Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-20 / 50. szám
1977. február 20., vasárnap Dunantmi napló 3 Láfár Györgyi BarinyAan Mm Régi szokás nálunk, hogy vendégeinknek minél többet szeretnénk megmutatni abbot amivel gyarapodtunk, gazdagodtunk, amire munkánk eredményeként elégedetten tekinthetünk. Ezt szerették volna megtenni a megye és Pécs város vezetői csütörtökön és pénteken, amikor Baranyába látogatott Lázár György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Gazdag programot állítottak össze a két napra. Szerepelt benne a Mecseki Ércbánya Vállalat két üzemének felkeresése, ismerkedés a Bikái! Állami Gazdaság halgazdaságával és nyúltenyészeté- vel, Pécs város nevezetességeinek, történelmi emlékeinek, új múzeumainak, modern lakónegyedeinek bemutatása, színházlátogatás. A bőség zavarában voltak a vendéglátók, s hasonló nehézséggel küzd az újságíró is, amikor a kétnapos látogatásról szeretne beszámolni, hiszen oly sok minden került a jegyzetfüzetbe, a találkozás számtalan eseményét örökítették meg a filmkockák. Párbeszéd a munkáról A kétnapos látogatás lehetőséget adott arra, hogy Lázár elvtárs Baranya megye és Pécs város párt-, állami vezetőivel folytatott beszélgetései során részletesen megismerkedjen a megye helyzetével, eredményeivel és gondjaival, a tervekkel. Segítette a tájékozódást az az írásos feljegyzés, melyet a látogatást megelőzően kapott kézhez a Minisztertanács elnöke. Az első beszélgetéskor ezt egészítették ki kötetlen vita keretében a megye vezetői, kiemelve abból a legfontosabbakat, a legjellemzőbbeket. Szó volt arról, hogy megyénk gazdasági életében változatlanul meghatározó szerepe van a szénbányászatnak, örvendetes, hogy a kormány és a vállalati intézkedések hatására fellendülés tapasztalható a szénbánya munkájában. A közel egy évtizedes stagnálás után újra növekedett a kitermelt szén mennyisége, a vállalat teljesíti éves terveit, javul a feltárás és a szénkitermelés előkészítésének helyzete, a műszaki fejlesztés, csökkenőben vannak a munkaerőgondok. A bányászok anyagi és szociális helyzetének további javítása érdekében hozott határozatok kedvező hatásai is mind jobban érezhetők. A Beremendi Cementművek felépülése után a megyében országosan kiemelkedő nagy beruházás nem volt ugyan az elmúlt tíz esztendőben, de épült több korszerű középnagyságú üzem, tovább folytatódott a rekonstrukciós munka. Beszámoltak Lázár elvtársnak arról, hogy megkezdődött a megye iparszerkezetének feltétlenül szükséges átalakítása, a köny- nyűipar, az élelmiszeripar fejlesztésével, a műszeripar letelepítésével. Folyamatosan épül az Egyesült Izzó pécsi gyára. Az elmúlt tervidőszakban termelésbe lépett a Mecseki Ércbánya Vállalat IV-es üzeme, jelenleg épül az V-ös bánya, mely az ötödik ötéves tervidőszak legnagyobb megyei beruházása. A megye mezőgazdasága évek óta kiváló eredményeket ér el, a növénytermesztés hozamaiban az ország legjobbjai közé tartozik. Az ötödik 5 éves terv előirányzatai újabb fejlesztési lehetőségeket biztosítanak, különösen Pécs városa részére. A megye vezetői élni akarnak ezekkel a lehetőségekkel. Ismertették a Minisztertanács elnökével azokat a gondokat, melyek nehezítik a munkát. Ezek közül is a legnagyobb a megye építőipara kapacitásának elégtelensége. Nehezen biztosítható, hogy a tervbevett lakásmennyiség megépüljön, a feltétlenül szükséges kommunális és szociális létesítményekkel együtt, nem háttérbe szorítva az indokolt művelődés- ügyi beruházások megvalósítását sem. Ez veti fel újra Pécsett egy házgyár telepítésének indokoltságát, melyre megfelelő javaslatokat készített az illetékes szervek elé a megye vezetése. Részleteiben volt szó Pécs víz- és gázellátásának gondjairól, melyek egyaránt okoznak nehézségeket az ipar és a lakosság számára. Tájékoztatást kapott Lázár elvtárs arról, hogy az állam támogatásával hogyan igyekszünk védekezni a pincebeszakadások súlyos következményeivel szemben. Ugyanakkor szóba került az is, hogy a jelenlegi tervidőszak elsősorban a megye városainak fejlesztésére ad lehetőséget. Megyénk sok kislakosságú településében csak a szinten- tartásra van lehetőség, de már gondolni kell a jövőre, amikor ezekben a helységekben is meg kell oldani a halaszthatatlan fejlesztéseket. A megye és Pécs város vezetői megnyugvással fogadhatták Lázár elvtársnak azt a kijelentését, hogy az építőipar nehéz helyzetét a kormány jól ismeri, szándékában áll újabb, határozottabb intézkedéseket hozni további fejlesztésére. Ugyanakkor meqszívlelendők azok a megállapításai, melyek arra hívták fel a figyelmet, hogy lehet és kell magasabb követelményeket állítani az építőipar munkája elé. Nagyobb fegyelemmel, jobb szervezéssel, tervszerűbb együttműködéssel, a gépi kapacitás körültekintőbb kihasználásával a jelenleginél többre lehetne jutni. Egyetértett a megye vezetőivel abban, hogy a jelenlegi tervidőszak lehetőséget ad a fejlődésre, de csak akkor, ha a célkitűzések megvalósításának feltételeit mindenütt maradéktalanul biztosítják, az előirányzottak hiánytalan teljesítésére törekszenek. A kormány elsősorban ebben tud segíteni a helyi vezetésnek. Feladataink és lehetőségeink ötszázan hallgatták meg Lázár elvtárs pórtnapi előadását a Mecseki Ércbánya Vállalat IV-es üzemének gépcsarnokában. A pártnap szinte folytatása volt a megye vezetőivel megkezdett párbeszédnek, melyben a párt, a kormány gazdaságpolitikájának főbb célkitűzéseit, az ország előtt álló legfontosabb feladatokat ismertette röviden, könnyen áttekinthetően a kormány elnöke. Gazdasági helyzetünk átfogó értékelése alapján Lázár elvtárs mindenekelőtt azt hangoztatta előadásában, hogy az 1977-es terv a megszokottnál feszítettebb, de reális célkitűzéseket tartalmaz, jó, fegyelmezett munkával megvalósítható. Gyorsabb előrehaladást akarunk ez évben elérni annak érdekében, hogy időarányosan teljesítsük az ötödik 5 éves terv feladatait, behozzuk a tavalyi elmaradásokat. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezek vállalása nem jelenthet senki számára „menlevelet”, ha nem teljesíti feladatait. Éves tervünk megvalósításának megvannak a feltételei. Népgazdaságunk erős, gyarapodó, még sok tartalékkal rendelkezik. Rendelkezünk megfelelő mennyiségű energiával, anyaggal, bővültek az állóalapok, korszerűsödött a technikai felszereltség. A tervek időben rendelkezésre álltak, a vállalatok munkájának megvannak a biztonságos feltételei. Munkánkhoz a szükséges támogatást megkapjuk a Szovjetuniótól, a szocialista országoktól. Dolgozóink többsége magáévá tette a célkitűzéseket, ezt bizonyítják a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme 60. évfordulója tiszteletére tett vállalások. A Mecseki Ércbánya Vállalat munkásainak mondta: — Ismert és köztudott, hogy a Mecseki Ércbányászati Vállalat nemcsak Baranya megye, de az egész ország gazdaságának kiemelkedő jelentőségű ipari bázisa. Az uránérc, melynek kitermelése hazánkban egyedül itt folyik, értékes és megbecsült természeti kincsünk, amely a Szovjetunióval folytatott együttműködésben és országunk atomenergia termelésének megalapozásában egyaránt fontos szerepet tölt be, illetve tölt be majd a jövőben is. A vállalatnál tett rövid látogatás alkalmat adott arra, hogy közelebbről megismerkedjek eredményeikkel, gondjaikkal és terveikkel is. Eredményeikről magam is elismeréssel szólhatok. A nagy hozzáértés és erőfeszítés, a kemény munkát igénylő befektetés meghozta gyümölcsét, ezt tényszerűen igazolják a termelés, a termelékenység, gazdálkodás jellemző adatai. Ahol termelő közösségekkel találkozott Lázár elvtárs, a látogatás végén előkerültek az emlékkönyvek, brigádnaplók, s a beírt sorok tanúsítják az elismerést. „örülök, hogy módom volt ellátogatni iparunk e fontos bázisára, ahol korszerű szellemmel, magas műszaki színvonallal találkoztam. Eredményeikhez gratulálok, egyben az egész üzemi kollektívának további sok sikert kívánok." (Bejegyzés az ÉDÜ vendégkönyvébe.) Lázár György beírta nevét a Zsolnay Múzeum emlékkönyvébe. Hogyan dolgozzunk? — tette fel a kérdést a kormány elnöke. Mindenekelőtt törekedve munkánk hatékonyságának javítására, a termelés korszerűsítésére, az energiával és anyagokkal való takarékosságra. Jobb munkaszervezéssel biztosítsuk a gépek, termelőberendezések ésszerűbb kihasználását, a munkaerővel való jobb gazdálkodást, a munkafegyelem erősítését. Külön is felhívta a figyelmet az export-termékek minőségének állandó javítására, exportkötelezettségeink maradéktalan teljesítésére. 1977-ben még csak kevés tapasztalat áll rendelkezésre a terv eddigi teljesítéséről, de a Minisztertanács elnöke azt állapította meg pártnapi előadói beszédében, hogy a kezdet biztató, az ipar termelése emelkedik, növekszik a munka termelékenysége, több helyen javul a szervezettség a munkában. De ne bízzuk el magunkat, a folytatás legyen még jobb! — kérte a jelenlevőktől Lázár elvtárs. Elismerés az elért eredményekért A látogatás során Lázár elvtárs nagy figyelemmel hallgatta azokat a tájékoztatókat, ismertetéseket, melyeket a Mecseki Ércbánya Vállalat két üzemében, a Bikali Állami Gazdaságban a vezetőktől, a termelés irányítóitól, szakemberektől kapott. Elismeréssel szólt az általuk elért eredményekről. „Gratulálok a nyúltenyésztés- ben elért kiemelkedő eredményekhez és a példamutató szocialista brigádélethez, további munkájukhoz sok sikert kívánok." (Bejegyzés a Nemerő- pusztai nyúltelep 70 tagú szocialista brigád naplójába.) A látogatás emlékei Akik e két nap során találkoztak, beszélgettek Lázár elv- társscl, azok számára sokáig felejthetetlen lesz látogatása. Szerény, közvetlen, nagy tudású és nagy érdeklődésű vezetőt ismerhettek meg benne, aki a kormányzati munka mellett is sok gondot fordít a doígozó emberek mindennapi tevékenységére, széles körű informáltságával kíséri azt figyelemmel. A feltett kérdései mindig szakszerűek, lényegre törőek voltak, azt kutatta, hogyan lehet jobban, hatékonyabban megszervezni a munkát, hogy az még inkább váljék népgazdaságunk hasznára. De milyen emlékkel távozott a látogatás után megyénkből a kormány elnöke? Ezt így fogalmazta meg: — Baranya megyében szép és érdekes programot állítottak össze részemre. Olyan helyeken jártam, ahol jól és korszerűen szervezik meg a munkát, jó eredményeket érnek el. Tevékenységük példamutató lehet a megye többi üzeme, gazdasága számára. Alkalmam volt megismerkedni azokkal a gondokkal és tervekkel, melyek a megye és Pécs város vezetőit foglalkoztatják. Ezek felvetését többségében reálisnak Ítélem meg. Amelyek megoldására lehetőség nyilik, azokat a kormányzati munkában támogatni fogjuk. Mitzki Ervin Fotó: Szokolai István Egy átszállással a munkahelyig A pécsi tömegközlekedésről — a „gazda” szemével Lépcsőzetes munkakezdést! Nincs már járatki maradás vezetőhiány miatt Pécs tömegközlekedésének helyzetéről és fejlesztéséről a város tanácselnökének előterjesztése alapján tárgyal február 23-án a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága. A minden pécsit foglalkoztató témáról Fűzi Árpáddal, a Volán 12. Vállalat igazgatójával beszélgettünk. Mindenekelőtt leszögezte: a Volán nem költségvetési szerv. Ugyanolyan szigorú szabályzók szerint gazdálkodik, mint bármely más vállalat és igen körültekintően elemzik,az önköltséget. — Változatlan tarifa mellett a Volánnak is nyereséget kell termelnie — mondja az igazgató. — Közben az emberek sem 270 órát dolgoznak, csak 207-et — változatlan jövedelemmel. 1971-ben 21 százalékos volt a tömegközlekedés jövedelmezősége, ma 12 százaléknál tartunk, 1979-re pediq el is tűnik. Ugyanakkor 54-ről 50-re javult a kihasználtsági százalék. Ezzel az utas az autóbuszon találkozik, amikor néhónyad- magával lézeng egyik végállomástól a másikig, vagy amikor pattan a gomb, röpködnek a szitkozódások. Legszorítóbb a reggeli időszak. Hihetetlen csúcsok és mély szakadékok váltakoznak a reggel 5—8 óra közötti grafikonon, — Tavaly hozzákezdtünk a lépcsőzetes munkakezdéshez. Azóta is mondogatják, hogy semmi hatása nincs. De kérdem, hogy eqy rendszer, aminek a felét sem valósítjuk meg, lehet-e hatásos. Sajnos, a tanácsnak nincs ráhatása az érdekeltek többségére. A csúcsok csak tompultak — ez minden. Meg kellene érteni végre, hogy a lépcsőzetes munkakezdés nálunk is társadalmi ügy. * Napirenden van a vonalvezetés korszerűsítése, hozzáigazítás a megnövekedett városhoz. — De át kellene állni új számrendszerre is, hiszen a mostani rég nem fejezi ki az élő forgalmi viszonyokat. Sokkal jobban kellene az utast is tájékoztatni. Például a megálló-oszlopokon közölni az eiső és utolsó járat indulási idejét, a követési időket... Jó volna a buszokon valami olyasmi tájékoztató térkép is, mint a metrón, hogy hol, merre lehet átszállói . .. De ezekhez egy véglegesen kialakult, jól működő rendszer kellene. Persze, az is jelentene valamit, ha legalább bemondanák a megállókat, hiszen mikrofon, hangszóró van az új buszokon. Nagyon reméli Fűzi Árpád, hogy idén végre megérkeznek a jegyadó automaták. Akkor végre megszűnik az a gond, hogy ahány busz, annyiféle jegykezelés. Elkerülhetetlen, hogy szó essen a járműpark korszerűsítéséről, amelynek legfrissebb eredménye felett még mindig nem tudtunk napirendre térni. Sőt, minden pécsi azt szeretné, ha a sárgák járnának mindenfelé. Az új járműveken kulturáltabb az utazás, a csúcsidei zsúfoltság megszűnését mégsem ezektől várhatjuk. A jármű-helyzet megnyugtatóan rendeződik, az eszközváltás legkésőbb 1978-ban be is fejeződik. És a vezetők? — Tudatos három évi munka eredménye, hogy ma már nincs járatkimaradás vezetőhiány miatt. 1040 autóbuszvezetőnk (310 Pécsett szolgál) tíz százalékos fluktuációjával számolva évente száz embert kell pótolnunk. Csakhogy aki ma belép, abból három év múlva lesz autóbuszvezető. Ha azt akarjuk, hogy 79—80-ban ne legyen gondunk, már ma képezni kell a vezetőket. Közben meg mindenfelé vásárolják az autóbuszokat, amelyekhez ma kell a vezető, nem pedig három év múlva. Honnan? Tőlünk. Nekünk pedig azokból kell autó- buszvezetőket képeznünk, akiket ideirányítanak, s akik talán nem is alkalmasak autóbusz- vezetőnek. Másként kellene a Volánt elbírálni munkaerőgazdálkodási szempontból. • A következő megjegyzés más irányba tereli a beszélgetést: — A közlekedéshez három doloq kell: ember, gép és pálya. Az első kettővel mi rendelkezünk. A pálya pedig?... Nagyon el vagyunk maradva az útkorszerűsítésekkel, a csomópontok kialakításával ... Pl. az abaligeti csomópont is legalább hatéves téma. Ott kijutni majd- . nem annyi, mint Abaliget felé a fél utat megtenni. Sokszor már azon gondolkodtunk, nem kellene-e magunknak, csinálni valamit, hogy ne kelljen áthozni a buszokat. Beszélünk aztán az autóbuszsávokról. Van ennek reális alapja, amikor a 6 A is enélkül épül? Aztán a Kossuth tér, ahol végképp tarthatatlan a helyzet. Legalább egy lámpát tennének oda, amely szinkronban lenne a villanyrendőrrel, hogy az autóbuszok könnyebben kijussanak. No és a Lenin tér... Jó, vigyük le a mecseki járatokat, vigyük be a 39-est is .. . De alkalmas-e erre a tér? És ha alkalmas is lenne, mi lenne azokkal, akik a Bem utcánál szállnának fel és le? ... . • Még egy téma kerül szóba: a városrészek összekötése. Lvov-Kertváros létrejötte szülte az igényt, hogy az új déli városrész közvetlen kapcsolatot kapjon a keleti és nyugati városrészekkel. — Sokáig csak az igény volt meg a feltételek nélkül. Most végre megindult a 19-es és a 29-es, be is váltak. S máris megjelentek az újabb igények: miért nem mennek ezek a járatok a Móra Ferenc utca felé? Mit lehet csinálni? Lehetőleg egy átszállással megközelíteni a munkahelyet — ennél jobbat a világon sehol nem produkálnak. A háztól-házig szállításra mi sem vállalkozhatunk. Hársfai István