Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-22 / 52. szám

Busójárás Mohácson Különösen azok mulathattak jól, akik már régen, netán elő­ször voltak busójáráson Mohá­cson vasárnap. A Széchenyi téren és a Kos­suth mozi előtt vidám térzené­vel várták a vendégeket. Tar­ka szoknyák, színes népi öltö­zetek, marcona jankele- és bu­sócsoportok tűntek fel itt is, ott is, ragyogó színeket szőve a tarka forgatagba. A rendezvény egyik mozzana­taként az érdeklődők megte­kinthették egy minden ízében eredeti naiv népi művész, Pó­lyák Ferenc munkálkodását a mozi előtt heverő jókora fa­hasábon, amelyből a bemuta­tó során rövidesen formás szo­bor kerekedett ki. Délután az­tán a mester elkészítette a szo­bor „feleségét” is. Délelőtt tíz órakor a Kossuth moziban Dunáról fúj a szél címmel nemzetiségi népzenei műsor, tizenegy órakor pedig a Bartók Béla művelődési köz­pont szabadtéri színpadán nép­tánc műsor szórakoztatta a bu­sójárás korán érkezett vendé­geit. Ennek keretében fellé­pett a jugoszláviai Sumodiából való Barátság és Egység elne­vezésű táncegyüttes, a Horvát­országi Magyarok Szövetsége központi táncegyüttese, a Mo­hácsi ÁFÉSZ dunaszekcsői nép­tánc csoportja, a kótolyi Tam- burice együttes és a szebéoyi néptánc együttes. Dmitrovic Marko, ő a sumo- diaiak művészeti vezetője és egyben harmonikása elmondta, hogy az együttes az ottani ha­gyományok ápolására alakult. Tagjai munkás és értelmiségi fiatalok. Negyedszer járnak Mo­hácson. Szeretik ezt az ízes népünnepélyt. Táncolnak és énekelnek: „Táncra hív a furu­lyaszó, jókedvünk magasro hág"... dalolták. Jókedvűen csattogott a színpadon a sok sumodiai bocskor és produk­ciójuk után a sokezer jókedvű tenyér a nézőtéren. A Jókai utcában hatalmas bazár-sátorsor várta a farsan­golók tízezreit, céllövöldék, hullámvasútok csábították köny- nyed szórakozásra az ifjúságot. Délután kettőkor gyülekeztek a busók és a jankelék a Káló téren. Ekkor kezdődött az ál­talános iskolások, fél órával ké­sőbb pedig a busók látványos farsangi felvonulása. A Széche­nyi téren aztán „Mindenki éne­kelt" — Budai Ilona előének- lése hallatán, sötétedéskor pe­dig meggyújtották a máglyát. A roppant dörrenések és harsány kereplés közben felvo­nuló busák és jankelék ezúttal is fölöttébb ritka látványosság­ban részesítették a vendége­ket. A lányok és a fiatal nők között akadtak persze sirdogá- lók is — egyik-másik jankele cumisüvegében a kelleténél né­mileg több pálinka, zsákjában pedig túlontúl kemény „hamu” volt... Este a Bartók Béla művelő­dési központban délszláv fol­klórműsort rendeztek, utána pedig sokácbált Egy pestről érkezett hölgy­vendég megjegyezte: — Ilyen jól mostanában nem szórakoztam. Jankelék Való igaz. Eredeti hamisítat- lanságából mit sem veszített a busójárás. A régebbi látogatók szerint azonban a kulturális program mintha megcsappant volna ... Kár. Bebesi Károly ■ Közös akciók a tsz-ekkel ■ Egymilliárd feletti termelési értéket tervez a megyei Kllatlorgaimi és Húsipari Vállalat — Feszült légkör, a problé­mák megoldásának keresése volt jellemző az 1976-os esz­tendőre — hangsúlyozta a teg­nap délután megtartott műsza­ki konferencián Szabó László, a Baranya megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat igaz­gatója. — A legtöbb gondot a ser­téshizlalás visszaesése okozta. Tavaly a hízottsertés termelés — 1975. évihez viszonyítva — nagyüzemeknél 87,5 százalé­kos volt, a háztájiban pedig 33 százalékkal esett vissza: negyvenkilencezerrel kevesebb sertést tudtunk felvásárolni Ba­ranyában, mint egy évvel ko­rábban. összesen 185 000 sertést vett át a nagyüzemektől, a háztáji és kisegítő gazdaságoktól a vállalat Ennek ellenére a hús­ellátásban nem volt fennaka­dás, mert besegítettek a társ- vállalatok. Kedvezően alakult a szövet­kezetekkel közösen megvalósí­tott kocaakció: 1343 vemhes kocát helyeztek ki a háztáji gazdaságokba. Ezzel és az ön­Mezőskapcsolókat (villamosenergia-elosztókat] utcai részlege. Januárban 28 mezőt gyártottqj huszonnégy mező szerelését végzik és a hőnap erős kocabeállítással már je­lentősen megemelkedett az év­végi állomány. 1976. december 31-én a nagyüzemekben 859- cel, míg a kistermelő gazda­ságokban 1168 kocával volt nagyobb az állomány, mint egy évvel korábban. A vállalat 6700 süldőt és malacot bérbe hizlaltatott úgy. hogy az eddig kihasználatlanul álló ólakat is betelepíttették. Vágómarhából 26 826 dara­bot vásárolt fel a Baranya me­gyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a tervezettnél valami­vel kevesebbet. A kedvezőtlen piaci lehetőségek miatt nem valósulhatták meg exportelkép­zeléseik sem: a tervhez viszo­nyítva 15,3 százalékkal csök­kent a külföldre irányuló szállí­tás. Fellendülőben van viszont a juhászat Mutatja az'a tény is, hogy a vállalat megháromszo­rozhatta tervezett forgalmát. A kalkulált tízezerrel szemben 34 700 birkát tudtak eladni. A gondok ellenére eredmé­nyes évet zárt a Baranya me­gyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Termelési értékük meghaladta az egymilliárd fo­rintot. Remélik, hogy az elmúlt évi hullámvölgy után a mező- gazdasági üzemekkel kialakí­tott jó kapcsolatok eredménye­ként és a háztáji gazdaságok­nak biztosított kedvezmények hatására 1977-ben javul a fel­vásárlás. Idén 137 500 hízott sertést kí­vánnak felvásárolni a nagyüze­mektől, míq a háztáji kisegítő gazdaságoktól 70 000-et Ezen­kívül öt és félezer „bérhizlal- tat”. összességében 15,1 szá­zalékkal többet, mint az elmúlt esztendőben. Ez a mennyiség az országos átlagnál is jobb­nak ígérkezik. Az első negyedévben 12 700 süldőt vásárolnak fel. Vágó­marhából 1977-ben kevesebbet mint tavaly: huszonötezerhá­romszázat. A közeli hetekben 630 növendékbika érkezik Len­gyelországból, amelyet bérben hizlaltatnak majd. A Baranya megyei Allatfor- galmi és Húsipari Vállalat egy- milliárd-háromszázhuszonnyolc- millió forintos termelési értéket tervezett az idei esztendőre. Hosszú­távfutó vállalatok A legtöbb iparágban emle­getnek néhány céget úgy a minden fölött szkeptikusan töp- rengők, mint „akiknek bejött a lutri”. Már-már hajlanánk ar­ra, hogy higgyünk a titokban folyó nagy ipari szerencsejá­tékban, ahol az ötös találat milliárdokat ér, ám óvatosság­ra int az a közhely számba menő igazság, hogy a gazda­sági életben semmit nem le­het a szerencsére bízni. Ha az­után tüzetesebben szemügyre vesszük az enyhe gúny s az irigység elegyével körített vál­lalatokat, kiderül, a „bejött lutri" nem más, mint a józan és hosszútávra szóló stratégia, azon belül pedig az átgondolt fejlesztés gyártásnál, gyárt­mánynál, a minőségre és mennyiségre együttesen ügyelő üzletpolitika. Ot esztendő, az 1971 és 1975 közötti időszak tapaszta­latait vizsgálva arra a fontos tanulságra bukkanhatunk, hogy a negyedik ötéves tervben azok a vállalatok érték el a legdi­namikusabb fejlődést, ahol hosszútávú program alapján dolgoztak. E cégek sorában említhetjük a közúti járműgyár­tás, az alumíniumipar, a vegy­ipar — főként a nehézvegy- ipar — több termelőegységét. Ami azt mutatja: a távlati nép- gazdasági célokhoz igazodni üzletnek sem rossz. Ahogy a különálló szemek a láncban kapják meg igazi ren­deltetésüket, szerepüket, úgy a vállalati tevékenység sem vá­lasztható el más vállalatok, in­tézmények munkájától. Ha te­hát az egyik cég arányt, mér­téket téveszt, rosszul nézi a naptárt, s csak a mindenkori rövid útszakaszt látja, zavart okozhat másoknál ezzel, ami azután hullámmozgásként ter­jed, hol gyengül, hol fejerősö­dik, de hat. E hatások valódi erejét akkor becsülhetjük fel igazán, ha leírjuk: hazánkban egy-egy vállalat olykor egész iparággal, iparág túlnyomó ré­szével egyenlő. Ez a helyzet például a cement- és mész- iparban, a papíriparban, az üvegiparban, a selyem-, a len- és kenderiparban, a gumiipar­ban. Ilyen vállalatok esetében különösen nagy, ám másoknál sem sokkal kisebb súllyal esik latba a rövid- vagy hosszútávú tervezés uralkodó szerepe. A hosszútávfutáshoz tréning kell, tapasztalat az erő jó be­osztásához, nem hiányozhat a taktikai érzék sem, mikor kell tempót váltani, a bolyban ma­radni, majd ‘kiugrani, s bátor hajrával elsőként a célba érni. Tagadhatatlan, ilyesfajta isme­reteket csak a legutóbbi esz­tendőkben szerezhettek a vál­lalótok, hol küszködve, hol könnyedén. A gyakorlatlanság mellé társul azután a kényel­messég, a megszokotthoz ra­gaszkodás, s máris forog a „verkli”, a folyó termelés szor­galmazása, a napról napra, hétről hétre élés. Bejött a lutri, bejön? A bol­dogulás ilyen útjainak nincs köze a szerencséhez, ahhoz sokkal inkább, hogy jól fogant gondolat okosan születik, s haszonnal megy végbe. E ha­szon nem nyeremény, hanem nyereség, erkölcsiekben, s anyagiakban. Hosszútávon, az­az biztonságosan, mert kemény munkával támasztották, tá­masztják meg azok, akik fölis­merték: a restnek a kicsi is nehéz, a serény a soknak is gyorsan a végére ér. Hamisítatlan népünnepély volt A korszerű csarnokban 120 sertést, 30 szarvasmarhát vágnak óránként Jelentősen növekszik Busák a látogatók tömegében Erb János felvétele a sertésfelvásárlás Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli n anl o XXXIV. évfolyam, 52. szám 1977. február 22., kedd Ara: 80 fillér gyárt exportra a MEGYESZER mohácsi. Vágóhíd és adták át az iraki megrendelőknek, jelenleg végén szállítják. — Szokolai felv. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom