Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-24 / 111. szám

1977. április 24., vasárnap Dünantűlt napló A szo es a tett egységéért Más es mas a a SZÓ tett. .. El­csúszó ha­táridők .. r A létesítmények be­fejezési határideje a tervidő­szak utolsó napja ... A követ­kezmény pedig: az új tervidő­szak első évében még minden­ki az előző „adósságain” dol­gozik. Tavaly is egész évben örültünk, mert az év minden szakára jutott bőven átadni- való. Csakhogy az ünneplés közepette arra valahogy nem került szó, hogy az új létesít­mények többségét már a ne­gyedik ötéves terv utolsó évé­ben kellett volna átadni. Az volt a baj, hogy minden­ki a saját érdekét nézte, hiány­zott az összhang a beruházó, a tervező és a kivitelező között, ezért el is sikkadhatott a város érdeke. A fejlesztési célok meg_- valósítását illetően megrendült a lakosság bizalma, aminek helyreállítására az első lépé­seket az 1975-ös városi párt­értekezlet tette meg. A város- politikai célkitűzéseket megha­tározva azok maradéktalan tel­jesítését helyezte a feladatok középpontjába. Azért, hogy az 1976 sem in­dult jól, nem volt meg a szó és a tett egysége, s hogy min­den szétfolyt, abban még a ko­rábbi összehangolatlanság volt a lúdas. Pedig Pécs gondjait végre a legmagasabb szinte­ken is elismerték. Minden elő­zőt meghaladó mértékű része­sedés az állami költségvetés­ből, külön állami támogatás a pince-problémák megoldására és a lakóépületek felújítására. Ez az egyik oldal. És a másik? A teljesítés eszközrendszere? A városi pártbizottság idejekorán felismerte, hogy nem elégséges harcolni Pécs gondjainak elis­mertetéséért Utána minden erőt mozgósítva biztosítani kell a jelentősen megnövekedett pénzeszközök ésszerű felhasz­nálására. Pécs évekig „bizo­nyította", hogy eszközrendsze­rének hiányosságai miatt nem tudjo a pénzét elkölteni. Most már ellenkező előjelű bizonyí­tásra van szükség. Csakis a saját erőkre lehet támaszkod­ni, a tartalékokat itt kell meg­találni. De hogyan. ha min­denki más nyelven beszél?! A megoldás oly ké­zenfek­vő, hogy ha korábban „kitalálják”, ta­lán más helyzetben lenne a város. Csupán az kellett, hogy minden érdekelt egyszerre ül­jön egy asztalhoz, s a gondok, problémák megvitatása alap­ján közösen keressék a megol­dás módját. így lehetett szakí­tani a másikra-mutogatás ká­ros szokásával, hogy ti. „én a magam részéről ugyebár..., de a másik ...” A városi párt­vezetés a koordináció módsze­réhez nyúlt, s a kezdeménye­zést teljes tekintélyével támo­gatta a megyei pártvezetés. Egy esztendeje ült össze első ízben az összes érdekelt, s akik még a „másikra-mutogo- tás” taktikáját próbálták al­kalmazni, hamar rájöhettek, hogy ezzel itt már nem lehet megélni. Amikor pedig negyed- szerre ültek össze, már alap­vetően más volt a helyzet. Is­merik egymást, tudnak egymás fejével gondolkodni. Mindenki megértette azt is, hogy fele­lősséggel kell nyilatkozni, nem lehet finomkodni, de nem le­het a felelősséget egy har­madikra hárítani, hiszen a har­madik is'Ott ül és különben is ez a kollektíva már nem en­gedi, hogy a felelősség alól bárki is kibújjon. Valami egé­szen különös dolog is történt alig egy év leforgása alatt. Megszületett az egymás segí­tése. Különös? Voltaképpen az a különös benne, hogy csak most született meg. Az első koordináción tűnt ki világosan, hogy az 1976-os terv teljesítésének nincsenek meg a reális feltételei. Ezért kellett egy merőben szokatlan lépést tenni: elérni az illetékes or­szágos főhatóságoknál, hogy Pécs esetében tegyenek kivé­telt és az 1976—1977. évi ter­veket együttesen kezeljék, ösz- szevontan, de nem módosítva! Világos és félreérthetetlen fo­galmazás ez, ami tehát azt je­lenti, hogy 1977. december 31- ig teljesíteni kell két év város- fejlesztési tervét. A várnci pártbizottság ”*** '431 megítélése sze- ------------------------rint egy eszten­dő kellett ahhoz, hogy ha min­denben nem is, de a fő kérdé­sekben meglegyen az össz­hang, Ez elsősorban az állami pénzeszközök felhasználását, azaz a tanácsi beruházásokat, s ezen belül is elsősorban a lakásberuházást jelenti. A pé­csi fejlesztést szolgáló egyéb, nem tanácsi beruházásoknál van még gond. Ezeknél a me­chanikusan alkalmazott 1980. december 31-i befejezési ha­táridők helyett kell ésszerűb­beket megállapítani, nemcsak a megvalósítás folyamatához elengedhetetlen visszaszámlá­lás miatt, hanem főként azért, hogy az ötödik ötéves tervre programozott beruházások tény­legesen be is fejeződjenek eb­ben a tervidőszakban. Csakis így lehet a hatodik ötéves ter­vet olyan előkészítettséggel in­dítani, hogy az előző ne okoz­zon gondot. Kezdettől fogva igen jelen­tősnek ítélte a városi pártbi­zottság a koordináció mód­szerét, ami alkalmas arra, hogy a fejlesztési célokhoz igazít­sák az eszközrendszert, azaz a kivitelezési kapacitást, s nem az eszközrendszernek aláren­delni a célokat. így lehet ugyanis helyreállítani a város- politika iránti bizalmat az em­berekben. A próbatétel ideje azonban még hátravan. Május 31-re ót kell adni a magashózat, tel­jesülnie kell a féléves lakás­tervnek, az augusztusra üteme­zett oktatási intézményeknek a tanévkezdet előtt el kell ké­szülniük... A beruházási koor­dinációs tanácskozásokon adott szó tettéválásának első állo­másai ezek, s lépések az ösz- szevont terv megvalósítása felé. Hársfai István Sokan foglalkoznak Óidon zöldségtermesztéssel a zöldségter­mesztő szakcsoportban. Képünkön a szépen fejlődő uborka a fóliasátor alatt Fotó: Jozipovics Bz eladók nem barátkoztak meg vele Fontos feladat a hűtőlánc gépesítése Egy-egy korszerű ABC áruház felépítése 400—500 méteres vonzáskörzetében 3—4 korsze­rűtlen kisbolt megszüntetését teszi lehetővé. Ennél többet nemigen, mert bármekkora for­galmat is bír átvállalni egy áru­ház, forgalmának egyik legfon­tosabb meghatározója a von­záskörzete, amely néhányszáz méter sugarú körnél aligha le­het nagyobb: a vásárlók, ért­hetően, nem hajlandóak több száz métert gyalogolni alapvető élelmiszerekért. Az élelmiszer­kereskedelem gépesítettségé­nek a kérdése pedig a korsze­rű üzlethálózat kiépítésével majdhogynem ok és okozat vi­szonyban áll. A munkát nem kérni, hanem csinálni kell iliizilii: A mérnök Az emberben élete során valamennyi sejtje kicserélődik, fiatalkori önmagával találkoz­va idegennek, másnak, elfo­gadhatatlannak tartja lényét — rajzolja elénk Hernádi Gyula „Bajcsy-Zsilinszky Endre" című drámájában az emberi fejlő­dést. Nem hiszem, hogy pon­tosan így van ... Szonntag József bányamér­nök életének két határkövét tekintve talán még...? A bá­nyalovat talán Lacinak hívták — a számítógép neve RAZ- DAN 3. Fájdalmasan szép emlékez­ni. A mérnök vizes, szűk, fával biztosított bányafolyosókról be­szél, nyolckifós lámpával bo­torkált a ló előtt, az prüszkölve, fújtatva dübörgött utána a vonattal . . . Nem tudok rá fi­gyelni. — ... a Vak Laci hóka fejét kabátom alá dugta, különösen hajnalban esett jól a huzatos András aknai főkeresztvága- ton az állat meleg fejét ma­gamhoz húzni. Az újságpapír­ba csomagolt kenyeret nem bántotta, csak a cukrot keres­te. Az írógépbe fűzött üres kéz­iratpapírral vitatkozva, szinte érzem a bánya dohos lehele­tét, idegközpontomban még él­niük kell azoknak a sejteknek, amelyek akkor ezt rögzítették. Szonntag József matematikai modellje 2,5 perc alatt futott le a RAZDAN 3-on, 10 em­ber 10 évi számító munkáját végezte éli a gép, a mérnök haja megritkult, szemüveget kell hordania, hangja dörög, mint az összeomló fejtések. A Mecseki Szénbányák optimális gazdasági eredményét közelítő matematikai modell 750 ada­tában azonban, melyek között 20 független változó és, 26 fel­tétel szerepel, bizonyára az is ott van: hogy a szenet korsze­rű, nagy teljesítményű szállító­eszközökkel kel! kiszállítani a fejtésekből. Élnek még a lóve­zető idegsejtjei. Harminc esztendeje a me- csekszabolcsi Béke-aknán kezd­te — 1972-ben az orvosok úgy döntöttek, hogy többé föld alatti -beosztásban nem dolgoz­hat. A hatvanas években lábon kihordott egy szívizomgyulla­dást. Tizennyolc esztendős korá­ban az Aknamélyítő Vállalat komlói üzemében az egyik if­júsági brigád vezetőjének ne­vezték ki. Talán azóta sem volt a bányában ilyen fiatal csapat- vezető vájár. Húszéves volt, amikor szakérettségire küldték — két év helyett fél év alatt valamennyi vizsgáját letette. Éppen annyi idő kellett, mint most operció-kutatás vizsgára felkészülnie. A soproni bánya­mérnöki egyetemen csak a földtan és őslénytan okozott gondot. A gimnáziumban érett­ségizettekkel szemben nagy hátrányban volt a rengeteg latin kifejezés miatt. A jelesek között ezt az egy közepest fáj­lalja még most is: „mert az életben semmit sem szabad közepesen csinálni." A szünetekben visszajött az aknamélyítőkhöz dolgozni. Kel­lett a pénz! Az első két nyáron a fejtőkalapácsot kapta fel­adata teljesítéséhez — az utol­sóban terveket. A kővágószöl- lősi üzem építése kezdődött akkor. Az ő dolga volt a munkásfelvételtől kezdve az akna kitűzéséig minden. Sá­torban lakott, a majdani akna mellett. Két és fél hónap alatt készen voltak a felvonulási épü­letek és hat méter előakna. A Mecseki Ércbányászati Válla­lat l-es üzeme azóta befejezte életét. Bátorságát persze azért is csodálom, hogy a bonyolult szakmai, mérnöki képzettséget követelő munkát egyáltalán el merte vállalni. Igazi bátorság azonban ahhoz kellett, hogy az ország minden részéből ösz- szegyűlt munkásokat érdemeik szerint fizesse. Jó néhány sze­rencselovag az „aranybányát" kereste akkor Pécsett, Szonn­tag József 16 forintos bért is mert adni, ha munkájuk csak annyi értéket takart. Az egyetem elvégzése után a komlói Béta-bányához tarto­zó kis kövestetői tárnában dol­gozott, majd az ötvenhatos ok­tóberi események során az épülő szabolcsi légakna, a hosszúhetényi, István II. akna víztelenítését kellett megolda­nia. Ezután Bakonyán volt az aknamélyítők üzemvezetője — már a MÉV második üzeme is épült. Pécsbánya — még min­dig aknamélyítőként, aztán fő­mérnök. Hidastól Bakonyáig épültek a bányák: Hidas, Má­za, Nagymányok, Szászvár, Komló, Pécs,.. Csaknem há­romezer munkás, tucatnyi bá­nya építése töltötte ki a har­minc esztendős főmérnök éle­tét. Ekkor jött a szívizomgyulla­dás. A Mecseki Szénbányáknál olyan állást ajánlottak fel, ahol íróasztal mellől is szervezhette a föld alatti munkát: pécsbá- nyai gyorsvágathajtás, Vasas­bánya rekonstrukciója kötötte le idejét. Tűz, András-aknán. Át kellett tervezni az építendő vak-akna helyét. Három nap alatt elkészült a máskor hosz- szú heteket igénybevevő mun­ka. Forgatjuk a számítógépből kikerült adathalmazt: a Mecse­ki Szénbányák a jelenlegi szén­árak mellett naponta 433 ezer forint veszteséggel termel. Ha bevezetik a matematikai mo­dellben megfogalmazott terme­lési programot, 387 ezerre le­het a veszteséget csökkenteni. Természetesen egy vállalat mű­ködését nem lehet pontosan működő matematikai modell­ben leírni, de ha a gép vála­szai valamelyest eredményt is hoznak, megéri a modell töké­letesítése, alkalmazása a gya­korlatban. Sokszor kifogásoljuk, hogy mérnökeink, közgazdászaink nem végeznek képzettségüknek megfelelő munkát, szellemi energiájuk nem eléggé kihasz­nált. Szonntag József ezért ép­pen azokat teszi felelőssé, akik megelégszenek azzal, hogy dip­lomájukért fizessenek. A mér­nöknek találnia kell mérnöki munkát — mondja — a fel­adatokat nem várni, nem kap­ni, azt csinálni kell! S mi az? Bz emberekért Szonntag József közelebb van az ötvenhez, mint a negyven­hez, valószínűleg már több sejtje pusztul, mint születik. A meszes! víztorony körül fociz- gató, klott-gatyás srác nincs többé. A mérnök legfőbb fel­adatának tekinti, hogy műszaki megoldásokat kutasson a bó- nyabeli fizikai munka megköny- nyítésére. Bonyolult berendezé­sekről beszél: érzem inaiban a ló előtti trappolás fájdalmát, izmaiban a fejtőkalapács vib­ráló fájdalmát, tenyerében a szívlapát kínzó súlyát... Lombosi Jenő — Tizenöt-húsz évvel ezelőtt kereskedelmi hálózatunk gépe­sítettségét a pénztárgépek és a mérlegek jelentették, ha a targoncákat nem számítjuk gé­peknek — állapítja meg Ha­raszti József, a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat főosztályvezetője. — Mai, kor­szerű üzleteinkben viszont 20 —25 féle gépet használnak, a csomagológéptől kezdve a hű­tőpultokig, a szállítószalagok­tól a hússzeletelőkig. Ezek mind a vásárlók érdekeit szolgálják, s a dolgozóink munkáját köny- nyítik meg. Két évtized alatt je­lentős az előrelépés, különösen ha figyelembe vesszük: a gépe­sítésnek a kereskedelemben nincsenek nagy lehetőségei. Az árut végül is meg kell fogni, ki kell rakni, csomagolni és adagolni kell. Vannak persze szállítószalagjaink, targoncá­ink, csomagológépeink, ame­lyekkel a raktári munkát meg lehet könnyíteni. Ezeket azon­ban csak az új, korszerű, nagy alapterületű üzleteinkben hasz­nálhatjuk. — A vállalat mintegy 80 mil­lió forint értékű állóeszköz-állo­mányából a gépek értéke 27 millió forint. Mi várható a gé­pesítés terén a következő évek­ben? Szakosított tárolás — Minden bizonnyal 1980- ig nem lesz alapvető változás. Újfajta kereskedelmi gépeket nemigen kap a kereskedelem. A meglévő gépparkot fogjuk korszerűsíteni, bővíteni és a be­lépő új ABC áruházakat szerel­jük fel korszerű gépekkel. Az évtized végére valószínűleg te­lítődni fog a hűtőgéppark, mind több üzletünkben töké­letesítjük a hűtőláncot, hogy a szakosított tárolás megfele­lő legyen, tehát a különféle élelmiszereket egymástól elkü­lönítve tárolhassuk. Idén 3,7 millió forintot költünk gépek beszerzésére, ebből egymillió forint jut a már meglévő bolt­jaink hűtőláncainak a fejlesz­tésére. Kényelmetlen ? — Hat üzletünkben van egy- egy árskálás mérleg, s még vásárolunk két-három darabot. Sajnos az eladóink nem barát­koztak meg ezekkel a mérle­gekkel. Kényelmetlennek tart­ják a használatukat. A raktá­ri előrecsomagolósnál viszont kiválóan beváltak, mert ott hu­zamosabb ideig egy egységár­ral mérnek velük. Ezek a gé­pek drágák, 80 ezer forintba kerül egy, s ráadásul a javítá­suk is roppant költséges: egy új hagyományos mérleget le­het venni abból az összegből. — Ha már a javítási költsé­geknél tartunk, mennyit költ a vállalat évente erre a célra? — Sokat. Tavaly például 3,2 milliót, s ebből csak a hűtőgé­pekre 2,5 millió forintot. A gé­pek meghibásodásánál a hű­tőgépek okozzák a legtöbb gondot. Jelenleg ötven külön­féle típust használunk, így szin­te természetes, hogy az alkat­részellátás hiányosságai foko­zottabban jelentkeznek. * A Baranya megyei Élelmi- szerkereskedelmi Vállalat üzlet- hálózatának ötven százaléka még szűk, korszerűtlen, kis alapterületű bolt. Ennek ellené­re a hetvenes éveket minden bizonnyal a „kisboltok alkonya­ként" nevezhetjük majd a kö­vetkező évtized elején, hiszen csak ebben az ötéves tervben csupán Pécsett mintegy öt ABC áruház épül fel. S ezekben az üzletekben hasznos, korszerű gépek szolgálják majd a vá­sárlókat és a kereskedelmi dol­gozókat egyaránt. Dunai Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom