Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-13 / 100. szám

Valamit hoz a víz... A rendőrnő'1 címen bo­londos olasz filmvíg- ** játékot láthattunk a mozikban. Komor valóságra épül a cselekmény, amely va­lóság egy már nem éppen új­szerű mozzanata, hogy a gyá­ros szennyvizet bocsáttat a fo­lyóba, aholis természetszerűen megdöglenek a halak. Hős­nőnk — mondhatnák, úgyszin­tén természetszerűen — arra csónakázgat, s e közérdeket sértő esetet is fölfedi, azaz csak szeretné . . . Ám ezúttal nem a filmsztori adja • témánkat: sorolhatjuk, tetézhetjük az említett jelene­tek tucatjait, mind külhoni, mind — sajnos — hazai pél­dákból merítvén. Ugyan ki ne hallott volna a rajnai halpusz­tulásról, mint ahogyan bizo­nyára sokan látták a tv-ben azt a kanadai ismeretterjesztő filmet, amely a dél-floridai mocsarakban fészkelő vízima­darak sanyarú sorsát ecsetel­te... De ne menjünk messzi­re: az 1965-ös nagy, majd az 1975-ös, kisebb mérvű balato­ni halpusztulás éppúgy isme­retes közvéleményünk előtt, mint a magyar Duna-szaka- szon mérgező „fáradt” olaj szétterebélyesedése, amit mil­liók láthattak egy magyar té­vé-riportban, A hét egyik mű­sorában. Közelebb jőve a mához: ép­pen azon a napon találkoztam dr. Gergely István államtitkár­ral, az Országos Vízügyi Hiva­tal elnökével, amelynek regge­lén hirül adták a lapok, hogy nincs Pécsnek ivóvize. Az ál­lamtitkár már tudta az okot, az éppen megkezdődött rend­őri vizsgálat szálai a Péti Nit­rogén Művekhez vezettek: on­nan jött a szennyvíz, felelőtlen módra, akárha ama olasz fil­men! Mérges volt, hogyisne lett volna az a vízgazdálkodás legfőbb posztján álló államtit­kár, leszögezvén: „A víz minő­ségének védelmére működnek már azok a jogi és közgazda- sági szabályozók, amelyek le­hetővé teszik a bírságolást Ezt az eszközt oly rftódon kell ér­vényesíteni — a csatornázás és szennyvíztisztítás érdekében hozott óriási anyagi erőfeszíté­sek kiegészítéseképpen —, hogy öt—tiz éven belül képe­sek legyünk megállítani a vi­zek tisztaságának romlását". Figyelemre érdemes a meg­fogalmazás: megállítani csak a romlást, nem pedig — jól­lehet ez lenne az ideális! — visszafordítani a felmérhetetlen kárt okozó, folyamatot. S mégis, ez a követelmény sem valami szerény, s éppen a külföldi pél­dák intenek bennünket arra, hogy megsokszorozzuk általá­nosságban is a környezetvéde­lem, s ezen belül elsőként is a vízvédelem dolgában tett erő­feszítéseinket. Mert vízügyben sajátos hely­zetben van Magyarország! Két­féle vizünk van, az egyik a felszíni, a másik a felszín alat­ti. Az előbbi az, amely köny- nyebben hozzáférhető, ám amelynek a 95 százaléka kül­földről ered. Óriási nemzet­közi erőfeszítéseket kell tenni, hogy a vízrajzilag egységet alkotó szomszédos országokkal tartós érdemi együttműködés teremtődjék a vizek mennyisé­gi és minőségi védelmére. Két legnagyobb folyónk egy­formán veszélyeztetett. Az új, leninvárosi gyárak például saj­nálatosan tovább fogják szeny­nyezni a Tiszát. (Nagyobb erő­feszítésekre lenne szükség Bor­sodban a Sajón, ami csakis szlovák szomszédainkkal való tárgyalások révén hozhat si­kert. Míg ez a folyó tartósan, a megye másik folyója, a Her- nád időközönként szennyező­dik.) És mit mutat e vázlatos összképben legnagyobb fo­lyónk, a Duna? A Volga után Európának második legnagyobb folyója 2900 kilométer hosszú, partjain három ország fővárosával. Ha pusztán az óriási népességet tekintjük, már az is káros a víz életére, nemkülönben az ipar. A cellulózgyárak, már a bajor szakaszon, Ulm fölött; Augs­burg, Regensburg, Bécs szenny­vizei, aztán- a Morava vidéké­nek olajfinomítói és cukorgyá­rai; s már itthon: Szőny, Al­másfüzitő, Lábatlan, Nyerges­újfalu ipartelepe —, Esztergom fölött, Sturovo papírkombinát­ja, — mind-mind megteszik a magukét. Szakemberek kimutatták, hogy a Duna szervesanyag­mennyisége húsz év alatt meg­kétszereződik, ami már bizony oggasztó még akkor is, ha tuajuk: a folyam hatalmas víz­tömege egyelőre biztosítja a szennyeződések kellő mértékű felhígulását, s ez a biológiai öntisztulás szempontjából ked­vező. Legnagyobb tavunk ebbéli helyzetképe még többször fi­gyelmeztet, ráz föl, miként egy- egy halpusztulás esetében. Az 1965. évit például kétségkívül a DDT okozta, — meg is szün­tették e vegyszer, szakszóval peszticid alkalmazását a me­zőgazdaságban. De a külön­féle műtrágyák úgyszintén mérgezik a vizeket, s ezek al­kalmazásának megtiltása egyelőre aligha lehetséges. Ezért példamutató, amit a Ba- latonnagybereki Állami Gazda­ságban láttam: inkább föl­hagytak ezer hektáron a régi „berek” megművelésével — a hozam amúgy sem volt valami nagy —, s ehelyett fácánte­nyésztést, vadásztatást honosí­tottak meg. De vannak újabb veszedelmek is: például a nagyüzemi állattartás, a sza­kosított telepek, amelyekről úgyszólván megoldatlan a trá­gyáié biztonságos elvezetése. De ne legyünk egyoldalúak: vajon a szintetikus mosószerek, amelyek nagy molekulájú szer­ves vegyületeket, úgynevezett detergenseket tartalmaznak — kevésbé károsítanak? Márpe­dig a Rapid, az Ultra gyár­tása és használata egyre in­kább terjed, jóllehet köztudo­mású, legalábbis szakberkek­ben: mérgező hatást fejtenek ki a legkülönbözőbb vízi szer­vezetekre. V annak tehát már nagyon is jól ismert veszedelmek és tennivalók, s bizonyára akadnak, amelyek csak a kö­vetkező évtizedekben bukkan­nak elő. Ha valamire, úgy a környezetszennyezés e legfőbb forrására bízvást áll a mondás: ha valamit ma megtehetsz... „A víz, a víz. A mindig mozgó, sose nyugvó, az életet és ha­lált hozó”. Varga Domonkos ír így a Magyarország felfede­zése sorozatban megjelent Vi­zek könyve című munkájának bevezetőjében. Rajtunk is mú­lik, hogy mind $°bb életet, s kevesebb halált hozzanak a vizek. iJf tényi Nándor Komplexebben kialakítani az új lakóterületeket A siklósi vár kongresszusi termében kedden megnyílt a KGST Építésügyi Állandó Bi­zottsága építéstervezési állan­dó munkacsoportjának 15. ülé­se. Nyolc tagországból, bolgár, magyar, NDK-beli, mongol, lengyel, román, szovjet és cseh­szlovák szakemberek tanácskoz. nak, akik országukban rangos képviselői, szakértői az építés- tervezésnek. Részt vesz az ülé­sen a KGST moszkvai titkársá­gának képviselője, valamint vendégként Czégény József, a Baranya megyei 'Pártbizottság titkára, Nemeskéri László, a Baranya megyei Építőipari Vál­lalat igazgatója és Mischet Róbert, a Pécsi Tervező Válla­lat igazgatója. A plenáris ülésen dr. Szabó János építésügyi államtitkár köszöntötte a vendégeket a magyar építésügyi kormányzat nevében, majd beszámolt a hazai építéstervezés helyzetéről. A magyar delegáció vezető­je dr. Dalány László, az ÉVM Műszaki Tervezési Főosztályá­nak vezetője adott tájékozta­tást az ülésszak programjáról, feladatáról. Elmondotta, hogy három szekcióban zajlanak a tanácskozások a lakásépítés, az ipari és mezőgazdasági épít­kezés, valamint a lakó- és kö­zösségi épületek tervezésével, építésével kapcsolatos közös problémákról. A fő téma azon­ban a tömeges lakásépítés és a kapcsolódó alapfokú közin­tézmények — bölcsőde, óvoda, iskola, kereskedelmi, kulturá­lis és sport intézmények közös építéstervezési problémái, első­sorban a szocialista társada­lom alakulása, fejlődése szem­pontjából. Információt, tapasz­talatot cserélnek a különböző országok képviselői, hogy az új lakótelepek, környezetük mi­lyen mértékben tudják elősegí­teni az emberek tudati fejlő­dését. Vitatéma lesz például a monotonitás kérdése. Sok vád éri az új lakótelepek egyhan­gúságát. A tömeges lakásépí­tésről a jövőben sem lehet le­mondani, így lehet csak gyor­san és sok családot korszerű otthonhoz juttatni. Azt viszont keresik, hogyan lehet a lakóte­rületet komplexebben kialakí­tani, hogy az emberek minél előbb sajátjuknak, otthonuk­nak vallják a települést, ahol élnek, kutatják, hogyan lehet felgyorsítani azt a folyamatot, (Folytatás a 2. oldalon) Építkezési KGST­tanácskozás Siklóson Egységes közműtérkép készül Pécs föld alatti víz-,gáz-, villany- és más vezetékeiről. A Pécsi Térké­pészeti és Geodéziai Vállalat szakemberei jelenleg a Hunyadi úton húzódó vezetékeket regiszt­rálják. A különböző vállalatok megrendelései alapján szerkesztik meg a közműtérképeket. Érdeklődők a rózsakerti kiállításon, a kerti gépek bemutatójánál — húsvét hétfőjén Erb János felvétele Mértéktartóan ünnepeltünk # Mentesítő vonatok, autóbuszok # A télies idő miatt kevesen kirándultak A télies idő alig tépázta meg o húsvéti hangulatot az elmúlt három nap alatt. Legfeljebb a természetbe, a szabadba kirán­dultak kevesebben. Megcsap­pant a forgalom a Mecseki Kultúrparkban: szombaton pél­dául ötvenen' keresték fel a Vidám Parkot A következő két napban is mindössze kétezer gyermek és négyezer felnőtt fordult meg a „játékparadi­csomban”. Az utóbbi fél évti­zedben tán a legkevesebben. A kisautókért és a mini-dod- • gémekért sorban álltak a tizen­évesek. A felnőttek inkább lut­riztak: elkelt főnyereményként egy élő pulikutya. Gazdája a pécsi Páhoki László lett. Az ál-1* latkertben csak ezer kicsi és « kétezer felnőtt szórakozott és j szinte mindenki megtekintette a kis pumákat és a púposte­véket A természetbarátok zöme in­kább otthon ünnepelt. Az ide­látogató idegenek főleg a vá­rakat — azok éttermeit — néz­ték meg. A népszerűségi listán az első helyre Siklós és Sziget­vár került. A mohácsi történel­mi emlékhelyen a szokásos lá­togatottságot tapasztalták. Sokan kerekedtek fel a Ba­ranyán túli városokba, falukbo, bogy a rokonokat, hozzátarto­zókat locsolják meg, köszönt­sék. Rengetegen utaztak: a Vo­lán pécsi vállalatának tájé­koztatása szerint 23 mentesítő autóbuszt indítottak Pécsről, el­sősorban a tranzit-járatokon. .A MÁV Pécsi Igazgatóság te­rületén 52 mentesítő vonat köz­lekedett. A Gyékényesről indu­ló Somogy expressz még ápri­lis 13-án sem győzte a rend­kívüli forgalmat. A 850 utasnak „kevés volt a 13 kocsi és Ka­posváron hat kocsiból állómen- ;tesífS-eXpresszt indítottak utó­ba. így jutott hely újabb há­romszáz utasnak. A balatoni szerelvények majdnem elnépte­lenedtek. Az 5—10 fok közötti hőmérséklet és a szokatlanul viharos erejű szél elriasztotta még a vízimádókat is. Nem befolyásolta az ünnepi menüt a télies időjárás. A Ba­ranya megyei Élelmiszerkeres­kedelmi Vállalat boltjaiban méq a húsvét előtti napokban negved millió darab tojást vá­sároltak. A háziasszonyok ezen kívül ötszáz mázsa húsvéti füs­töltárut szereztek be. Az ün­nepi asztalokra került még 650 mázsa kenyér, 280 mázsa fris­sen vágott, illetve mélyhűtött baromfi, 900 mázsa sertés- és 200 mázsa marhahús, valamint 25 ezer darab cukrász félkész- áru. A nyuszifészlkekbe bőven jutott édesség, különböző cso­koládéfigura: csaknem négy millió forint értékű. Erőteljesen megnövekedett a vásárlói kedv kölniből és par­fümből. A BARANYAKER üzle­teiben, illatszerboltjaiban száz liter felt gazdára, ami tíz szá­zalékkal haladta meg a hagyo­mányos átlagot. A játékáru-'ke- reslet a karácsonyit bőven meg­haladta. Az alkoholfogyasztás a jelek szerint nem öltött túlzott mé­reteket. A detoxikáló állomáson elmondták, hogy a két nap alatt nem kerültek be többen, mint bármikor korábban. Gyo- morrontássalr a mentők csak néhány embert szállítottak be. Mértéktartóan ünnepeltünk. • • Ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak ülését április 13-ra összehívták. A Politikai Bizottság az időszerű nemzetközi kérdések­ről és az 1977. évi népgazdasági terv első negyedévi telje­sítésének tapasztalatairól szóló tájékoztató, valamint a 15 éves lakásépítési program megvalósításáról szóló jelentés megvitatását javasolja a Központi Bizottságnak. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 100. szám 1977. április 13., szerda Ára: 80 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom