Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-20 / 107. szám

1977. április 20., szerda Punantmt napló 3 Hogyan látja a pedagógus? Az amatőr fúvószenekarok élvonalában Világnézetünk alapjai a Dolgozók Gimnáziumában Ifjúságunk jelentős részét ké­pezik azok, akik saját hibáju­kon kívül, vagy saját hibájuk­ból nem tudták elvégezni a középiskolát. A Dolgozók Gim­náziumában ők is szerezhetnek érettségi bizonyítványt, munka mellett. Nagy verseny folyik a világ­ban. Számarányunkhoz viszo­nyítva sokkal nagyobb a sze­repünk a kiművelt emberfők vonatkozásában. Ez a tény kö­telez ! Ezért készülünk mi is és ké­szülnek dolgozóink oly nagy gonddal a középiskola elvég­zésére. Ebben most mór nagy segítséget jelent a gimnázium önálló épülete, az egységes tanári kollektíva, amelynek összehangolt munkája érezhe­tő a dolgozó diákok tevékeny­ségében. Ez érezhető az új tan­tárgy, a Világnézetünk alapjai tanításában is. Új szemlélet alakult ki a tantárggyal kap­csolatban a nevelők körében. Látják, hogy e tárgy tanítása is az ő munkájukat segíti. A hallgatók a napi 8 óra komoly munka után, az iskolai órák látogatásai mellett fog­lalkoznak e nem érettségi tárggyal is. A természettudo­mányi szemléletet tartalmazó rész nagy segítséget jelentett előbb a kémia, biológia, ké­sőbb a fizika tanárának az anyag megértetéséhez. Itt is­merik fel, hogy e tárgyakon belül vannak közös törvénysze­rűségek, amelyek az élet vala­mennyi vonatkozásában érvé­nyesülnek. Még aktívabb az együttes tevékenység a társadalmi fo­lyamatok tárgyalásakor. Az üzemi munka tapasztalatai, az üzemen belüli oktatások, s a tömegkommunikációs eszközök tudatos felhasználása (a ta­nárok is előre felhívják egy- egy adásra a figyelmet) olyan alapvető politikai ismeretekhez juttatja a hallgatókat, amely­re bizton támaszkodhat a ta­nár. A vitatéma kijelölése után rövid ismertetés következik, amit vagy a hallgatók, vagy a vezető tanár tart, majd in­dul a vitatkozás! A hozzászó­lásokból nemegyszer egy-egy üzem, vállalat tevékenységét, a vezetők és vezetettek viszo­nyát, a bérekkel kapcsolatos problémákat is megismerjük. Ha ismerős téma van, mód­szerünk a vita, de a sajtó, a rádió, a televízió gondoskodik arról szinte programszerűen, hogy a tárgyalt anyaghoz ta­láljunk megfelelő szemlélte­tést. Felbecsülhetetlen az így szerzett ismeret, s ahogy az a vita során életre kel, önmagá­ért beszél. Látni a jogos vagy jogtalan indulatokat, látni az érzelmek hullámzását, annak egész skáláját, látni a meg­jelölt téma kibontását, s itt van a világnézeti óra jelentősége. Elmehetnének az órákról, hi­szen az utolsó óra, de fűti őket a vita lehetősége, saját véle­ményük elmondása, a sok-sok ismeretszerzési lehetőség, ami­ért hálásak, amely nemcsak a tananyagot egészíti ki, de po­litikai felkészültségüket, világ­nézetüket erősíti. Tizenegy­ezer madár A Természettudományi Mú­zeum állattárának madár­gyűjteményét felújítják. Több éves gyűjtőmunkával mintegy 11 ezer madarat befogtak, illetve preparál­tak. Folyamatosan újobb értékes példányokkal rs gyarapodik a gyűjtemény. Képünkön: Esztergályos La­jos főpreparátor a gyűjte­mény legkisebb és legna­gyobb madarával, a kolib­rivel és a kondorkeselyű­vel. Branstetter Sándor felvéte­le — KS A HÉV fúvósainak országos elismerése Van valami jelképesen fel­emelő abban, hogy épp ápri­lis 4-én közvetítette a rádió azt a 6-os stúdióban rende­zett nyilvános hangversenyt, melyen a Ganz-MÁVAG fú­vószenekara mellett a Mecse­ki Ércbányászati Vállalat fú­vószenekara mutatta be Apáthy Árpád vezényletével igényes műsorát. Először ért pécsi (és tegyük hozzá: vi­déki) fúvószenekart olyan elis­merés, hogy az amatőr fúvós- zenekarok élvonalába kerülve ilyen rangos adásban léphe­tett az ország nyilvánossága elé. M unká segyüttes „Dallal-zenével a munkás­kultúráért" — ez az összefog­laló címe annak a rádiós tö­rekvésnek, mely felismerte, hogy — mivel a munkásmű- velődésnek-szórakozásnak, az amatőr kórusok mellett, a mun­kászenekarok is egyenrangú részesei, bemutatásukra, meg­szerettetésükre több lehetősé­get kell biztosítani. A stúdió­beli próbafelvételek eredmé­nyeként a szakmai zsűri a Me­cseki Ércbányászati Vállalat fúvószenekarának nagyrészt mai szerzők műveiből (Tóth Fe­renc: Kis nyitány, Kocsár Mik­lós: Táncképek, Patachich Iván: Burleskek, Farkas Antal: Népdalrondó) összeállított mű­sorát nyilvános koncertre elfo­gadta. A hétfő délelőtti hangver­senyközvetítés, a hosszantartó tapsok hallgatása közben so­kakban felmerülhetett a kér­dés: hogyan jutott el e mun­kásegyüttes a modern zene ilyen stílusos tolmácsolásához? Miképp ért el az újjászülető magyar fúvószenekari mozga­lomban ilyen vezető szerepet? Az 1957-ben alakult zenekara kezdeti sikerek után átmeneti­leg mélypontra jutott. Döntő változás 1971 szeptemberében következett be, amikor a Me­cseki Ércbányászati Vállalat vezetősége Bimbó Józsefet bíz­ta meg a zenekar újjászerve­zésével. A régi zenekarból megmaradt törzsgárda mellé 'új, fiatal embereket toboroztak, és amikor 1972 januárjában a komoly felkészültségű és szak­tudású Apáthy Árpád lett az együttes karnagya, minden feltétel biztosítva volt az ered­ményes munkához. Fokozato­san kicserélték a már régi, rassz hangszereket és minősé­gileg jobbakat vásároltak. Ki­alakították a megfelelő szó­lamarányokat, közelítették egy­máshoz a réz- és fafúvósok ará­nyát. Sikerült olyan fiatalokat megnyerni az együttes számá­ra, akik mint ipari szakmun­kásképzőbe járó fiatalok — a jövő szakmunkásai — vala­mely zenei intézményben ta­nulmányokat folytattak vagy folytatnak ma is. Ezekkel a fiatalokkal a vállalat tanulmá­nyi idejük alatt társadalmi szerződést kötött, az iskola be­fejezése után a vállalatnál szakmájukban elhelyezkedve, tagjai lettek a zenekarnak is. Az egyéni fejlődés, a művek tervszerűbb megtanulása ér­dekében az összpróbák mel­lett szólampróbákat is tarta­nak. Amikor ezeken az alap­vető zenei (technikai, dallami, ritmikai) problémákat megol­dották, akkor kerül a mű össz- próbára. Itt a rendelkezésre álló időt az egységes hangzás, a formálás, a tiszta intonáció, valamint az árnyalt dinamika kialakítására használhatják ki. Ugyancsak a fejlődés felté­tele volt, hogy tervszerűen, év­ről évre kialakítják a zenekar szereplési tervét. Ennek érde­kében évente kétszer házi hangversenyt tartanak (leg­utóbb március 28-án a Liszt­teremben szólaltattak meg nép­szerű melódiákat), rendszere­sen részt vesznek a siklósi fesz­tiválon, a fúvószenekari napok rendezvényein. Az évi 12—14 hangversenyjellegű szereplésen előadott körülbelül 40 mű megtanulása komoly, kitartó munkára ösztönzi az együttest. A kottatár bővítésével elérkez­tek oda, hogy a hagyomá­nyosnak tartott fúvószenekari átiratok mellett mai szerzők egy-egy művét is eljátszották. Ezzel indult meg az a hosszabb folyamat, melynek eredménye a modern zenéhez való érke­zés volt. A mai szerzők művei­ből összeállított november 29-i koncert sikere is igazolta, hogy nemcsak minden zene­kari tag talál valami érdeke­set, újat ezekben a modern al­kotásokban, hanem a kialakult törzsközönség is igényli máraz ilyen zenét, melyhez fokozato­san hozzászoktatták. Magas színvonalon A kitartó munka, a sok pró­balehetőség, a szereplések nö­vekvő száma juttatta el az együttest arra a magas szint­re, melyet a fesztiválokon el­ért díjak, legmagasabb minő­sítési fokozatok, nívódíjak is fémjeleznek. E sikerek elérése azonban nem lett volna lehet­séges, ha nem érzik maguk mögött a vállalat egész kol­lektívájának, vezetőinek segít­ségét. Kevés együttes dicse­kedhet azzal, hogy hangverse­nyeit a vállalat vezetői is meg­hallgatják. A Mecseki Ércbányászati Vál­lalatnál szinte megelőzték a közművelődési törvényben fog­laltakat, ezért fordult a zene­kar felé országos figyelem és elismerés. Az április 4-i nyil­vános stúdióhangversenyt hall­gatva jóleső örömmel nyug­tázhattuk, hogy vállalat és ze­nekar egyaránt jól szolgálja a munkásművelődést. Nádor Tamás S milyen segítséget jelente­nek a hallgatók közül azok, akik akár az esti egyetem, akár a pártiskola, szakszerve­zeti tanfolyam valamilyen for­máját elvégezték? A vitában visszacsatolnak az ott elhang­zottakra. A világnézet hatékonyságá­nak fontos feltétele,' hogy va­lóban átfogó legyen, magába foglalja életünk valamennyi területére vonatkozó alapvető nézetek egységes rendszerét. Ez a célja a Dolgozók Gim­náziumában is érvényesül. Dr. Görcs László Garai Gábor Garai Gábor Kossuth-díjas költő, az Ifjúsági Ház költészet napi estje alkalmából látoga­tott Pécsre, április 15-én. Életművét kezdettől vállalt és éveken át mindmáig következe­tesen megőrzött elkötelezett­ség és pártosság jellemzi. Az est előtt arról kérdeztem, mit jelent ez a költő mindennapjai­ban? — Mit mondhatnék erről?! A költő politikai állásfoglalása éppolyan szívügy, mint a szerel­mi vallomás vagy az anya irán­ti szeretet. A líra önmagunk val­latása, amelyben nemcsak ma­gánéletünk problémáit vetjük fel, hanem azt is, hogy hol ál­lunk ma a világban, hol tart ma a világ. Először igazán az 1958-ban megjelent Tűztánc cí­mű versemben tettem fel ma­gamnak ezeket a kérdéseket, bár előtte is foglalkoztatott a hitvallás kényszere. A bennem és a világban zajló ellentmon­dásokat ütköztetve arra a meg­oldásra jutottam, hogy tiszta lelkiismerettel csak egy szocia­lista társadalom munkásaként élhetek. De ha a költő csak közéleti témákról írna, az em­berek joggal mondanák, hogy egyoldalú az élete, vagy nem mutatja meg magát. Csak úgy hiteles a költő szava, ha egy­aránt szól a közélet és a ma­gánélet gondjairól. — Munkásságában nagy sze­repe van a műfordításnak. Ma­ga is fordít, versei pedig tíznél több idegen nyelven jelentek meg. A más népekhez vezető hidat, vagy inkább a költői mű. helyt jelenti Garai Gábor szá­mára a műfordítás? — Szinte diákkorom óta for­dítok, s ez eleinte valóban in­kább költői műhelyt jelentett számomra. Saját eszközeim pal­lérozásában segített. 1964-ben és 76-ban önálló műfordításkö­tetem jelent meg. Mindig nagy örömmel fedeztem fel a köl­tészet újabb és újabb területeit, s adtam át a közönségnek az új költőkről, versekről szerzett benyomásaimat Intenzíven fog­lalkoztam például a mai szov­jet líra fordításával, Jevtusen­ko, Voznyeszenszkij és Rozs- gyesztvenszkij verseivel. Érdekes kirándulást jelentett számomra egy hozzám igen közelálló szlo­vák költő, Miroslav Valek ver­seinek fordítása, vagy az afri­kai néger és a pakisztáni köl­tészettel való találkozás. Igen érdekes dolog kitekinteni az ál­talunk megszokott Európa-cent- rikusságból, s széjjel nézni a világ költészetében. — Most min dolgozik? — A tavaly év végén megje­lent Visszfény után készül a kö­vetkező verseskötetem. Ennek Szélcsönd és újra szél lesz a címe. Nemrég fordítottam Rozs- gyesztvenszkijt, ehhez a kötet­hez kell még utószót írnom, s készül már a pakisztáni Faiz Ahmed verseskötete is. Emellett adósa vagyok a pécsi színház­nak egy új darabbal, amely re­mélem hamarosan megszületik. Gállos Orsolya Hol lesz az írók boltja? Talán még az idén ala­pozzák a Magyar írók Könyvesboltját a Rákóczi út 35—37. számú házak he­lyén. A tél elején bement a mostani boltba az egyik törzsvendég, Klauss Gyu­la, oki a Mecseki Szén­bányák területi építési fő­mérnöke. Olvasott, hallott a gondokról, hogy az üz­letnek új helyre kell köl­töznie. Telefonált, beszél­getett a szénbányák ille­tékeseivel, aztán tervezők­kel, könyvterjesztési szak­emberekkel, legtöbbször Hartung József névéi, aki a Magyar írók Boltját veze­ti. így az önként szervez­kedésének megszületett az eredménye. De hadd mondja ezt el Klauss Gyu­la: — Éppen a könyvesbolt kitelepítésének híre idején merült fel egy terv: a Be­vételi Igazgatóság, az OTP és a Mecseki Szénbányák építenek egy házat örökla­kásnak. Először az Anna utcában tervezték. Aztán a tanács felajánlotta e cél­ra a Rákóczi út 35—37j számú házak telkét. Ekkor született az ötletünk, hogy a ház földszintjét- adjuk oda a könyvesboltnak. A tanácson is egyetértettek, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igazgatója öröm­mel elfogadta és az Ifjú­sági Tervezőirodán Kiste- legdi István és Oltói Pé­ter elvállalták a tervezé­sét. A ház alatt jogilag egy, de gyakorlatilag két üzlet lesz, a kettő között egy átjáróval, amely a ki­bontott városfalhoz vezet. Tehát igen szép környe­zetben kap helyet a bolt. Egyik részén könyvet, a másikon hanglemezt árul­nak majd, s mindkettőnek körkirakata lesz. A két üz­letrész között alul lehet majd átjárni, s alul lesz a nagy raktár is. A pénz­ügyi feladatokat az OTP bonyolítja, a tervek ké­szülnek. Augusztus—szep­temberben lesz kivitelezési terv, addig a tanácsnak még ki kell telepítenie on­nét egy vállalatot és le­bontani a házakat. Várjuk tehát, hogy a tanács vég­rehajtó bizottsága meg­szabja a telek árát, és az OTP szervezésében minden megkezdődjék. Az adatok még bizony­talanok: a ház 24 lakásos lesz, a könyvesbolt költsé­ge talán 2 millió forint alapterülete körülbelül 120 négyzetméter, ugyanennyi az aló tervezett raktáré. F. D. Megyei úttörő tűzoltAverseny A hideg áprilisi idő ellené­re sok kispajtás gyűlt össze a megyei úttörő tűzoltóverseny­re Pécsett, az Engel János úti gyakorlópályán április 16-án. Egymás munkájára számítva, egymást segítve oldották meg a feladatokat a gyerekek, hogy később a komoly tűzesetek megelőzésében és meggátlá- sában is részt vállaljanak. Fe­szült figyelemmel, de vacogva várták a start kezdetét, hogy erejüket, tudásukat megmu­tathassák. A versenyen 15 raj indult, 7 lány és 8 fiú csapat. Egy-egy rajban egy vezető, hat szerelő és két tartalékos tevé­kenykedett. A bolondos időjá­rás sem törté meg a versen­gők lelkesedését. A fej-fej mel­leti küzdelemben a tized-má- sodpercek is döntően számí­tottak. Szereléssel kezdtek; a motoros szivattyús tömlőkhöz kapcsolták a szívócsapot. A technikai verseny győzte­sei: a Nagynyárádi Általános Iskola lány-, a Gyárvárosi Álta­lános Iskola fiú-csapata kép­viseli a megyét a zánkai or­szágos úttörő tűzoltóversenyen. — K. J. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom