Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)
1977-04-02 / 91 szám
6 DunantQH napló 1977. április 2., szombat /fc S3- ÖMH H/y?C/ TE=VÉtíENV3éq£ A PÉCS VAROSÁÉRT fbué> HAftCOK-BAKl "Í344-. fJCVEUß&O 2S-29. Hősi harcok Pécs szabadságáért Kedves Elvtárs! Megkaptam az ön levelét, harcostársunk, Csicsiko Sziha- rulidze főhadnagy sírjáról készült felvételekkel. Nagy felindulással néztük az emlékhelyet, ahol a szovjet harcosokat eltemették. Nagy köszönet önnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és az Önök állampolgárainak azért, hogy emlékezetükben őrzik elesett társaink emlékét. Több mint 30 év telt el, de azokat, akik elestek, s azoknak a napoknak az emlékét soha nem fogjuk elfeledni. Reméljük, hogy a Sziharulidze család meglátogatja a földet, ahol legidősebb fivérük nyugszik. Pécsett és a városhoz vezető utakon a Vörös Zászló és Szuvorov-rendekkel kitüntetett 53. önállá motorosezred más egységekkel együtt heves harcokat vívott. Sok harcos bebizonyította hősiességét, Sziharulidze főhadnagy és Hlo- penkov törzsőrmester pedig olyan hőstetteket hajtottak végre, melyekről az ezred archívumában és sok más kiadványban megemlékeznek. Itt küldök önnek egy rövid leírást a Pécsért folytatott harcokról. Az Írást a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma archívumának anyagai alapján állítottam össze. Kívánok önnek és minden elvtársnak jó egészséget és sikereket a szocialista közösség országai közötti barátság erősítésében. Tisztelettel az ezred Veterántanácsának elnöke, Anatolij Litman tartalékos mérnök-alezredes. 1944. november 26-ára a Sarohin vezérezredes által vezényelt 57. hadsereg csapatai meghiúsították a fasiszták elkeseredett kísérleteit, amelyek a hadtestnek a Duna jobb partján elfoglalt hídfőállásából való visszaszorítását célozták. Az 57. hadsereg ellentámadásba ment át, s a Bresztovác— Magyarbály—Németbóly—Mohács vonalig nyomult előre. A fontos köz- és vasúti csomópontnak számító Pécs irányába történő további előretörésre a Zavjalov gárdaezredes parancsnoksága alatt álló gyorsmozgó gépesített alakulatot jelölték ki. Ehhez az alakulathoz tartozott a mi Vörös Zászló renddel kitüntetett 53. önálló motoros ezredünk is. A Dunán átkelve az ezred gyorsan közelített az ellenséghez és Szederkény felé vette útját. November 27-én reggel 10 órakor elérte a község keleti határát. Körülbelül másfél kilométerrel nyugatabbra az ellenség védővonalat létesített, melynek feladata a szovjet csapatok Pécs felé történő előrenyomulásának megállítása volt. Azokban a napokban gyakoriak voltak az őszi esőzések, a háború megrongálta, csaknem teljesen járhatatlanná tette az utakat, a nagy sár miatt pedig kerülőutat sem lehetett tenni. E nehéz viszonyok közepette Sevkin alezredes, ezredparancsnok kiadta a parancsot Berd- nyikov gárdaőmagynak, a motoros zászlóalj parancsnokának: a motorok hátrahagyásával, gyalogosan nyomuljanak tovább. A motorosok tüzérségi és aknavető fedezet alatt támadtak. A tüzérség elhallgattatta az ellenség tüzelőállásait, s a kukoricaföldön lévő ellenséges nehézaknavető üteg birtokunkba került. Ezután az ellenség már nem tudott komoly ellenállást tanúsítani az előrenyomulókkal szemben. Mint a foglyok elmondták, az ellenséget váratlanul érte, hogy frontvonalán egy erősen gépesített egység jelent meg. Kénytelenek voltak visszavonulni a következő védelmi vonalba, halottak és sebesültek százait hagyva hátra. Az ellenség következő védelmi vonala Magyarsarlós és Személy között húzódott. E vidék fölött a 208. magaslat uralkodott. Ezt a pontot birtokolva a fasiszták erős támaszpontot létesítettek „Ferdinánd" típusú önjáró lövegekből és tankokból. A környéken november 27-én egész nap súlyos harcok folytak jelentős létszámú tüzérség és tank részvételével. Hősiesen küzdött az 53. ÖME Barkov főhadnagy vezette tankszázada. Barkov megsebesült, de tovább irányította a századot. Konar- jev szakaszparancsnok, Aszrjan törzsőrmester, zászlóalj-komszo- molszervező és sokan mások hősies magatartásukkal előtártak a harcokban. A november 28-ára virradó éjjel a gyorsan mozgó egység, elsősorban a 32. gépesített gárdadandár erőfeszítéseinek eredményeképpen az ellenség kiszorult a 208. magassági pontról, s üszögbe, Pécs külvárosába vonult vissza. A Pécs-Oszög vasúti csomópontot nagyszámú tüzelőállás és tömör lövészárokrendszer védte. Az ellenség tűzerejét növelte az árukészletek között rejtőzködő páncélvonat, amely állandóan manőverezve lőtte alegységeinket. Az üszögért és Pécsért folyó ütközetben harcosaink a hősiesség és bátorság csodáit vonultatták fel. örök dicsőséggel övezte magát az ezred pártszervezője, Hlopenkov törzsőrmester, aki „Kommunisták, előre!" kiáltással vezette rohamra századát. Halálos sebet kapott, s ezekkel a szavakkal halt meg: — Előre, barátaim, a hazáért halok meg ... Komisszárov főhadnagy századparancsnok, Ponomarjenko őrmester és Aszrjan törzsőrmester nem törődve sebesülésükkel. továbbra is az első vonalban maradtak. Itt esett el Szi- batov hadnagy, Lida Vlagyimi- rova egészségügyi biztos és mások. Azon a szakaszon, ahol Sziharulidze főhadnagy százada támadott, az ellenség elkeseredetten védekezett, időről- időre ellentámadásokat indított, igyekezve rést ütni a támadók sorai között s csapást mérni a zászlóalj szárnyára. Sziharulidze főhadnagy állandóan buzdította harcosait. Mellettük harcoltak Boriszov őrmester aknavetősei. Csicsiko Sziharulidze igyekezett nem észrevenni első sebesülését. Kirántotta hüvelyéből rövid dísz- kardját, s katonáit maga után ragadva határozottan tört előre. Második sebesülése erős fájdalmat okozott, földre sújtotta, de ő összegyűjtve erejét, ismét felállt. Konarjev törzsőrmester és géppisztolyosai megpróbálták hátravinni parancsnokukat a tűzvonalból. De a századparancsnok, nem törődve a pergőtűzzel, teljes magasságban kiegyenesedett, összeszedte utolsó erejét s felkiáltott: „Harcolni fogok az ellenséggel a teljes győzelemig katonáimmal együtt, s velük is halok meg.” Ott állt egyenesen szépen, sűrű fekete haja lobogott a szélben, kigombolt zubbonya alatt látszott vértől áztatott gimnasztyorkája. Az erős, fiatal test, leküzdve az erős fájdalmat, tovább tört előre. A katonák körülvették, testükkel próbálták védeni tovább harcoló parancsnokukat. S csak a harmadik, immár halálos golyó ragadta el Sziharulidze főhadnagyot, a kommunista hőst az élők sorából. A századparancsnok katonái karjai között haldoklott. Ekkor Konarjev törzsőrmester, a század pártszervezője felemelte haldokló elvtársát, s „A hazáért!" kiáltással előretört. Harcostársai, Andrjuscsenko, Buc, Csisztjakov és Konarjev parancsnokukkal a karjukon rohamra indultak. Kitűntek Gluseckij százados tüzérei. Az ellenség két ütegét semmisítették meg, szétlőttek egy gépkocsi-oszlopot, s többször telibe találták a páncélvonatot. TALÁLKOZÁS — Fantasztikus! Te vagy az?! — kérdi. — Én — mondom. — És hát te... Te vagy?! — Én hát! — Képtelenség! — Te is hogy megváltoztál! Alig ismerek rád!... — Na, te sem panaszkodhatsz ! — Hát bizony így van ez .. . — Emlékszel? ... — Mindenre! És te sem felejtetted el? — Lehet azt elfelejteni!... — Nem tudunk felejteni! Minden bennünk van! Pedig néha jó lenne!... Soha nem hittem volna! — mondja, és nyújtja a kezét. Átöleljük egymást, alulról fölfelé megveregetjük egymás Reznyicsenko és Riepkin őrmesterek legénysége összehangoltan működött. Zajac hadnagy felderítői — Konarjev, Buc és Csisztjakov állandóan elöl tartózkodtak s folyamatosan látták el adatokkal Berdnyikov zászlóaljparancsnokot az ellenség mozdulatairól. November 29-én a Vörös Zászló renddel kitüntetett 53. önálló motoros ezred más egységekkel együtt teljes egészében felszabadította Pécs városát. Tiszteletükre hazánk fővárosában, Moszkvában 224 fegyverből 20 díszlövés dördült el. Az 53. ÖME folytatja hadi útját, s további magyar települések — Mecsekalja, Pa- tacs-Cserkút, Szentlőrinc, Szigetvár, Kaposvár felszabadításában vesz részt. 1945 márciusában a harci gépek a Balaton partjáról a Dráva folyó felé, Beremend térségében vonulnak, majd újra az ország északi része felé veszik útjukat. Súlyos harcok folynak Győrért, Sopronért, s települések tucatjaiért. Bécs ostromával az ezred befejezi részvételét a Honvédő Háborúban. A városok és falvak lakossága örömmel fogadta a szovjet harcosokat. A lakosság megértette, hogy a háború, melybe fasiszta kormányuk rántotta őket, végéhez közeledik. Több mint 32 év telt el azóta, hogy a szovjet hadsereg harcosai végtelen hazájuk minden részéből Magyarországra érkeztek, hogy segítsenek a magyar népnek megszabadulni a fasizmus zsarnokságától, s felépíteni az új Magyarországot. Sok harcostársunk mindörökre az önök földjén, barátaink földjén maradt. Mi, volt harcosok, hálásak vagyunk a magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak ezért a tiszteletért, mellyel emlékük iránt viseltetnek. Anatolij Markovics Litman tartalékos mérnök-alezredes hátát. A sarokról mindketten visszaintegetünk, majd még egyszer visszajövünk, utoljára kezetrázunk, végül visszavonhatatlanul elválunk. És ekkor ellenállhatatlanul fölmerül bennem a meggyőződés, hogy egyikőnk sem ismerte a másikat. Amint látják, beszélgetésünkben nem volt egyetlen kézzelfogható adat sem. Sok embert ismerek, vagy ötezer között válogathatnék, hisz ez az én korosztályom sokfelé megfordult, de minek. Ö majd odahaza azt mondja a feleségének: — Tudod, találkoztam azzal az izével!... — Kivel? — kérdi unottan az asszony. — Hát, tudod, azzai az izével... Ennél tovább ö sem jut. cK0MO/jfTa/<7N cRdvAt Van egy akkora hogy, mint a Kilimandzsáró. Ahhoz egy kismodár százévesként hozzádörzsöli egyszer a csórét. Amikor az a hegy elkopik, az az örökkévalóság egyetlen másodperce. (Keleti mese.) Iff Munkásak a képtárban Lebegő fa, variáció... Pécsi és Pécsről elszármazott művészek Szombaton, április másodikán délelőtt tíz órakor Romváry Ferenc művészettörténész várja a képtár vendégeit, hogy a kiállításon kalauzuk legyen. Ezúttal a pécsi vagy Pécsről elszármazott művészek tevékenységének áttekintésére kerül sor. Városunk hazai és határainkon túli elismerését, ismeretét jelentékenyen meghatározták az itt dolgozó művészek. Hiszen nem kell másra gondolnunk, mint a XII. századi pécsi műhely körére, amely Nyugat- és Észak-Európába vitte az itt meghonosított szobrászati díszítőfelfogást. A képtár gyűjteményében a nagybányai művészek között szerepel Dobrovics Péter természetes nagyságú, természeti tájjal együtt megfestett portréja. (Dobrovics politikai szerepet is vállait 1919 körül). Nagybánya hangulatos tájfestészetétől a harcos avantgarde alig tíz év távolságban van. És milyen nagyszerű érzés felfedezni Kassák közvetlen közelében az egyik jelentős magyar építész, a pécsi származású Molnár Farkas egyik itáliai városképét, vagy a ma Amerikában élő Weininger Andor szigorúságában megkapó képarchitektúráját. Az efféle képek száműzik mondandójuk köréből a személyességnek valamennyi jelét, cáfolhatatlan és pontos elemekből — mint a matematika — építenek fel szerkezeteket. Ezekben az eljárásokban a látás és érzékelés legalapvetőbb összefüggéseire kívánták a figyelmet felhívni. Ugyanakkor arra is figyelmeztettek, hogy az ilyen módon kialakított festői érzékenység másféle alakítási gyakorlatban — ők elsősorban az építészetet tekintették fontosnak — azonnal kamatoztatható. Az európai modern művészeti műhelyekben számos magyar mester dolgozott. Leginkább ismert ezek közül a Bauhaus, tagjai között számos pécsi származású volt, Molnár és Weininger is. Martyn Ferenc •— aki még városunkban él —, hosszú időt töltött Franciaországban. Tagja volt az Abstraction-Création csoportnak. A kiállításon számos festmény mellett két érdekes plasztikáját is látjuk. Egyszerre idézik fel ezek a szobrok a modellül szolgáló tárgyak tulajdonságait, a technikai megvalósítás során igénybevett szerszámok működésére vonatkozó élményeinket, és az ötlet személyes, semmilyen más módon nem fellelhető mivoltát. Így képes a levegőben lógó színes kis szobor egyszerre repülőgépnek és tücsöknek, esztergagépen kialakított forgástestek egymásba-csapolásának, és különös térbeli jelenségnek is látszani. Ez a mű is egy jellemző alakítási gyakorlatot követ, egy kor stílusának megragadásához feltétlenül szükség van az ismeretére. Napjaink művészetének egyik sajátságos módszerét mutatja be Lantos Ferenc műve, a Variáció. Nagyméretű, mértania- san szigorú, színeiben is kimért kompozíció. Néhány festői alaphelyzet szűkszavú közlése, melynek során sejteti a nézővel, hogy a megjelenített séma bárhol folytatható, a kép csak egy bizonyos része a gondolat- menet egyetemesebb összefüggéseket érintő ívének, de nem beláthatatlannak és követhetet- lennek minősíti az ívet, hanem józansággal, számításokkal megközelíthetőnek. Simon Béla, Keserű Ilona, Bi- zse János munkái mind a városhoz és tájékához kötődnek. A képek nyelve azonban a jól felfogott követelményekről szól, arról, hogy a megnyilatkozások sohasem lehetnek függetlenek mindattól, amit nagyrészt és általában megfogalmaz magának az ember. Aknai T. CStjKÁ tőskavarrogép 3400 Ft helyett 2950 Ft-ért kapható: PÉCSETT: MECSEK ARUHÁZ, ♦ SZLIVEN ÁRUHÁZ, KERTVÁROSI KISÁRUHAZ műszaki osztályain, 12. sz. JÁRMÜBOLTBAN (Rákóczi út 50.) VIDÉKEN: A KOMLÖI, MOHÁCSI, SIKLÓSI, SZÁSZVÁRI szakboltjainkban Játék az idővel TÉMA ÉGY VÁLTOZATRA — De aranyos kis csecsemő ez! — Kislányom, ne állj az utamba! — Te. ha felnősz, nem lesz csúnya kis macska belőled!... — Nézd ezt a Gizit! majdnem egész nő már! — Hű, de jó bőr! — Ki ez a csinos fiatalasz- szony, nem a Fekete Pista felesége? Pedig lánykorától ismerem ! — Jól tartja magát ez a nő, a fene enné meg! — Asszonyom, ön egyáltalában nem látszik annyinak... — Lehet ez a nő vagy negyvenéves, de azért tudod ... — Tessék Asszonyom, foglaljon helyet, én nem szeretek ülni! — Vigyázzon néni, majd segítek ... Úgy ... Óvatosan lépjen lel... A csoda vigye azt az öregasszonyt, nem a fejemre rázta a rongyot! . . . Amint látják, az idő irreverzibilis folyamat, de erről majd alább! Ml AZ IDŐ? Nyelvtanilag: Főnév. A valóságnak az a vonása, hogy az egymásután történő mozzanatok. .. Filozófiailag: A térrel együtt: kategóriák, az anyag alapvető létezési formáinak ... Einstein szerint: Olyan valami, ami függ a sebességtől, ha a test 300 000 km sebességgel száguld, akkor az idő más .. . (Egyébként kérdezzék meg tőle, mert én se értem.) A slágerszerzők szerint: az a folyamat, ami alatt a boldogság jön és elillan. Tudományoskodáan: irreverzibilis (megfordíthatatlan) folyamat, amiből csak egyet érdemes megjegyezni, hogy múlik. Szőllősy Kálmán
