Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-06 / 36. szám
1977. február 6., vasárnap Dünäntmt napló 3 Szegeden, a Gabonakutató Intézetben 20 búzafajta és fajtajelölt kísérletei folynak. Képünkön: keresztezés magasabb fehérjetartalmú fajták előállítására. Mi lesz a felajánlott üsszeaael? Nemleges válasz a városoktól A legutóbbi megyei' tanácsülésen Kovács Árpád komlói tanácstag szokatlan, ezért meglepő bejelentést tett. — A bányász-lakásépítés körüli kezdeti bizonytalanságok ma is éreztetik a hatásukat városunkban. A lakásépítésben olyan lemaradás keletkezett, amit 1978—80. között tudunk behozni. 1976-ban lakásépítésre fordítható pénzeszközeinkből 30 millió forint megmaradt, s ezt idén sem tudjuk elkölteni. Kölcsönképpen felajánljuk ezt az összeget megyén belüli ésszerű átcsoportosításra. Az ember azt várta volna, hogy abban a pillanatban el is kél a 30 millió. Horváth Lajos megyei tanácselnök is kissé tréfásan így fogalmazott: — Mielőtt elszabadulna a pokol, felhívom a Tisztelt Tanács figyelmét, hogy csak onnan jelentkezzenek, ahol a pénzen kívül minden előfeltétel biztosított a több lakás megépítéséhez és a későbbi visszafizetésre is van garancia ... Nos, a „pokol" akkor és ott nem szabadult el. És azóta sem. A közvetlen előzményekről Nagy Ferenccel, a komlói Városi Tanács elnökhelyettesével beszélgettünk. — Egyszerű dologról volt szó. Lényeges eltérés volt a pénzügyi keretünk és a műszaki lehetőségeink között. Ezért nem tudtuk a pénzünket elkölteni. De így leszünk idén is. Várhatóan 29 millió forintot viszünk át a következő évre. A közel 50 millió tehát „rárakódik" az 1978-as ellátmányra, s azzal együtt segíti a megnövekedett program teljesítését. A tavalyi 30 millió felajánlásával az volt a szándékunk, hogy segítsük valamelyik másik várost tervének megvalósításában azzal, hogy 78-ban természetesen visszakérjük a pénzt. * Ott a tanácsülésen bizonyára sokakban felvetődött a kérdés: mi lehet a komlói 30 millió sorsa? Fel tudják-e használni? Az elnöki megjegyzés igen lelohasztotta a vérmesebb reményeket. Pécs részéről fel sem merült az időlegesen szabad pénzeszköz átvételének a gondolata, hiszen a megyeszékÉpülő bányászlakások Komlón helynek saját megmaradt lakásépítési pénzét kell idén — az együttesen kezelt 1976-77- es terv megvalósítása során felhasználnia. A feszített kapacitás miatt nincs is lehetőség átvett pénz felhasználósára. Szóba jöhet még Mohács, Szigetvár és Siklós, tehát azok a települések, amelyeknek lebontott célcsoportos lakásépítési keretük van. Amikor Tinusz lános szigetvári tanácselnököt kérdeztük, ezzel kezdte: „Sajnos, nem . . .” És hozzáfűzte magyarázatként, hogy amit esetleg előbbre tudnának hozni, azt csak olyan tervmódosítás árán valósíthatnák meg, ami a költséget növelné. Tehát nem ... Mohács és Siklós is úgy van,, hogy tagadólaq kell fogadnia az ajánlatot. A lényeg tehát az, hogy Komló feldobott 30 milliót és ezt a csábítóan nagy pénzt senki sem kapta el. Dr, Dá- nyi Pál megyei tanácselnök-he lyettesnek erről ez a véleménye: — Sejtettük, hogy túlságosan sokat nem lehet kezdeni ezzel az ajánlattal, de hagytuk elindulni a dolgot. Két szempontból is megvolt ennek a haszna. Az egyik az, hogy a komlói ajánlat hallatlanul pozitív szemléletről tanúskodik, amit általánossá is kellene tenni. Ti. azt, hogy ha valamely esztendőben nincs kellő megalapozottság a terv megvalósítására, az illetékes helyi tanács adjon lehetőséget a megyén belüli átcsoportosításra. A másik az, hogy a 30 millió kapcsán kezdenek ráébredni a helyi szervek arra, hogy menynyire nem állnak jól beruházásaik előkészítettségével, hiszen nem tudtak élni egy ilyen komoly lehetőséggel. Hót igen, érdemes erre is gondolni. Pénzhiányos időkben is előfordulhat váratlan kölcsön. Ha itt vagy ott van valami a talonban, itt lett volna a nagy alkalom a megvalósításra. Hársfai István A nehézipari dolgozók ifjúsági parlamentje A Nehézipari Minisztériumban szombaton rendezték meg az ágazat ifjúsági parlamentjét. Dr. Simon Pál, nehézipari miniszter tájékoztatta a fiatalokat a tárca ifjúságpolitikai munkájáról és az ipar 1977. évi terveiről. Elmondotta, hogy a vállalatok az elmúlt két évben túlteljesítették tervfeladataikat, az ipar átlagát meghaladó ütemben növelték a termelést és az exportot. A nehéziparban dolgozó mintegy százezer fiatal munkájával eredményesen járult hozzá a feladatok teljesítéséhez, kezdeményezője volt a gyors társadalmi és technikai fejlődésnek. A vitában 30 fiatal mondta el véleményét, javaslatát. Felhívták a figyelmet a belső munkaerőképzés és továbbképzés fontosságára. Kérték, ' hogy a vállalatok vezetői tegyenek az eddiginél többet a túlzott adminisztráció csökkentésére. Kifogásolták, hogy a bányákban alkalmazott hidraulikus tárnok alkatrészei gyakran hiányoznak. Többen szóltak arról, hogy kevés a bányászutónpótlás és ez már most is gondot okoz a termelésben. Az ifjúsági parlament dr. Juhász Adóm nehézipari államtitkár zárszavával ért véget. TUzbenézés Beremenden Megépül-e a második cementgyár? Most is felkapaszkodom a Berci kémlelőnyílásához, az égetőmesterek itt hagyták a vaslépcső mellett a kormozott üveget. Órákig elnézném a négy méter átmérőjű kemence oldaláról lepergő mázsányi klinker-tömböket, a negyvenméter hosszú, forgó óriáskemence gyomrában tomboló tüzet. Az olajbefúvó cső nyílásánál ibolyavörös, a feketének látszó klinker ágyában olyan látványt nyújt, mint a haragvó tűzhányó krátere. Beljebb narancssárga a lángtenger. Soha nem mulasztom el, hogy ide, vagy a most hidegen ásító Bernadett pokolgyomrába ne nézzek. Olyan érzés ez, mint néptelen folyóparton a vizet, vagy farönkön kuporodva tábortüzet bámulni. A tűzbenézés múltat és jövőt egyaránt felidéz. Márciusban lesz öt esztendeje, hogy a BCM technológiai vonalán az első berendezéseket üzembehelyezték, addigra bizonyára kigördül a négymilliomodik tonna cement is a gyárból. Szikszói Tibor igazgatóval az imént gyors számolást csináltunk, 1976 szilveszteréig 3 773 000 tonna készült el. Az l-es technológiai vonal nagyjavítása olyan jól sikerült, — A két forgókemencét tápláló fűtőberendezés január 3-án álltak le, január 17-e óta pedig ismét forró a Berci — hogy az idén számítanak az 1 millió 70 ezer tonnás termelésre, melyet a beruházási okmányokban maximális teljesítményként meghatároztak. Négyszáz méternyi a technológiai vonal: a törő előtt összegyűltek 27 tonnányi köterhük- kel a BELAZ-ok. Az egyik vonalat etetik csak most is — a tmk-sok már a ll-es vonal javításán dolgoznak. Az átöntőben is valahogy könnyebben kúsznak a szalagok, a malomcsarnokban pediq szokatlanul „csendesen tombolnak az elefántok”. A szürke cement- és nyersmalmokba talán- metrókocsik is beleférnének, amikor forognak, gyomrukban óránként háromszáz tonnányi anyagot őrölnek az acélgolyók. Kollégám először jár a malomcsarnokban, azt ordítja a fülembe, hogy: lenyűgöző! Aztán a néma vezérlőben ugyanezt. Ezer meg ezer kis sárga jelzőlámpa: a működő berendezések. Az egyik képernyőn a malomcsarnok kéménye látszik, azt figyelik, elég hatékonyan működnek-e a porleválasztók. Szerintem most nem. Persze korántsem úgy ontják a port, mint régebben, de az elmúlt évben néhányszor jártam Beremenden, amikor mindkét vonal működött por azonban alig jött ki a kéményeken. Az igazgató azt mondja: éppen az a baj, hogy nincs begyújtva a Bernadett. Ha a nyersmalom és a kemence együtt üzemelnek, hatékonyabb a porleválasztás, fele a kiszálló por a mostaninak. Szikszói Tibor szerint így is a megengedett érték alatt marad. A környezet tehát kibékülőben van a BCM-mel, bár a régi cementgyárban üzemelő mészégetőt most is nehezen viseli el a Be- remend környéki mezőgazdaság és persze a lakók is. Nagy Mihály a gyár üzemeltetése óta dolgozik a BCM- ben, két éve itt a központi vezérlőben, régebben az átöntő vezérlőjében teljesített szolgálatot. Ketten vannak egy műszakban, míg beszélgetünk, társa figyeli az ezernyi műszert. A gyár valamennyi berendezését innen irányítják, a gépek mellett dolgozó cementmolnárok, égetők csak a vészberendezésekkel tudnak indítani, vagy leállni. Lámpák, dudák, csengők jelzik az üzemzavart. Kajdács János és Deck József az egyik ágyúcsőszerű be- fúvócsövet sározzák itt a hideg Bernadett mellett. A tüskékkel pikkelyezett csőre kézzel kenik fel az osztrák Pliblicó cég tűzálló anyagát. A gyümölcsízes ládára emlékeztető csomag ötven kiló, a sárszerű anyagot több réteg csomagoló anyaggal borítják, legbelül nylon védi. A kőművesek így most ügyesen, tömören, viszonylag köny- nyen kenik fel, rövid idő alatt azonban betonkeményre köt. így tud hát a cső ellenállni az ezerfoknyi lángtengernek. A kioltás után két nappal is 50—60 foknyi meleg van odabenn. Kajdács János és Deck József talpa alatt jónéhányszor égett a kemence, amikor egykét kiégett tégla miatt hagyták abba a gyártást. Ha kivörösödik a kemence, azonnal le kell állni — öt esztendő alatt bizony néhányszor előfordult. A méltóságteljesen hempergő Berci alatt a sportcsarnoknyi tmk műhely látszik, azon túl a vasút, onnan pedig ismét szántóföldek. A tűzbe bámulva eszembe jutott egy lengyelországi cementgyár, ahol 10 ilyen kemence dolgozik egymás mellett, csaknem annyit termelve, mint Magyarország teljes cement-szükséglete. Mi ebben az esztendőben már csaknem ötmillió tonna cementet gyártunk, de még mindig behozatalra is szorulunk. Persze, ettől még mindig örülhetünk a BCM-ből Jugoszláviába jutó, valutát hoA gyár vezérlőterme zó exportszállításoknak. Olcsóbb ugyanis hazánk déli határán eladni a cementet és valahol északon beszállítani, mint hazai útjainkon, vasúton több száz kilométert utaztatni. A Beremenden készült cementet az idén is szívesen fogadják határainkon túl, többet is átvennének, mint amennyit adni tudunk. A tűztenger most már a jövőt is felidézi. Beremend még mindig pályázik arra, hogy az 5/5- ben épülő cementgyárat itt építsék fel. A tmk műhelyen, a vasúton túl felépíthetnék a BCM technológiai vonalainak tükörképét, amelyhez már nem kellene utakat, vízvezetékeket, csatornahálózatot, műhelyeket, öltözőket, vasutat építeni, a két gyár is csak néhány száz többletmunkást igényelne. Néhány esztendeje írtam erről a lehetőségről, Budapesten, a Szilikátipari Kutató és Tervező Intézetben részletes tanulmánytervet készítettek a beruházás előnyeiről és persze hátrányairól. A közeljövőben döntenek a be- remendi vágyak megvalósításáról. Lombosi Jenő
