Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-26 / 84. szám

© DunantQlt naplö 1977. március 26., szombat Új szakkönyvek' Munkaerő-gazdálkodás, munkaszervezés „A munkaerő-mobilitás szo­ciológiai kutatásának módszer­tani problémái", — ezzel a címmel jelentette meg a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó azt a tanulmánykötetet, amely­nek eredetije két évvel ezelőtt Novoszibirszkben látott napvi­lágot. A szerzők felfogása sze­rint a munkaerő-mobilitás fo­galmába beletartoznak a dol­gozók munkahely-változtatásá­nak olyan formái, mint a mig­ráció, a munkaerőfogás és munkaerő-vándorlás, a dolgo­zók vállalaton belüli mozgása, a szakmák és ágazatok közötti mobilitás, A kötet első tanul­mánya általános elméleti ala­pokkal szolgál, a többi szerző a munkaerő-mobilitás legfon­tosabb kérdéseinek konkrét gyakorlati-módszertani jellegű kidolgozására vállalkozott. Rendkívül érdekes V. A. Kol- mik írása az életpálya, illetve a „munkakarrier" kutatásáról, melyben olyan, a vállalati munkaerő-gazdálkodási gyakor­latban is sokoldalúan haszno­sítható kérdésekkel foglalkozik behatóan, mint a munkakarri­er vizsgálatának módszertani kérdései, az egyének munka­helyek közti mozgásának me­chanizmusa és a munkakarri­er-típusok. ,,A mezőgazdasági munka­erőpolitika lényegében — a gazdasági-társadalmi össze­függések szempontjából — a nagyüzemi munkaerő-gazdálko­dás körülményei között folyta­tott parasztpolitika. Tárgya emiatt is árnyaltabb a foglal­koztatás-politika egyszerű ága­zati adaptálásánál”, — olvas­suk Fekete György „Munkaerő- politika és munkaerő-gazdálko­dás a mezőgazdaságban" cí­mű könyvének bevezetésében (Mezőgazdasági Kiadó). A leg­fontosabb általános kérdések összefoglalását és egy rövid történeti visszapillantást köve­tően a szövetkezeti parasztság átalakulásával, a szakképzett munkaerő foglalkoztatásával, s a munkaerő újratermelésével összefüggő konkrét problémák tárgyalása következik. Végül a munkaerő, a munkaerő-szük­séglet, s a foglalkoztatási egyensúly ten/ezésérői fejti ki véleményét a szerző rendkívül igényes, ugyanakkor közérthe­tő formában. A Kossuth Kiadó „Közgaz­dasági ismeretek" sorozatában látott napvilágot Dózsa Lajos „üzem- és munkaszervezés" című rövid lélegzetű, igen gon­dolatébresztő munkája. Minde­nekelőtt vállalati „segédlet­ként" hasznosítható a problé­makör jobb megértéséhez, az átfogó szemlélet-formáláshoz, a szervezési kérdések politikai és gazdaságpolitikai nézőpontból történő megvilágításához. Itt említjük meg, hogy Horváth György és Torma István is ha­sonló céllal bocsátották közre — a Közgazdasági és Jogi Ki­adó „Vállalati gazdálkodás" sorozatának keretében — „A vállalati szervezettség tartalé­kainak feltárása" című köny­vüket. Végül csupán címük említé­sével hívjuk fel a figyelmet a népszerű „Munkaszervezési so­rozat" (Közgazd. és Jogi K.) néhány újabb darabjára: A munkaerő hatékony foglalkoz­tatása, Az ember a változó munkakörnyezetben, Az anyag- mozgatási munka szervezése, A munkaidő és az üzemidő fel- használása, A munkaszervezési tartalékok feltárása és haszno­sítása, Anyagi és erkölcsi ösz­tönzés a munkaszervezés szol­gálatában, Munkaintenzitás, munkatermelékenység, életszín­vonal. B. M. G ondolat-zsebkönyvek A Gondolat Könyvkiadó új­donsága az Anyanyelvi olvasó­könyv. A kötet Tompa József, a kiváló nyelvész csaknem fél évszázados munkásságával is­mertet meg bennünket: a tu­dós szerző elsősorban a rend­szert és a mozgást vizsgálja mai nyelvünkben. A Szemtől szemben sorozat új kötete Pe­ter Brookot mutatja be Kol- tai Tamás kalauzolásával. A Studium könyvek sorozatának új kötete A neutrino, Toró Ti­bor tollából. A Gondolat zseb­könyvek sorozatában látott napvilágot a Vadállatból házi­állat, szerzője Burchard Brerrt- jes. Megjelent a Bevezetés a számelmélet világába; az ér­dekes és a számok világa iránt a laikus érdeklődők von­zódását is felkelteni képes kö­tet Oystein Ore munkája. Az Európa Könyvkiadó új­donságai közül említsük meg az utóbbi hetek egyik legszebb kiadványát: A Boldog látomá­sok a világ törzsi költészetével ismertet meg sok szép, színes műmelléklet kíséretében. Afor- dítás-gyűjteményt Tornai József állította össze, s a kötet egyes darabjait is ő fordította. A Századunk mesterei1 sorozatban újabb kiadásban látott nap­világot Vladislav Vancura Há­rom folyó című regénye. A Modern könyvtár legújabb kö­tete a Vénusz, Ámor és félté­kenység; Peter Taylor elbeszé­léseinek válogatott kötetét Ge­her István szerkesztette és Vaj­da Tünde írt hozzá utószót. A magyar—csehszlovák közös ki­adás keretében jelent meg Ka­rel Capek Emberi dolgok cí­mű kötete a nálunk is nép­szerű cseh író cikkeivel, karco- lataival. mányának a külügyminisztere volt. A szabadságharc leveré­se után a szökésben lévő Batthyány Kázmért halálra ítél­ték. Batthyány Kázmér emigrá­cióba vonult, s később Párizs­ban halt meg. A szabadságharc bukása után a siklósi vár katonai je­lentősége megszűnt. Ezután az iparosodás, a gazdasági fel­lendülés szabta meg a tele­pülés fejlődésének irányát. 1860-ban a feltörekvő polgár­ság városházát épített Siklós mértani középpontjában (a mai járási hivatal épülete), kiala­kult a főutca képe, középüle­tek épültek: járásbíróság, pol­gári iskola, kórház stb. Az új megyerendezés követ­keztében Siklós mezőváros 1871-től nagyközség, a siklósi járás székhelye. A századfordu­ló táján Siklós lemaradt a ka­pitalista fejlődés élvonalától. Csak 1913-ban kapcsolták be a vasúti forgalomba, s az ál­lomása is elég távol esik a község központjától. Az állo­más környékének építkezései az első világháború körül az úgynevezett Amerika-városrészt hozták létre. A második világhábo­rú idején 1944. no­vember 29-én szaba­dítják fel a szovjet csapatok Siklóst. 1954-től megindult a vár helyreállítása, fellendült az idegenforgalom. 1956-ban megszűnt a villányi járás, 1964-ben pedig a sellyei. Az ezekhez a járásokhoz tartozó községek jelentős hányada a siklósi járás területébe olvadt be. Ez a változás tovább nö­velte Siklós, mint járási szék­hely szerepét, gazdasági és kulturális vonzerejét. 1963 februárjában tartott választás utón Siklós — Má- riagyűd — Harkány — Tere- hegy községek községi közös tanácsban egyesültek, majd 1970. július 1-től közösen nagy­községi rangot nyertek. Siklós elindult a várossá fejlődés út­ján. 1977. április elsejétől a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa várossá nyilvánítot­ta Siklóst. Dunai Imre H elynévirodalmunk nem tudott még megfele­lő magyarázatot ad­ni Siklós nevének eredetére. Az egykori névadók valószí­nűleg a sík környezetből hir­telen kiemelkedő várhegy csú­szós, suvadó hegyoldalára gon­dolhattak, amikor a X. század­ban elnevezték ezt a telepü­lést. Persze Siklós története jó­val korábbi időkre nyúlik visz- sza. Az ember megtelepedésé­re utaló első leletek arról ta­núskodnak, hogy Siklós vidéke a kőkorszaktól kezdve lakott hely. A vasművesség korában illírek éltek ezen a vidéken. Uralmuknak a terjeszkedő Ró­mai Birodalom vetett végett. A rómaiak által Pannóniában épített utak közül az egyik Siklóson és Gyűdön is átha­ladt, így korántsem lehetetlen, hogy az Anonymus említette Serena nevű helység talán itt volt. A rómaiakat követő év­századok során gótok, alánok, hunok, longobárdok, avarok birtokába került ez a terület A honfoglaláskor letelepült magyarság mintegy 400—500 ezer főt számlált, és csak a számára legmegfelelőbb sík­ságokat, lankákat és dombo­kat szállta meg. Baranya déli része mocsaras, erdős terüle­teivel nem lehetett kedvező a letelepedésre, s így csak vala­mivel később népesedett be, mint az ország közepe. A kora középkori Siklós tele­püléstörténete meglehetősen nehezen felderíthető, ugyanis alig akad vele kapcsolatos tör­téneti forrás. A honfoglalás után Kán nemzetsége telepe­dett le itt és nemzetségük sik­lósi (siklósi, suklyosi) ága 120 esztendeig birtokolta. A Sik­lósi-családra vonatkozó okmá­nyok közül legrégibb a pécsi káptalan által 1191-ben kiállí­tott oklevél. Siklós ekkor már megerősített hely lehetett, de a vár építése csak a tatárjárás után kezdődött el: oklevélben először 1294-ben olvashatunk róla. Ettől kezdve a vár törté­nete egyben Siklós-helység története is. S iklós történelmi szere­pe az Árpád-ház ki­halása utáni főúri pártharcok idején kezdődött. A település a Garai család birtoklása időszakában tett szert országos hírre és szerep­re (1394—1481). A család a ti­zenkét vármegyére kiterjedő hatalmas birtokainak központ­jává Siklóst tette. A Garaiak Zsigmond király uralkodása alatt jutottak egyre fontosabb politikai szerephez Magyaror­szág történetében. A király el­len fellázadt főurak Siklóson, a Garaiak várában tartották fogságban Zsigmondot 1401- ben. Az elfogott király a sza­badulását jórészt a Garaiak- nak köszönhette és ezt meg is hálálta nekik. Garai Miklóst nádorrá „nevezte" ki, s ennek fia, László, később szintén vi­selte a nádori méltóságot. A XV. században Siklós ter­jeszkedni kezd, mezővárossá fejlődik. Először 1456-ban em­líti egy oklevél Siklóst város­nak, pontosabban „civitás pa- latinalis”-nak, vagyis a nádor városának. A Garai család ki­halása után (1481) a várat Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta. Corvin János halála után a vár és a hozzá tartozó birtok Stiljanovics István szerb vezér kezébe került, aki eredetileg Hercegovinából származott, és a török elől menekült el Ma­gyarországra szerb sorstársai­val együtt. Stiljanovics alakja köré mondákat szőttek, s a magyarországi szerbek évszá­zadokon ót szentként tisztel­ték. Halála után II. Ulászló Sik­lóst királyi adományként 1515- ben Perényi Imre nádornak ad­ta. Az ő halála után felesége és örököse. Kanizsai Dorottya jéről, két fogadójáról, sok bolt­járól és patkoló kovácsáról. Siklós tehát már akkor fejlett iparral, kereskedelemmel, is­kolákkal, templomokkal rendel­kezett. A török uralom végét az 1687-es nagyharsányi csata jelentette. A várat Caprara Aeheas császári hadvezér kap­ta adományként. 1728-bon új birtokos-családja van Siklósnak: a Batthyány-család. Az urada­lom területe mintegy 10 OCX) hold volt. A XIX. század fordulóján Uj lakótelep épült a regi hazak helyen. kormányozta Siklóst és környé­két. Nevét emlékezetessé tet­te, hogy a mohácsi csatame­zőn siklósi jobbágyaival ő te­mette el a magyar halotta­kat. Kanizsai Dorottya halála után (1532-ben) Perényi Péter lett Siklós birtokosa Az ő bir­toklása idején, 1543-ban ost­romolták meg és vették be a siklósi várat a törökök. A te­lepülés lakossága a környező falvakba húzódott, helyükbe a török szerbeket telepített. A török uralom idején Pécs után Siklós egyik legfejletteb vá­rosa volt a környéknek. A XVII. században Magyaror­szágra látogató török történet­író, Evlia Cselebi is megemlé­kezik Siklós jó levegőjű fürdő­Siklóson erőteljes fejlődés in­dult meg. Beépült a várárok területe, amelyen főképpen iparosok és kereskedők épít­keztek. A reformkorban Siklós gazdasági élete igen fellen­dült, különösen a haladó gon­dolkodású Batthyány Kázmér ideje alatt. Földművelés, ipa­rosodás és a borkereskedelem révén gazdagodott a lakos­ság. A környék földesura Batthyány Kázmér 1847. ja­nuár 1-én kelt örökváitság szer­ződéssel elsőként szabadította fel jobbágyait. Az 1848—49-es szabadság- harc Siklóssal kapcsolatos ese­ményei közül kiemelkedik, hogy Táncsics Mihályt, a sik­lósi kerület országgyűlési kép­viselőnek választotta és hogy Batthyány Kázmér Kossuth kor­cKdMO/yTa/tfN cRdvAt Milyen a régi és mai albérlet? Egyszer Miskolcra kerül­tem. Azonnal albérletet ke­restem. Igazi, békebeli házi­asszonynál találtam is, ahol a következőket nem volt szabad csinálnom: villanyt égetnem, főznöm, mosnom, erkölcstelen életet élnem. Fázni mellesleg jogom volt, mert a jeget reggelenként úgy törtem föl a lavórban. Távfűtéses lakás volt. Egyetlen szenvedélyem ma­radt, az olvasás. Egy isme­rőstől szereztem be a köny­veket. Egyébként, amikor be­költöztem, megkérdeztem a háziasszonyt: — Mondja, Asszonyom, nincs poloska? Rögtön megsértődött, ami gyanakvóvá tett, mert tud­tam, hogy ilyen esetben két dolog lehetséges, vagy van, vagy nincs. A maiaknak meg kell mondanom, hogy a poloska értelmes állat, olyan, minta vadászkutya, megérzi a sza­got. Megindult abba az irányba, ahol szuszogsz. Fel­gyalogol a falon, fölballag a pasas fölé, és onnan rá­zuhan. Aztán harap. Szóval hordtam a könyvet. Háziasszonyom is elkéreget- te, mert ő is növelte művelt­ségét. Egyszer rémülten ál­lított hozzám az egyik könyv­vel és jajveszékelt: — Jaj!, ugye mondtam, vi­gyázzon arra, hogy a könyv­ben ne legyen poloska! Elém tartotta a remekmű­vet, két szárított poloská­val. — Asszonyom! — mond­tam neki. — Ez a két po­loska nem jelent semmit! Szárított! Büntessük meg őket! Eltettük láb alól a két po­loska-múmiát és tovább folytattuk könyvcseréinket. Abban az évben csodála­tos tavasz tört ki. Ma még hordta a szél a havat, más­nap kitárt már a nyár. A lavórban estére fölolvadt a jég, én meg aludni tértem. A mély alvásból hamar visszakecmeregtem. Nyaka­mat, képemet mintha csalán csípte volna. Fölugrottam. Semmi! Ahogy újra lehunytam a szemem, az ismeretlen ellen­ség újra megrohant. Most csellel éltem már. Villámgyorsan a villanyhoz ugrottam, és felgyújtottam. Volt mit látnom! A falon, mint a hangyák tavasszal, vonult a poloska hadsereg. A rémülettel majdnem szív- infarktust kaptam, és a für­dőkádba költöztem be. Ek­kor tettem szert az előbbi tanulságra, mert negyedóra múlva, mint az őrült mene­kültem a kádból is. Sok teendőm nem volt már. Beköltöztem a konyhá­ba és fölgyújtott villany mel­lett, egy széken kuksolva gondolkodtam azon, hogy mi is fog még velem történni? Reggel rámnyitott a házi­asszonyom : — Mit csinál itt Szöllősy úr? — Üldögélek. Kitört a po­loskavész! Az asszony összecsapta a kezét, és fölsikoltott: — Ugye mondtam, hogy a könyvvel hozta be a po­loskát! — Asszonyom! Annyi po­loska van itt, hogy az Or­szágos Széchenyi Könytár ál­lománya is kevés lenne. Vár­jon, megmutatom a polos­ka korzót I # — Pedig mi irtottuk! Ebből kiderült, hogy a po­loska az ő számára nem volt akkora rejtély, mint számom­ra. Két éjszakát még a kony­hában ülve töltöttem, majd közös megegyezéssel föl­bontottuk az albérletet. Tanulság nincs. Ma nincs már poloska, de az albérlet drágább. Az egyik eb, a másik ku­tya! Szöllősy Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom