Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)
1977-04-03 / 92 szám
1977. április 3., vasárnap Dunántúli Ilaplo 5 Beszélgetés munkásokkal üzemi demokrácia a Farostlemezgyárban A dolgozók 40 százaléka él a lehetőségekkel A hidraulikus gép kezelői Nehéz az arányokat pontosan meghatározni, de néha mégis megpróbálja az ember. Mondják, egy üzemen, egy vállalaton belül a dolgozók talán 20 százaléka az, akikre hosz- szú távon is építeni lehet, akik együtt élnek a kollektívával, akik a légkör minden rezdülését megérzik. A másik véglet, o másik 20 százalék — visszahúzók, vándormadarak. A többiek? — Élnek, vegetálnak, csapódnak az egyik, a másik oldalra hangulatuktól, gondjuktól függően. o Dr. Amrik László, a Mohácsi Farostlemezgyár főmérnöke szerint a munkásvélemények a vállalat vezetőinek legfőbb segítői. Persze, csak akkor, ha a munkahelyi csoport közös érdekeit érinti a javaslat. — Csak egy példát. Nem az igazgató és nem a főmérnök dolgozik a gépeken, hanem a munkás. Ő ismeri legjobban azt, amit csinál, ő veszi észre leghamarabb, hogy jobban is lehetne csinálni, öngóllal érne fel, ha nem igényelnénk véleményét. Jegyzőkönyvet vesz elő, az 1977. február 15-i termelési tanácskozás dokumentuma, benne Lépőid József munkás javaslata: „A 3-as és a 4-es üzemben a lakkok beégetésé- vel millió a gond. Más lakkot kellene szerezni." Melléfűzve oz igazgatói válasz is: „Köszönjük észrevételét, a műszaki apparátus úgy döntött, hogy tárgyalunk a BUDALAKK-kal, s plóbálunk rövidebb beége- tési idejű anyagot rendelni tőlük." — Hogyan értékeli ön a vezetők és a kollektíva kapcsolatát az üzemi demokrácia tükrében? — Nekünk partnereink a dolgozók — mondja. — Kapcsolatunk egyébként évről évre lemérhetően javul, évről évre egymás hibáiból, eredményeiből tanulunk. Tanulunk mi is, hiszen az üzemi demokrácia nem kapható készen. Kevés o recept, s főzéskor sajátos fűszerekre van szükség. — A gyárban rryolcszáz ember dolgozik közvetlenül a termelésben. Jó ez a kollektíva, közepes, vagy rossz? — Úgy látom, negyven százalékuk aktív, olyan, akikre bízvást építhetünk. A kollektíva közepesnek mondható, de tenniokarásban, lelkesedésben már a jók között van. Még meg kell tanulniuk az önálló felelősségvállalást. o Az üzemi demokrácia szerteágazó dolog. Nehéz eldönteni, vajon jól játsszuk-e? Az ember legfeljebb felsorolja — mint ahogyan azt tettük beszélgetésünk elején a MOFA egyik irodájában — a demokrácia fórumait, megnyilvánulásait. Bischoll Mária, aki jelenleg az ötös üzem vegykonyhájában keveri a farostban a ragasztót, egyszerű példát említ: — Gondok voltak a bérrel. A főnökünk egyik munkatársunktól el akart venni ötven fillért, de a kollektíva ezt sérelmesnek tartotta. Érveinket meghallgatták, változtattak a döntésen. Jó érzés, ha szava van az embernek. Pancza Zoltán, a gyár párttitkára arra a kérdésre, hogy miként ítéli meg az üzemi demokrácia fórumait, a következőket válaszolta: — Gyakorlatilag ezek a fórumok a gyár irányítását segítik, szükség van rájuk. Persze, megesik, hogy esetenként nem a legjobban funkcionálnak. Az a legjobb, ha a tanácskozás, összejövetel előtt írásos anyagot adunk ki, elgondolásainkat ismertetjük az A filmvágó részleg emberekkel. A spontaneitás gyakran nemkívánatos irányba viszi a vitát. Matkó József 1970-ben jött a farostlemezgyárba, épületkarbantartó. Példát említ: — Legutóbb a termelési tanácskozáson szóba jött az új tmk-csarnok ügye. A dolgozók magyk tervezték meg, aztán ők mondták meg, hogy melyik gép hova kerüljön. — Igénylik ezeket a kollektiv beszélgetéseket? — A többség bizonyára. A farostlemezgyárban főleg mezőgazdaságból jött emberek dolgoznak, az ipart már megszokták, de a kétlaki élettel nem hagytak fel. (Miért is?!) így aztán, ha az üzemi demokráciáról beszélünk, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Van, aki nem mer az adott lehetőséggel élni: dadog a főnöke előtt. Van, aki a szólásszabadságot félreérti. A másik meg rohan haza a 8 órát letudva. Akad intrika is a demokrácia jegyében. o — A dolgozók többsége érzi,, hogy javaslatával beleszólhat az üzemi életbe, ezzel önmaga életébe is. — Schmidt Sándor, a tmk csoportvezetője mondja ezt, megtoldva egy mondattal: — Manapság nagyon is figyelik egymást, figyelik a vezetőket. S ha valamit sérelmesnek találnak, azonnal jelzik. Mezei Cergelyné segéd-rak- tárkiadó./ Székelyszabarról költöztek a MOFA lakótelepére 64-ben, azóta itt dolgozik. — Megnövekedett a szak- szervezeti bizalmiak jogköre — mondja. — Ez jó. A dolgozókat legjobban érintő kérdésekben járnak el, s egyre biztosabban mozognak ... Hozzáteszi, mintegy zárójelben: — Különben a dolgozók addig úgysem hagynak neki békét, amíg el nem intézi a dolgot. Hogy hálás feladat bizalminak lenni? Matkó József szerint néha igen, néha nem. — Főleg a bérkérdések feszítenek — mondja Bischoff Mária. — De akad vita a prémiumok, jutalmak elosztásánál, most pedig az üdültetésnél. Az elosztás sértődöttségeket szül. De ez csak a felszín, a demokrácia vitelének tartalma sokkal mélyebb dolog. Bevonni az embereket a termelésbe úgy, hogy érezzék: ott és azon a poszton van szükség rájuk. Érdekeltté tegyék abban, hogy ötleteiket «megvalósítsák, kérdezzék: önöknek mi a véleménye erről vagy arról, hogyan látja a kérdést? Beszélgetőpartnereim a gyár legjobb társadalmi munkásai Sokat vállalnak, sokat tesznek. Munkahelyükön, beosztásukban mindnyájan a legmagasabb fizetéssel rendelkeznek. E fizetéssel a plusz munkát honorálják? Mind ellenkeznek. A közösségi munkáért nem forint jár. (Az igazság kedvéért: Bischoff Mária 2700-at visz haza, Matkó József alapfizetése 3200 forint, Mezei Gergelyné 2200-at kap, Schmidt Sándor órabére 19.30). o Húsz százalék? Negyven százalék? Nehéz eldönteni, hogy hányán is igényük egy kollektíván belül a demokráciát, hányán értik, hányán élvezik. Mindenesetre befolyásolja közérzetüket, s adott esetben jó irányba tereli azt a sokszor citált, lassan elcsépelt tulajdonosi tudatot. Egyre többek célja, óhaja, vágya, hogy javaslatával, véleményével az össz-vállald- ti elképzeléseket formálja. Még akkor is, ha netán ez így, soha nem fogalmazódik meg benne. Csak annyit mond: szóvá tenném a dolgot. Kozma Ferenc Korszaknyitó szociálpolitikai program az állami gazdaságokban 1980-ig felszámolják a cseléd la kasokat # Baranyában négyszáz cselédházat dózerolnak el • Háromszáz család költözik új lakásba A múlt év novemberében három tárca — a MÉM, a PM és az ÉVM közös rendeletet adott ki a korszerűtlen állami gazdasági lakások, magyarán a volt uradalmi cselédlakások likvidálására. A 26/1976. számú rendelet igen rövid határidőt ad. E szerint a múlt rendszernek ezt az örökségét 1980- ig végleg fel kell számolni és a szóban forgó házakat föld színével kell egyenlővé tenni. A szigorú rendelet, a rövid (határidő igen gyors cselekvést kíván a nagy feladat végrehajtóitól, s egyáltalán nemcsak az állami gazdaságoktól, de a hiteleket folyósító OTP- től, az ágazati szakszervezettől, sőt a telket vagy lakást biztosító községi, tanácsoktól is. Az igen összetett és kényes — pusztai lakosokat gyakran nem könnyű faluba vagy városba telepíteni — és nagy anyagi terheket igénylő feladat mégis igen kedvező visszhangra talált. Az állami gazdaságok, dolgozóiknak megfelelő lakáshoz juttatása érdekében már eddig is sokat tettek, de messze nem eleget. Eltűntek az uradalmi közös konyhák. Villany, sok helyen víz, fürdőszoba került a pusztai lakásokba. A Baranya megyei állami gazdasági la- kósakcióban 1967 és 1975 között évi 40—50 új családi ház, illetve többszintes lakás épült fel, vagyis kilenc év alatt mintegy 400 család jutott modern lakáshoz. A gondok mégis csak részben enyhültek. Hazánkban jelenleg 27 000 lakással rendelkeznek az állami gazdaságok, s ebből 20 000 komfort nélküli. Az előzetes felmérések szerint a 20 000 komfort nélküli lakásnak egynegyede elavult, korszerűtlen, szükséglakás, ami azt jelenti, hogy 1980-ig 5000 volt cselédlakást kell lebontani. Megyénkben sem kedvezőbb a helyzet. A 2000 állami gazdasági lakásból még mindig 1470 a komfort nélküli és négyszáz volt cselédlokóst kell a szó szoros értelmében eldóze- rolni. Ezek a lakások főként a volt uradalmi majorokban állnak. Felszámolásuk mindenekelőtt a bentlakók érdeke, akik főként — de nem kizárólag — állami gazdasági dolgozók. A legsúlyosabb múltbeli örökség a Szigetvári Állami Gazdaságot sújtja, ahol 500 lakásból százat a rendelet értelmében likvidálni kell. Ha a házakat lebontják, hova költözzenek a lakók, hisz megyénkben 300 család sorsáról van szó. A rendelet erre nézve is intézkedik. Kétféle megoldás van, vagy az állami gazdaság biztosít lakást, oly módon, hogy időközben megüresedett lakásait utalja ki az érintetteknek, vagy lakást vásárol, illetve építtet. E megoldásnál logikusan azok a főként idősebb emberek, nyugdíjas ^családok jönnek számításba, akik új ház építésébe már nem fognak bele, vagy azok a kisebb jövedelmű családok, akiknek az új lakás vásárlása meghaladja anyagi erejüket. Még akkor is, ha igen csekély, mindössze 10 százalékos összeget kell befizetniök, sőt esetenként ezt is meghitelezi részükre a gazdaság. A másik megoldás, amikor a dolgozó vállalkozik az új lakás, vagy családi ház megvásárlására, vagy felépítésére. Építkezés esetén az OTP 120 ezer forint kamatmentes hitelt nyújt 30 éves törlesztésre. Ezen kívül a vállalat — állami gazdaság — plusz 40 000 forint kölcsönt ad 25 évre 3,5 százalékos kamattal. Fizikai dolgozónál a visszafizetés ideje 30 év, nagycsaládosoknál 35 év, de a sokgyermekesek esetében a kamat is csak 2 százalékos. Mindez együtt 160 000 forintot tesz ki. Ezen felül a gazdaság a lakásalapjából 35 éves vállalati támogatást adhat tetszés szerint. E célra átlagban 80— 90 ezer forintot szoktak biztosítani. Lakásvásárláskor a dolgozó 80 000 forint OTP-hitelt vehet fel 35 éves törlesztésre, ugyancsak kamatmentesen, plusz a vállalattól szociális helyzetének megfelelő anyagi támogatást kaphat. Külterület esetén az állami gazdaság ingyen telket ad, belterületen a helyi tanácsok biztosítják a házhelyet, amit nem kell külön megvásárolni. Előfordulhat, hogy az állami gazdaságban annyi a lebontásra ítélt volt cselédház — mint például Szigetvár esetében a 100 lakás — hogy a vállalat lakásalapja kimerül, nem fedezi az igényeket. A rendelet lehetővéteszi ilyen esetben a vállalati tartalék visszapótlásmentes felhasználását. Ahol ez a tartalék sem fedezi az igényt, ott a Pénzügyminisztérium — erre a célra 25 millió forint áll rendelkezésre — költségvetési juttatásból segít az állami gazdaság lakásprogramjának megvalósításában. A végrehajtás Baranyában is megkezdődött. Az állami gazdaságok felmérték a likvidálandó lakások számát, most következik a feladat legnehezebb része, a lakókkal történő megbeszélés, majd a munka összehangolása és a gyors cselekvés. A terv az, hogy ez év második felében elkészüljenek a tervek s 1978-ban meginduljanak a dózerek. Rónaszéki Ferencné
