Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-04 / 62. szám

1977. március 4., péntek DunantOlt napló 3 Pärtmunka az „első uonalban" A szocialista gondolkodásért, életmódért A pártszervezetek töltik be a „katalizátor” szerepét Eredményes munka az Oktatási Igazgatóságon Kedvezően befolyásolják a hallgatók világnézetét Újabb tanfolyamok kezdődnek Minden fejlődés olapja a jó munka, a gazdasági gyarapo­dás — de valóban csak az alapja. Önmagában véve a technikai haladás, a mainál lényegesen termelékenyebb munka, az anyagi bőség még nem jelent fejlett szocializmust. A szocializmus: emberi rend, emberhez méltó társadalom, melyben minden az ember, a dolgozók érdekében történik, őket szolgálja. A fejlett szocia­lizmus — szocialista módon gondolkodó és élő, művelt és képzett embereket feltételez. A képzettségnek és a műveltség­nek, a szocialista közgondolko­dásnak és az életmódnak, mondhatnánk, kettős kapcsola­ta van a gazdasági fejlődés­sel: célja és eszköze egyszer­re. Célja, hiszen az anyagi ter­melés végső soron az emberi szükségletek mind teljesebb ki­elégítését, a nagy tömegek kulturális felemelkedését, értel­mes, boldog életét szolgálja a szocializmusban. De- eszköz is, mert e nélkül a feltétel nélkül nem tudunk előbbre lépni a gazdasági építésben sem. A szocialista közgondolkodás és erkölcs előfeltétele a fejlett szocializmus építésének, ugyan­akkor mintegy „előleg" is n fejlett szocializmus társadalmi viszonyaiból. Eddig is nagy szerepe volt a tudati tényezőknek, s ez a sze­rep a jelenleqi időszakban, fő­leg hosszabb távra, 15—20 esztendőre előretekintve, szinte meghatványozódik. így fogal­mazza meg ezt a XI. kongresz- szuson elfogadott új pártprog­ram: „Országunk fejlődésének most következő időszakában növekszik a tudati tényezők szerepe. A fejlett szocialista társadalom építése olyan em­berek munkáját és aktivitását igényli, akik társadalmi céljaink megvalósításában fegyelmezett, jó munkájuk mellett a köz­ügyekből is kiveszik részüket, ismerik és megtartják a szocia­lista erkölcs normáit, akik szá­mára szocialista hazánk szerete- te elválaszthatatlanul összefonó­dik a nemzetköziséggel. El kell érni, hogy a javuló anyaqi felté­telekkel szocialista módon él­jünk. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdé­se és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szo­cialista erkölcs és életmód ál­talánossá válása”. Pártunk, államunk óriási erő­feszítéseket tesz a szocialista társadalmi tudat, közgondolko­dás, erkölcs és életmód fejlesz­téséért — gondoljunk csak a politikai és ideológiai oktatás, a közoktatás vagy a köznevelés összetett hatásmechanizmusára. De pontosan ez az a terület, ahol a központi erőfeszítések önmagukban nem képesek a megfelelő hatást elérni. „Lent", az „első vonalban” kell és le­het csak gondoskodni arról, hogy termékeny talajra találja­nak. Szükség van valamiféle szellemi „katalizátorra", hogy a tudat változásainak minden kémiánál bonyolultabb folya­mata jó hatásfokkal végbemen­jen: hogy pártunknak — a szo­cialista állam intézményei és a tömegszervezetek által is köz­vetített — eszmei nevelő mun­kája, ideológiai és kulturális tevékenysége megteremje a maga gyümölcsét. Elsősorban a pártalapszervezetek tölthetik és töltik be e „katalizátor" sze­repét. Pártalapszervezeteink egy ré­sze ideológiai nevelőmunka cí­mén megelégszik a hatásköré­be tartozó pártoktatás megszer­vezésével. Nos, valóban ez a legelső lépés — de csokisa leg­első. A helyi politikai szükség­leteknek és a résztvevők igé­nyeinek (előképzettségének, ko­rábbi részvételének) megfelelő oktatási formák megszervezésé­vel, o foglalkozások színvona­láról való gondoskodással, ma­gasabb iskolákra és tanfolya­mokra küldéssel — olyan ala­pot tud teremteni a pártszer­vezet, amelyre a továbbiakban bizton lehet építeni. De hogyan tovább? Csak példákat sorolunk fel a teljes­ség igénye nélkül. Használja fel az alapszervezet a pártélet minden fórumát és módszerét erre a sokrétű nevelőmunkára. Bármit tárgyal is a taggyűlés, vaqv vezetőségi ülés, ne feled­kezzenek meq a téma — akár gazdasági téma — ideológiai vetületéről sem. Rendezzenek vitákat ilyen kérdésekről; a po­litikai vitakörök bevált műhe­lyei ennek. A pártcsoport az egymást jól ismerő kommunis­ták legszűkebb, szinte csalá­dias közösséqe, különösen al­kalmas, érlelő iskolája lehet az eszmei fejlődésnek. Folytassa­nak alkalmanként személyes be­szélgetéseket a párttagokkal, pártonkívüliekkel. Alakítsanak ki olyan uralkodó légkört a munkahelyen, vagy lakókörzet­ben, amely légkörben nem te­remhet meg a közösségellenes maqatartós, amelyben elszige­telődnek az eszméinktől ide­gen nézetek. Legyen követel­mény minden kommunista szá­mára a politikánk, társadalmi rendünk melletti bátor kiállás, s uqyanakkor a forradalmi fel­lépés a hibák, a negativ je­lenségek, a tunyaság, a kon­zervatív szemlélet ellen. Kérje számon az alapszervezet tag­jainak egyéni magatartását, ne csak pártmunkáját, hanem munkahelyi és közéleti maga­tartását is. Álljon ki a népsze­rűtlen feladatokat is vállaló vezetők, általában az áldozat­kész emberek mellett. Diktáljon a kommunista kol­lektíva olyan helyi közszellemet, amelyben nem szűnő igény a továbbtanulás, az általános műveltség és a szakképzettség önálló gyarapítása és „karban­tartása”. Tagjai mutassanak példát az egymáshoz való vi­szonyban, a családi életben, a szabadidő felhasználásának kö­zösségi formáiban, a szocia­lista emberhez méltó életvitel­ben. Amikor egy pártalapszervezet tagjai önmagukat és egymást nevelik a szó egyre mélyebb értelmében kommunistává, ak­kor egyszersmind tulajdonkép­pen o párt vezetőszerepét is érvényesítik. Hiszen gondolko­dásmódjuk, életmódjuk, erköl­csi magatartásuk kisugárzik egész környezetükre; a szó szo­ros értelmében — társadalom formáló erővé válik. Koncz István Pékek önmagukról, a gyárról, a kenyérről Megvédeni a szakma becsületét Kész palotaforradalmat csi­nált nálunk cikkével, közölte telefonon a pécsi új kenyér­gyár szakszervezeti titkára, Storcz Lászlóné. S a brigádok kérik, hogy amennyiben lehet, a leírtakat vitassuk meg közö­sen, nézzük meg pro és kont­ra, hogy Sziebert Pálnak mennyire van igaza. Három dolgozó nyilatkozott a január 28-án megjelent írás­ban különböző munkahelyek­ről. Köztük Sziebert Pál is, aki az új kenyérgyár nagyfokú gépesítését saját magán mér­te le, mondván, úgy érzi, a szaktudását kevésbé kamatoz­tatja, hiszen a gépek uralják a gyártást. .Ahhoz, hogy jó kenyér jöjjön le a szalagról, nem feltétlenül szükséges pék­nek lenni, elég a technológiai fegyelem betartása. Szólt még az üzemi demokrácia kérdé­séről is: „Az ember szeretne beleszólni a . termelésbe, a munkájába, de nem tudja, hol kezdje. Nem eléggé ismerik a vezetők a munkások gondola­tait, s nem eléggé a munká­sok a vezetők elképzeléseit. Talán ebből ered, hogy az ember nincs tisztában saját magával sem. Nem tudja, hogy amit csinál, az jó, avagy A klubszobában, a ki tudja hányadik vitára összejött pé­kek a szakma becsületét sze­rették volna mindenekelőtt megvédeni. — Nem lehet favágásnak nevezni ezt a munkát — mondta, mintegy bevezető­képpen Mesztegnyei János. — Igaz, hogy nálunk is van egy betanított munkás, aki szak­munkát végez, de a gyártási folyamat egészét nem lehet a betanítottakra bízni. — Hogy is mondhatná bár­ki is, hogy a pékre nincs szük­ség? Igaz, ma emberi beavat­kozás nélkül fut a tészta a kemencébe, de a gépet figyel­ni kell, s adott esetben gyor­san felülbírálni a dolgokat, Czéh Emil viszont Sziebert Pál védelmére kel. — ö nem így gondolta. Senki sem vitathatja, a tech­nológia megváltozott, az em­OTDK Pécsett A műegyetemisták és a mű­szaki főiskolások országos tu­dományos diákköri konferenciá­jának március 31-én, április 1 —2—3-án Pécs, a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola ad ott­hont. A hallgatók háromszáz dolgozatot nyújtottak be, ezek értékelése most folyik. Ami a dolgozatok tematiká­ját illeti, meglehetősen sokan, tizenkilenc pályázó foglalkozik az anyagmozgatással, ezen be­lül is a legtöbben a leggyor­sabban fejlődővel és fejlesz­tendővel — a rakodás gépesí­tésével. Reméljük és kívánjuk, a TDK-dolgozatok nem pusztán a hallgatók jó előmenetelét bizonyítandó készültek, de meg­találják az utat a gazdaságba és hasznosulnak vállalataink­nál. berek a termelés láncszemei­vé váltak. Goiák János: — Igen, igen, de azt sem kell elfelejteni, hogy itt az új gyárban jobban össze kell dolgozni, s a végtermékben, minden egyes kenyérben ben­ne van a munkánk. Hogy ke­vesebb szakértelemre volna szükség? — Ezt nem írom alá. Sziebert Pál megismétli vé­leményét: — Félek, félreértettek. Sze­rintem annyira beidegződtek a mozdulataink, hogy lassan-las- san rutinból csináljuk. Az egy­hangúság veszélye fenyeget. A vélemények ismét meg­oszlanak. Többen ellene, mint mellette. Egy kérdés: — A vásárló elégedett? Csak a szakmai körökből je­lezték eddig: a pécsi gyár­ban tudják, mit csinálnak. Nincs olyan hét — mint azt Hajdú János említette —, hogy ne jönne valaki a szom­szédos gyárakból tapasztalat- cserére. o Az üzemi demokrácia. Storcz Lászlóné szerint egyik brigád elégedett vele, a má­sik nem. Az információáram­lás, a vezetők és vezetettek kapcsolata örökzöld téma. — Hogy miért mondtam, amit mondtam? — teszi fel a kérdést Sziebert Pál. — Sok információ elvész útközben. Aztán meg az sem jó, ha a termelési tanácskozáson jön­nek elő a piti-ügyek. — Mi sem vagyunk külön­bek — szól közbe Varjas Ti­bor —, mint a többi vállalat. Megeshet, hogy valaki a kö­zépvezetői poszton valami fe­ne nagy titokként kezeli a dol­gokat, és nem adja át kollé­gáinak. S ezzel többet árt, mint használ. Űj a gyár, most van „ösz- szeszokóban" a kollektíva. Ért­hető, hogy több problémával startoltak; volt vita a mun­kaidővel, a bérkérdésekkel, megsokszorozódtak az egyéni panaszok is. De ennek las­san vége. Mesztegnyei János szerint az amit Sziebert Pál mondott az Azok, akik a pártofctatási in­tézményekben folytatnak elmé­leti, politikai tanulmányokat ideológiai továbbképzésben ré­szesülnek, szinte kivétel nélkül fontos beosztást töltenek be o párt, a gazdasági, a közműve­lődés és a társadalmi élet kü­lönböző területein. Megyénk üzemi demokráciáról, nem min­den brigádra, emberre érten­dő. S szerinte, többet ártott vele, mint használt, hiszen ez az év a bizonyítás éve volt. Ma viszont az emberek joggal nézhetnek rá ferde szemmel: most panaszkodik, amikor min­den jól megy? Semmi értelme, haszna. Czéh Emil: — Akinek valami nem tet­szik, annak jogában áll azt bárkinek elmondani. S az nem lehet sértő a munkatársaira, a vállalatra sem. Szeretném kimondani, köz­beszúrni, hogy Sziebert Pál nem akart rosszat. De a vita résztvevői kimondják helyet­tem. Harag nincs, beszélge­tünk, vitatkozunk tovább. Mór régen nem az üzemi demok­rácia a téma. Mintha hiá­nyolnának valamit... • (Azokról a napokról van szó, amikor beindult a gyár és öntötte a kenyeret, s közben a szakemberek vállát óriási fe­lelősség nyomta. „Mindnyájan idegesek voltunk, hiszen a vá­ros kenyérellátása forgott koc­kán — mondja Hajdú János. — Hetekig szinte mindennap a gyárról álmondtam, arról, hogy valami nem megy, vala­hol eltörött valami...") o Igen, hiányolnak egy őszin­te köszönetét, amit eddig ép­pen a „fogyasztó" nem mon­dott ki. A szidás könnyebben megy, ha egy fach ban össze­nyomódik a kenyér. S bár csak azt mondta beszélgeté­sünk végén Storcz Lászlóné — mintegy summázva a brigád­összejövetelt — hogy ez a Sziebert-féle cikk jó volt ar­ra, hogy önként jöttek a dol­gozók tanácskozni, s hogy elő­vettek néhány alvó témát, én hozzátennék még egyet. Arra is jó volt, hogy az újságíróval, aki ki tudja hányszor járt már a gépeik között, csodálva a tisztaságot, a rendet, az ösz- szeszokottságot, kimondas­sák: mi vásárlók elégedettek vagyunk munkájukkal. Hogy megtudja Sziebert Pál is, jó-e, avagy rossz az, amit csinál. Kozma Ferenc jövőbeni eredményes alakulá­sában számottevő lehet és lesz marxista világnézeti megalapo­zottságuk, elvi szilárdságuk, hangsúlyozta az MSZMP Bara­nya megyei Bizottsága Oktatá­si Igazgatóságának igazgatói tanácsa február végén tartott ülésén. Ezekről adott összefog­lalót Földes Andrásné, az Okta­tási Igazgatóság vezetője. Az esti egyetemi tagozaton 73 osztály működik több mint 1700 hallgatóval. A pártiskolai tagozaton pedig — ebben a tanévben — mintegy 300-an tanulmányozzák különböző szin­teken speciális tematikák alap­ján — a marxizmust—leniniz- must. Párttagok, pártonkívüliek, nők, férfiak a tantárgyhoz il­lően felelősséggel és komoly­sággal sajátítják el az elméle­tet. A hallgatók nagy részének aktivitásával, vita készségével elégedett az igazgatóság veze­tősége. Egy-egy téma kifejtésé­vel, kiselőadásokkal, szakdol­gozatok készítésével, az ideoló­giai, társadalompolitikai kérdé­sekkel elmélyülten való foglal­kozással a hallgatók szorgalma bizonyítható. Az oktatói munka szintén folyamatosan növekszik. Kedvezően befolyásolják a hallgatók világnézetét, politi­kai magatartását A tanév első felében az egyes tanfolyamok — speciális tematikájától füg­getlenül — két témát dolgoz­tak fel: egyik! az 1976-os ber­lini konferencia anyaga, másik a Központi Bizottság 1976. de­cemberi határozata, amely az 1977. évi gazdaságpolitikai fel­adatokhoz kapcsolódik. A pártiskolai tagozaton a tan­év második felében néhány fon­tos tanfolyam indul. Március elején kezdődik az egyhónapos párttitkárképző tanfolyam, ahol a pártmunka korszerű módsze­reit sajátítják el a hallgatók. Március közepén kerül sor egy két és fél hetes propagandista továbbképzésre, ahol mintegy ötven fő pártoktatást!, szeminá­riumokat vezető elvtárs ideoló­giai, módszertani és elméleti továbbképzésben részesül. Áp­rilis 5-én két vezető továbbkép­ző tanfolyam indul. Az egyik tanfolyam hallgatói a politikai apparátus tagjaiból tevődnek össze. A másik vezetőképző tan­folyamon az ideológiai, a köz- művelődési, kulturális élet több vezetője a marxizmust—leniniz- must — a munkájukhoz közel­álló kérdéseit — fogja magas fokon tanulmányozni. Az igazgató tanácsülésen számbavetlék — mondotta Föl­des Andrásné — a 3 éve ala­kult pedagógiai-módszertani csoportjuk munkáját. Megvitat­ták annak eredményeit Kiala­kították a csoport további fel­adatait Továbbra is jelentős szerepet kap az egész igazga­tóság munkájában a pedagó­giai, pszichológiai, didaktikai módszerek tanulmányozása. Az Oktatási Igazgatóság ké­szül a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évforduló­jára is. Tudományos ülésszakot terveznek a megyei pártbizott­ság egyetértésével. A rendez­vénybe több megye bekapcso­lódását várják egy-egy előadás, vagy korreferátum megtartásá­val. Ez jelentős ideológiai ese­mény lesz az év második felé­ben Baranyában. Földes Andrásné elmondta, a közeljövőben teszik közzé a kö­vetkező oktatási évben induló esti egyetemi tanfolyamokra va­ló jelentkezés pályázati felhívá­sát. Az 1977—1978-ban induló felsőszintű speciális továbbkép­ző tanfolyamaikra a tájékozta­tást áprilisban jelentetik meg a Dunántúli Naplóban. N. I. Újdonságok a Centrum áruházban! NDK asztalterítő, fehér, 130x130-as méretben, 60,— Ft Import gyermekpulóver és kardigán 190,— Ft-tól 225,— Ft-ig Kamasz alkalmi divatöltöny 1100,— Ft CSAK A CENTRUM ÁRUHÁZBAN KAPHATÓ! Vita egy nyilatkozatról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom