Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-12 / 11. szám

Sajót erőből végzi el a hat, összesen 150 millió Ft értékű turbina főjavítását négy éven­ként a pécsi Hőerőmű karbantartó brigádja. Fotó: Maletics flz emberek Javuló kapcsolatok a két ország között Keduező az időjárás Folytatódnak a Dráva menti árvízvédelmi munkák i Töltéspótló és fenntartási teendők Árvízvédelmi központ Drávaszabolcson Frigyes m A Vízügyi Igazgatóság cserkúti telepén épül és májusra kell el* készülnie az ár- és belvízvédelmi raktárnak. Itt tartják majd ké­szenlétben a gépeket, felszereléseket. Fotó: Erb János Megszűntek a fagyok, tegnap újult erővel láttak munkához a Dél-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság dolgozói Révfalu tér­ségében. Drávasztára és Drá- vakeresztúr közé koncentrálták az emberi és gépi erőt, hogy a leginkább veszélyeztetett szakaszon, csaknem öt kilomé­teres hosszúságban biztonsá­gosabbá tegyék a töltést. Mint­egy 21 millió forintot fordíta­nak a munkálatokra, melynek befejezése 1978-ban várható. Ebben az esztendőben még Kelemen-ligettől Vejtiig három kilométeres, valamint Dráva- sztárától Zalátáig csaknem négy kilométeres szakaszon vé­geznek fenntartási munkákat Hatvan centiméterrel az eddigi legnagyobb, — 1972. évi — árvízszint fölé emelik a töl­tést. Ezek a töltéspótló és fenn­tartási munkák csak ideiglenes megoldást jelentenek. Két ok miatt: az egyik, hogy Cun és Drávatamási között 51 kilomé­teres szakaszon kell kiépíteni a végleges árvízvédelmi rendszert. Ez rengeteg pénzbe kerülne és nincs annyi. A másik ok is leg­alább ilyen súlyú. Határfolyó a Dráva és mind az igazgató­ságnak, mind a jugoszlávok- nak sok gondot jelent Ezért a két kormány kidolgoztatta a közös Dráva-szakcsz általános folyószabályozási tervét. Ennek keretében épülne meg a djurdjevaci és a barcsi vízlép­cső. Az építkezésről azonban végleges döntés még nem szü­letett. Mivel a végleges árvíz- védelmi rendszer majd a két vízlépcsőhöz kapcsolódik, a vízügyi igazgatóság most csak arra törekedhet, hogy a ren­delkezésre álló anyagi fede­zetből azonos biztonsági álla­potot hozzon létre ezen a fél­száz kilométeres szakaszon. Nyolcvannyolc kilométer a Dráva balparti, magyar árvíz- védelmi vonala. Ebből 75 kilo­méter megyénk területére esik. Megközelítően 24 000 hektár a mentett ártér. Az adatokból is kitűnik, hogy mennyire fonto­sak az árvízvédelmi munkák Baranyában. Ezek egyike — a fentieken kívül — a Matty és Drávaszabolcs közötti 14.3 ki­lométeres szakasz teljes re­konstrukciója. Negyedik esz­tendeje dolgoznak ezen a 44 millió forintos beruházáson. Itt teljes árvízvédelmi rendszert építenek ki, ami a tervek sze­rint 1977-ben fejeződik be. Először megemelték és kiszé­lesítették a töltés koronáját: 324 000 köbméter földet építet­tek be. Ezzel párhuzamosan gátőr telepeket létesítettek és Drávaszabolcson árvízvédelmi központot telelőn-, telex- és URH-vonalakkal. Kiépítették a védekezéshez szükséges meg­közelítő utakat és árvíz eseté­re biztosították az elektromos energiavételezési lehetőséget. A megenyhült idő kedvez az árvízvédelmi munkáknak, ame­lyeket az igazgatóság kivite­lező részlege és mint alvállal­kozó a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat végez. A Déldunántúli Vízügyi Igazga­tóság több mint 31 milliót költ ármentesítésre 1977-ben. H. T. Raul Castro Szófiába érkezett Todor Zsivkovnak, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első tit­kárának, az Államtanács elnökének meghívására kedden baráti látogatásra Bulgáriába érkezett Raul Castro, a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának másodtitkára, az Államtanács első elnökhe­lyettese, helyettes minisz­terelnök. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt llanlo XXXIV. évfolyam, 11. szám 1977. január 12., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja szeretnek pénzt keresni A bérekkel kapcsolatos kér­dések természetszerűen mindig közérdeklődésre tartanak szá­mot. A bér a lakosság túlnyo­mó részénél a személyes jöve­delem legfőbb forrása, mérté­ke, alakulása és egyéni vagy a családi életvitel elsőszámú meghatározója. Éppen emiatt, ha jól gazdálkodnak vele, az egyik leghatásosabb ösztönző is a népgazdasági, vállalati fel­adatok teljesítéséhez. Az országos előírások — a bértömeg vagy az átlagbér- színvonal szabályozás, a bér­tarifa rendelkezései, a béreme­lések adózási rendszere stb. — a vállalatok „kerítéséig” érvé­nyesek, a vállalatok egészére kötelezőek, de az adott kere­teken belül szinte olyan bér­rendszert alkalmazhatnak a vál­lalatok, amilyet csak akarnak. E lehetőségre, különösen az utóbbi 10 évben igen sokszor felhívták a vállalatok fiaveimét, mégis a helyi adottságokra és különbözőségekre épülő válto­zatos vállalati belső bérrend­szerek köre még mindig nem alakult ki. Sőt: a teljesítmény bérezés — ez a hatékonyság szolgála­tára jelenleg általánosan is­mert megfelelő bérezési forma alkalmazása is messze elma­rad a lehetséges mértéktől, il­letve sok helyen, ahol létezik is, a normák nem eléggé kor­szerűek, nem gondoskodnak rendszeres karbantartásukról. Emiatt szükséges a bérgaz­dálkodásban is a helyi lehető­ségekkel számoló és az adott vállalati célokkal jól összehan­golt változatos vállalati belső bérformák, bérrendszerek al­kalmazása. Népgazdasági mé­retekben, központi szabályozók­kal lehetetlen például elérni a bérdifferenciáltságnak azt a fo­kát és árnyaltságát, aminek pe­dig a hiánya ma már igen erő­teljes fékező erő a termelés­ben. A túlságosan kiegyenlí­tett bérek ugyanis csak a kö­zepes teljesítményre ösztönöz­nek. Nem szabadna például bé­rezéssel szociálpolitikai teendő­ket ellátni. Sőt: az ilyesmi tu­lajdonképpen a szociálpolitika alapvető céljaival ellentétes, hi­szen így a bérek nem ösztönöz­nek a pontos, fegyelmezett munkára, a többlet teljesít­ményre. A jó bérgazdálkodás a vál­lalaton belüli munkaerő átcso­portosításokon is sokat lendít­hetne, ha a gyárakban „mer­nének” különbséget tenni a bér­emelések idején, s a visszafej­lesztésre ítélt területre nem, a fejlesztésre kijelölt tevékenység­re viszont jelentős béremelést biztosítanának. A bérekbe be­építhető a minőség javításá­nak, fenntartásának követelmé­nye, az anyagtakarékosság „normája” és bármi, ami csak egy-egy vállalatnál egy adott időszakban fontos gazdasági feladat. A differenciálásban a dolgozni szeretők, a pénzt csak becsületes munkával keresni akarók támogatására mindenütt nyugodtan számithatnak. Az emberek szeretnek dolgozni és szeretnek pénzt keresni — ezt a két tényezőt kell összehan­golni korszerűbb bérgazdálko­dással. Púja tárgyalásai a török fővárosban ANKARA: Púja Frigyes külügyminiszter kedden, törökországi hivatalos látogatásának második napján a délelőtti órákban fel­kereste a Magyar Népköztársaság ankarai nagykövetségét Itt Kapcsos Károly nagykövet üdvözölte és tájékoztatta a diplomá­ciai misszió munkájáról. Púja Frigyes és vendéglátó­ja, Caglayangil külügyminisz­ter délután folytatta tárgyalá­sait. Ezek hétfői, első forduló­járól szólva a magyar külügy­miniszter a tiszteletére adott díszvacsorán elmondott pohár­köszöntőjében hangsúlyozta: a megbeszélések meggyőzően bi­zonyították, hogy mindkét fél közös akarattal fokozni kívánja az együttműködés bővítését célzó erőfeszítéseket. Púja Frigyes emlékeztetett arra, hogy mindkét ország mi­niszterelnökének kölcsönösen érvényes meghívása van, s ta­lálkozójuk remélhetőleq a nem távoli jövőben megvalósulhat. Hangoztatta, hogy bár á két ország társadalmi rendszere különböző, nincs akadálya an­nak, hogy együttműködésük sokoldalúan gyarapodjék mind­két nép érdekében. Púja Frigyes hivatalos ma­gyarországi látogatásra hívta meg török kollegáját, a szá­mára legkedvezőbb időpont­ban. Ihsan Sabri Caglayangil po- hárköszöntőjében kijelentette: nem kétséges, hogy Púja Fri­gyes jelenlegi látogatása újabb lendületet ad a magyar—török kapcsolatok fejlesztését célzó erőfeszítéseknek. „Nagy súlyt helyezünk hazánk és a szocia­lista országok, különösen Ma­gyarország között fennálló jó kapcsolatok további fejleszté­sére” — hangoztatta a török külügyminiszter. A nemzetközi kérdések átte­kintésekor a külügyminiszteri tárgyalások első fordulóján részletesen megvitatták a kö­zel-keleti problémát, amelynek megítélésében a felek állás­pontja gyakorlatilag azonos. Szó volt a nemzetközi enyhü­lési folyamat és az európai biztonsági értekezlet pozitív ki­hatásairól, a leszerelés és a balkáni regionális együttműkö­dés kérdéseiről. A ciprusi vál­ság kapcsán Caglayangil ki­fejtette, hogy Törökország sze­rint a végleges megoldás csak a két ciprusi népközösség egyenjogú részvételével meg­alakítandó két részből álló füg­getlen államszövetségi alapon lévő, semleges köztársaság út­ján képzelhető el. Púja Fri­gyes hangsúlyozta, hogy Cip­rus kérdésében a magyar ál­láspont közismert és változat­lan. Az ankarai lapok bő terje­delemben számolnak be a ma­gyar külügyminiszter érkezésé­ről és tárgyalásainak jelentősé­géről. A televízió hétfői esti híradójában első helyen, 5 per­ces filmtudósításban ismertette Púja priayes látogatásának eseményeit. Márciustól fizetik a nyereségrészesedést Letétbe kell helyezni a mérlegbeszámolókat A vállalatoknál és szövetke­zeteknél megkezdődött az 1976. évi gazdálkodás eredményeit összegező mérlegbeszámoló ké­szítése. A nagy alaposságot igénylő munka általában feb­ruár közepéig tart. A miniszté­riumi vállalatok a Pénzügymi­nisztérium Bevételi Főigazgató­sága területi igazgatóságainál, a tanácsi vállalatok és a szö­vetkezetek a megyei bevételi hivatalokban február 20-ig ad­ják be, illetve helyezik letétbe a mérlegbeszámolót Az okmányokat a bevételi fő- igazgatóság revizorai ellenőr­zik, majd a Pénzügyminiszté­rium számítóközpontjába kerül az egész anyag, amelynek alap­ján március első felében gyors- jelentés készül, további egy hó­napon belül pedig a végleges részletes összegezés is elkészül a vállalatok és szövetkezetek 1976. évi gazdálkodásáról, A mérlegbeszámoló hitelessé­gét az állami vállalatoknál a vállalat vezetője, a szövetkeze­tekben a közgyűlés állapítja meg, ők felelősek az adatok valódiságáért, így az okmány letétbe helyezése után kifizet­hetik az év végi részesedést, amire általában márciusban ke­rül sor. Mint ismeretes, az 1976-os év az első olyan esztendő volt, amikor a vállalati alapok meg­oszlásának arányát központi szervek nem írták elő, a köz- gazdasági szabályozók hatása­it mérlegelve maguk a vállala­tok döntötték el, hogy nyeresé­gükből mennyit helyeznek a ré­szesedési s mennyit a fejlesz­tési alapba. Mindezt kollektív szerződésben is rögzítették, s ugyancsak a kollektív szerző­désben intézkedtek a részese­dési alap felosztásáról. Ennek megfelelően a felosztható ré­szesedés egy részét már fel­használták bérfejlesztésre, ju­talmazásra, célprémiumokra, s dolgozók lakásépítésének támo­gatására és egyéb szociális cé­lokra, fennmaradó részét pedig a mérlegbeszámoló letétbe he­lyezése után osztják szét, illet­ve annak egy bizonyos hánya­dát tartalékolhatják további ju­talmazásokra vagy szociális cé­lokra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom