Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-13 / 12. szám

A munkahelyi közérzet dolgozó kezeket pótol A csövek talán máig sem kerülnek a bányába, ha a gyorsvágathajtó brigád másokra vár. Bányala­katosból már akkor — tizenhá­rom esztendővel ezelőtt — is kevés volt. Ha a munkahelyre érve ott találta a mázsányi csöveket, és ha segítséget ka­pott, felszerelte. Ha nem, vár­hatott a csapat, míg arra ve­tődött a többi lakatos. Vala­mennyi termelési tanácskozás napirendje volt, hogy várni kell a bánya lakatosra. A következő negyedévben aztán megkapták a választ, minden harmadik műszakban azonban továbbra is pattanásig feszegették a tömlőket, hogy az elmaradt sű­rítettlevegős vezetéktől a váj- végig elérjenek. A szocialista brigád rövide­sen felismerve saját érdekeit, segített magán: megkeresték azt az időt, amikor a munka­helyen négyen is elegen van­nak, és ketten a csöveket ké­szítették be. A nehéz fizikai munkát jelentő szállítás nem az ő dolguk volt, az irodák­ban sokat veszekedtek is emi­att a műszakiak. A brigád azonban jobban tudta, hogy mi felel meg az érdekeiknek. Rozgonyi Tamás és dr. An­dies Jenő gazdaságszociológiai vizsgálatai egyértelműen bizo­nyítják, hogy milyen óriási erő­ket szabadít fel a gondosan összeválogatott, jól szervezett, a munkában érdekelt közös­ség. Esztendők óta vitatkozunk, hogy honnan vegyünk munka­erőt, ha egyszer mines. Hány közösséget kérdeztek meg ha­zánkban, hogy hajlandók len­nének-e kevesebben elvégezni ugyanazt a> munkát, vagy má­sokét is, ha ezért erkölcsi és anyagi elismerést kapnak? Hány gazdasági vezető gon­dolkodott eddig azon, hogy a társadalmi-gazdasági érdekek­re épülő munkaközösségeket úgy szervezzék, hogy azokban a rokonszenv kapcsolatok ?s ki­alakulhassanak? Jó néhány munkahelyen találkoztam olyan közösségekkel, melyek mit sem törődve a hivatalos szervezet­tel, zárt, megközelíthetetlen csoportokat alkottak, többnyire a diktatórikus módszereket al­kalmazó vezetőkkel szemben. A közösségek kapcsolatai eltérő­en alakulhatnak: más és más közösségek alakulnak ki, ha a csoportot alkotó munkások ér­dekei a hivatalos közösségen belül, annak segítségével meg­valósulhatnak, A gazdaságszo­ciológia ezért is tartja a leg­fejlettebb csoportnak a teamet, ahol mindannyíuk érdeke azo­nos a csoport egészének érde­kével, s legalább egy tevé­kenységi körben nincsenek másféle húzóerők. Ha az így szervezett közösség képviselőit a csoportra vonatkozó dönté­sekbe is bevonják, ha figyelem­be veszik véleményüket, ha esetleg a döntést rájuk bízzák, azonosulhatnak a rájuk vonat­kozó tervekkel, tényleqes tel­jesítőképességüknek többszörö­sére lesznek képesek. Az ilyen közösségek képesek magukkal ragadni gyengébb társaikat, dolgoznak a hiányzók helyett is. Ök- nem siránkoznak: hon­nan vegyük, ami nincs? Az előbb a döntésekről, a demokratikus döntésekről be­széltem, melyek egyrészt az op­timális döntések elengedhetet­len feltételei, másrészt szoros összefüggésben áll az érdekelt­séggel. Az anyagi érdekeltsé­get most kár lenne a közössé­gek munkájával, a munkaerő takarékossággal kapcsolatban felhozni. Nemcsak azért, mert sok esetben a gazdasági veze­tők ezt az érvényben lévő bér- szabályozás mellett ugyanolyan nehezen képesek biztosítani, mint a munkaerőt, hanem, mert meggyőződésem szerint a munkások a munkahelyi közér­zetet, a munkakörülményeket, a szociális gondoskodást, a munkahelyi barátságokat több­re becsülik. Tudom, az üzemi demokrá­ciáról szólva sokan megkérde­zik: mTért kellene a döntések­be a közösségeket jobban be­vonni, hiszen a munkások véle­ményei a termelési tanácsko­zásokon, szakszervezeti taggyű­léseken, egyéni panaszok nyo­mán, a gazdasági szervezetek alá- és fölérendeltségi viszo­nyainak különböző csatornáin úgyis eljutottak mindenhova. Valóban így van. De jó né­hány fórumot, tanácskozást vé­gigültem, míg a bányában dol­goztam, és újságíróként is.- Kevés volt olyan azonban, mely lázbahozta a munkásokat, mely igazán növelte a munká­sok érdeklődését a vállalat ügyei, gondjai iránt. Pedig egy kollektív tulajdonosi tudat, a „miénk” kialakulása bármilyen furcsán hangzik is, munkaerő­gazdálkodásunk egyik fontos feltétele. Ahol igazi teamek dolgoznak, ahol a demokratiz­must nem szükséges állandóan deklarálni, mert az valójában él, onnan nem mennek el a munkások, ott kisebb a kapun belüli munkanélküliség, ott gyengébb társaik helyett is dol­goznak, ha szükséges. Tizenhárom esztendeje az éj­szakai csőszállításnál P. I. lá­bára esett egyik cső. Két hé­tig a szerszámosládán pihen­tette összezúzott lábfejét, a csőszállításnál más segített, a vájvégen pedig hárman dol­goztak. Mint aknásznak, az lett volna a kötelességem, hogy táppénzre küldjem, a csőszállí­tást beszüntessem, a gyorsvá­gathajtó brigád létszámát va­lahonnan kiegészítsem. Ők más­ként döntöttek. Abban a hó­napban hat méterrel túlszár­nyalták előző havi önmagu­kat .., Lombosi Jenő Erich Honecker Jugoszláviában Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK állam­tanácsa elnökének vezetésével szerdán január 15-ig tartó hi­vatalos és baráti látogatásra Jugoszláviába érkezett a Német Demokratikus Köztársaság párt­ós állami küldöttsége. A dele­gációt Belgrádban, a köztársa­sági elnök rezidenciája előtt Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, Jugoszlávia államelnökségének elnöke köszöntötte. A jugoszláv sajtó meleghan­gú kommentárokban köszönti az NDK párt- és állami kül­döttségének látogatását és a Belgrádban sorrakerülő magas­szintű megbeszéléseket, ame­lyekre — mint írják — „Jugo­szlávia és az NDK jól és sok­oldalúan fejlődő kapcsolatai­nak időszakában kerül sor". Javul a hírközlés és a postaszolgálat Csaknem 2,6 milliárd forint fejlesztésre A hírközlési igények növe­kedése egyre nagyobb felada­tok elé állítja a postát, amely egyelőre mennyiségben igyek­szik kielégíteni a követelmé­nyeket, s emellett törekszik szol­gáltatásai minőségének javítá­sára is. A posta 1977, évi terve vál­tozatlanul a telefonszolgálat fejlesztését, a rádió- és a tele­vízió adóhálózat bővítését írja elő. A klasszikus postaszolgá­latban a levélforgalom mérsé­kelt, 30 milliós növekedésével számolnak. Várhatóan 3 száza­lékkal emelkedik a csekk- és az utalványforgalom, a tavalyi szinten marad a csomag- és a táviratforgalom. Állóeszközfejlesztésre állami és vállalati beruházásból meg­közelítően 2,6 milliárd forint áll a posta rendelkezésére, az ösz- szeg több mint felét a helyi távbeszélőszolgálatra, 20 szá­zalékát a postaszolgálatra köl­tik. Budapesten 49 ezer állo­mással, vidéken mintegy 17 ezer állomással bővítik a telefon-fő­központok kapacitását. Vidé­ken ugyancsak a múlt évről hú­zódott át a szegedi 11 160 állo­másos crossbar központ átadá­sa. Ezen kívül a városban és környékén kisebb főközpontok­ban 2160 új állomást szerelnek fel és 4100 állomással bővítik Zalaegerszegen és Nagykani­zsán a telefonközpont befoga­dóképességét. A helyközi tele­fonforgalom bővítésére, javítá­sára Budapest—Győr között 2700 csatornás átviteltechnikai berendezést helyeznek üzembe, Szekszárd — Hőgyész — Dom­bóvár, valamint Balassagyar­mat—Salgótarján között koaxi­ális kábelt építenek. A nemzet­közi forgalomban megteremtik a távhívó kapcsolatot Cseh­szlovákiával. A telefonszolgálat „ügye” az egyéni előfizetők névsorának idei megjelentetése is. A vezeték nélküli hírközlés legnagyobb eseménye a solti 2000 kilowattos középhullámú adó februári üzembehelyezése, amely az ország területének 80 százalékára terjeszti ki a Kos­suth adó jó minőségű vételét. Ezen kívül 15 URH adó telepí­tésével javítják a rádiózást, míg a televíziózás fehér foltjainak csökkentésére 12 átjátszó adót helyeznek üzembe. Győr—Kab- hegy és Budapest—Győr kö­zött mikronullámú összekötte­tést teremtenek. A postaszolgálat feltételei­nek javítására 43 postahivatal üzembe helyezését tervezik. Az előfizetői telex-hálózat mint­egy 6000 állomásához újabb 400-at kapcsolnak be. Elutazott a mongol parlamenti küldöttség Szerdán elutazott a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának küldöttsége, amely az or­szággyűlés meghívására hivatalos, baráti látogatást tett hazánkban. A küldött­séget C. Dügerszüren, a Nagy Népi Hurál Elnöksé­gének elnökhelyettese ve­zette. A mongol parlamenti kül­döttséget elutazása előtt fo­gadta dr. Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnö­ke, Borbándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se. A delegáció látogatást tett Buda István munka­ügyi minisztériumi államtit­kárnál. Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke kedden a városházán fo­gadta a mongol parlamen­ti küldöttséget, amely ezt követően Budapest neve­zetességeivel ismerkedett, s járt a Chinoin gyárban is. A „zakuszka vonal” a Szigetvári Konzervgyárban. Erb János felvétele Nagyjavítás a Szigetvári Konzervgyárban Megállapodás hatvan mezőgazdasági üzemmel Finomfőzelék és zakuszka exportra Félidejéhez érkezett a nagy­javítás a Szigetvári Konzerv­gyárban. Tizenkét szakma mint­egy nyolcvan szakembere fára­dozik azon, hogy mire megér­kezik a szezon, megfelelően felkészített gépsorok álljanak a dolgozók rendelkezésére. Rendbehozzák a gyümölcs- feldolgozót, a zöldbab- és a négy zöldborsó gyártósort. A II. üzem gépeit a TMK-műhely- ben szerelik, mert az üzemépü­letet teljesen felújítják. Festik, mázolják, kicserélik az elektro­mos vezetékeket és tartozékai­kat. Új pasztőröző-be rendezés­nek készítenek alapot az I. és a II. üzemben. Két, NSZK- licenc alapján gyártott hőke­zelőt vásároltak a budapesti ÉLGÉP-től. Mindkettőt január végén szerelik be a szigetvá­riak1. Nem állították le valameny- nyi gyártósort a nagyjavítás idejére, három termel, hogy az év első három hónapjára vál­lalt kötelezettségeiket teljesíte­ni tudják. Almabort palackoz­nak, tőkés exportra pedig al­malevet sűrítenek. A nyugat­német és a francia vásárlók­nak öt vagonnal szállítanak: januárban. Ebben a negyedév­ben kétszáz vagon finomfőze­lék és másfélszer ennyi zakuszka készül szovjet megrendelésre. A most termelő gépsorokat csak a felújított feldolgozó vo­nalak után javítják. A cukor­borsó feldolgozásával indul a szezon, várhatóan május vé­gén. Utána sorra belép a töb­bi1 gyártósor is. A szükséges alapanyagot te­hát időben kellett biztosítani. Alapos előkészítő munka ered­ménye, hogy 20 százalékkal több zöldség-, és gyümölcsfé­leséget kötött le szerződésben a gyár. Kibővítette partnerkö­rét is. Tízzel több, összesen csaknem hatvan mezőgazdasá­gi üzemmel, ÁFÉSZ-szel, MÉK- kel állapodtak meg. Előzetes térveiket is ennek alapján ké­szítették el az idei esztendő­re. Termelési értéküket megkö­zelítően 70 millióval szeretnék növelni a tavalyihoz képest Az elképzelések szerint zöld­borsóból 6310, zöldbabból 1550, paradicsomból 9980, kü­lönböző fajta paprikából ösz- szesen mintegy 3400, uborká­ból 2155 tonnát vesznek át a termelőktől. Ezeken kívül ter­mészetesen még más zöldség- és gyümölcsféleségeket is vá­sárolnak. Baranya, Somogy, Bács és Tolna megyéből szer­zik be a zöldségféleségeket, míg a gyümölcsöt az ország majd egész területéről. Legje­lentősebb partnereik: a Bólyi, a Dalmandi, a Mosonmagyar­óvári Állami Gazdaság, a mozsgói és a kocsolai termelő- szövetkezet. Több kedvezménnyel fokoz­zák a- termelői kedvet. Tíz bor­sócséplő gépük mezőgazdasá­gi üzemek használatában van. Növényvédelmi és vetőmag hozzájárulással támogatják a termelőket, mázsánként 4—8 ezer forinttal segítik a vetőmag | vásárlást. Ezeken kívül szakta­nácsot adnak a nagyobb ter­Oten végeznek idén a Művészeti Szakközépiskola textijszakón. Bizséné Zs. Kovács Diána textil- méseredmények eléréséhez, művész irányítása mellett. A végzős növendékek az érettségi után a népművészeti és háziipari szövetkezeteknél, textilgyáraknál vállalhatnak munkát. Seres Éva felvétele H. T. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 12. szám 1977. január 13., csütörtök Ara: 80 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom