Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-03 / 33. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 33. szám 1977. február 3., csütörtök Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Hyitott dossziék A zt, hogy valakinek mi­ként értékelik a mun­káját, következtetheti abból is természetesen, hogy milyen erkölcsi és anyagi el­ismerésekben részesítik. Szük­ségtelen hangsúlyozni: minden­kinek számít, hogy mi van a fi­zetési és a prémiumborítékban, vagy mikor és miért részesült dicséretben, jutalomban. S az is magától értetődik, hogy eze­ket mint jelzéseket fogja fel: következtet belőlük főnökei vé­leményére. Azoknak viszont, akik valamely intézmény, ható­ság, vállalat igazgatási appa­rátusában dolgoznak, legalább ilyen fontos, hogy mit remélhet­nek munkahelyükön hosszabb távon. Vagyis az, hogy egész emberi személyiségüket — te­hát a politikai és szakmai mi­nőségüket, jellembeli tulajdon­ságaikat, dolgozótársaikhoz való viszonyukat hogyan ítélik meg feletteseik, s mindez mi­ként befolyásolja életük, mun­kájuk további alakulását. Mindenki tudja, hogy a mi­nősítések ma teljesen nyíltak: az érintettek természetes joga ismerni a róluk szóló hivatalos, írásos véleményt, sőt azt aláírá­sukkal is tanúsítaniuk kell. Az is köztudott, hogy a legjobb rendelkézés, a legkiválóbb jog­biztosíték se teszi eleve lehe­tetlenné, hogy ne fordulhasson elő helyenként „kettős minősí­tés”, az emberek afféle kettős könyvelése. Hány esetben for­dul elő még manapság is: a jó minősítés csupán arra szolgál, hogy tovább lehessen „passzol­ni" azt, akitől meg akarnak szabadulni. Vagy ami semmivel nem jobb ennél, azért kapja meg a jó minősítést valaki, mert feletteseinek nem volt bátorsá­guk a közben eltelt időszakban őszintén megmondani mindazt, omit nem tartottak kielégítőnek munkájában, magatartásában. És hány esetben vált ki ma is keserű vitákat, ha mindezt meg­mondják ugyan, de már csak akkor, amikor rendezni kell a személyügyi dossziékat. Lehet ellenkezőleg is: jól dolgozik va­laki, megmutatja politikai eré­nyeit, bátran kiáll azért, amit helyesnek vél, szakmájában is jól teljesítményt nyújt, de mind­erről csak egyetlen esetben be­szélgetnek el vele, amikor már nem lehet tovább halogatni. Az év első heteit töltjük most, s ha az utcát járjuk, szinte min­den harmadik-negyedik üzle­ten kis tábla tudatja az embe­rekkel: itt most leltároznak. Mást nem is tehetnénk, mint­hogy megértőén tudomásul vesszük: az év első napjaiban fel kell mérni a készleteket, tisztában kell lenni azzal, meny­nyi van tartalékban, mi hiány­zik, mit kell felfrissíteni, mit kell leszámítolni. Ami a személyi ügyeket, te­hát az embereket illeti, lehet és kell is kijelölni minősítési idő­szakot, de legkevésbé se lehet úgy eljárni, mint az egyszeregy évben nagyleltárt készítő válla­lat A személyi dossziék nem élettelen tárgyakat, hanem em­bereket tartanak számon, akik dolgoznak, élet- és munkaprob­lémákat oldanak meg, fejlőd­nek vagy megakadnak, segít­séget várnak, képzésre és to­vábbképzésre van szükségük, jellemileg erősödnek vagy ép­pen visszacsúsznak. Helyesen értelmezve tehát a személyi dosszié nemcsak azért nyitott, mert annak tartalmát az érin­tett ismeri, hanem abban az ér­telemben is, hogy az soha nem lezárt, végleges, hanem amíg egy ember aktív, addig az a bi­zonyos dosszié is alakul, kiegé­szül, módosul. Azaz, a követke­ző minősítés tükrözi azt az utat is, amit közben az illető meg­tett. Mostanában gyakran felte­szik a kérdést, hogy az ismert három követelmény közül — politikai, szakmai és emberi magatartás — melyik áll elő­térben? Bizony, nem játék a szavakkal, hogy jelenleg mind­három előtérben áll annak meg­felelően, ahogyan a helyzet, a feladatok, a megterhelések kö­vetelményeket támasztanak. És mindennek természetesen van egy olyan elkerülhetetlen von- zata, hogy a személyügyi és kádernevelő munkában a de- mokratitkus elemeknek is erő­södniük kell. Nem úgy, hogy pillanatnyi közhangulatra bíz­zák bárhol is az emberek meg­ítélését, vagy a vezetők szemé­lyes véleményüket valamilyen bizonytalan „közvélemény" mö­gé bújtatják. Az ilyen értelme­zés nagy károkat okozna, mert éppen a szubjekív, az esetle­ges tényezők szerepét erősíte­né. Hanem olyan értelemben, hogy többet nyomjon a latban a választott testületek, a párt­ós szakszervezetek, a társadal­mi képviseletek, a szocialis­ta brigádok véleménye. Azok a komoly és felelős állásfogla­lások, amelyek éppen elejét ve­hetik annak, hogy valakinek a megítélése csupán egyetlen ember nem ritkán elfogult, vagy hiányos ismereteire alapuljon, így csökkenteni lehet az olyan minősítéseket is, melyek az an­tik görög korban működött Delphoi jósdájának közismert kétértelmű nyelvén készülnek. K ülönben is, a minősítés csupán egy mozzana­ta az emberi ügyek­kel való foglalkozásnak. A lé­nyeg, a fő feladat minden ve­zető számára az, hogy képezze, nevelje, segítse beosztottait, s ebben a véleményformálás nem célnak, hanem eszköznek te­kinthető, más nagyon fontos és lényeges pedagógiai eszközök sorában. R. L. II jugoszláv külügyminiszter elutazott Budapestről Szerdán elutazott Budapest­ről Milos Minies, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság kormányának elnökhelyet­tese, külügyminiszter, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghí­vására hivatalos, baráti látoga­tást tett Magyarországon. A Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes, Roska István külügymi­niszter-helyettes, Halász József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete búcsúztat­ta. Jelen volt a búcsúztatásnál dr. Vitomir Gasparovics, a Ju­goszláv Szociali'.ta Szövetségi Köztársaság budapesti nagykö­vete. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60, évfordulójára Újabb csatlakozások a csepeli dolgozók versenyfelhívásához Üjabb ipari, mezőgazdasági üzemek, kereskedelmi vállala­tok jelentették be csatlakozá­sukat a Csepeli Vas- és Fém­művek kezdeményezéséhez, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelme 60. évfordu­lója tiszteletére indított munka­versenyhez. Csatlakozását jelentette be a bicsérdi „Aranymező”, a som- bereki „Béke Őre" Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet va­lamennyi szocialista brigádja. A versenyfelhívás szellemében tették meg 1977. évi munkafel­ajánlásaikat az idei tervük túl­teljesítéséért. A sombereki szakosított ser­téstelep Dózsa György szocia­lista brigádja vállalta, hogy a malacszaporulatot és a hízóki­bocsátást öt százalékkal túltel­jesíti. Ez a vállalásuk népgaz­daságunknak és termelőszövet­kezetüknek 560 többlet malac­szaporulatot és 450, 105 kilo­gramm átlagsúlyú hízó többle­tet jelent. A Pécs városi kereskedelmi pártbizottság kezdeményezésére a városban működő 17 kis- és nagykereskedelmi vállalat 5200 dolgozója is bekapcsolódott a csepeli dolgozók által kezde­ményezett szocialista munkaver­senybe. Vállalásaikban hangsú­lyozták, tovább kívánják gyorsí­tani a kiszolgálást. Elsőrendű feladatnak tekintik a vásárlók udvarias, kulturált kiszolgálását. Célul tűzték ki a jobb áruel­osztás megvalósítását, a szük­ségleteknek jobban megfelelő nagyságú és összetételű készle­tek kialakítását, valamint az áruválaszték javítását és a megfelelő áruellátást. Tervbe vették a város munkáslakta és peremterületek bolthálózatá­nak korszerűsítését. ditRiei It Apró Antal kitüntetése Lengyelországban Az Apró Antal vezette ma­gyar parlamenti küldöttséget, miután egynapos wroclawi lá­togatásáról visszatért Varsóba, szerdán fogadta Henryk Jab- lonski, a Lengyel Államtanács elnöke. A találkozón a len­gyel államfő átnyújtotta a ma­gyar országgyűlés elnökének a Lengyel Népköztársaság Szol­gálati Érdemrendjének parancs­noki csillagát, amellyel az államtanács a magyar—lengyel barátság érdekében kifejtett te­vékenységéért tüntette ki Apró Antalt. A kitüntetést átnyújtva Hen­ryk Jablonski kifejtette, hogy a magyar—lengyel kapcsola­tok erős és tartós alapra épül­nek: közös ideológiára, bél­és külpolitikai céljaink azonos­ságára. E közös célok megva­lósítását elősegíti a hagyomá­nyos barátságunk, az 1000 éves történelmi kapcsolat és kultú­ráink közelsége. A lehetőségek kihasználása azonban az em­berektől függ. Apró Antal válaszában kö­szönetét mondott a kitüntetésért és a meleg szavakért. Kiemel­te: — Úgy érzem, hogy ez a kitüntetés személyemen keresz­tül elsősorban annak a testvé­ri kapcsolatnak szól, amely né­peinket, pártjainkat és nem utolsó sorban országaink leg­főbb államhatalmi szerveit, a magyar parlamentet és a len­gyel szejmet összefűzi. Megkezdődött a második félév a főiskolákon. Képünkön a Pol­lack Mihály Műszaki Főiskola szilikát vegyipari gépészeti ága­zat elsőséves hallgatói a kémiaoktatáson. Fotó: Kopjár Géza Félévi vizsgák az egyetemeken. és főiskolákon A „veszélyes” tárgyak változatlanul a római jog, anatómia, matematika, gépszerkezettan,ábrázoló geometria Hatezer pécsi egyetemista meg főiskolások sóhajtanak fel ezekben a napokban: — Vég­re!. Vagyis végre befejeződött a félév, az indexben ott a jegy, áltatóban sikeres tanul­mányokat jelző jegy. Igaz, né­hány tárgyból vizsgáznak még, a Pécsi Orvostudományi Egye­temen itt-ott még tart a vizs- galáz, de a> többség már vég­zett, A kérdés most már: ho­gyan végzett? — Hivatalos statisztika még nem készült, a legtöbb pécsi felsőfokú oktatási intézmény­ben február tizediké körül ad­ják a pontos adatokat. De egy ekkora egyetemi-főiskolai vá­rosban mint Pécs, sokan már most kíváncsiak az eredmény­re, legalább a félévi vizsgák legjellemzőbb vonásaira. A görcsönyi tsz kertészetében már kiültettek ötezer tő salátát. A termést március elején értékesítik. E gazdaságban, ugyancsak fóliasátrakban, közel egy hektár területen termel­nek primőr zöldséget is. — Szokolai felv. — Nos, a Pécsi Tudomány- egyetemen mindkét karon be­fejeződtek a vizsgák. Az állam- és jogtudományi karon a sokévi átlagnak megfelelően alakult az eredmény, azzal az ugyancsak hagyományos vo­nással, hogy legtöbben ezúttal is római jogból „véreztek el". A közgazdaságtudományi ka­ron most A termelés technika! alapja című tantárgyra figyel­tek sokan, amiből most vizs­gáztak először Pécsett. Ez a tárgy azért fontos, mert a fel­sőbb évfolyamokon erre ala­pozzák az ipari technológiai tanulmányokat. Az új tárgy, illetve a gyerekek jól vizsgáz­tak, a tantárgyi átlag: 3,54. A Pécsi Tanárképző Főisko­lán újdonság volt, hogy a leve­lező tagozaton a biokémia és a politikai gazdaságtan tár­gyakból bevezették az írásos tesztvizsgát. Az eredmény nagy­szerű, biokémiából eddig a hallgatók nyolcvan százaléka megbukott most nyolcvan száza­lékának sikerült a vizsga. Ja­vult az eredmény politikai gaz­daságtanból is. A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán a megszokott ered­ményeket várják majd a félévi statisztikáktól. Legfeljebb a há­rom „kemény tárgy” hoz né­hány főiskolásnak keserű ered­ményt. A gépészeti karon a gépszerkezettan, az építőipari karon az ábrázoló geometria, s mindkét karon a matema­tika volt nehéz. A Pécsi Or­vostudományi Egyetemen még nem fejeződtek be a- vizsgák. Ott érdekesség, hogy az ezer- háromszáz hallgatóból száz­negyven külföldi, közöttük húsz Jugoszlávia magyarlakta terü­leteiről idejött orvosnövendék. Egy tény: náluk még változat­lanul az anatómia jelentette a „vizsgák vizsgáját". F. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom