Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-08 / 8. szám

2 Dunántúli napló 1977. január 8., szombat Értékes javaslatok Kibővített ülést tartott a Sásdi járási Pártbizottság Tegnap Sásdon kibővített ülést tartott az MSZMP Sás- di járási Bizottsága. Az el­nöki tisztet Devecseri József járási titkár töltötte be. Dr. Vida József járási első titkár tájékoztatta a testületet az 1976. évi gazdasági célkitű­zések járási végrehajtásáról, valamint javaslatot tett az 1977. évi népgazdasági terv járási végrehajtására. Az ülésen részt vett és felszólalt Bocz József, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának titkára. Az előterjesztéshez kilencen mondták el vélemé­nyüket, tettek javaslatot. Hangsúlyozták a termelőszö­vetkezeti tartalékok kihasz­nálását. Központi gondolatot fogalmaztak meg többen, nevezetesen az emberi té­nyezőket, azt hogy a szakem­berek kísérjék további figye­lemmel a technika, a tech­nológia, a kemizálás foko­zott alkalmazását, törekedje­nek az exporttermékek bő­vítésére, a munkaszervezés­ben pedig a gazdaságveze­tés tovább támogassa a szo­cialista brigádmozgalom ki­bontakozását. Javaslat hang­zott el a növényi mellékter­mékek hasznosítására, a tö­megtakarmány biztosítására, valamint arra, dolgozzanak ki tervet a szervezett — úgy­nevezett — liba program be­vezetésére több termelőszö­vetkezet társulásában. Fel­merült egy gondolat az agro­kémiai központ létesítésére, mely szintén több üzem tá­mogatásával épülne. u m Ubü király Szokatlan tv-riport Valahogyan törpék lettek az emberek, furcsa, túl nagy csa­tornaszél nőtt föléjük! Vagy nem az ...? — De igen, csatornaszél — Ubü király és Poszomány kapitány (Huszár László és Harkányi János). Fotó: Kopjár Géza feleli Paál István rendező —, ahová meg ki-bebújnak, az csatorna. A patkánylét színvo­Két pályázat A termékszerkezet fejlesztésére és szervezésre Egyaránt tartozik gazdasá­gunk jövőjének kulcskérdései közé a korszerű termékszerke­zet megteremtése, s a gyakor­lati szervező munkában elért eredmények minél szélesebb körben való hasznosítása. E cé­loktól vezéreltetve pályázatot hirdet két tudományos társasá­gunk. A Magyar Közgazdasági Tár­saság ipari szakosztálya orszá­gos pályázatot hirdet A válla­lati termékstruktúra fejlesztésé­nek módszerei és tapasztalatai címmel. A pályázatra olyan még nem publikált tanulmá­nyok nyújthatók be, amelyek a vállalati termékstruktúra fej­lesztésének módszereit és ta­pasztalatait konkrét példákon elemzik. A pályaművek elbírá­lásánál előnyben részesülnek azok a munkák, amelyek a gyakorlatban széles körűen hasznosítható módszertani, vagy egyéb javaslatokat is tartal­maznak. A pályázatok beadási határ­ideje 1977. április 15. A pá­lyaműveket 2 példányban, jel­igésen a Magyar Közgazdasági Társaság titkárságára (Buda­pest, V., Kossuth Lajos tér 4„ IV. em. 54.) kell eljuttatni. A beérkezett pályázatokat bizott­ság bírálja el. Az I. díj 10 000 forint, a II. 7000, a III. díj 5000 forint. Emellett az egyéb, érté­kesnek ítélt munkákat is dí­jazzák. A pályázat részletes feltételeit az MKT budapesti titkárságán és a megyei szer­vezetnél (a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat pécsi, Rákóczi úti székházában dr. Várszegi Károly társasági titkárnál) tekinthetők meg. A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság megyei szervezete Egy vállalati folya­mat komplex szervezése cím­mel hirdet pályázatot. A pá­lyázat bármelyik ágazatra vo­natkozhat, s a téma úgy is teljesen kötetlen, hogy kiterjed­het a termelésszervezésre, az agyaggazdálkodásra, az érde­keltségi rendszerre, minden más rendszerre vagy folyamat­ra, módszerében pedig az ér­tékelemzéstől a számítógépes feldolgozásig, mindent alkal­mazhat. Csak a gyakorlatban alkalmazható, vagy már beve­zetett eljárások értékelhetők. A pályázatok értékelésénél előnyt élveznek azok az értékes meg­oldások, amelyek minél több szervezetnél alkalmazhatók, a környezeti feltételeket figyelem­be veszik, tartalmi és formai ki­dolgozásuk igényes. A pályázat benyújtásának határideje 1977. február 28. Eredményhirdetés 1977. április 15-én. A pályázat jeligés, a nevet és a címet külön lezárt borítékban kell elhelyezni. A pályázat előirányzott díjai: I. díj 5000 forint, II. díj 3000, III. díj 2000 forint. A pályáza­tokat az SZVT Baranya megyei szervezetéhez (Pécs, Janus Pannonius utca 11.) kell be­nyújtani. A részletes feltétele­ket illetően Pap Imre gazdasá- ai igazgató-helyettes (Pécsi Tervező Vállalat) lehet érdek­lődni. Vasárnap ünnepélyes mnnkásőr .. 1 “ A Munkásőrség Pécs városi­járási „Landler Jenő" zászlóalj, a megyei törzs és közvetlen al­egységei január 9-én — va­sárnap — délelőtt 10 órai kez­dettel a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában tartja a Munkásőrség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából az ünnepélyes egységgyűlését. Az egységek délelőtt 8 óra 30 perckor élen a csapatzászló­val, a Mecseki Ércbányászati Vállalat fúvószenekarának in­dulói mellett vonulnak fel az ünnepség színhelyére. A POTE aulájának folyosó­ján több tablót állítanak ki. Ezen bemutatják az egységek megalakulását, az elmúlt 20 év fejlődését. A kiállított anyago­kat a vendégek, családtagok és a munkásőrök megtekinthe­tik. NNEB-vizsgálat a lakossági építőanyag-ellátásról A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteki ülésén meg­tárgyalta a lakosság építő­anyagokkal és épületgépészeti cikkekkel való ellátásának ta­pasztalatait. A fővárosban és nyolc megyében vizsgálták: ho­gyan készült fel az ipar és a kereskedelem az V. ötéves terv során várható lakossági igé­nyek kielégítésére, ezeknek ho­gyan tesznek eleget mennyi­ségben, minőségben és válasz­tékban, a kereskedelem mikép­pen szervezi és oldja meg az áruk terítését, értékesítését. A népgazdasági terv szerint öt év alatt 440 ezer új lakást kell felépíteni, ezen belül ma­gánerőből 280 ezret. A Belke­reskedelmi Minisztérium és a Tüzép vállalatok a magánerős lakásépítés tervtúlteljesítésével számolnak, az építőanyag- és épületgépészeti cikkeknél — változatlan árakon — évi 2—3 százalékos forgalomnövekedést várnak. Fejes Lajos vonal-menetírányító a diszpécser asztalnál. Központ amely mindent tud: a fő menetirányító Félpercenként a személy, percenként a tehervonatok helyét rögzítik A Pécsi MÁV Igazgatóság­hoz tartozó vasúti pálya (ipar­vágányok és az állomások nél­kül) körülbelül 1500 kilométer, az országos hálózat egyhatoda. Ezen bonyolódik le Magyaror­szág vasúti utasforgalmának egyötöde. Az igazgatóság te­rületén évi átlagban naponta 350—370 teher- és több mint 400 személyvonat közlekedik. Ezeknek menetrendszerinti in­dítását, útját, érkezését csak nagy szervezettséggel, és ezt elősegítendő, egy szinte min­denre kiterjedő széles körű in­formációs hálózat működtetésé­vel lehet biztosítani. Az infor­mációs hálózat központja, leg­felsőbb „csúcsa" az igazgató­Munkában a vagonjavítók ság diszpécserközpontja, ame­lyet a MAV-nál főmenetirányí- tó központnak neveznek. Ennek alárendelten és szintén az igaz­gatóság egész területére kiter­jedő feladatokkal dolgozik a mozdonyirányítók és a kocsiin­tézők irodája. A központ mindössze néhány szobát foglal el az igazgatóság pécsi székházában, de ide összpontosul minden, ami a vasúti forgalomra vonatkozik. Semmi olyan lényeges'esemény nem történhet akár a nyílt pá­lyán, akár az állomásokon, amiről itt néhány perc múlva ne tudnának. Az információs hálózat hierarchikus rendben épült ki: a vasútállomások je­lentenek az egyes pályaszaka­szok menetirányítóinak (8 me­netirányító központ van az igazgatóság területén), ők pe­dig a főmenetirányításnak Pécs­re. A szolgálatban levő főme- netirányító asztalán gyűlik ösz- sze minden lényeges adat va­lamennyi vasúti szerelvényről, amely az igazgatóság területén tartózkodik: vonat és mozdony­szám, a kocsik, sőt a tenge­lyeik száma, valamennyi állo­másra vonatkozóan az érkezé­si és indulási idő, az esetleges késés és az oka, személyvona­tok esetében az ülőhelyek és az utosok száma, a szerelvény súlya, tehervonatoknál a szál­lított áru fajtája, súlya. Mind­ezen kívül még az is, hogy a vasútállomások melyik vágá­nyán állt meg, illetve haladt keresztül a szerelvény. Ezeket az adatokat többféle­képpen is regisztrálják, így Ringli János vezető váltókezelő például grafikonon is, amelyen egy-egy vonat útját végig le­het kísérni, személyvonatoknál fél, tehervonatoknál percnyi pontossággal. Az adatoknak az összegyűjtéséhez egy meg­bízható üzemi telefonhálózat nyújt segítséget, amelyen Ma­gyarország bármelyik vasútállo­másával egy percen belül le­het közvetlenül kapcsolatot te­remteni. Erre a közvetlen és gyors kapcsolatra most télen különö­sen nagy szükség van. A pá­lyát elborítja a hó, lefagynak a kitérők és a kézikapcsolású váltók, emiatt természetesen késnek a vonatok. A biztonsá­gos közlekedés és a menetrend betartása közül csakis az utób­bit lehet — szükségből — „fel­áldozni". S hogy ez az „áldo­zat" ne legyen túlságosan ké­nyelmetlen az utasok számára, arról kell gondoskodni. Úgy kell elosztaniuk az összetorló­dó késéseket, hogy egy-egy vo­natra ne jusson aránytalanul 'sok. Természetesen bizonyos szerelvények előnyben részesül­nek, mint például az expressz­vonatok. Ez a munka nemegy­szer valóságos zsonglőr mutat­vány. nalára süllyedt emberek vilá­ga. A színpad persze még semmi. Díszlet, jelmez még valahol messze a varroda meg a festő­üzem állványain. A kereső szí­nészmozdulatok még bizonyta­lanok, és tulajdonképpen csak próbálgatják a játékot, az übü királyt. Mégis — ez a legszebb játék, a fantázia játéka. Erre jött be a budapesti televízió is, erre a talán képtelenségre, hogy kamerával, vagyis lát­ványt kereső eszközzel egy ép­pen csak most fogamzó, lát- ványtalan játékot vegyen fel. Az operatőr biztos szeme ráta­pad a kamera lesőjére és megkeresi a seholsincs játékot, a színészmozdulatokban, a ri­deg díszletpótló elemekben. Ahogy az operatőrkar ráhajlik a kamerára, Duboritz Péter már látja a játékot. Látja a fantá­ziájával a színész is, Fodor Ta­más riporter is, legfőképpen persze a látvány megálmodója: Paál István rendező. Tizennégy perces műsor szü­letett a televízióbeli Színházi album számára. Mi pedig leje­gyeztük a nyilatkozó Paál Ist­ván alapgondolatait: — Abból indulok ki, hogy ez a darab 80 éve volt avant- garde. Ha eredeti felfogásban állítanám színpadra, az kevés volna a mai nézőnek. Meg kel­lett tehát keresnem azt a gon­dolati csomópontot, amelyből kioindulva Dbüt korunk egyik lehetséges emberi magatartás­formájának megtestesítőjévé tehetem. Vagyis a minden em­berben lappangó kicsinyes ha­talomvágyat, középszerűséget, köznapi árulási hajlamot, az­tán tehetségtelenséget is. Sze­retném megmutatni, hogy mi lenne, ha a rosszabbik felünk, a bennünk élő übü királyok rendeznék be a világot. Játék, játék ... a tévések fantáziája versenyben halad a színháziakéval. Remek munka Radó Gyula tv-rendező irányí­tásával, lehet, egyedülálló mű­sor lesz a Magyar Televízió­ban. Jó az alkalom is, hiszen a magyar színházművészet 80 esztendős késéssel adózik Jarry- nak, a szerzőnek, az übü ki­rály bemutatásával. Pécsre fi­gyel a színházi élet és Paál Ist­ván szeméből, mondataiból érezzük: megint kegyetlen lesz. A Caligula emléke még belénk- borzad. A francia Antonin Ar­taud teremtette meg a kegyet­len színház stílusát, Paál István markánsan, de egyénien alkal­mazza azt a magyar színpadon. Az eredeti szöveg eredeti ér­telmezése szerint übü papa - groteszk, undorító figura, de Paál István jobban belénk akarja sugalmazni ennek a kö­zépszerű diktátornak a veszé­lyességét. Egy jellemző pilla­nat: utasítás Huszár László— übü király egyetlen mozdulatá­hoz. De az utasításban benne van az egész rendezői világa: — Lacikám! A rugóskésedet magabiztos, hozzászokott, gya­korlott mozdulattal csukd be! Félelmetes kifejező eszköz: rugóskés... és magabiztos mozdulattal... Ezt akarja Paál István: féljünk a középszerűség diktatúrájától és a félelem ütő­képes ellenállássá érjen ben­nünk. Földessv Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom