Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-05 / 35. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napit) XXXIV. évfolyam, 35. szám 1977. február 5., szombat Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Előrelátás a pártmunkában II megye kérésére az OVH elhárította Ismét szennyezés- veszély volt a Dunán Nyersvíztárolót építenek Mohács térségében A beruházásnak minden vitát meg kell előznie! Kétmillió pár cipőt készítenek évente 360 millió forint értékben a Szigetvári Cipőgyárban. Termékeik nagyobb részét itthon érté­kesítik, s mintegy 40 százalékát szocialista országokba exportálják. Fotó: Maletics További intézkedések, de a saját portán is söpörni kell Kopaszra nyírni az adminisztrációs bokrokat! Dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter sajtótájékoztatója a Parlamentben M inden párttitkár, veze­tőségi tag, bizalmi ta­núsíthatja : tennivaló mindig akad elegendő. A törté­nések, a feladatok egymást kö­vetik; állandóan szükséges va­lamiben állást foglalni, intéz­kedni, egyetérteni, kezdemé­nyezni. A pártmunka hétköz­napjait ezek az — egymaguk- ban általában nem „világren­gető” jelentőségű — esemé­nyek, cselekedetek, töltik ki, s töltik meq tartalommal. így ter­mészetes, s így is van rendjén. Csak az ilyen konkrét, gyakor­lati, operatív tettek révén érhe­ti el a pártszervezet, hogy való­ságos befolyásolója, s ne csu­pán utólagos regisztrálója le­gyen a mindennapi munkának. Az ilyen tettekre való törek­vés ma általános a pártmunká­ban. Igaz, még a minap is hal­lottam olyan alapszervezeti tit­kárról, aki keserűen panaszol­ta, hogy hónapok óta képtelen egy érdemi megbeszélést össze­hozni a három műszakban dol­gozó KISZ-titkárral, s a megol­dást abban látta, hogy ezentúl csak egy műszakban dolgozó­kat válasszanak mozgalmi funk­ciókba. A tehetetlenség effajta siralmas példája azonban ma már — nyugodtan mondhatjuk — inkább megcsodálni való ku­riózumnak; számít; a jellemző a tettrekészség, az operativitás. Fenyeget azonban egy más­fajta — s kuriózumnak, ritka­ságnak még távolról sem ne­vezhető — veszély. S ez a szük­séges gyakorlatiasságnak prak- ticizmussá torzulása, a beleve- szés a mindennapok részletei­be. Az ügyek áradása ugyanis könnyen elsodorhat. S ez azzal a következménnyel jár, hogy az események kezdik irányítani a pártszervezetet, ahelyett, hogy az irányítaná a történések me­netét. A pártszervezet azzal fog­lalkozik, „ami jön”, ahelyett, hogy az történne, amit a párt- szervezet célul tűzött. Ez utóbbihoz mindenekelőtt arra van szükség, hogy a párt- szervezet törekedjék távlatok­ban gondolkodni. Elismerem, erre nem mindig könnyű időt találni, erőt fordítani. Hányszor lehet hallani pártmunkásoktól: „Bizony, jó lenne olykor csak azzal foglalkozni, hogy elgon­dolkodunk a teendőkön, latol­gatjuk a lehetőségeket, meg­próbáljuk kikövetkeztetni a táv­lati követelményeket, de erre marad a legkevesebb idő”. Am, ha nehéz is rá időt és erőt ta­lálni, elengedhetetlen, megke­rülhetetlen szükségességgé vá­lik a pártmunka hatékonyságá­nak, színvonalának távlataikkal való egybevetése. A pártszervezetek munkastí­lusának, munkarendjének van jónéhány eleme, amely önma­gában is tervszerűségre kény­szerít, a prakticizmus ellen hat. Ilyen nem utolsósorban a mun­katervek készítésének rendje, vagy az éves beszámoló tag­gyűlések rendszere. Ám, sok ta­pasztalat tanúsítja, hogy a kü­lönféle üléstervek, intézkedési tervek, cselekvési programok önmagukban még nem mente­nek meq a prakticizmustól. Lé­teznek rutinra épülő, minden ér­demi átgondolást nélkülöző munkatervek éppúgy, mint csu­pán a múltat regisztráló, a jö­vővel nem számoló beszámoló taggyűlések. S éppenséggel az sem ritka jelenség, hogy a gazdasági vezetés cselekvési programja konkrétan és a pers­pektivikus kihatásokat érdem­ben számításba véve jelöli meg a feladatokat, a pártpolitikai munka ehhez kapcsolódó terve viszont mindössze néhány üres általánosságra szorítkozik. Pedig a gazdasági folyama­tok politikai előmozdítása, alá­támasztása a legkevésbé sem nélkülözheti az átgondoltságot, a perspektivikus látásmódot. Fi­gyelemre méltó tapasztalat pél­dául, hogy a mai körülmények között’ egy-eqy intézkedés ész­szerűsége gyakorta nem érté­kelhető önmagában, illetve ha­tékonysága csak a későbbiek­ben érzékelhető. Emiatt az ilyen lépéseket kezdetben jónéhá- nyan ésszerűtlennek tüntetik fel. A pártszervezetnek nagy fel­adatai vannak az ilyen problé­mák tisztázásában, az ésszerű gazdálkodás követelményeinek megértetésében. Erre azonban csak akkor képes, ha a mánál előbbre tud látni. Azt is tudjuk, hogy a fejlődés bonyolultabbá, összetettebbé vált, s egyes részelemei olykor ellentmondásba is kerülhetnek egymással. Ezért valamely kér­dés megoldásánál a más terü­letre vonatkozó hatásokat is ajánlatos számításba venni, kü­lönben mai döntésünk könnyen keresztezheti azt, amit egy má­sik problémával kapcsolatban holnap kell elhatároznunk. S ha a pártszervezet ezzel nem szá­mol, ha nem qondolkodik előre, furcsa helyzetekbe bonyolódhat. Az egyik nap a közművelődési teendők tárgyalásakor például a munka melletti tanulás minél nagyobb mértékű kiterjesztése mellett tör lándzsát, a követke­ző alkalommal a munkaidő job kihasználásának lehetősé­geit kutatva viszont ezzel ellen­kező módon, a tanulmányi sza­badságot igénylők számának korlátozása mellett foglal állást. Az ilyenfajta és hasonló szélső­ségeket csak úgy lehet elkerül­ni, ha a pártszervezet nem csu­pán azt tartja szem előtt, ami­vel az adott pillanatban éppen foglalatoskodik, hanem komp­lex módon igyekszik áttekinteni az összefüggéseket, az okok és következmények láncolatát. S ok jó, követendő pél­dája akad már ennek. Szólhatnék arról a gépipari üzemről, ahol a párt- szervezet nem általános igazsá­gok hangoztatásával tántfegatta bizonyos elavult gépek kiselej­tezését és az új, korszerű be­rendezések jó kihasználását. Ellenkezőleg: átfogó terveket készített, amelyben konkrétan és pontosan számbavette, mi­lyen teendői lesznek az intéz­kedések értelmének megma­gyarázásában, a szakmai to­vábbképzés előmozdításában, az összeszokott kollektívák szükségessé vált megbontásá­ból következő feszültségek el­oszlatásában. A szerkezeti vál­toztatások, a műszaki fejlődés ezen a helyen éppen azért nem okozott nagyobb zökkenőket az emberi viszonyokban, mert a pártszervezet nem prakticista módon, hanem átfogó koncep­ció alapján foglalkozott az ilyenkor felmerülő problémák százaival. Az élet immár minden terű-. létén ilyen szemléletet, ilyen munkastílust igényel. Tartós si­kerre ma már csak ez vezethet. A közelmúltban riasztó jelzés érkezett Pécsre: a Sión újabb — az emlékezetes novemberit meghaladó mértékű — ipari szennyvíz lebocsátása. várható. A megye vezetői azonnal ak­cióba léptek. Az Országos Víz­ügyi Hivatal segítségét kérték. Novemberben Pécs kritikus na­pokat élt át, s ha a lakosság az átmeneti vízkorlátozásnál egyebet — pl. tartós vízhiányt — nem vett észre, az a vízellá­tással foglalkozó szervek körül­tekintő, példásan szervezett munkájának tulajdonítható. Ez egyszer méq elmegy, de vajon lehet-e rendszert csinálni egy nagyváros vízellátását veszé­lyeztető, műszakilag talán indo­kolt szennyezésből? A kérdés így vetődött fel az OVH-nál is. A nagy határozottsággal ki­mondott nem!-ről tegnap dél­előtt a megyei pártbizottság épületében megtartott tárgya­láson dr. Gergely István állam­titkár, a Központi Bizottság: tag­ja, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke tájékoztatta Baranya megye és Pécs város párt- és állami vezetőit. — Nem lehet kitenni bizony­talanságnak vízellátás tekinte­tében Pécs lakosait — jelentet­te ki az államtitkár. A péti nagyberuházás egyik előre nem látott következményeként szűk félévenként mintegy 300 ezer köbméter híg műtrágya keletke­zik, amit a helyi öntözőrend­szerben kellene hasznosítani. Ez nem történt meg ősszel, s most is a Sión át a Dunába kívánták bocsátani. Ezt meg­akadályozták: Pét költségére legelőterületeken duzzasztják vissza az ipari szennyvizet, amit aztán az öntözésnél hasz­nálnak fel. Szóba került ugyan, hogy a szennyvíz apránként tör­ténő leengedése esetén Pécs előtárolással hidalja át a víz­kivételi szüneteket. Erre jelenleg nincs lehetőség, de megfelelő tározókapacitás nélkül máskor sem lehet így kivédeni a Duna szennyezését. A megoldásról a következőket mondta az állam­titkár. — Mohács térségében a ter­melőmű költségére 20—25 mil­lió forintos beruházással nagy befogadóképességű nyersvíz­tárolót kell építeni, amellyel rendkívüli esetben biztosítani lehet Pécs vízellátását. A be­ruházásnak minden vitát meg kell előznie — gyors tervezés­sel már nyáron el kell indítani a megvalósítást —, mert Pécs nem várhat A költségekről majd azután vitatkozhatunk. A megye lakossága nevében dr. Nagy József, a Központi Bi­zottság tagja, a Baranya me­gyei Pártbizottság első titkára mondott köszönetét az Orszá­gos Vízügyi Hivatalnak a gyors és eredményes intézkedésért. A továbbiakban dr. Gergely István államtitkár és az OHV vezető munkatársai a baranyai tárgyalópartnerekkel — Hor­váth Lajossal, a Baranya me­gyei Tanács elnökével, Lukács Jánossal, a Pécs városi Pártbi­zottság első titkárával, Czente Gyulával, Pécs város Tanácsá­nak elnökével és vezető munka­társaikkal — áttekintették a megye vízügyi beruházásainak helyzetét. Ezek között vezető helyen szerepel a második du­nai vezeték építése, amelyen a tervidőszak végéig Pécsnek 15 ezer köbméterrel több vizet kell kapnia. (Munkatársunk telelonjelen- tése) Mostanában szinte hetenként hallunk, olvasunk róla, egysze­rűsítettek, egységesítettek ilyen vagy olyan adózást, engedélye­zési eljárást. íme, mindez része annak a — kormányhatározat­tal elindított — országos moz­galomnak, amely az adminiszt­ratív munka csökkentését és ésszerűsítését írta zászlajára. Ha még nem is sikerült kopasz­ra nyírni a magasra nőtt ad­minisztrációs bokrokat, kétség­kívül, kis lépések formájában születtek eredmények. Ezekről ez intézkedésekről és a további feladatokról tartott tegnap dél­előtt a Parlamentben sajtótá­jékoztatót dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter. A miniszter mindenekelőtt példatárral lepte meg az újság­írókat: ebben összefoglalását adta azoknak az intézkedések­nek, amelyek az állami admi­nisztrációs-ügyviteli folyamatok korszerűsítése érdekében szü­lettek. ötven ilyen intézkedést számolhatunk össze, ez egy év termése, mindenesetre biztató kezdet. Helytelen lenne azon­ban mindent a kormánytól vár­ni. Ezzel kapcsolatban dr. Falu- végi Lajos a következőkre mu­tatott rá. — Amikor az ügyvitel egysze­rűsítéséről szólunk, hiba lenne ezt a számvitel területére kor­látozni. Az egyszerűsítés köve­telménye az egész ügyvitellel szemben fennáll, beleértve a műszaki ügyvitelt is. Nagy súlyt kap ebben a munkában a ve­zetés, illetve az irányítás kul­turáltságának növelése is. Az információk a vezetés segítését szolgálják, ezért azzal a köve­telménnyel kell fellépni, hogy a vezetés mind az apparátusban, mind a vállalatoknál jelentősé­géhez mérten foglalkozzon a kérdéssel, mert szemléleti vál­tozás csak így érhető el. A vezetési funkciók közül kü­lönösen a szervezés és ellenőr­zés azok, amelyek javítása fel­tételezi az egyszerűsítés szé­leskörű megvalósítását. Nem szabad tehát mindenre konkrét központi intézkedést várni. A vezetők elsőrendű kötelessége, hogy az egyszerűsítési tenni­valókat a saját területükön kez­deményezzék és — ha szüksé­ges — a lehetőségekre a köz­ponti irányítás figyelmét is fel­hívják. Hogy ez milyen nagy jelentőségű, arra példa a Ma­gyar Közgazdasági Társaság, valamint a Szervezési és Veze­tési Tudományos Társaság ak­ciója, amelynek keretében egy csokorra való egyszerűsítési le­hetőséget gyűjtöttek össze. Ezek egy része már meg is valósult. A társadalmi szervezetek segít­ségét a jövőben is igénybe kí­vánjuk venni. A lehetőségek nagyok a vál­lalatokon és intézményeken be­lül is. Számos esetben nem központi vagy irányító szervi előírások teljesítése érdekében alkalmaznak bonyolult megol­(Folytatás a 2. oldalon) H. I. Tegnap megnyílt a Komját Aladár utcai új élelmiszerüzlet (Riport a 2. oldalon) Fotó: Kopjár Géza Gyenes László

Next

/
Oldalképek
Tartalom