Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)
1977-04-16 / 103. szám
1977. április 16., szombat Punaatmt napló 3 Zöld utat a zöldségnek! Állami támogatás, megfelelő árak Konzervgyárunk az V. ötéves tervét a népgazdasági terveknek megfelelően készítette el. Gyümölcskonzervet 2608 vagont. főzelékkonzervet 2620 vagont, paradicsomkonzervet 137 vagont, savanyúság konzervet 1285 vagont. £z a mennyiség 6650 vagon készterméknek felel meg, amely meglátásom szerint a nyersanyag jó minőségű és ütemes beérkezése, megfelelő munkafegyelem, jó üzem- és munkaszervezéssel megtermelhető. Terveink teljesítésének egyik alapvető tényezője a nyersanyag biztosítása. Nincs kisebb gond a gyümölcstermelés területén sem, mint a zöldségnél. Ennek megoldása, úgy érzem, nem egyszerű. A jövedelmezőség elősegítése érdekében az 1976-os tervezett árakhoz viszonyítva a zöldségtermelés területén 15 százalékos felvásárlási fixáras áremelés történt. Szükséges megjegyeznem, hogy az árak területén nem minden növényre 15 százalék az emelkedés, hanem egyes növényféleségeknél 20 százalék, viszont van olyan is, amelyek csak 10 százalékot értek el. Az áremelésen túlmenően gyárunk több olyan költséqtérítést fizet a mezőgazdasági üzemeknek, amely- lyel a termelésüket gazdaságosabbá és biztonságosabbá tehetik. Ilyenek a növényvédelmi költséghozzájárulások, az egyes zöldségfajták import vetőmag árkülönbözetet, a termelő saját gépeinek használatáért kifizetett összegek. Kiemelt feladatnak tartom a zöldségtermelés koncentrációjával együtt a gépesítés fejlesztését, minden gépesítésre alkalmas zöldségfajtánál a jelenleg alkalmazható legkorszerűbb technikával. A munkaerőcsökkenésre a következő időszakban is számíthat a mezőgazdaság és annak pótlását csak magas gépesítéssel és nagyobb felületen történő termeléssel lehet elérni. A gépesítés bevezetése egyúttal automatikusan megszünteti a termelés elaprózottságát. Szilárd meggyőződésem, ha bármely mezőgazdasági üzem nagyobb felületen dolgozik, lényegesen kevesebb lesz a technológiai fegyelemsértés, mint azt az elmúlt időszakban tapasztaltuk. Több kormány- és miniszteri intézkedés történt a zöldségtermelés javítása érdekében. Elsősorban a megfelelő árak és különböző állami támogatások vonatkozásában. Ezek a határozatok csak akkor válhatnak eredményessé, ha azt megfelelő termelési színvonal is követi. Nem lehet megfizetni a 25 q/ha-s zöldborsót, a 17 q/ha-s zöldbabot, vagy a 120 q/ha-s paradicsomot, hogy csak a legfontosabb cikkeket említsem. e A fenti zöldségfélékből jól látható, hogy gyárunk hagyományos termelési struktúráját kívánja végrehajtani. Ahhoz, hogy megfelelő eredményt érjünk el, növényféleségenként az alábbi feladatok megoldását látom szükségesnek. Zöldborsó: Tartósan el kell érni a 35—40 q/ha körüli átlagtermést, mégpedig úgy, hogy a konzerv minőségének javulása érdekében a korai zöldborsó fajtáknak kell dominálni. Ennek érdekében június 10-ig 40 Ft/kg idényfelárat fizetünk. A zöldborsószem átvételi ára általában 10 százalékkal emelkedett. Továbbá emelkedett a saját géphasználat díja is, ami stabil cséplőgépnél 0,60 Ft/kg, önjáró mozgógépeknél 0,70 Ft/kg. Zöldbab: A zöldbab gépesített megoldása az egész területen befejeződött, Ploeger gépi technikával. Viszont meg kell állapítsuk, ennek megfelelően a zöldbabgyártó vonalaink nem készültek fel, mivel lényegesen több szennyeződést és idegen anyagot tartalmaz a gépi zöldbab, mint a kézzel szedett. A babfeldolgozás vonatkozásában nagyon fontos, hogy a megfe- felő belső gépi technikát találjuk meg. o Mezőgazdasági üzemeinknél a 40 q/ha átlagtermést kell elérni, hogy jövedelmezővé váljon a babtermesztés. A jövedelmezőség érdekében felemeltük az árat, mintegy 0,50 Ft-tal, szeptember elseje után 1,— Ft/kg idény felárat biztosítunk, fizetünk 1000 Ft növényvédelmi költséget hektáronként és az Készül a vegyes zöldségkonzerv a Szigetvári Konzervgyár 1-es futószalagján import vetőmag 4000 Ft feletti árkülönbözetét. Paradicsom: Legnagyobb problémánk a paradicsom termeltetéssel van a gyárunk körzetében. Ez annak tudható be, hogy rendkívül ingadozó az átlagtermés, 130 q/ha-tól 420 q/ha-ig. Az alacsony jövedelmezőség miatt elment a mező- gazdasági partnereink kedve a paradicsomtermesztéstől. Paradicsom területeink elaprózódtak, ami átlagosan 30—40 hektár körül mozog. Feladat: nagy területeken termelő gazdaságok megszervezése, fejlett gépesítéssel, 300 q/ha átlagterméssel. A termelési kedv fellendítése érdekében felemeltük az árakat, a léparadicsom I. osztályú óra 1,70 Ft/kg, a II. osztályú ára 1,45 Ft/kg, saláta-paradicsomért 2,20 Ft/kg összeget fizetünk. Ezentúl augusztus 15-ig átadott paradicsomra 0,15 Ft/kg felárat, szeptember 21-től átadott paradicsomra 0,10 Ft/kg felárat fizetünk. Továbbá 50 hektár felett 2500 forint növényvédelmi, 50 hektár alatt 1200 Ft/ha növényvédelmi költségtérítést fizetünk mezőgazda- sági üzemeinknek. A gyárunk körzetében mintegy négy éve foglalkozunk már a helyrevetett paradicsom termeltetésével. Tapasztalataink szerint a jelenleg ismert paradicsomfajták akkor adnak jó paradicsomtermést, ha 70 százalékban palántázunk és 30 százalékban csinálunk csak helyrevetést. o Baranya megyében és gyárunk körzetében több éve megfigyeltük már, hogy a szeptember közepi esős időszak nagymértékben elősegíti a paradicsomvész elterjedését. A paradicsomérés idejét csak úgy tudjuk előrehozni és ezt a kritikus időszakot elkerülni, ha partnereinket ilyen arányú palántázásra ösztönözzük. Paprika: Az elmúlt két év kritikus növényévé vált a zöldpaprika. Egyetlen újabb fajtánk van paprikából. A hagyományos termelési módszereket tudjuk folytatni és ennek megfelelően a magas kézimunka-igény és a rendkívül alacsony átlagtermés gazdaságtalanná és lényegtelenné tette a zöldpaprika termesztését. Ebből a helyzetből a gyárunk megkezdte az olyan irányú tevékenységet, kísérletet folytattunk a gépi konzervfajták helyrevetett termelésére a Dalman- di Állami Gazdaságban, meglepően jól sikerült, 114 q/ha. Úgy érezzük, hogy ezt az utat tovább kell folytatni úgy, hogy az étkezési paprika termőterületének legalább 30 százalékán így próbáljunk termelni. A paprikatermesztés fellendítése érdekében megemeltük az átvételi árakat. Fehér étkezési paprika I. osztályú: 5 Ft/kg; fehér étkezési paprika II. osztályú: 4 Ft/kg; paradicsom alakú piros paprika I. osztályú: 7 Ft/kg; paradicsom alakú piros paprika II. osztályú: 6 Ft/kg. 20 hektár termőterület felett fizetünk 1000 Ft növényvédelmet. Uborka: Jelenleg gépi betakarításra alkalmas uborkafajtával nem rendelkezünk. Ezért továbbra is a hagyományos és a gyárunk körzetében jól bevált felvásárlási és termelési módszereket kell folytatni. A háztáji gazdaságokban jelentkező termelési kedvet jól kiaknázva szerezzük be az uborka szükségletünket. Ezt főleg a kereskedelmi szervek (AFÉSZ-ek) lebonyolításában kell Baranya és Vas megyében végrehajtani. e Az utóbbi két évben az uborka termésátlaga csökkent, ami kedvezőtlenül hatott a termeltetésre. Az uborka termesztési kedv fellendítése érdekében felemeltük az átlagárakat: 3— 6 cm 8,20 Ft; 6—9 cm 6,50 Ft; 9—12 cm 4,50 Ft; 12—14 cm 2,20 Ft/kg. Ezen felül 1000 Ft/ha növényvédelmi költségtérítést fizetünk termelőinknek a felmért területekre. A termelési kedv megtartása érdekében továbbra is fizetjük: I. osztályú 1,60 Ft/kg, II. osztályú 1,30 Ft/kg felvásárlási árat. 1974. 1975. 1976. Növényvédelmi költség hozzájárulás 691 200 651 239 1 198 000 Zöldbab vetőmag árkülönbözet 191 000 1 104 073 527 511 Saját géphasználat 1 515 243 994 235 1 893 004 Ez a kifizetés 1977-ben még tovább emelkedik az előbb említett térítések felemelése következtében. Egyes cikkek emelésénél viszont világosan látnunk kell, hogy a gyárunk belső apparátusára is nagy feladatok hárulnak, hogy a gépi technológiával megtermelt paradicsomot, borsót, zöldbabot, de sorolhatnám a többi zöldségféléket is, úgy dolgozzák fel, hogy azzal az élelmiszertörvényben előírt minőségi feladatoknak eleget tudjunk tenni. Bernáth Béla, a Szigetvári Konzervgyár igazgatója lángból ívírulo színek A porcelánfajansz reneszánsza 1200 fokos Rombusz alakú, különböző színekben pompázó csempék feltornyozott halmaza vesz körül Kovács István alkotóműhelyében. — A Pécsi Porcelángyár részére tervezte Vasarely ezt a térplasztikát — tart elém a mester egy kartont, amelyen egymásradobott kockák és színes rombuszok játékosan vil- lódznak. — Rengeteg munka, kísérlet árán jutottunk el odóig, hogy a rajta lévő 12 szín pontosan megegyezzen a Vasarely által megálmodott árnyalatokkal. Nem először dolgozunk a pécsi születésű festő tervei alapján. Párizsban a Nemzetközi Posta és Közlekedési Intézet halijának egyik falfelületére tervezett a világhírű művész egy kompozíciót, ennek elkészítésére minket kért fel. Most dolgozunk az Aix-en- iProvance-ban levő Vasarely- alapítvány részére készülő térplasztikán is. Kovács István január 1. óta már csak nyugdíjasként dolgozik a Zsolnayban. Negyven esztendeje formázza a gyönyörű vázákat, tálakat, varázsolja rájuk a szebbnél szebb virágokat, mintákat. Az ő szakmai tudásának köszönhető, hogy 1954-ben, több éves szünet után az eozin, 1968-ban pedig a porcelánfajansz gyártása megindulhatott. Utóda Mosonyi Attila, aki tanítványa és helyettese volt 10 évig. — Az utóbbi években nagyon megfiatalodott a gyárunk — mondja a 35 éves gyáregységvezető. A bennük levő lendület, kísérletező kedv a termelés alakulását is nagymértékben befolyásolja. A fiatal iparművészek, tervezők munkája nyomán új termékek, formák jöttek létre. Sok apró újítással nőtt a termelékenység. A gyáregység 4—5 évvel ezelőtt még veszteségesen dolgozott, az elmúlt évet pedig már 3 és félmilliós nyereséggel zárták. — Mosonyi Attilának is van mondanivalója a saját újításáról? — Ez a fehér eozin! — mondja. Csontfehér alapszínű, matt felületű vázát tesz elém, fémesen csillogó, mélytűzű virágok, levelek, indák kígyóznak rajta. — A minta azelőtt barna mázra került, ezt az alapszínt marattuk !e fehérre, úgy, hogy a díszítés festéke érintetlen maradjon. Sok száz kísérlet előzte meg, míg ilyen lett. Az eozin iránt nagy az érdeklődés külföldön. Egy amerikai üzletember idén például csak fényképen látott eddig eozint, s ennek alapján 20 millió forint értékű árut rendelt a gyártól. Ezért is próbálkozunk új megoldásokkal, gazdagabb színezéssel. Mosonyi Attila dinamikusan irányítja a rábízott gyáregység munkáját. Ismeri a porcelángyártás titkainak csínját- bínját. Az ismeretek birtokában újabb és újabb megoldások izgatják, fáradhatatlanul, szinte megszállottként dolgozik. Új eozin formák kerültek ki keze alól. Kísérletező kedvének eredménye egy új festék: fémes-kékesen csillogó fekete. Az ipari vásárra kerülő darabokat már ezzel is mintázzák. A fő festőteremben fiatal lányok és asszonyok díszítik a csodálatos porcelánfajansz tálakat, készleteket. A tervezők hihetetlen biztonsággal varázsolják a csontszínű alapra a szemet gyönyörködtető mesevilágot, ezeregyéjszaka csodáit idéző virágokat, motívumokat. — Mióta készít a gyár porcelánfajanszot? — A Zsolnayak 1878-ban, a Párizsi Világkiállításon ezzel a termékkel aranyérmet nyertek. Az első világháború idején beszüntették a gyártását, azóta nem is foglalkoztak vele. A gyár 100 éves jubileuma alkalmából, 1968-ban kapta elődöm és mesterem, Kovács István azt a feladatot, hogy újítsuk fel a fajansz gyártását. Sok-sok túlóra, éjszakázás és 37 féle masszakeverék elkészítése után végre 1970-ben sikerült a réginél jobb minőségű, gazdagabb színezésű porcelánfajanszot előállítani. — Miért ilyen drága?- — Nagyon magas az üzemi költség. Nagy a selejtszázalék, mivel a fajansznál nincs takarómáz, mint a többi porcelánnál, így az alapmassza legkisebb hibája már látszik. Nagyon munkaigényes. Egy mokkáskészleten a festőnő egy hétig dolgozik. A porcelánfajansz tárgyak egyedi darabok, egy mintából 5—6-nál több nem készül. A darabokat sorszámmal és a festőnő kézjegyével látják el. — Gondolom, az ára miatt nálunk csak kevesen tudják megvenni. — Nem így van. Termékeink legnagyobb részét itthon adtuk el. A fajansz-export eddig elenyésző volt, külföldön még nem nagyon ismerik. Most kaptunk először nagyobb megrendelést egy holland cégtől, és az utóbbi időben olasz üzletemberek is érdeklődtek. — Mit tesznek önök, hogy külföldön is népszerűsítsék ezt a méltán világhírnévre érdemes terméket? — Jövő évben Bécsben rendezünk egy reprezentatív kiállítást, melynek forgatókönyvét most írják. Hagyományos és új darabokat szeretnénk bemutatni. A porcelánfajanszot négyszer égetik, mire végső pompáját elnyeri. A festőműhelyben felhordott festékek még sápadtak, fakószürkék. A kemencében, az 1200 fokos lángokban kivirulnak, élni kezdenek, s most már akár évszázadokig is őrzik a rajtuk munkálkodó kezek ügyességét, művészetét. Sarok Zsuzsa Pillantás a kiemelt beruházásokra III. Dunaújváros Néhány héten belül üzembe helyezik a Dunaújvárosi Hullámpapírgyár teljes vertikumát. Hiszen az 1976-ban átadott két üzem (papírgyár, félcellulóz- üzem) a gyorsítási programban megfogalmazott határidőre megvalósult. így minden remény megvan arra, hogy a hullámdoboz-üzemet az I. negyedévben átadják. Ha visszalapozunk -a beruházás krónikájában, láthatjuk, hogy a könnyűipar legnagyobb beruházása milyen nehézségek árán valósult meg. Sok tényező akadályozta a műszaki tervezést, amely tíz intézetben folyt; a kivitelezésen tíz építőipari vállalat dolgozott, az 5 külföldi cégen kívül 13 vállalat szállított gépeket. A hibás tervek alapján megépített egyik csarnokban bontani is kellett, és bizonyos külföldi gépek késve érkeztek az építkezés színhelyére. De azt is tudták az érdekeltek, hogy mór a tervezési időszakban érvényes árakon is minden hónap megtakarítás 2 millió dollárt hoz a Dunaújvárosi Papírgyár beruházása esetében. Megvalósult tehát a tervezett kapacitás: évente 50 ezer tonna lombosfából készül félcellulóz, amely 100 ezer tonna hullámpapír termelését teszi lehetővé. Ebből több mint 50 ezer tonnát a helyszínen dolgoznak fel kartondobozzá. A gyorsítást mintegy 36 millió forint, különböző célokat szolgáló pénzügyi keret segítette, a már engedélyezett be- ruházi költségeken felül. A hullámvertikum esetében is a kivitelezési munkák gyorsítását segítő gépbeszerzés volt a legnagyobb tétel, de jelentős az úgynevezett sürgősségi felár is. 1976-ban például 4,7 millió forintot kellett kifizetni ezen a címen, mert a szükséges kábeleket rövid határidőre csak tőkés országban sikerült beszerezni. A jutalmazásra, a premizálásra szolgáló keret 5 millió forint volt, amelyből 1976. végéig mindössze másfél millió forint kifizetését engedélyezték. Az Állami Fejlesztési Bank megfogalmazása szerint az eredetileg tervezettnél korábban lépett be, de többlettermelést nem eredményezett a hullámpapír-üzem. A 100 ezer tonnás kapacitás a tervezettnél egy hónappal korábban valósult meg, ám ez nem eredményezte a feltételezett 6 ezer tonna hullámpapír többlet termelését, mert későn indult a próbaüzemelés. Annak rövid időtartama és a külföldi anyagelőkészítő berendezés gyártási hibái következtében 1976-ban a tervezett 70 ezer tonnával szemben csak 25—30 ezer tonna hullámpapírt termeltek. A ayorsítási programban előírt határidő betartása tehát csak formális sikernek tekinthető, valóságos gazdasági eredményt nem hozott. A gyorsítási intézkedések, a megkülönböztetett erőfeszítés is csak a határidő betartását tették lehetővé a félcellulóz-üzem esetében. Itt is csak úgy, hogy a próbaüzemelést lerövidítették. Sajnos, mindez azt jelentette, hogy az 1976-ra 1,2 millió dollárra tervezett export-bevétel — az említett üzemelési problémák miatt — nem valósult meg. Az egész hullámvertikum gyorsításának legnagyobb eredményét már eredetileg is a több mint 50 ezer tonnás kartondoboz-gyártó kapacitás korábbi belépésétől remélték. Főképp ez adta az indítékot a sok-sok gonddal járó beruházás menetközben történő átszervezéséhez, áttervezéséhez. Brehner Miklós
