Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-07 / 65. szám

Fotóművészeti nivódíi A közelmúltban méltattuk lapunkban dr. Szász János és Szigetvári János közös mun­káját, a Népi építészetünk nyomában című fotóalbumot. A neves pécsi fotóművész és építész együttes munkálkodá­sának sikerét jelzi az a tény, hogy könyvük ma már egyál­talán nem vagy csak itt-ott kapható. Mindemellett a ní­vós kiadvány a Szép magyar könyv '76 elnevezésű pályá­zaton fotóművészi nívódíjban részesült. Dr. Szász János elmondta, hogy a népi építészet témája másfél évtizede foglalkoztatja komolyabban, az albumban megjelent felvételek ennek a másfél évtizednek az eredmé­nyeit reprezentálják. A köte­tet mint arról a napokban értesült, a nemzetközi könyv- világkiállításon is benevezik, a Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalata pedig naptárt szándékozik megjelentetni a fotóanyagból történő váloga­tás alapján. — A felvételek tárgyát ké­pező épületek gyorsan tüne­deznek, pusztulnak el. Tulaj­donosaik ledobják róluk a zsúpfedelet, palatetőre cse­rélik, eladják, átalakítják őket. Védelmükre talán na­gyobb gondot kellene fordí­tani, hiszen pótolhatatlan ér­tékekről van szó. Ebből a szempontból a felvételeknek egyre növekszik a jelentősé­gük, hiszen húsz-harminc év múlva alighanem csak ezek alapján lehet majd fogalmat alkotni népi építészetünkről. Dr. Szász János elmondta még, hogy az elmúlt év más tekintetben is sikeres volt számára. A nyolc ország-egy folyó elnevezésű nemzetközi pályázaton második díjjal ju­talmazták fotóit. Jelenleg a baranyai munkásmozqalmi emlékeket fotoqrafálja. Ebből könyv és kiállítás is készül. A könyv szöveqét Kéri Nagy Béla íria. A fölöttébb qazdaq téma fotó-nyelven való „ki­fejtése" hosszas munkát igé­nyel. a baranyai munkásmoz­galmi emlékekről eddig mint­egy száz felvétel készült el. B. K. A kaposváriak fergeteges sikere a Vígszínházban Az „Állami Áruház” felújítása (Tudósítónk telelőn jelentése.) „Első filmalkotás a szocialista kereskedelemről" - így hirdet­ték 1953 elején, az Állami Áru- ház-at amikor fővárosi operett- szinház-beli átütő sikere után Latabár Kálmán, Gázon Gyula, Feleki Kamill, Komlós Vilmos és Peti Sándor és mások alakításai révén egy valóban jó, kellemes, szórakoztató darab - Gertler Viktor rendezésében — milliók­hoz juthatott el a mozikban. Ke­rekes János fülbemászó zenéjét ma is jól esik hallgatni. A len­dületes, Budapest-induló, Klau- zisz bácsi dala „az én kis uno- kám-ról, vagy az „Egy duna- parti csónakházban" dallamait akkor naponta kétszer-három- szor is hallhattuk a rádióban, éveken át Az ujiongás, a „hur­rá ioptimizmus”-ok korszakát éltük Lódenban jártunk és mi­cisapkában, mert azt lehetett kapni. És daloltunk, ragyog­tunk, csasztuskáztunk, verse­nyeztünk naphosszat. Ezt a légkört idézte föl most szombaton este a Kaposvári Csiky Gergely Színház felújítá­sa is a Vígszínházban, vendég­játékuk harmadik napján, Az erdő és a Troilus és. Cressida nagysikerű előadásai után. Ascher Tamás rendező előadás előtt kérdésemre nyilatkozott a darab kiválasztásáról: — En két éves voltam az Ál­lami Áruház bemutatásakor.. . A filmet szinte évente felújítják és sokan nem egészen értik az akkori időket... Én a mű ere­deti szövetét akarom felmutatni, minden stilizálás nélkül. Törté­nelmi önismeretünkhöz szeret­nék hozzájárulni vele. Milyen eredményt hozott az előadás? Aligha láttam ekkora sikert valaha is. A Vígszínház főbejáratánál legalább ötszá­zan várakoztak már este fél hét tájt is: hátha nem jön el va­laki,. és bejuthat.. . Később ez a tömeg percről percre növe­kedett. Ascher Tamás beváltotta ígéretét. Az előadás stílusának alapszíneit az őszinte hangvétel és az enyhe irónia árnyalatai­ból keverte ki. Elsősorban a ki­tűnő szereposztás, a színészek átlelkesült együttes játéka lett — a darabválasztás mellett — a nem mindennapi siker forrá­sa. Az orkánszerű tapsviharok­ból bőven kijutott mindenkinek, de kiváltképp az operett főbb figuráit alakító Vajda László, Fekete Gizi, Kiss Jenő, Helyei László, Csákányi Eszter, Papp István, Molnár Piroska, Dántly Sándor, Pogány Judit osztoztak benne. Wallinger Endre „Zeném a hegyek és vizek zenéje” A bús madárhangra emlé­keztető hangszer — a buzuki — sok mindenről beszél. Sze­relemről, boldogságról, sza­badságról, szabad hazáról ... Belülről, mélyről fakadóan er­ről énekel a világhírű zene­szerző, Mikis Theodorakis is. Férfiasán lágy hangja, szug- gesztív egyénisége, ős-ritmikus mozgása különös atmoszférát teremt. Amikor felcsendül a Hasz- szapikosza — a Zorba-film vi­lághírű táncszámának — dal­lama, az Erkel Színház hatal­mas nézőtere egy pillanatra el­csendesül. Majd mindenki fel­áll és énekelni kezd .. . Kirobbanó a siker. Ismétlés, tapsorkán — újabb ráadás, még hangosabb az éljenzés. Bár a zenekar már rég elkö­szönt, a függöny is lement, a közönség nem tágít. Eltelik tíz perc, tizenöt... A kivilágított nézőtér egy emberként tapsol és kiabál: Mikis, Zorba, Mikis, Zorba! Ki tudja, hányadik rá­adás és búcsúszóm után Mi­kis Theodorakis újból a szín­padon. És mintha a film kép­sorai elevenednének meg. A hazánkban élő görög fiúk és lányok fölugranak a színpad­ra és járják az ősi táncot — a szirtakit. Az öltözőben egymás he­gyén-hátán tolonganak az új­ságírók, fotósok, tv-sek. Mikis nyugodt: — Minden kérdésre felelek, csak egyenként. De még mi­előtt kérdeznének, el kell mon­danom, hogy európai koncert kőrútunk legnagyobb sikere o mai est. — Dalainak néha keleties ize, lágy lebegése van, más­kor a tomboló tengeri vihart juttatja eszünkbe... — Zeném a hegyek és vi­zek zenéje. Legnagyobb ha­tással a bizánci zene volt rám. A kettősség talán ab­ból adódik, hogy az ion líra és a dór szigor frigyéből szü­lettem. Anyám kisázsiai görög, aki magával hozta hazája édes-bús dalait, — apám a kemény krétai dalokat ismer­te. Zenémben egy nagy törté­nelmi múltú, de sokat szenve­dett nép dalai szólalnak meg. — Az ön művészete, amely egybeforrott a forradalommal, példakép a Hatolok számára szerte a világon. — A fiatalok újból és újból fölfedezik és szinte „sláger­ként" éneklik dalaimat, örülök ennek, mert zeném nem feled­tetni akar. Célom, hogy gon­dolkodásra késztessem, ébresz- sze fel a vágyat a szebb élet után. A zenének a nép emlé­kezetében kell gyökereznie. Meg kell benne találni a múl­tat, a régi hősöket, a vért, ha­lottakat. De nem azért, hogy gyűlöletet hintsen. Hanem, hogy szeretetet hirdessen! — Láttuk, milyen boldog csodálkozással nézte a szín­padon táncoló fiatalokat... — Magával ragadott hevü­letük, szívből jövő táncuk. Bár, én általában nem engedem meg, hogy táncoljanak a szín­padon, a mai kivételes eset volt. Ezek a fiatalok politikai menekültek gyermekei, akik még nem látták Görögorszá­got, távolról ápolják, őrzik a hagyományt és a kultúrát. Varga Ágnes Nero törölt, majd őt is törölték Római kori pénzritkaság A császárok elátkozásának nyomait vizsgálja a római kori pénzeken Erdőhelyi Kálmán nyugdíjas gimnáziumi tanár, a Magyar Éremgyűjtők Egyesüle­tének Baranya megyei csoport­jának tagja. Nemrég bukkant rá gyűjteményében - rendsze­rező kutató munka közben — egy bronzpénzre, amit Claudius császár veretett i. sz. 41-ben, apjának Drususnak emlékére. A pénz fajtája nagybronz, azaz sestertius, aminek előlapján Drusus mellképe látható, a hát­lapján pedig Claudius ül egy hivatali székben. Nero császár, uralkodása kezdetén i. sz. 54-ben tovább engedélyezte a pénz használa­tát, és ezt egy ráütött bélyeg­zővel jelezték. Az ellenjegyet az előlapi mellkép mögött felülről lefelé ütötték be. A betűk: NCAPR, melynek jelentése Nero Caesar Augustus engedélyezte (további használatát.) Ez az el­lenbélyegzés ritka a pénztör­ténelemben, a fő érdekessége azonban az, hogy az ellenbé­lyegzésnek Néróra vonatkozó két betűje törölve van. Eddig a szakirodalom egy ilyen pénzt ismert, de annak az ellenje­gyéről csak egy betű, az N (—Nero) hiányzik, míg az Er­dőhelyi Kálmán tulajdonában lévő pénzen az N után álló C (=Caesar) betű is. Mindkét esetben a törlés célja az volt, hogy Nero halála után a rá kimondott „elátkozást”, melynek értelmében a nevét, emlékét el •kell törölni, a pénzeken is vég­rehajtsák. Mi lehet az oka ennek a kétféle kivésésnek, úgynevezett eróziónak? Erdőhelyi Kálmán úgy véli, hogy a rövidebb egy- betűs törlés Galba császár ural­kodása idején történt, a két­betűsét pedig Vitellius császár rendelhette el. Tacitus, Sueto­nius tanúsága szerint a Nero halála után fellépő trónkövete­lők közül egyedül csak Vitellius nem' vette fel a Caesár nevet, sőt azt egyszer és mindenkorra elutasította, tehát ebben az esetben is töröltette az erre utaló C betűt. A NC törlését i. sz. 69 közepe táján rendel­hette el. i R. N. Házimúzeum A Tolna megyei Magyarkeszi- ben házimúzeumot rendezett be lakásában Simon Flórián, a helybeli Petőfi Tsz. üzemgaz­dásza. Mór többféle néprajzi és kortörténeti érdekességű gyűjtemény ékesíti szobáit és » folyosóját. Kiemelkedik a múlt századbeli, körülbelül százhúsz darabból álló lámpa- és még régebbi, mintegy ötven fém- gyertyatartó-gyűjteménye. Koncz Tamás, aki a Ma­gyar Televízió karmesterver­senyén Medveczky Adóm mellett a hatos döntő má­sik eredményes magyar részt­vevője volt, ma este a Pé­Vendégünk: Koncz Tamás esi Nemzeti Színházban ve­zényli a Pécsi Filharmonikus Zenekart, a Beethoven ha­lálának 150. évfordulója al­kalmából rendezett emlék­hangversenyen. Tegnap dél­előtt a Liszt-teremben az Egyetemi bérlet keretében mutatkozott be a mai prog­rammal. A hangverseny után beszélgettünk. — A Tv karmesterverse­nye tette országosan nép­szerűvé. Mi történt azóta? Főiskolás létemre bekerül­tem az Operaházba, s né­hány kedvemre való felada­tot kaptam. Vezényeltem a Légy jó mindhalálig, és a Traviáta előadásait. A leg­izgalmasabb, azonban most következik. Májusban mu­tatjuk be Durkó Zsolt: Mó- zes-ét. Az ősbemutatót Kó- ródy András dirigálja, a második előadást én. Zene­szerző szakos is vagyok, ezért külön szívügyem a mai magyar zene. Nagyon örü­lök a Durkó bemutatónak. — Hogy érzi magát a mai hangverseny után, s a hét­fői előtt? — Nagyszerűen. Szeren­csére Beethoven év van, így sok művét dirigálhatom. A Vili. szimfóniát most vezé­nyeltem harmadszor, de elő­ször úgy, ahogy már régóta szeretném. Sokat segített eb­ben a rendkívül kellemes, lelkes zenekar, akikkel az előkészítő szakasz során, mint kiváló munkatársakkal tudtam dolgozni. Elmondha­tom, hogy ez nem általános. Ez a zenekar nem csak jó muzsikusokból áll, hanem művészetüket szerető, abban hivő emberekből is. Nagy kár, hogy a vonósok létszá­ma fele annak, amire a va­lóságban szükség lenne, így a fúvósokra is nehezebb fel­adat hárul. De azt hiszem, itt egy kollektíva dolgozik együtt, ezért lehet jó szín­vonalat teremteni a nehéz­ségek ellenére. — Az idén diplomázik a főiskolán zeneszerző és kar­mester szakon. — Igen. Az előbbiből Kó- ródy a mesterem, az utób­biból Petrovics Emil. Mind­kettőjüknek sokat köszönhe­tek. Gondolom, azt a har­madik díjat is, amit a bu­dapesti verseny után Be- sanconban nyertem. — Hol vezényel legszíve­sebben? — Vezényeltem Bulgáriá­ban, Franciaországban, az NSZK-ban, Angliában és Olaszországban, s természe­tesen sokat idehaza. A leg­szívesebben mindig ott, ahol elegendő alkalmam van a zenekarral a közös felkészü­lésre — mint itt Pécsett is — s ahol ilyen partnereim vannak, mint a hármasver­seny szólistái. — bl — Tatálkczás Mikis Theodorakissat

Next

/
Oldalképek
Tartalom