Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-27 / 57. szám
Jarry •• Ubü királya Pécsett ,,Gonosz egy darab, az igaz; de hát aztán? Felséged lelkiösmerete tiszta, a miénk is; minket hát nem érdekel: kinek nem inge, ne vegye magára." (Shakespeare) Szokatlan, különleges színházi produkció részesei lehetünk a PéHáttér esi Nemzeti Színházban Alfred Jarry Übü király című darabjának előadásain. A magyar színházi közönség szélesebb rétegei ezúttal ismerkednek először a valaha detonáció erejű darabbal, amely - mint az elmúlt évtizedek igazolják — olyan mérföldkőnek számít, ahová számos modern, avantgárd színpadi és d/ámai törekvés útjai, formai-tartalmi jegyei - többszörös áttételekkel — visszavezethetőek. Műfajára nézvést a műsorfüzet „rémbo- hózat"-nak, avatott szellemű fordítója, Jékely Zoltán pedig „börleszk komédiá"- nak nevezi, A rámdráma, rémbohózat bármily derűs, képlékeny szóösszetétel, nem esztétikai kategória. így magam, tekintve, hogy a művet ,,valóságfeletti'’, groteszk és abszurd elemei közül az előbbiek uralják, inkább a groteszk bohózat megjelölés felé hajlok. A századforduló táján újat kereső művészeti irányzatok jellegzetes párizsi világa a „Domb", a Montmartre és a Montparnasse művészi nyüzsgése — ez időben egy hatalmas, mindent beborító hímzett lepelre hasonlít, melyen a fonalak sokszínűsége, színjátszó, „changeant” jellege, a szálak pgymásbafonódása, szétválása és tobzódó tarkasága szinte áttekinthetetlen. A gyakori válsághangulat gazdasági-társadalmi háttere, a tőkés világ, a polgári életforma válságának okai ismertek. Ennek tükre a társadalmi tudatban a művészetek állandó újkeresése, a dinamikus változások sora s a dekadencia: a kor gondolkodó emberének megrendülése, föllelkesülése s új- ra-kiábrándulása. Izmusok, művészeti irányzatok atyjai prok- lamálnak „ex katedra” művészeti reformelveket, hogy holnap egy másik irányzathoz csapódva azért lelkesedjenek. Születtek természetesen előremutató, maradandó alkotások is. Übüék és a „töstérek". Cyörgyfalvay Péter, Huszár László, N. Szabó Sándor, Pásztor Erzsi. csit példaképe, előfutára mindazoknak az irányzatoknak, melyek részben a polgári közízlést „pofozták”, részben a hagyományos polgári színházi világ (a naturalizmus: a bulvárdarabok; a Commedie Francaise fennkölten maradi stílusa) grónitfalait robbantották szívós következetességgel. Az übü király féllábbal még a Maeterlinck-i szimbolizmus talaján áll, de épp ellenkezője a ködös-misztikus álomvilágnak. Antimítosz teremtő, pa- rodisztikusból a véres szatírába átcsapó kegyetlen perszif- lázsa az ostoba, gyáva és kisszerű hatalomvágynak, a kis- polgáriság teljes ABC-jének. Sok tekintetben emlékeztet a későbbi szürrealista művekre is. Tér és idő eltűnik, a mű kusza cselekménye bárhol játszódhatna. Eszerint egy képzeletbeli Lengyelország „dra- gonyos kapitánya, Vencel király segédtisztje stb, stb.", azaz übü papa puccsot szervez és hajt végre. Megkaparintva Ennek a kornak és en- ■ nek a világnak, szű- kebb értelemben a párizsi bohémvilágnak egyik jellegzetes és „zseniálisan hóbortos" figurája: Alfréd larry. Fiatal, alig huszonéves, de már jó nevű kritikus, világos, kimunkált színházesztétikai elvekkel. Ugyanakkor a különcök különce, a megbotránkoz- tatás apostola. Egész élete és oeuvre-je merő polgárpuk- kasztás. Baráti köre: Apollinaire, Utrillo, Picasso és sokan mások. Rippl-Rónai kedves sorokban emlékszik a „szélsőséges különcre”: „Tehetséges, érdekes ember volt, aki később komoly írásra szánta magát . ..” Művei közül egyedül az übü király érte meg az utókort. Nem véletlenül. jlhjjplf Az eredetileg d iá UUUCK. kos csínynek szánt, később színpadra írt mű főhőse fogadalommá, örök, jelképpé „magasztosult" a kor nyárspolgáriság, sznobéria elleni harcában. De maga a mű is egy kis mások színpadának is ősforrásai. Másfelől, amit maga Jarry sem tudhatott: übü papa és az „übüség" korunk történelmében olyan kísérteties pontosságú kataklizmák jövendöléseivé lett, mintha ez öz egész neip is szatírának és nem is a korabeli jelennek íródott volna . . . Ötletek és hangsúlyok. Paál István rendező tökéletesen érti-érzi a művet, hangvételben, szellemiségben, a sokszínű, de egészében groteszk stílus megvalósításában egyaránt; színészvezetésében is, csaknem teljesen. Egységes, összefogott az előadás. Pillanatnyi malőröktől eltekintve ritmusa is egyenletesen gyorsuló, pergő, eleven. Jelkép- rendszere az „übüséget” veszi célba,v belső és külső eszközökkel egyaránt. A keresztesháborús rekVizítumoktól kezdve sok mindent fölvonultat. Übü király lovára száll. .. a koronát, harpagoni kéjjel fötör a kincsekben, likvidálva mindenkit, aki számára fölösleges; aki nyikkanni merészel. Háborúzik, megkergetik, de megússza ezt a kalandot is, és_ más vizek felé hajózva elindul, hogy az „übüség” halhatatlan jelképe gyanánt szétterüljön a világban mindenütt — közöttünk ... A mű korszakos jelentőségű vonásai közül kettőt hadd emeljünk ki. Egyfelől ez a mű nemcsak a drámai gondolkodás megújulására, a drámaírás több sajátos stílusára és a XX. századi modern színházi irányzatokra hatott, kikerülhetetlenül. E hatások a dráma és színpad legutóbbi, ötvenes-hatvanas évekbeli megújulásainak, az „abszurdok" (Beckett, Ionesco, Pinter), vagy az Artaud-i a „kegyetlenség színháza" új reneszánszában Peter Weiss, Genet, illetve Brook, Grotowski Egy-két helyen éreztem csak a jó hangot és hangulatot disszonánsnak. Nagy kár volt egy-két fenegyerekeskedő, hatásvadász „trükkel", hangsúlymegemeléssel hangulatot rombolni, s esetleg sokakban kockára tenni a jó ügy egészét, amelyért ez a bemutató megszületett. Erről ennyit. De ha már itt tartok, egy-két negatív észrevételt még. Az olykor (nézőtérre, emeletre) széthúzott játéktér nemegyszer hatástalan, sőt zavaró. Emeli a mozgások dinamikáját ott, ahol kifejezett funkciója van (pl. bevonulások, „versenyfu- tás”-jelenet), Ám az itt-ott felharsanó, sőt üvöltöző mondatok megkeverik a közönséget, mialatt übü papa fontos szövegrészei hullanak a máshová terelt figyelem süllyesztőjébe a színpad mélyén. S még valami. A darab egy indulatos, minősítő jellegű francia szitokszóval kezdődik, amit Jékely ragyogó nyelvi leleménnyel magyarított meg. („Szaharl”) Kár, hogy a rendezés ezt jó ideig erősebbre veszi. Ugyanis, ha egy patkány durván beszél, az evidencia. Ha finomkodva káromkodik, az groteszk ... A rendezői alapkoncep- ció egyetlen nagy szcenikai ötletre épül: egyetlen csatornadíszletre, ahol a két hatalmas kloaká- ból patkányszerű figurák - übüék és környezetük — poty- tyannak elő a wc-öblítés hangjaira, s tűnnek el, ha úgy adódik, a lefolyóban. Paál két- síkú színpadán minden ezt a szatirikus fölnagyítottságot szolgálja, (ezért lesz a medvéből óriáspatkány); a nyomaték az „übüség" kinevetteté- sére helyeződik. Najmányi László grandiózus díszlete és Gombár Judit kitűnő jelmezei a telitalálat érzését keltik. Művészileg ezt és itt fokozni aligha lehetne. A címszerepet alakító Huszár Lászlónak az első részben csupán villanásai voltak; a figura nem akart úgy életre kelni, ahogyan az előadás stílusa kívánta, A második részben magára talált. Mintha a szünetben valaki megjaví-' tóttá volna azt a belső regiszterváltót, amely éppen az übü-i tónust közvetíti. Huszár fokozatosan erőssége lett a vaskoshumorú ádáz „rémbohózatnak". Pásztor Erzsi gazdag művészi pályafutásának talán eddigi legnagyobb teljesítménye übü mama felrajzolása erre a hol mulatságosan torzító, hol meg Bosch-víziókra emlékeztető hatalmas táblaképre. Játéka magávalragadó, palettája kivételesen gazdag ezeknek a groteszk árnyalatoknak a kikeverésben. Ebből a szempontból különös élvezetet okozott Galambos György Lecsinszky Szaniszlója és Vencel királya is, valamint a fiatal Pogány György kitűnő stílusérzékű alakítása (Bugris- láv). N. Szabó Sándor, Fülöp Mihály, Kovács Dénes, György- lalvay Péter, Horváth István, Bobor György, Takács Gyula alakítása általában jól simult bele az előadás stílusába; időnként Harkányi Jánosnak (Paszomány) és Bókái Máriának (Királyné) is sikerült rá- érezniük a nélkülözhetetlen közös hangvételre. Cseh Tamás songja (Az agyatlanitás nótája c. Jarry-vers; előadója: Cseh Tamás, illetve Timkó Tamás) jót intonálta azt, amit láttunk, hallottunk, Rendhagyó színházi élmény ré- szesei lehettünk, amit a zárótabló is kiemelt. Ha valaki nem értette volna: a köztünk éldegélő patkánytermészetekről volt szó két órán át. Visszautalásként übü sztentori hangú „bejelentkezésére”: „Még élek!..." Wallinger Endre Tükörkép. Baranyai helytörténetírás (Megjelent a levéltár 1974/75. évi tanulmánykötete) AI éhány nappal ezelőtt hagy- ta el a Pécsi Szikra Nyomdát Baranyai helytörté- netirás 1974-75 címmel a Baranya megyei Levéltár immár- hetedik évkönyve. (Szerkeszti: Szita László.) A tanulmányok Baranya és Pécs történetével foglalkoznak a XV. századtól kezdődően egészen a felszabadulásig. Az évkönyv feladata, hogy hivatásos és nem hivatásos kutatók részkutatásait, forrásfeltárásait a majdan megjelenő Baranyai Monográfia szolgálatába állítsa, Baranya és Pécs történetének fehér foltjait felszámolja, hisz ezek nélkül a teljességre nem is törekedhetnének a monográfia készítői. Alapvető, eddig hiányzó forrástanulmányok jelentek meg ebben a kötetben is. Ezek közül elsőként Timár György: „XVI. századi rovásadó összeírások a mai Baranya megye területéről” című munkáját kell megemlíteni. Az 1972-es évkönyvben jelent meg a szerzőcáit, tereit, a pécsi polgárokat, régi szüreteket, a céheket, iskolákat. Sándor László Klivényi Jakab életével és irodalmi munkásságával ismertet meg. Klivényi Vörösmarty Mihály barátja és kortársa volt. A reformkori Pécs művelődés és kultúrfejlődésének az országos történelemhez való kapcsolódásaira is rávilágít ez az alapos tanulmány. A méltatlanul elfelejtett Mátyás Flórián életét, nyelvészeti és történetírói tevékenységét Szilágyi Erzsébet dolgozta fel. Bemutatja a roppant értékes Mátyás-hagyatékot, amelyet a Baranya megyei Levéltár őriz. Rövid, de érdekes tanulmányból megismerhetjük Pécs orgonistáit, orgonaépítőit az 1400 és 1500-as évek fordulóján. A dolgozatot Szigeti Kilián, ennek a területnek országosan elismert szakértője írta. Baranya történetével foglalkozó munkák sorából Kardhordó Kálmán nagyjelentőséAz ..Arany Sas a Száehknyj terén. (Littke-ház. a Városházával szemben. 1 n*i>. nek ilyen jellegű forrásfeltáró tanulmánya. Most a török megszállás latin nyelvű válogatott forrásait ismerteti. A másik jelentős forrásközleményben az elemi népoktatás adatait tárta fel Petrovics Ede. Munkájának címe „Baranya megye népoktatása a reformkorban (1810—1848)." Ez a tanulmány szintén egy megkezdett munka folytatása. Az 1971-es Baranyai Helytörténetírásban már megjelent ennek az előzménye, amely az elemi népoktatást a török kiűzésétől a Ratio educationis-ig, 1777- ig ismertette. Mindkét esetben az egyházlátogatási jegyzőkönyveket használta fel Petrovics Ede. A forrás elé kitűnő bevezetőt írt a . szerző, amely szintézisét adja a feltárt forrásnak. A Petrovics-cikkhez kiegészítő tanűlmányként kapcsolódik Galambos Ferenc: „A pécsvá- radi apátsági uradalom községeinek iskolái 1775-ig” című munka. Ugyanis a pécs- váradi apátság nem a pécsi püspökséghez, hanem az esztergomi érsekséghez tartozott s így az előző tanulmányban ezek a községek nem szerepelhettek. A várostörténeti tanulmányok közül a legjelentősebb (pécsi pinceproblémákhoz kapcsolódik) Nagy Lajos- Fetter Antal munkája, amelyben a pécsi vízvezeték rendszerek történetét dolgozták fel. Építéstörténettel, a „kútmeste- ri” intézménnyel, a pécsi köz- kutak és források történetével ismertetik meg az olvasót a szerzők, a történeti adatok alapján. Baranyai Aurél két ' öreg gyógyszertárral ismertet meg bennünket. A pécsiek által jól ismert „Szerecsen” s a ma talán már elfelejtett „Arany sas” patikák történetét mutatja be. A szerző rendszeresen tárja fel a baranyai és pécsi gyógyszerészek és gyógyszertárak történetét, ezzel a munkával is kiegészíti ismereteinket. Kiss Géza a reformkori Pécset mutatja be a korabeli irodalom tükrében. Megismerhetjük Pécs panorámáját, utgű gazdaságtörténeti cikkét kell elsőként megemlíteni. Ö „Boly és Sellye földes uradalmának” refomkori történetét tárta fel. Ebben a témában neki sem ez az első munkája, ez már a 4. közlemény Baranya legnagyobb gazdaságáról. Szita László újabb dokumentumokat közöl a szprbek és a dunántúli kuruc csapatok dúlásáról. Bemutatja Baranya megye helyzetét a XVII. század végén s a Rákóczi szabadságharc alatt. Eddig ismeretlen források alapján ismerkedhetünk meg a kurucok baranyai hadjárataival, Baranya megye és Pécs város pusztulásával. A legújabbkori történeti ta- ,nulmányokat két dolgozat képviseli a kötetben. Kopasz Gábor cikke az. 1929— 1933. évi gazdasági világválság hatását vizsgálja a Dél- Dunántúlon. Ez részlet a szerző egy nagyobb tanulmányából, amely a dél-dunántúli parasztság helyzetét vizsgálja az 1929—1933. évi világgazdasági válság idején. A kötetet Bezerédy Győző: „Dunaszekcső felszabadulása és a demokratikus átalakulás kezdetei" című tanulmánya zárja. Dunaszekcsőn sajátos hatalmi szervezet alakult ki, a Községi Parancsnokság. így indokolt, hogy a dunaszekcsői monográfia után is ilyen részletesen tárgyalja ennek ‘♦szervezetnek a szerepét. A kötetben szereplő rajzokat és térképeket- Fetter Antal és Zeleni Ferenc, a kitűnő fényképeket Keresztény János készítette. A kötet a Baranya megyei Tanács Művelődési Osztály támogatásával jelent meg. A magas szintű tudományos munkák igényes kivitelben kerülnek az olvasó kezébe. A Baranyai Helytörténetírás nagyot fejlődött tartalmi és formai szempontból is az elmúlt hét év során. A szép kivitelű könyvet ajánlhatjuk mindenkinek, aki megyénk és városunk múltja iránt érdeklődik. B. Horváth Csilla muzeológus
