Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-10 / 9. szám

Eltűnnek a tetőantennák a pécsi háztetőkről? „Nikotinmentes” pályaudvar 0 kábeltelevíziózás jelene és jövője 0 Bővül a műsorválaszték • Ötezer lakást kapcsolnak a nagyközösségi antennára A rádiózásban használt egyéb elektromágneses hullámokkal szemben a televízió műsorát közvetítő ultrarövid hullámok nem követik a Föld görbületét, s így csak kis körzetet tudnak átfogni. Az adótorony tetejéről sugárzott kép és hang egyene­sen haladva jut el a vevőan­tennáig. Emiatt a tv-nézők csak a legközelebbi adók ál­tal sugárzott programokat lát­hatják, bármilyen „csodálatos” tetőantennákat is barkácsolnak maguknak. A korlátozott vételi lehetőségeken csakis magas, nagy teljesítményű nagyközös­ségi antennákkal lehet javíta­ni, amelyek városrészeket ké­pesek ellátni kábelen továbbí­tott műsorral. Több magyar városhoz ha­sonlóan Pécsett is megalapoz­ták már a kábeltelevíziózás jö­vőjét. 1974 nyarától építi a nagy­közösségi antennához tartozó kábelrendszert a PIK, Újmecsek- alján. A központ és a 15 mé­ter magas, 13 fejes antenna a 17 emeletes lakóépületben, il­letve épületen van. 1976 vé­gére fejeződött be a teljes munka harmadik üteme. A tendszerbe már 3300 lakást be­kapcsoltak, a Hajnóczy, Páf­rány, Dr. Veress Endre, Ybl Mik­lós utca és 39-es dandár út által határolt területen. Az 1977-ben befejeződő 4. ütem végére ötezernél több lakás lesz rákapcsolva a nagyközös­ségi antennára, és ekkor a kábeltelevíziózás elterjedtségé­ben Pécs lesz a „listavezető" Magyarországon. S még be sem fejeződik az újmecsekal- jai program 1977 első felében elkezdődik a Szigeti városrészt és Kertvárost ellátó második, illetve harmadik nagyközössé­gi antenna- és kábelrendszer építése. Kertvárosban az elő­munkálatok már tavaly elkez­dődtek. Egyébként valószínű- leq a kertvárosi antenna látja majd el a Siklósi városrészt is. Újmeszesen, — mivel kevésbé sűrűn lakott terület, — csak a nyolcvanas évek közepén vár­ható nagyközösségi antenna felállítása. Pécsett 1982-ben a vevőkészülékek 80 százalékába már kábelen jut el a tv-műsor. fíjnte/inaral De hát mit is tud egy ilyen nagyközösségi antenna, milyen lehetőségek rejlenek a kábel­televíziózásban? Az újmecsek- aljai 17 emeletes lakóházon lé­vő, hivatalosan „PIK 1 NKR” elnevezésű, HTV—Hirschmann metodikájú, kábeles elosztású nogyközösségi központi tv- és rádió vevőantennarendszer 5 tv-programot vesz át: a Ma­gyar Televízió 1. és 2. prog­ramját és a Jugoszláv Televí­zió Zágráb 1., Zágráb 2. és Belgrád 2. műsorát Ezen kí­vül az OIRT FM URH sávban a magyar adók és a CCIR FM URH sávban dolgozó 3 jugo­szláv és 1 osztrák adó monó és stereo rádióműsorát. Az anten­narendszer biztonságos és nagy teljesítményű, lényegétjen minden alapvető berendezéséből készenlétben áll egy biztonsági □Hétfői tartalék. Az üzemelő rendszer meghibásodását így egy villa­násnyi időre sem vehetik észre a tv-nézők, a tartalék beren­dezések azonnal automatikusan bekapcsolnak. A nagy teljesít­ménynek is csupán egy „hátrá­nya” van: a vevőkészülék hi­bája, a gyári szabványtól való eltérése a vétel minőségére kedvezőtlenül hat. Ilyenkör te­hát a tv-készülékeket kell meg­javíttatni és nem a közösségi antennát szidni. A vevőantenna-rendszert a Magyar Híradástechnikai Vál­lalat a nyugatnémet Hirsch­mann cégtől vásárolta. En­nek a típusnak a „honosítása" már évek óta folyik Magyar- országon. Az első teljesen ma­gyar gyártmányú rendszer ép­pen Pécsre, Kertvárosba fog ke­rülni 1977-ben. A kábeltelevíziózásnak a szakemberek szerint óriási jö­vője van. A PIK már most — lényegében a kezdetek kezde­tén — foglalkozik avval, hogy e televíziós rendszerifek mi­lyen előnyeit élvezhetik majd a nem is túlságosan távoli jövő­ben a pécsi tv-nézők. Elsősor­ban a műsorválaszték bővítése jöhet számításba, amely csak a szomszédos országok tv- és rá­dióműsorainak vételével lehet­séges. Ez Pécsett — figyelem­be véve a Mecsek leárnyéko­ló hatását — csak egy maga­sabb hegycsúcsra (esetleg a Jakab-hegyre) telepített pont­tól pontig sugárzó berendezés­sel valósítható meg. Ilyen mó­don az eddigieken kívül a két osztrák főműsort és még né­hány jugoszláv tv-programot láthatnának a pécsiek. S mi­vel ez az egész kábelrendszer zárt, a Magyar Televízió Pécsi Stúdiója is sugározhatna ezen műsort a pécsieknek egy kü­lön csatornán, sőt, talán a PIK is szolgáltatásként nyelvlecké­ket telerecordinq felvételről. En­nek technikai megvalósítása nem bonyolult és nem is költ­séges. Végezetül néhány mondat a háztetőkön pompázó antenna­erdőkről. Mindegyikünk látta és látja, tudta és tudja, hogy el­csúfítják a városképet, mégis kénytelenek voltunk „lenyelni ezt a békát”, hiszen a panel­házakban tetőantenna nélkül te­levíziózni szinte lehetetlen. A be­ton nem engedi át az ultra­rövid hullámokat. A városkép elcsúfításán kívül azonban egyéb „bűnük” is van az an­tennáknak: szakszerűtlen felsze­relésük idő előtt tönkreteszi a lapostetejű házak tetőszigetelé­sét. Az eredmény előbb-utóbb az, hogy a legfelső szinten lé­vő lakások minden jelentősebb eső alkalmával beáznak. Új- mecsekalján például tíz év alatt ment tönkre a lapostetős házak tetőszigetelése, pedig kétszer annyi ideig kellett volna kitar­taniuk. Mindez túlságosan is költsé­ges „mulatság", hogy sokáig így maradjon. A PIK 1976 de­cemberében levélben fordult a kábeltelevízió rendszerbe be­kapcsolt lakások bérlőihez, hogy a feleslegessé vált tetőanten­nákat szereljék le. Ez azonban egyelőre csak kérés. Jó len­ne, ha a városi tanács is fog­lalkozna ezzel a kérdéssel, akár egy rendelet kibocsátásának formájában. A felesleges tető­antennáknak előbb vagy utóbb, de el kell tűnniük a pécsi ház­tetőkről. A jövő vitathatatlanul a kábeltelevíziózásé. Dunai Imre Korlátozták a dohányzást a miskolci vasútállomáson Valahogy a levegő is egé­szen más a miskolci pályaud­var előcsarnokában, mint az ország más vasútállomásain., Eldobott cigarettavéget alig- alig látni. Érthető: december 1-e óta a pályaudvaron dohá­nyozni csak a kijelölt helyen szabad. Hazánkban egyedülálló kezdeményezés. Jönnek-mennek az utasok, dohányosok, nemdohányzók. Többen csak a hatalmas fel­iratok láttán gyűrik vissza zse­l-öngot fü|T átsxtfria testet Matyi, a fakir Megbuktatta a cirkuszi produkciót Évekkel ezelőtt megbukta­tott egy cirkuszi produkciót. A manézsban dolgozó pengenye­lő asszisztenst kért maga mellé a nézők közül, s Kresz Mátyás barátai unszolására a porond­ra lépett... A közönség és a „művész" legnagyobb megle­petésére megette a pengenyelő egész készletét: huszonötöt egymás után. Majd, mint aki jól végezte dolgát, a helyére ment. Az igazgató a szünet­ben magához kérette a pécsi fiatalembert és szerződést ajánlott Kresz Mátyásnak, a fakírnak. Nem vállalta: a Humberto cirkusz műsorában másnap már nem szerepelt a pengenyelés. Fotóriporter kollégám nagy derültségére Kresz Matyi meg­jegyzi : — A forgalomban lévő kor­szerű pengék nem ehetők, mert csak az éleket edzik meg. Egy alkalommal valamelyik pécsi ifjúsági klubban léptem föl, s nem vettem észre, hogy idő­közben kicserélték a zsiletet. A Super Silvert csak forgattam a számban, galacsinná rágtam, mégsem pattant. A produkciót ettől függetlenül megcsináltam. Matyi kimegy az előszobába, s egy doboz pengével tér visz- sza. Lakonikus tömörséggel megjegyzi, hogy ez az igazi; mire fölocsúdunk, már le is nyelte az utolsó darabokat. Néhány korty bort iszik a fur­csa étekre, közben elmondja, hogy éveken át statisztikát ve­zetett arról, hány pengét, po­harat evett meg: zsiletből két­ezret, pohárból, hamutartóból és egyéb üvegből készült do­logból is több mint ezret rá­gott össze és nyelt le. Benzines ampullákat vesz elő, kedvünkért rövid műsort állított össze, amit a lángfú- vással nyit, majd néhány per­ces koncentráció után három, négy milliméter átmérőjű tűket fog a kezébe. Átszúrja arcát, karját, hasát, s klipsz gyanánt biztosítótűt kapcsol a fülébe. A produkció közben arcizma sem rándul, mi viszont egy pillanatra megmerevedünk a meglepetéstől. A tűket kihúzza testéből s néhány perc múlva a helye sem látszik, hol hatolt a bőr alá a hegyes acél. A se­bek nem véreinek. — Az 1alap az akarat és az önszuggesztió. Több mint tíz esztendeje jógázok, egy indiai kiadású könyvből tanultam a szükséges tudnivalókat. Sok helyen fölléptem már, mikor sorkatona voltam egymás után nyertem a „Ki mit tud?" selej­tezőket, s csak azért nem ke­Szeme se rebben, amikor a vastag tűt a testébe szúrja rülhettem az országos verseny­re, mert a mutatványomat sem­milyen kategóriába nem tud­ták besorolni. Egy időre megszakítja a beszélgetést, s mint aki a leg­jobb falatok elfogyasztásához készül, fölkapja az asztalon heverő benzines fiolákat... Az üvegszilánkok recsegnek a fogai alatt, lenyeli, majd egy pohár fröccsöt iszik a „tíz­óraira”. — Azóta romlanak a fo­gaim, mióta nem eszem rend­szeresen üveget. Most már könnyebben lepattan a fogzo­mánc. Egyébként az üvegevés­től borzadnak el leginkább az emberek, holott nagyon egy­szerű dolog. Es sokan művelik hobbyból leginkább akkor, ha italosak, persze az alkalmi produkciót bemutatók kilenc­venkilenc százaléka nem nyeli le a szilánkokat. Sokan azt hi­szik, hogy káros következmé­nye van annak amit csinálok. Nem vettem észre: az idegen anyagok természetes módon eltávoznak a szervezetből. Nem olyan régen egy ausztrál férfi fogadásból megevett egy Volkswagent: négy esztendő kellett hozzá. En vállaltam volna, hogy két év alatt elfo­gyasztok egy Pannónia motor- kerékpárt, de nem kaptam ki­selejtezett motort. Észreveszi, hogy kissé meg­lepetten nézek rá. — Persze ne azt értsed, hogy csak úgy nekiesnék. Először földarabolnám. Az ausztrálnak a gumik okoztak emésztési zavarokat. En már azt is ettem, és nem okozott komplikációt. Soha nem fájt a vakbelem, de azért, hogy meg­előzzem az esetleges kellemet­lenségeket, kivetettem: ra­gaszkodtam ahhoz, hogy ér­zéstelenítés nélkül végezzék el a műtétet. Egyébként tizenkét éves lehettem, mikor rájöttem arra, hogy fájdalom nélkül szurkálhatom magam. Kresz Mátyás, a fakir — aki a MÉV IV-es üzeménél bá­nyász — azóta sok olyan dol­got művelt, amire egy átlag­ember képtelen lenne. Asztal­laphoz szögelte a nyelvét, üvegcserepekre feküdt, s rá­álltak. Átszúrta azt is ami szin­te hihetetlennek tűnik: mindezt fogadásból. A családja nem kedveli, de tudomásul veszi különleges produkcióit. Felesé­ge még sosem látta „műsorát”. de kislánya, mikor egyéves volt, a fenyőfáról leemelte az üveg­díszt és megette... Salamon Gyula Jó étvágyat az éles pengékhez! Lóngfúvás bükbe a cigarettát Azért akad, aki rágyújt. Két fiatalember éppen az első slukkot szívja a fecskéből, amikor megkérdem: mi a véleményük az intézke­désről. — Hasznosnak tartom, — mondja Sviderszki István, a Borsod megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozója — hi­szen aki nem dohányzik, miért szívja más cigarettafüstjét? — Nincs annyi eldobott csikk, ke­vesebb a szemét — teszi hozzá Révész Sándor, aki Felsőzsol- cáról jár be dolgozni a mis­kolci kárpitos szövetkezethez, — Most éppen a kijelölt do­hányzóhelyre igyekeznek? — kérdezem. Egymásra néznek, majd a kezükben füstölgő ciga­rettára ... — Szokatlan az embereknek, hogy nem akkor, és nem ott gyújthatnak rá, ahol akarnak — mondja Farkas Béla rendőr őrmester, aki a pályaudvaron teljesít szolgálatot. — Azért kez­dik megérteni, hogy kulturál­tabb, egészségesebb környeze­tet teremthetünk magunk kö­rül, ha betartjuk az intézke­dést. — Es aki megszegi az új sza­bályokat? — Nem büntetünk meg sen­kit, ha mégis rágyújt ott, ahol ez tiltva van. Legfeljebb ké­rünk és figyelmeztetünk .., ♦ — Miskolcon régi hagyomá­nyai vannak a dohányzás elle­ni küzdelemnek — magyarázza Kurucz Károly, a MÁV Vezér- igazgatóság forgalmi szakosz­tályának helyettes vezetője. — A városban tevékenykedő „Do­hányzás Ellen Küzdők Társasá­ga” indítványozta a pályaudva­ron a dohányzás korlátozását és ez egybeesett a mi törekvé­seinkkel. — Tervezik-e a tilalom beve­zetését más állomásokra is? — Megvárjuk a miskolci kez­deményezés tapasztalatait. Egy hónap utón még nem mond­hatunk véleményt a próbálko­zás eredményéről. Fél évet vá­runk még a döntéssel. Az NDK és csehszlovák kol- léqák sikereiről beszél az osz­tályvezető helyettes. Csehszlo­vákiában például az ország egész területére kiterjesztették a dohányzási tilalmat úgy a pályaudvarokon, mint a vona­tokon. Nem látszik célraveze­tő megoldásnak: az utasok minden adódó alkalommal le­ugrálnak a vonatokról, hogy rá­gyújthassanak, s az ebből fa­kadó balesetek magas száma feltehetően arra készteti az il­letékeseket, hogy enyhítsenek a korlátozásokon. És még egy adalék: a rendbontókat külföl­dön meg is büntetik. — Mi nem szeretnénk ilyen radikális intézkedéseket foga­natosítani, — mondja Kurucz Károly — mindenki számára el­fogadható megoldásokon kísér­letezünk. Néhány mellékvonalon már régebben bevezették, hogy a kis motorvonatok egyes kocsi­jain tilos a dohányzás. A szom­bathelyi és a pécsi igazgató­ság területén végzett kísérle­tek után most hosszabb szerel­vényen is próbát tesznek; az év elején a Budapest—Szob vo­nalon közlekedő vonatok ko­csijainak felét jelölik nemdo­hányzónak. — Ha nem büntetik meg a szabályok megszegőit, mi biz­tosítja, hogy az utasok be is tartják a rendelkezéseket? — Számítunk az utasok, pon­tosabban a dohányosok ked­vező hozzáállására — mondja Kurucz Károly. — Bízunk ben­ne, hogy felismerik törekvé­seink korszerűségét, hasznossá­gát. Ahogy a forgalmi szakosz­tályon mondták, fél év múlva visszatérhetünk a kérdésre, si­került-e a miskolci kísérlet Annyi viszont egy hónap után is észrevehető: „valahogy a ■levegő is egészen más a mis­kolci pályaudvar előcsarnoká­ban ___” Z salakó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom