Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-05 / 63. szám

e Duncmtült ngplö 1977. március 5., szombat I wimm .:: •.■•:..-.. .. WMmmmM%mmmmmmmm$mímimm!^mm^ |§| mMm Munkások a Képtárban Á Mecsek flórájának botanikusa 70 éves Dr. Horvát Adolf Olivér 1907. március 6-án, a Sáros megyei Girált községben született. If­júkorát Debrecenben töltötte, ahol apja törvényszéki orvos, majd a kórboncnok-statisztika tanára volt, s mint aktív egye­temi tanár halt meg 92 éves •korában. Édesanyjának nagy­apja Berzeviczy Gergely a múlt század elején latin nyelven könyvet írt a jobbágyok felsza­badításáról és nevezetes volt arról, hogy a hazánkban járt külföldi botanikusokat, tátrai tanulmányútjuk alkalmával lel­kesen patronálta. Anyai nagy­anyja annak a pécsi Borne­misza Gergelynek egyenesági leszármazottja, aki Eger 1552- es ostroma alkalmával oly le­gendás leleményességgel tün­tette ki magát, s ilyenformán amikor a jubiláns 1931-ben Pécsre került, nagyanyai ágá­nak ősi honába tért vissza. Dr. Horvát Adolf Olivér 1931 óta állandóan Pécsett műkö­dik, először mint a Nagy Lajos, majd a Széchenyi Gimnázium tanára, később mint muzeoló­gus, de legfőképpen mindig mint botanikus-kutató. Első mű­ve is itt, 1942-ben jelent meg ,,A Mecsek hegység és déli síkjának növényzete” címmel. Ezt követte 1943-ban a „Külső Somogy és környékének nö­vényzete” című munkája. A 40-es évektől kezdve az MTA megbízásából és célhitel tá­mogatásával feldoldozta, s a pécsi erdőmérnökök közremű­ködésével letérképezte a Me­csek növénytársulásait. A bu­dapesti Erdészeti Tudományos Intézet munkatársaival ugyan­csak a Mecseken és a nagyhar- sányi Szársomlyón mikroklima- tikus és talajtanP*vizsgálatokdt végzett, melynek eredményét egy csaknem 400 oldalas, sok színes képpel és térképpel il­lusztrált könyvben „Die Vege­tation des Mecsek Gebirges und seiner Umgebung" címmel az MTA adta ki 1972-ben. E világszínvonalon álló nyomda­technikával készült munkáról német, angol, olasz és búr nyel­ven több mint harminc mélta­tás jelent meg. A Mecsek nö­vényvilágával kapcsolatos kü­lönleges tudományos megfi­gyelései pedig, amelyeket az elmúlt 35 év alatt végzett, a Janus Pannonius Múzeum Év­könyvében látnak napvilágot A mecseki flóra kutatója, hogy nagyobb perspektívát kap­jon és nagyobb anyaggal ren­delkezhessen, az elmúlt ne­gyed században Albánia és Görögország kivételével beutaz­ta az északi félgömb mérsékelt övét, de végzett botanikai meg­figyeléseket az USA-ban és Japánban is. Ezekbe az orszá­gokba nemzetközi botanikus kongresszusok alkalmával ju­tott el, amelyeken előadásokat is tartott, sőt a tiroli (1970) összejövetelen az elnöklés tisz­tével is kitüntették. A tudós 70. születésnapja al­kalmával megjelent egy em­lékkönyv is, amely a Mecsek növénytani kutatásához is hasz­nos összehasonlító anyagot tar­talmaz. A Pécsi Szikra Nyom­da gondozásában remekbe ké­szült kötet 26 szerzője közt szov­jet, osztrák, francia, spanyol, kelet- és nyugatnémet, jugosz­láv, USA, holland, cseh, japán, olasz és svájci botanikus is szerepel. A könyv címlapján annak az Andes hegységben termő orchidea-nemzetségnek (nem faj!) képe látható, ame­lyet felfedezője, a hosszúheté- nyi származású Garai László, a Harward-egyetem világhírű orchidea kutatója, volt pécsi tanáráról Horvátié Andicola- nak nevezett el, Dr. Horvát Adolf Olivér, aki óz MTA Pécsi Bizottságának megalakulása óta tevékeny tagja, jelenleg egy Szovjet­uniótól Portugáliáig elhúzódó tölgyes erdő monografikus fel­dolgozásán munkálkodik. Harcos Ottó Pór Bertalan: Vágyódás tiszta szerelemre. 1911. Ki, mit hirdet önmagáról? Mikroszkóp ólait a házassági Hirdetések A Dunántúli Napló múlt évi példányaiban 403-at vizsgál­tam meg anélkül, hogy tudtam volna, ki írta. Kiderült, hogy a fő hirdetők nem az idősek egyik nemben sem, hanem a fiatalok. Zöm­mel 20—35 év közöttiek. A lányok már 18 évesen tollat ra­gadnak. Azt hinnénk, hogy a fiatalok könnyen ismerkednek. Megfelelő, jó kapcsolatokat teremtő társasági formák hiá­nyát fedezhetjük fel e jelen­ség mögött. Ezzel szemben az érthető, hogy az idősek, 50— 65 évesen a magánytól félve a házasságba menekülnek. Több a férfi hirdető: valószínű, ne­hezebben viselik az egyedül­létet. A jelige az önkritika, az ön­látás mércéje és a leglénye­gesebb igényt kifejező, vagy éppen sejtető jelkép. A férfiak ..és a nők is 13 típusú jeligét alkalmaznak. Elsősorban a harmonikus, páros együttlétet, a boldogságot, a szomorú ma­gányt, a nyugodt családi ott­hont és a megértést hangsú­lyozzák. A nők még elvárják az őszinteséget, a becsületessé­get, az értelem és érzelem egy­ségét. A gyakorlatiasságra utaló jeligék a férfiaknál gya­koribbak, vagyis falusi, vidéki életet, lakást, kocsit szeretné­nek, míg a nőknél a bizony­A Horvátia Andicola, az Andes-hegységben termő orchidea-nem­zetség, amit Garai László volt pécsi tanáráról nevezett el. ■talanság, a sejtelem a dön­tőbb — kissé kacéron, kötöz- ködve előadva: „Kereslek”, „Várlak", „Diszkréció”, „Még nem késő", „Csak TE hiány­zol”, „Nem bánja meg”, „Egy lépés a Boldogsághoz”. Az év­szak - és virágjeligéket jobban kedveli az idősebb nem, így a tavaszt és a nyarat, a szeg­fűt, orgonát, gyöngyvirágot kü­lönféle színekben. Bizonytalan­ságát, sejtel mességét, próbál­kozását így fejezi ki kissé nosz­talgikusan: „Hátha sikerül”, „Minden kezdet nehéz”, „Még nem tudom a nevedet", „Ugye, te is akarod”, „Hulló falevél”. A külsőség-jeligékben a férfi molettséget és barna hajszínt kér. A nők nem szeretik a jel­igékben a fákat, így az ezüst­fenyőt, vagy a fényeket, mint a holdfényt, napkeltét, a nap­lementét és inkább a tulipánt, a gerberát, margarétát, a lila orgonát jelképesítik. Gyakran női neveket vonultatnak fel, mint Zsuzsi, Margitka, Éva. A vágyakat a szövegek alap­ján pontosíthatjuk a legjob­ban. Milyen is az ideális férfi? Az igények előfordulási sor­rendjében: korban hozzáillő, komoly, intelligens, józan éle­tű, értelmiségi, lakása van, ma­gas, jó megjelenésű, becsüle­tes, autótulajdonos, vígkedé-' lyű, szakmunkás. Majd gyér előfordulással következik: kor­rekt, nincs káros szenvedélye, művelt, jó modorú, irodalom­barát, természetet és utazást szerető, vidéki. A következőket pedig csak egyszer nyomtat­ták ki: rendes, gyermekszere­tő, igaz, zeneszerető, őszinte, egyszerű, melegszívű, jólelkű, mélyérzésű, Egy valaki vezető­ről álmodozott, de csak 180 centis méretben. Milyen az igazán vonzó, há­zastársnak való nő? Az igények rangsorában: korban hozzáillő, elvált, öz­vegy, lány, vidéki, gyermekes, csinos, házias, nyugdíjas, laká­sa van, barna, komoly, egy­szerű, szerető anya, intelligens, szolid, szerény. Hű feleségről csak négyen, jó lelkű, becsü­letes, vagyontalan, rendes asz- szonyról még kevesebben ír­tak. A teltkarcsú inkább nép­szerű, mint a karcsú, de a jó alakú is vonzóbb középtermet­ben. Extra-igénnyel bőségesen ostromolták a gyengébb ne­met, hogy kertészkedjen, dél - szlávul beszéljen, élelmes és jó kézügyességű legyen és sa­ját hibáján kívül váljon el. Mit állít magáról Adóm, szé­pet, csábítót, csalögatót? Rangsorolva: csakis mindent kielégítő pécsi lakással, ház­résszel, nyaralóval, gépkocsi­val rendelkezik. Elvált, magá­nyos, nincs társasága, özvegy, független, józan életű, sőt jó megjelenésű és magas, fiatal, jól szituált. Csak egy Adóm túlzottan elfoglalt, csak egy beszél idegen nyelvet, csak egy nem dohányzik. Mindössze ketten alacsonyak és középter- metűek. Többen hivatkoznak vidéki, falusi életükre, mint a városra. Nagyon kevésre tehe­tő azok száma, akik ellenzik a gyereket. Hogyan festi le ismeretlen kérőjének önmagát Éva? Inkább lakása, szőlője, tel­ke van, mint kocsija. Ö csi­nos, sőt kimondottan csinos, de magányos, nem társa­sági, fiatal, független, egye­dülálló, gyermeke van, elvált, vígkedélyű, szolid, karcsú, fa­lusi, intelligens, magas. Csak egy Éva fejti ki 21 szóban, hogy komoly gondolkodású, lelkiekben gazdag, fiatalos mozgású, humán érdeklődésű. Csak kettőt nem kísért semmi­féle káros szenvedély. Inkább férfiak akarnak élet­társi kapcsolatot, ilyenre mind­össze négy hölgy gondolt. Bár a hirdetések eredmé­nyességét nyomonkövetni re­ménytelen, reméljük sikerül a házasság-próbálkozások zöme úgy, mintha a meghitt vélet­len hozta volna össze a pá­rokat. Cs. J. Vágyódás tiszta szerelemre... Szombaton délelőtt a Mo­dem Magyar Képtárban Rom- váry Ferenc művészettörténész, osztályvezető várja a látogató­kat, hogy a huszadik századi magyar képzőművészet egyik igen jelentős, korai alkotását bemutassa. Pór Bertalan: Vágyódás tisz­ta szerelemre címet viselő, 1911-ben készült vászna a ha­ladó magyar képzőművészet egyik programadó alkotása volt. Az adakémizmussal szem­beforduló — tehát a megkö­vesedett hagyomány erejét kétség bevonó — művészek hoz­ták létre a Nyolcak művész- csoportot, melynek Pór Berta­lan is tagja volt. Fellépésük a kor poshadt kulturális lég­körében veszélyes anarchiz­must jelentett. A szóbanforgó kép mintha tudomást sem ven­ne a kor átlagos, művészetről alkotott elképzeléseiről, ön­magában egyesíti mindazt, amiről a magyar művészet Szi- nyei Majálisa óta lemaradt. Logikus célok, kompozíciós ha­tás érdekében irányt ad az ér­zelmes, szecessziós vonaljáték­nak, anélkül, hogy a szimboli­kusan értelmezhető figurák el­veszítenék költőiségüket. A kép nagyvonalúsága, monumenta­litása, a figurák beállítása, a típusok egy semmihez nem ha­sonlítható új hangulat fel­idézésére szolgálnak. A „Hol­nap hőse", a „jövőbe vetülő ember” (Ady—Kassák) tiszta­sága, érzelmessége, ereje az, ami ennek a művészcsoportnak a figyelmét delejezi. Bizonyít­ja ezt az a tény, hogy a Pór Bertalan által megteremtett tí­pus azután számos más festő­nél is feltűnik egészen a Ta­nácsköztársaság plakátművé­szetéig. Bíró Mihály „Vörös kalapácsos” embere egyértel­műen visszavezethető a Pór megteremtette alakra. Kernstok Károly „Lovasok a vízparton” című képe pedig egyértelműen az „Üj ember" ideájának el­ső, látható megfogalmazását jelenti. A kép alakjai minden, első pillantásra, közvetlen és konk­rét utalás ellenére sem evilá­gi emberek. Nem béklyózza őket mindennapjuk, emelke­dettek és tiszták, szinte a hel­lénizmus verőfényét árasztják, klasszikus arányúak, s a kép felépítése maga is az egyik legősibb szerkesztési elvet, a „háromszög kompozíciót” ér­vényesíti. A könyörgő és áldo­zó gesztust azonban ellenpon­tozza az alakok robusztus mi­volta, a rendkívül egyszerű esz­közökkel és kevés színnel meg­festett felület, a szigorú szer­kezet. A haladó magyar mű­vészetben rendkívül sokirányú serkentést jelentett ez a mű. A tárlatvezetés során számos olyan alkotással találkozhat az érdeklődő, melyben a művé­szet „forradalmának” későbbi, érettebb megoldásai, szelleme és hangulata Pór Bertalan ké­pében talál megerősítést. Aknai T. cK0MO/yTa/tfN °RdvAt A pótolhatatlan ember Az Altudományos Intézményben van vagy tíz szoba. A pótolhatatlan em­bert elküldték a postára. Benyit az első szobába: — Megyek a postára I Muszáj I . . . Második szoba: — Nekem mennem keli I Harmadik szoba: — Dolgozik itt valaki ?l Én vagyok az egyetlen ember, akit elküldenek I Az ötös-hatos szobában új a szö­veg: — A felelősséget mindig nekem kell vállalnom I Nincs egy ember, aki elmenne a postára I Hetedik szoba: — Adjanak egy zsebkendőt I Ki kell sírnom magami Nem maradhatok önök között, el kell mennem a pos­tára! Kilencedik szoba: — Van igazság a nap alatt? 1 El­zavarnak a postára . . . Tizedik szoba: — Én nem vállalom a felelősséget, ha az alatt, amíg a postán vagyok történik valami I Megyek a postára (elhaló hangon) megyek, megyek, fogjanak meg I , . . Ot perc szünet, de lehet félóra is: szózat az udvarról: — Megyek a postára I Egyszerre két helyen nem lehetek, amint lát­ják, nem vagyok már fenni . . . Hé, Öcsi, ne állj az utamba, mert le­keverek egyet, nem látod, hogy me­gyek a postára?! Tíz perc múlva: párbeszéd az Al­tudományos Intézmény és a posta között: — Hová megy Pótolhatatlan kar* társ? — A postára I (Megtörtén) Hát ki menjen el?! Vannak vagy negyve­nen, de amikor valami fontosra kerül a sor, akkor engem vesznek elő. Mi lenne velük nélkülem?! . . . A posta ablakánál: — Hé emberek I Engedjenek elő­re I Maguk ráérnek, de nekem a postát kell vinnemI ... Ne tolong­jon öregúr, maga nyugdíjas, én nem érek rál . . . A kijáratnál: — Emberek I Ne álljanak az utam­ba! A holttestén is áttaposok annak, aki elém áll I Az állami postát vi­szem I Nélkülem az nem jut a he­ll/éréi Tíz perc múlva az utcán: — Hová rohan Pótolhatatlan kar­társ? — Viszem ezt az átkozott postátI Még ezt is nekem kell I ... Itt van­nak ezek a levelek is . . . Ebben az SZTK sürget valamit, amit késve ad­tak föl és persze rám kentek ... Ez meg egy üdvözlet, Kovácsnénak kül­di a lánya . . . Nézzél Itt az van ír­va, hogy Verőn . . . Engem akarnak átejteni I Verőn az Vilmos, és nem is a lánya, hanem a szeretője . . . Ha akarnék, sokat tudnék mesélni, de én nem akarok . . . Nézze például ezt a levelet. Azt hiszi Szekszárdró! jött a főosztályvezetőnek? ió trükk, mi? Engem akarnak átejteni I... Az is szép firma, de én nem aka­rok beszélni. Én soha. Semmiről nem beszélek . . . Nézze például ezt az aktát . . . Azt hiszi nem tudom, mi van benne? I . . Félóra múlva az intézmény előtt, elnyújtott hangon: — Hozom a postát! Senki ne áll­jon az utambaI Itt a postai . . . Kiss szaktárs, itt a levelei A kislánya ki­gyógyult már a kanyaróból I Feketé- né, miért nem fizeti idejében a bú­torrészletet, itt a bank felszólítá­sa .. . Legközelebb szóljon nekem, mindent rám lehet bízni I . . . A posta kiosztása után: — Meghoztam a postát I Szétosz­tottam, elosztottam, kiosztottam I Itt csak rám lehet számítani I . . . A pénzügyes odaszól: — Pótolhatatlan kartárs, menjen el a bankba I — Lehet ezt kívánni tőlem? I Jóis­ten, hát nincs itt senki ?! Elmegy a napomI . . . Fogjanak meg, fogjanak meg I... Szöllősy Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom