Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-16 / 46. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dime ituit napló XXXIV. évfolyam, 46. szám 1977. február 16., szerda Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Mielőbb beszüntetni a fegyverkezési hajszát Megkezdődött a leszerelési bizottság tavaszi ülésszaka Két hét karbantartásra A töltelékáru üzem géptermében folyik a padló burkolatcseréje és a berendezések nagytokarítása, javítása. Erb János felvétele Leállt a pécsi húsfeldolgozó • Zökkenőmentes lesz az ellátás # Napi egy vagon áru érkezik a ZALAHU$-tól Életünk tükre A statisztikai hivatal közzé­tette jelentését népgazdasá­gunk, s benne mindnyájunk életének múlt esztendejéről. A jelentés személyes — családi — boldogulásunk, az országos körülmények, sőt a nemzetközi gazdasági helyzet higgadt, tárgyilagos mérlegelését, a kölcsönhatások józan tudomá­sulvételét tükrözi, következés­képpen, ha nem is feltétlen elégedettséget, de kiegyensú­lyozottságot és szolid bizako­dást. Kezdjük mindjárt az életkö­rülményekkel. A kereset átla­gosan öt és fél százalékkal nőtt, az áremelkedések együt­tes hatása elérte az öt száza­lékot. Ilyen módon az egy ke­resőre jutó félszázalékos reál­bér-, illetve — a juttatásokat is maijában foglaló — egy­százalékos reáljövedelem-növe­kedés szerény mértékű, gyakor­latilag pedig alig érzékelhető. Sőt, megfigyelések szerint az ilyen csekély életszínvonal- emelkedés — éppen a hosszú évek óta megszokott javuláshoz mérten — sokak számára rosszabbodásnak is tűnhet. Tény, hogy a jelzett növekedés a tervezettnél is mérsékeltebb. Hogy mindezek ellenére a népgazdaság jó irányban fejlő­dött és életünk folyása a ne­hézségek közepette — átlago­san tekintve — nem rosszabbo­dott, szocialista gazdaságunk nagyfokú tűrőképességének és a sok eredményes emberi erő­feszítésnek köszönhető. Külke­reskedelmi mérlegünk hiánya ugyanis jóval kisebb volt az előző évinél, és a belföldi fel- használás is kisebb ütemben nőtt, mint a nemzeti jövedelem. Jó irányzat ez. Életünk folyamatát, életérzé­seinket persze sokkal bonyolul­tabb tényezők alakítják. Ezt a jelentést forgatva is, lehet a to­vább csökkenő csecsemőhalan­dóságnak, a kórházi ágyak is­mét növekedésnek indult szá­mának, a még nagyobb mér­tékben igénybe vett gyermek- gondozási segélynek, vagy a nyugdíjasok további létszám- gyarapodásának több másnál nagyobb fontosságot tulajdoní­tani. El lehet tűnődni a keres­kedelem szerint igen lanyha ru­házati forgalmon, de azon is, hogy nem kevesebb, mint ne­gyedmillió új hűtőszekrény, ugyanannyi televízió, sok-sok milliárd forint értékű bútor és több mint 80 ezer gépkocsi kelt el a múlt évben. Jelentősen nőtt a takarékbetét állomány és csaknem 94 ezer lakás épült, ebből több mint 61 ezer magán­erőből — ez utóbbi hét és fél ezerrel több az előirányzottnál! Nem szeszélyből kapcsoltuk össze a takarékbetéteket és az építkezést. Mert ha csak né­mileg is könnyebbek lennének az építkezési feltételek, az anyagbeszerzés, még inkább a kivitelezők „megszerzése" — a jelentés sem mondhat kiemel­kedően jót az építőipari válla­latok, különösen a szövetkeze­tek teljesítményéről —, akkor bizonyára kevesebbet tartalé­koltak volna az emberek. Mert a megközelítően százezer új lakás igen tekintélyes hozzájá­rulás a valóban nagyszabású lakásépítési programhoz, de akinek még nem jutott megfe­lelő lakás, annak továbbra is pz az első számú gondja. Ilyen módon a jelentés ebben is, sok egyébben is kimondva-kimon- datlanul utal a teendőkre. Kedden Genfben megnyílt a leszerelési bizottság tavaszi ülésszaka. Az ülésszak homlok­terében olyan fontos problémák állnak, mint a nukleáris fegy­verkezési hajsza beszüntetése, a nukleáris fegyverek számának csökkentése, majd felszámolá­sa, az új típusú tömegpusztító fegyverek létrehozásának tilal­ma, az államok katonai költ­ségvetésének csökkentése, stb. A keddi ülésen szólalt fel Viktor Lihacsov, a Szovjetunió képviselője. Beszédében hang­súlyozta, a Szovjetunió minden erejével azon munkálkodik, hogy valóra váltsa a békéért és a nemzetközi együttműködésért Hajnali négykor riasztották a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgató­ság pécsi központi ügyeletesét, néhány perc múltán pedig már Somogybán, Baranyában 33 he­lyen szólalt meg a telefon, mér­nököket, technikusokat, híradó­sokat utasítottak, hogy azonnal induljanak Mohácsra. Magyarország valamennyi fo­lyóján árhullám vonul le, külö­nösen hazánk északi folyói duz­zadtak fel az elmúlt napok­ban. A Dunán február 6-án osztrák területen indult na­gyobb árhullám, amely tegnap dél körül Pozsonyhoz ért, ma Budapestnél tetőzik a Duna, szombatra pedig Mohácsra ér az árhullám. Várhatóan 760 centiméter lesz a Duna vízszint­je. Az emlékezetes 1965-ös leg­magasabb vízállás 984 centi­méter volt, az elmúlt esztendő tavaszán 921 centimétert mér­tek. Polohn István, a Dél-dunán­túli Vízügyi Igazgatóság árvíz- védelmi és folyószabályozási osztályának irányítója, a terület védelmének helyettes vezetője elmondása szerint a tegnapi próbariasztásra azért volt szük­ség, hogy felmérjék a szervezet éberségét, a védekezésre való felkészültség hatékonyságát. A Dunán most kialakulóban levő árhullám az I. fokú készültséget követelné meg, ami tulajdon­képpen csak figyelőszolgálatból áll. Hazánk legnagyobb folyó­ján jó előre kiszámítható az áradás, a védekezésre tulajdon­képpen már napokkal előbb fel lehet készülni. Más vízfolyá­sokon, vagy a Dráván azonban sokkal gyorsabb beavatkozásra van szükség. Négy órával a riasztás után egyszerre értünk a mohácsi vé­dekezési központba azokkal, akik Somogyból indultak. Az ár­vízvédekezés teljes irányító sze­mélyzete pontosan 8 órára Mo­hácsra érkezett. A próbariasz­tás alkalmával természetesen nem hozták az összes technikai folyó harcnak az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott prog­ramját. Ez az átfogó, konkrét és reális program egy új világhá­ború veszélyének csökkentését, majd teljes kiküszöbölését cé­lozza. E programban szerepel töb­bek között íz erőszak alkalma­zását a nemzetközi kapcsola­tokból knktató egyetemes nem­zetközi szerződés megkötésének terve. Az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszakán e kérdésben hozott határozat lehetőséget teremtett a szerződés előkészítésével kap­csolatos széles körű vitára és konkrét tárgyalásokra. eszközöket: földmunkagépeket, szádpadló verőket, homokzsák­töltőket. A legszükségesebb gépi berendezések, anyagok és eszközök aműgyis az igaz­gatósághoz tartozó 20 kilomé­teres jobbparti szakasz gátőr­járásaihoz tartozó árvízvédelmi raktárakban (gátőrházakban) van tárolva: a tegnapi riasztás alkalmával meggyőződhettünk arról, hogy valamennyi védeke­zési eszköz a helyén, a gát­őrök s más műszaki személyzet a gátakon volt. Arról is világos kép alakult ki: a Duna gátjai ma olyan állapotban vannak, hogy akár az 1965-ö^ maximá­lis 984 centiméteres magassá­got 1—1,5 méterrel meghaladó ár ellen is sikerrel védekezhet­nének. Púja Frigyes látogatása Lodzban Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere lengyelországi lá­togatásának második nap­ját vidéken töltötte. A kül­ügyminisztert elkísérte Lodzba Marian Dmo- chowski külügyminiszter-he­lyettes, Stefan Jedry- chowski Lengyelország bu­dapesti nagykövete és Né­meti József, hazánk varsói nagykövete. A vendégeket Lodzban Boleslaw Koperski megyei első titkár fogadta, aki tájékoztatást adott a Vaj­daság helyzetéről, múltjá­ról, jelenéről és terveiről. Beszámolt azokról a nehéz­ségekről, amelyekkel a há­ború utáni években meg kellett küzdenie a város­nak, és amelyek még ma is gondokat okoznak, ez el­sősorban a lakáshelyzetre és a közlekedésre jellem­ző. Mint elmondotta, Lodz változatlanul az ország tex­tiliparának központja, de emellett az utóbbi években jelentős fejlődésen ment ót a villamosgép és textil­gépipar is. A találkozó után Púja Frigyes elhelyezte az emlé­kezés virágait a mártírok emlékművénél, majd meg­tekintette a Teofilow textil­gyárat. Délben a megyei első titkár ebédet adott Púja Frigyes és kísérete tisztele­tére, amelyen részt vettek a helyi párt- és tanácsi veze­tők. Boleslaw Koperski po­hárköszöntőjében emlékez­tetett népeink történelmi barátságára, és kifejezésre juttatta reményét, hogy a jövőben ismét alkalmuk lesz vendégül látni hazánk kül­ügyminiszterét. Púja Frigyes válaszában megköszönte a meleg, baráti fogadtatást, majd tárgyalásairól szólva elmondotta, hogy igen elé­gedett azok eredményeivel. A díszebéd után külügymi­niszterünk megtekintette a munkásmozgalmi történeti múzeumot, majd az esti órákban visszatért Varsóba. Hétfőtől szabadságolták a dolgozókat, február 14-től már­cius 1-ig, két hétre a szokásos évi karbantartás végett leállí­tották a Baranya megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat húsfeldolgozó üzemét. A csar­nokokat a gépkarbantartók, sze­relők népesítették be, hogy megjavítsák, rendbehozzák az egész éven át alaposan igény­bevett virsli-, hurka- és szalámi­gyártó gépeket. Az üzem leállí­tása mintegy 80 dolgozót érin­tett, ám aki nem akart szabad­ságra menni, azt nem kötelez­ték rá. A részleg dolgozói is be­kapcsolódhattak a „tavaszi nagytakarításba". Kedden, a kora reggeli órákban megkezd­ték az épület festését, az abla­kok, ajtók mázolását, a pado­zat kijavítását, melyet a bal­esetveszély elhárítására a TMK alkalmából csúszásmentesíte­nek. Pécs város és a megye fo­gyasztóinak egyik legnagyobb éléskamráját zárták most be 14 napra, ahol a májashurkától az olasz szalámiig 30 féle cikket állítanak elő napi egy vagont meghaladó mennyiségben. Sőt, hurkafélékből Budapest ellátá­sába is rendszeresen besegíte­nek. Ebben a két hétben milyen ellátásra számíthat a város és a megye lakossága? — tettük fel a kérdést Fehér Sándornak, az üzem főmérnökének. — Ami a mennyiségi ellátást illeti, a fogyasztók észre sem veszik a változást, a termékská­la is csaknem azonos marad. Mindössze annyi a különbség, hogy ebben a két hétben a Za­la megyei Húsipari Vállalat lát­ja el Pécs és Baranya lakossá­gát. A húsipari vállalatok elté­rő időpontokban végzik a kar­bantartásaikat, hogy egymást kisegíthessék. A ZALAHUS-nak van felesleges kapacitása, két hétig Zala mellett Baranya me­gyét is el tudja látni. Ez utób­bira egyébként a Húsipari Tröszt jelölte ki Zalát. Naponta egy vagon, összesen mintegy 12—13 vagon zalai húskészít­ményt fogyaszthatnak el a pé­csi és a baranyai lakosok. Az áru hűtőkamionokban érkezik. Naponta friss szállítmányt kül­denek. Az áru frisseségén te­hát nem érződik meg, hogy Pécs helyett Zalaegerszegről szállították. Ha lapunk nem közölné, a fogyasztók észre sem vennék a változást? Vagy mégis? Hisz, a készítmények minősége az azo­nos szabvány mellett is némileg eltérő. Most ebben a két hét­ben módjuk lesz a baranyai fo­gyasztóknak összehasonlítani a Pécsett és a Zalában gyártott véres és májas hurkát, bács­kait, a disznósajtot, a szafalá- dét, a parizert, a virslit, a sop­roni és az olasz szalámit és még vagy egy tucat különféle húskészítményt. Egy közvéle­ménykutatás most valóban vá­laszt adhatna egy régi fogyasz­tói vitára, jók-e a pécsi húské- -szítmények. A Pécsi Húsüzem vezetői és dolgozói minden­esetre bátran vállalják az ösz- szehasonlítást Lombosi J. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát bári keltetőüzeméből tavaly Csehszlovákiába félmillió, Jugosz­láviába 213 500 tenyésztojást exportáltak. Az érdekelt felekkel most folynak a tárgyalások 1977- re és a jelek szerint várható, hogy ai exportszállítás növekszik, A képen: útjára indul egy tojás­szállító kamion Jugoszláviába. Árvízvédelmi próba- riasztás Mohácson Kordában tartják a Dunát Valamennyi védekezési eszköz a helyén

Next

/
Oldalképek
Tartalom