lakosainkból. Bejelentésünkre megvizsgálták u ,yan a szellőzőberendezést, de azon­kívül, hogy jogosnak tartották a panaszunkat, semmi sem történt Na­gyon félő, hogy az ügyet a fűtési idény végéig halogatják, s utána minden marad a régiben. Oéczy Béláné Lvov-Kertváros, Sarohin tá­bornok u. 14, Géczyék és lakószomszédaik csak a kintjártunkkor árulták el, hogy kérésükre — jóné- hány héttel előttünk — már a Pécsi Rádió is foglalkozott az üggyel. Elmondották, hogy egy ideig bizakodtak, mert a rá­diósriport után a tervezők, be­ruházók, és a kivitelezők va­lóságos bizottsága szállta meg lakásaikat. A különböző ellen­őrző vizsgálatok után már nem vonták kétségbe a panaszok jogosságát. Belátták, hogy a szellőzőberendezés a zajossá­ga mellett valóban kihúzza a meleget a lakásokból. Megál­lapították, hogy ehhez nem kis mértékben hozzájárulnak a mellékhelyiségek falszegélyein látható ujjnyi rések is, melye­ken át a „maradék meleget" is elszippantják a szellőző­berendezésekhez csatlakozó légszelepek. Ami az intézkedést illeti, határidőt ugyan nem mondtak, de azzal köszöntek el, hogy hamarosan jelentkeznek. A la­kók pedig három héten át les­ték, várták q szerelőket. A türelmük akkor fogyott el, — mondották — amikor a 17—18 fokos lakás hőmérséklet követ kezményekénta kicsinyeik egymásután belázasodtak, megbetegedtek. Erről magunk is meggyőződhettünk, amikora harmadik és negyedik emele­ten lakó háromgyerekes csalá­doknál valamennyi gyereket betegen találtuk. A szülők szabadkoztak, hogy a Pécsi Rádió után a Dunán­túli Napló közbenjárását is igénybe kehett venniük, de — mondották — erre a lépés­re a gyerekek állapota miatti kétségbeesés késztette őket. A beruházókkal és a kivite­lezőkkel történt beszélgetésünk óta lebetonozták ugyan a te­tőn lévő szellőzőberendezések hézagait, kicserélték a zajo­sabb motorokat, és lakáson­ként beszabályozták a légsze­lepeket is, de e munkák ered­ményességéhez maguk a szak­emberek sem fűztek vérmes re­ményeket. Bár az említett intézkedé­sekkel megoldották, hogy az előírt légcsere mellett biztosít­va lesz a lakások egyenletes hőmérséklete is, de csak ad­dig, amíg a lakók betartják a „játékszabályokat”. Nagyon félő, mondották, hogy ez nem megy, mert azt már sem ellen­őrizni, sem megakadályozni nem tudják, hogy a helyiségek falára szerelt nagyon is hoz­záférhető légszelepeket a sa­ját tetszésük szerint állíthas­sák, „szabályozzák" a lakók. Például elég csak annyi, hogy valamelyik földszinti lakásban elzárják vagy bedugaszolják a légszelepet, ami a felsőbb szintek felfokozott levegőcseré­jét, következésképpen a laká­sok általános kihűlését ered­ményezheti. Bármilyen meggyőzően hang­zik is ez az érvelés, egy lé­nyeges kérdés mégis ide kí­vánkozik: Vajon a lakók me­rő kedvtelésből vagy a szere­lők bosszantására állítgatják el a szelepeket? Nem. Mert, ha ez a februári, márciusi hóna­pokban meg is történt, csak kényszerűségből történhetett, hogy a számunkra valóban csak egyetlen módon enyhít­senek a helyzetükön. Sokkal valószínűbb az — amit ugyancsak hozzáértőtől hallottunk — hogy a 10 eme­letes lakóházak légcseréjéhez tervezett és méretezett — egyébként nagyszerűen bevált — motorok éppen a nagy kapacitásuk miatt kevésbé al­kalmasak az említett házak megfelelő szellőztetésére. S ha így van, akkor bajosan ol­dódik meg a probléma a lég­szelepek még oly szakszerű és gyakori szabályozásával sem. P. Gy. A fenti panaszra Szilágyi Ti­bor, a II. kerületi tanácsi hi­vatal műszaki osztályának ve­zetője az alábbi választ adta: A Víg utca útkialakításának tervezési munkálatait 1977-ben megrendeljük, a tervek elké­szülte után a kivitelezést még ebben az évben megkezdjük. Fény... Hangulat... Modern csillárok Ezt kínálja Önnek is CSILLARBOLTUNK, Rákóczi út 39/a. Telefon: 19-941.

Next

/
Oldalképek
Tartalom