Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-10 / 68. szám
6 Dunaiitmt napló 1977. március 10., csütörtök Szalavári Ha valaki Somodon gyere- keskedik, az még nem jelent semmit. A dolgok mindig később kapnak jelentőséget. Az egész Ormánságban az volt a divat, hogy a család len- és vászonszükségletét házilag szőtték meg. Szalavári Imre apja vasutas volt, de volt a háznál egy szövőszék. — Jól emlékszem, hogy egy- egy hónapra odajött hozzánk egy asszony és lepedőt, törülközőt, abroszt szőtt, amennyire a családnak szüksége volt. Ennyi az előzmény. No, meg talán az, hogy Szalavári Imre jól rajzolt már az iskolában. — Nem voltam az első az osztályban — mondja precízen — az első a Rajnai Gabi volt, aki a Porcelángyárba került. Én a második voltam. Szóval ez a múlt. A jelen pedig a Háziipari Szövetkezet, annak is a népművészeti részlege, százhúsz dolgozó, ebből negyven szövő, évi 51 milliós érték, ami körülbelül 210 ezer folyóméter szőttest jelent. Ez bizony üzem. A vezetője pedig az a Szalavári Imre, aki huszonöt éve dolgozik a szövetkezetben, aki 1957-ben népi iparművész lett, 61-ben megkapta a Népművészet mestere címet, háromszoros kiváló dolgozó, a két évenként rendezett szőttes-pályázatokon eddig hat első díjat nyert, de legalábbis mindig „dobogóra” került. Az íróasztala mögött a Pécsi Ipari Vásár első díjakat jelző díszoklevelei. — A hagyományos népi szövésnek is tovább kellett lépnie, de a hagyományos mintát mechanikára átvinni nem mindig lehet. Balatonfüreden 61- ben mondták ki a szakemberek azt az elvet, hogy egy terméknek nem feltétlenül az adja az értékét, hogy kézzel készül. Géppel is lehet művészit alkotni, kézzel is giccset. A bizonyíték a díjakon és címeken kívül néhány degeszre tömött dosszié. Ezek őrzik a zsűrizett mintákat, amiket az évek folyamán a szövetkezeti részleg gyártott. Valamennyit Szalavári Imre tervezte. Sárga bútorszövet apró, stilizált szarvasokkal, babás minta több színben, lovacskák, levelek, madarak, hagyományos ormánsági minták konyhagarnitúrán, export-stólán, függönyön, térítőn. Szalavári Imre hamarosan nyugdíjba mehet. Megszabadulhat az üzemvezetés ezernyi terhétől, többen úgy gondolják, tervezőként tovább segítheti a szövetkezet munkáját. Három nagy gyereke van — már unokái is —, és valami „fertőzés" lehet a családban, mert a lánya újabban tányérokat festeget, a fia meg felfedezte az intarziakészítés örömeit. Ő maga még nemigen tudja, hogy rendezze be az életét. Mindeddig minden ment a maga útján, napközben az íróasztala, a telefon, az üzem, géphibák, megrendelők óhajai, egy-egy szövőgép átcserélése modernebbre — esténként pedig egy-egy motoszkáló ötlet papírravetése. Kijárt a falvakba is, bement a múzeumba, ki a vásárra, könyveket forgatott, s ahol valami használhatót, érdekeset látott, oda visszazarándokolt többször is. Járjuk az üzemet, az előkészítőt, ahol halomban állnak a színes fonalak, a kis műhelyt, ahol a „nagyüzemi” fölvetés folyik, vagyis a fonalak géphengerre vezetése, a szövőműhelyeket, ahol nagyjából akkora a zaj, mint minden szövődében, s ahol csinos fiatal lányok szövik a piros-fekete és tompasárga kelmét, valószínűleg jól tudva, hogy ezek a minták századok óta az ormánsági abroszokat díszítették. Egészen addig követjük a szálak útját, amíg fóliába csomagolt szövethengerré válnak és bútorgyárakba indulnak, hogy a kárpitosok fotellé, heverővé alakítsák. Az ormánsági abroszminták a komlói Carbonnál gyerekbútorra, Zalaegerszegre nappali garnitúrára kerülnek. Ha úgy tekintjük, ez Szalavári Imre életműve — és ez sem kevés. — Sokan jönnek hazaiak, külföldiek, és keresik a valódi baranyai szőttest — töpreng mégis a Népművészet mestere — és ez végülis elsősorban az ormánsági szőttes lenne. A nagyközönség persze jobban szereti például a cifrább soka- cot. De én régóta tűnődöm, hogyan lehetne továbbvinni, felújítani az eredeti ormánsági szőttest. Igaz, hogy egyszerű, de csodálatos. Nagyon munkaigényes, lassú, nem termelékeny. Nem is lehet teljes egészében átvinni gépi technikára. Vannak többen, szakemberek, hozzáértők, vezetők, akiknek szintén ez a fájó pontja. Megvan még az ormánsági szőttes, csinálják néhányon, de kevesen. Engem igazából ma is ez izgat, sose tettem le róla, a szívem is odahúz. Az ember ilyen korban végigjátssza, fölidézi a gyerekkori éveket. Valami olyan megoldást kellene kitalálni, hogy az eredeti ormánsági szőttes rangját visszaállítsuk, megőrizzük napjainkban is, ismertebbé, kedveltebbé tegyük egyszerű és tiszta szépségeit. Szállodák függönyei, asztali készletei, bútorai, párnái, országok fölött szálló repülőgépek berendezései hirdetik, hordják- viszik már szerte a baranyai szőttesek szépségét. De Szalavári Imre ezt még nem. tartja elégnek, s igaza van. Úgy képzeli, hogy az igazi magyar népművészet nem elsősorban idelátogató külföldiek souvenir-je kell hogy legyen, hanem a magyar emberek életének szoros része. Ha az emberek nem törik magukat érte, be is csempészhetjük a lakásukba, dehát azért nem ez az igazi. Mindezt ő csak egy röpke mondat formájában említi: — Az osztrákoknál sokhelyütt van a lakásnak egy zúga, amit eredeti népművészeti tárgyakkal, motívumokkal rendeznek be, s akit oda behívnak, akit ott vendégelnek meg, az már nem egyszerű ismerős, hanem barát. A népművészet helyén, szerepén, jövőjén sokat vitáznak manapság. Egy hivatalosan annak elismert népművész gondjai, töprengései — aki gépeken bútorszövetet gyárt — hasznos adalékul, útjelzőül szolgálhatnak ebben a vitában. Hallama Erzsébet Eltűnt pécs—baranyai irodalom Baranyai Becsi János Megyénkből származott a nagy humanista történetírói nemzedék jeles képviselőjének, Baranyai Decsi Jánosnak családja. Nevét írták Baranyai Decsi Csimor Jánosnak, humanista nevén: Joannes Decius Baroviusnak is. A kiváló humanista a Baranya megyében birtokos Istvánfi család sarja. Apja, Istvánfi Pál, a Voltér és Grizeldisz c. első regényes históriánk szerzője, maga is humanista műveltségű ember. Baranyai Decsi iskoláit az akkor virágzó és jeles könyvtárral rendelkező tolnai iskolában kezdte Herczeg — Szöl- lősi Gáspár és Tolnai Bálint vezetése alatt. Majd a debreceni és kolozsvári iskola következett, ahonnan Bánffi Farkas fejedelmi tanácsos jóvoltából a wittenbergi egyetemre iratkozhatott be. Itt egy ideig együtt lakott Dudith Andrással, a kiváló humanistával, aki a pécsi püspöki széket később Miksa király felesége udvarhölgyének kedvéért a civil élettel cserélte fel. Családjának vagyona a pécsi és a szigeti bégek rabló- támadásai következtében teljesen tönkrement, s maga a család is menekülni volt kénytelen. így kerültek Erdélybe, ahol Báthori Zsigmond fejedelemnél találtak menedéket. 1493-tól kezdve Baranyai Decsi a marosvásárhelyi református iskolában tanított. Később az iskola rektora lett. Halálakor, 1601 május 15-én ezt írták a „schola” évkönyvébe: „Decus et ornamentum Scho- lae nostrae" (Iskolánk dísze és ékessége). Régebbi irodalom- tudományunk eléggé mostohán bánt személyével, pedig valamennyi korabeli tudós humanista közül Baranyai Decsi munkássága volt a legsokoldalúbb: kiválót alkotott mind a költészet, a műfordítás, a nyelvészet területén, mind pedig a jog- és a történettudományban. Már Wittenbergben megverselte tanulótársait, később pedig Báthori Zsigmond haditetteiről írt magasztaló verseket. Meg akarta írni az egész magyar történetet, de korai halála megakadályozta ebben. E munkája azonban töredékében is jelentős: kritikai erényei, szakszerű történeti éleslátása miatt. Nyomtatásban elsőnek megjelent munkája a Hodoepori- con (Verses napló), amelyet a múlt század végén találtak meg a marosvásárhelyi könyvtárban, E munka javarésze wittenbergi utazásának leírását tartalmazza. Előbb azonban történelmi visszapillantást nyújt, amelyben a magyarok bejövetelét a zsidók egyiptomi megszabadulásához hasonlítja. Majd a nagy töröikverő- ket sorolja fel, akik a „Keleti Antikrisztus” ellen oltalmazták hazánkat. Végül kora nagyjait (Zrínyi Györgyöt, Nádasdy Ferencet és Batthány Boldizsárt) magasztalja. E műve pontos (s még pontatlan adataival is) eléri, hogy az olvasó mintegy a szerző útitársávó válik, főleg midőn a berecki hegycsúcs izgalmaséjszakai legyűréséről, a fáklyafényes erdei utazásról, a moldvai folyókon véghezvitt veszélyes tutajozásról ír. Bátran bevallja nagyon is emberi félelemérzéseit, főleg a tatár rablók veszélyzónáján, az örvénylő vizeken. Erasmus nyomán elkészítette három nyelvű szólásgyűjteményét (ötezer görög - latin - magyar szólás). E műve bevezetőjében a közmondások használatára buzdít, mert azok bölcsességre tanítanak, igen jó eszközei a szónoki meggyőzésnek és díszei bármiféle előadásnak. „Éljünk velük, de ne ételként, hanem módjával, fűszerképpen!" E gyűjteményével Baranyai Decsi János felbecsülhetetlen örökséget hagyott a későbbi magyar irodalomra: fordítások és eredeti művek bőven merítettek az általa gyűjtött szólásmondásokból, közmondásokból. Dr. Tóth István Összeomlott falak, rombadőlt házak. Bukarest, 1977. március 4. A hadsereg alakulatai páncélos resti romok eltakarításában. járművekkel segítenek a bukóMi okozza a földrengéseket? A katasztrofális romániai földrengés újabb figyelmeztető jel volt: a Föld belső erői soha nincsenek nyugalomban és még a XX. századi technikai fejlettség sem képes akadályt állítani e félelmetes belső energiák útjába. Ez a romániai földrengés csupán egyike volt annak a földren- géses katasztrófasorozatnak, amely 1976. február 4-én a közép-amerikai Guatemalában kezdődött el és amely huszon- kétezer emberéletet kívánt. A földrengések legtöbbje tavaly májusban pusztított Dél-Ameri- kában, a Szovjetunió üzbé- giai területén, Észak-Olaszor- szágban, sőt a hónap végén Kínában, amely utóbbi földrengés nyitánya volt a példátlan méretű júliusi és augusztusi kínai földrengéseknek. AuguszKülönleges divat és sport bőrruházati termékek gyártására új műhelyt létesít a kesztyűgyár bőrruházati gyára, melyhez gyakorlott férfi és női szabók, illetve betanuló női, férfi dolgozók, valamint szerkesztő-szabászok Jelentkezését várja felvételre . V KESZTYŰGYÁR BŐRRUHAZATI GYARA PÉCSBÁNYA,Széchenyi-akna. T.: 11-333. tusban Alaszka és a Fülöp- szigetek térségében pusztított földrengés. Két övezet Ha törvényszerűséget keresünk a földrengések kipatta- nási helye között, akkor kiderül, hogy mind a közeli múlt, mind az elmúlt évszázadok jelentős földrengései két övezetben koncentrálódtak. Az egyik övezet a Csendes-óceán partvidékét kíséri, míg a másik az Eurázsiai-lánchegység környezetéhez tartozik. A pusztító földrengések többsége a Csendes-óceán peremvidékére esik, míg az eurózsiai-hegységrend- szer gyakoriságban csak ez után következik. Vannak viszont a Földnek hatalmas térségei, ahol a földrengésekről szinte csak hirből hallanak az emberek. Mi ennek az egyenlőtlen eloszlásnak az oka? Amióta az ember egyre jobban megismeri a Föld belső szerkezetét, sót alászáll az óceánok mélyébe is, egyre pontosabb feleletet tud adni erre a kérdésre. Földünk szilárd kőzetburka az új kutatások alapján leginkább valami teknősbéka páncéljához hasonlítható. Ez azt jelenti, hogy a kőzetburok nem egységes, hanem több önálló darabkából, „kőzetlemezből” áll. Ezeknek a kőzetlemezeknek a vastagsága általában 80— 120 kilométer közötti. E fantasztikus vastagságú lemezek nincsenek nyugalomban, hanem az alattuk állandóan áramló izzó magma hatására egyes övezetekben távolodnak egymástól, más övezetekben egymás felé közelednek. A távolodás térségei az óceánok közepén húzódó víz alatti hátságok, míg a közeledés elsősorban a mélytengeri árkok, a hosszan elnyúlt szigetívek, illetve az ezekkel szomszédos fiatal lánchegységek területén következik be. Ez utóbbi térségekben az egymásnak ütköző kőzetlemezek iszonyatos erők hatására összetöredeznek, egymás alá buknak. Ha egy vékonyabb kőzetlemez kisebb sűrűségű, nagyobb vastagságú másik kőzetlemeznek ütközik — ez következik be a Csendes-óceánt körülvevő térségekben —, akkor a vékonyabb lemez igen nagy mélységbe is alábuki.k és ezért a földrengések több száz kilométer mélységből is kipattanhatnak. 100 km mélységben A legmélyebb földrengések a 700 kilométert is elérik. A felszíni pusztítás szempontjából azonban sokkal károsabbak a kisebb mélységű rengések. Az eurázsiai-hegységrendszer térségében a földrengések általában kisebb mélységben pattannak ki, mint a Csendesóceán környékén. A romániai földrengés fészke például 100 kilométer mélységben volt. Ez utóbbi övezetben pattant ki az említett észak-olaszországi földrengéssorozat tavaly május 6-ón, e térségbe tartozik az üzbég SZSZK területén május 17-én lezajlott földrengés és a közeli múlt törökországi katasztrófája is. Ez a térség azokból a tengeri üledékekből épül fel, amelyek évszázmilliókon át a mai Földközi-tenger ősében, az úgynevezett Tethys tengerben egymásra halmozódtak és amelyeket az egymáshoz közeledő — Eurázsiát, illetve Afrikát hátán hordozó — kőzetlemezek a magasba préseltek. A lemezek ütközése, közeledése, az üledékrétegek felgyűrődése, illetve függőleges kiemelkedése ma sem fejeződött be, erről tanúskodnak a romániai földmozgások is. Kétségtelen, hogy az elmúlt több mint egy év alatt a katasztrofális földrengések száma megnőtt a korábbi évekhez viszonyítva. Ebből azonban semmiféle távolabbi következtetést levonni nem lehet, hiszen a Föld múltjában is sűrűn váltakoztak aktívabb és nyugodtabb időszakok, másrészt a földrengések gyakorisága emberi léptékkel mérve szinte semmitmondó, hiszen olyan ez, mint hogyha ezred- másodperc alatt akarnánk megítélni egy emberi életet a születéstől a halálig. Lehetséges az előrejelzés Mégis fölvetődik a kérdés, hogy a tudomány képes-e előre jelezni a katasztrofális rengéseket, vagy esetleg — legalábbis a távolabbi jövőben — megakadályozhatja-e ezek kipattanását? Azt mondhatjuk, hogy az elvi lehetőségek megvannak a földrengések előrejelzésére. így például a Föld nagy töréses övezetei mentén lézersugárral mutathatják ki a legkisebb elmozdulásokat is. A nagyerejű rengéseket megelőző kisebb előrengéseket az érzékeny földrengésmérő műszerekkel biztosan kimutatják. A kőzetlemezekben felhalmozódó feszültség elváltozásokhoz vezet a Föld nehézségi erőterében és mágneses terében és ezek a változások érzékeny műszerekkel kimutathatók. A radioaktív anyagok bomlása során keletkező gázok felszaporodása bizonyos törések mentén a fokozódó aktivizálódásra figyelmeztet. A kéregmozgások megváltoztatják a kutakban a vízszint magasságát, hévforrások apadhatnak ki, vagy kezdhetnek intenzív működésbe. Egyes állatfajok nyugtalan viselkedése is figyelmeztethet egy katasztrófa közeledtére. Mindezek azonban csak a felkészülést tehetik lehetővé. A károk csökkentését csak a megfelelő, meglehetősen költséges földrengésbiztos építkezés biztosíthatja. Arról azonban, hogy a földrengések kipattanását az emberiség megakadályozza, a tudomány jelenlegi állása szerint még le kell mondanunk. Juhász Árpád
