Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-28 / 27. szám
1977. január 28., péntek Dunantmt napló 3 Jói hasznosítják tapasztalataikat Pécs III. kerületében is egy éve hozták létre a lakóterületi pártalapszerve- zetek munkáját irányító kerületi pártvezetőséget. A kerületben több mint 60 000 ember lakik, — munkahelyeiken fejtik ki szakmai, politikai tevékenységüket. A pártvezetőséghez hét párt- alapszervezet tartozik, — amelyek több mint 600 párttagot egyesítenek. Többségük nyugdíjas, de ez korántsem jelent tétlenséget, hiszen közülük nagyon sokan most is aktivan vesznek részt a pártmunkában. Mint többen megfogalmazták; természetes dolog ez, hosszú évtizedek pártmunkájában edződtek, sok tapasztalattal rendelkező, politizálni szerető emberekké váltak. Párthűségük és munkájuk a párt politikájának végrehajtásáért — példamutató. Néha talán túlzottan érzékenyek? Megtörténik. De ez is érthető, — közülük sokan a felszabadulás előtti nehéz időkben is elv- hűen helyálltak, féltő gonddal vigyázzák szocialista rendünket. A pártvezetőség a III. kerületi tanácshivatal épületében kapott helyiséget, itt beszélgetek Pollák Dezsővel, a pártvezetőség titkárával. Pártmunkáját még 1945-ben kezdte — Vajszlón volt párttitkár, — majd legutóbb a pécsi erőmű párt- bizottságának titkáraként dől-, gozott. Mostani megbízatásának előzményeiről mondja: — Amikor megkérdezték tőlem, hogy vállalnám-e itt a pártvezetőség titkári funkcióját, viszontkéideztem: jár-e fizettség érte? — Nem. — Rendben. Akkor vállalom! Az eltelt egy év munkáját, az új szervezeti forma tapasztalatait jónak értékeli. Mint mondja lényegében kísérleti évnek volt tekinthető, de az adott időszak leglényegesebb feladatait megoldották. — Ezek közül a párttagsági könyvek cseréjével kapcsolatos feladatokat és megoldásukat hangsúlyozottan említem — mondja. — Területünkön nem volt igazolatlanul távolmaradó az ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűlésekről. Volt idős, beteg elvtársunk, akit felesége támogatott és így jött el. Számosán, akik például betegségük miatt „felmentettek kategóriában" vannak a közös rendezvények alól, — mégis döntő többségük részt vett a taggyűlésen. Nem lehet erről meghatódott- ság nélkül szólni. De arról a műsorról sem, amivel például az Acsádi utcai általános isLakóterületi pártmunka Pécs III. kerületében kola úttörői kedveskedtek. Nagyon jólesett elvtársainknak az a szeretet és tisztelet, amelyet a fiatalok tanúsítottak irántuk. ■Mint lakóterületi pártalap- szervezeteknek, illetve a pártvezetőségnek legfontosabb tennivalói közé tartozik a kerületben a politikai munka kifejtése, a várospolitikai és szociálpolitikai témákban tájékoztatás és a vélemények meghallgatása, továbbítása, valamint eleven kapcsolat tartása az idős párttagokkal. Ebben a kerületben is számos peremterület van, mint például Kovácstelep, Rácváros, Istenkút, Patacs... A területi pártalap- szervezetek igyekeznek város- politikai kérdésekben is tájékoztatni tagságukat, véleményüket kikérik. Részük van a rácvárosi Úttörő utca rendbe- hozásóban, a Kaszárnya patak kitisztításának szorgalmazásában ... z— Szeretnénk bizonyos környezetvédelmi feladatok megoldásában is segíteni — mondja Pollák Dezső elvtárs. — Nos, nem valami óriási dolgokra gondolunk, de parkok, játszóterek védelmére igen. Elképzelésünk például valamilyen szervezeti formában iskoláknak kiadni a parkokat, játszótereket szocialista megőrzésre, óvásra. Aztán Éger-völgy kitűnő lehetőséget nyújt kirándulásra, üdülésre. Ehhez azonban egy úgynevezett „szolgáltató ház” is szükséges. Ezt a szerepet a jelenlegi ürögi kultúrház be- tölthetné, természetesen alapos felújítás után, mert most úgyszólván használhatatlan állapotban van. Jó kapcsolatokat építettek ki a területen lévő üzemekkel, amelyekkel együttműködési megállapodásban rögzítették a tennivalókat. — Sok segítséget tudunk nyújtani például a párt küzdelmeinek megismertetéséhez, a szocialista hazafiság, proletár nemzetköziséq témában a tudatformáló neveléshez. Számos veterán párttagunk szívesen beszélget ezekről a fiataloknak, úttörőknek, KISZ-eseknek. A munkájukat lelkesen végző párttagok, alapszervezetek most a beszámoló taggyűlésekre készülnek. Megvitatják elmúlt évi munkájukat, meghatározzák feladataikat. Kétségtelen, hogy mind az alapszervezeteknek, mind a pártvezetőségnek jelentős tennivalóik vannak a területi pártmunkában, a politikai légkör alakításában. — Tudatában vagyunk ennek, és áldozatkészségben eddig sem volt, és ezután sem lesz hiány — mondja a pártvezetőség titkára. — Bizton számíthat ránk a párt. G. F. „Ha most nem sikerül, akkor soha" Miért adnék egy évet. A z ember környezetének megváltoztatására vagy megtartására törekszik, attól függően, hogy vágyainak, céljainak mennyire gátja vagy segítője. A szebb és a jobb felé törekvés a legnemesebb tulajdonságok egyike, s még a legelégedettebbek is akarva-akaratlanul sokszor kimondják: ha ezt vagy azt elérhetném, bizony adnék egy évet az életemből... Mondanám: az olvasó gondolkozzon el egy pillanatra. Vajon akad-e olyan álma, ami ezt az egy évet megéri?... Három korosztály képviselőjével, munkásokkal beszélgettem, életükről, hétköznapjaikról; ez egyikben még nem fogalmazódott meg a nagy cél, elégedettsége valószínűleg a vélt realitásokon nyugvó „még nem többet akarás" -bál fakad, a másik pedig épp idejét érzi a „robbantásnak”, mondván, ha most nem sikerül,, akkor soha, akkor BÚZA- ÉS KUKORICANEMESITÉS MARTONVASÁRON: Az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében különleges klímakamrákban nevelik a nemesítésre szánt búzát és kukoricát Az időjárástól függetlenül évente három—négy generációt is érlelnek. Újabb eredmény: a kukorica virágporát, a polent mély- hűtve is tudják tárolni, akár évekig is Sármány Ferenc Két öccse is munkásőr Komlón, a szilvási városrész egyik szép épülete két szoba összkomfortos lakásának erkélyén állunk. Úgyszólván az egész város panorámáját betekinthetjük innen, Kökönyöst, Somágtetőt, Kenderföldet... — Sokszor elgyönyörködöm a kilátásban, a felépült és épülő házakban, a szép üzletekben — mondja Sármány Ferenc, a Volán 12-es Vállalat komlói egységének gépkocsivezetője. — Nem vagyok komlói születésű, de nagyon a szívemhez nőtt ez a város. Még az 1950-es évek elején az úgynevezett „hőskorszakban" érkeztem ide, akkor is mint gépkocsivezető dolgoztam. Szállítottuk Komló építőit Mecseknádasdról, Hidasról, Bonyhádról, Zala megyéből, de még Debrecenből is a munkás- járatokkal ... Szép idők voltak még akkor is, ha a közállapotokra sokszor a „zűrös" jelző illett... Azóta nagyot fejlődött, lecsendesedett, jobbára bányászok lakta munkásvárossá nőtt. A vitrinben piros kis dobozokat látok. Egyenként pattintja ki fedelüket. — Ez a Haza Szolgálatáért ezüst fokozat, — ezek pedig a Haza Fegyveres Szolgálatáért öt, tíz, tizenöt éves kitüntetések, — itt a vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetés. A Lenint ábrázoló plakettet eredményes propaganda munkámért kaptam ... Még 1947-ben szüleivel együtt Szlovákiából települtek át, — Babarcra kerültek. Tizenöt hold földön gazdálkodtak és 1948- ban „kezdeti típusú szövetkezetét” alakítottunk Párttag lett, majd a Bólyi Állami Gazdaságban párttitkárrá választották. Pártiskolára küldték, ezután a Pécsi Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságon termelőszövetkezeti szervezőként dolgozott. — Gépkocsivezetői jogosítványt szereztem 1950-ben, 1953-ban a Volán komlói telepéhez irányítottak. A Komló— Mohács buszjáratot vezettem nap mint nap. Az ellenforradalom kitörésekor Babarcra mentem szüléimhez és novemberben ott már jónéhányadmagam- mal fegyvert fogtunk a munkáshatalom védelmében. Megalakult a babarci raj... Később pedig már a szervezett munkásőrség. Azóta is tagja vagyok. Az eltelt húsz év munkásőri emlékei közül szívesen beszél a komlói városi egységnél eltöltött évekről is, az egység tagjai között kialakult nagyszerű szellemről, az együvétartozás jóleső érzéséről. — Szakaszom háromszor nyerte el a század első szakasza megtisztelő címet, — mondja. — Szakmai munkájukról, a munkásőrségben helytállásukról csak dicsérő szavakkal lehet szólni. Az én szakaszomban sok volános van, tehát a munkahelyről is jól ismerjük egymást. Igyekeztünk a parancsot mindig a legjobb tudásunk szerint teljesíteni. Megtörtént: riasztottak bennünket, a rendőrség kérte segítségünket egy veszedelmes betörő elfogásáért. Mentünk, körülzártuk a terepet és a hálóban fenn is akadt a körözött... Most buszvezető Komlón. Szereti munkáját és nem kis büszkeséggel szól a Komló városi buszforgalom fejlődéséről is. — Ezelőtt két éve például még ide a szilvási városrészbe sem jött busz, ma pedig naponta kilencven járat hozza-viszi az utasokat. Korszerűsödik a mi gépkocsi parkunk is. Most már számos panorámabuszunk van, két hete én is ilyent vezetek. — Hallottam, hogy tavaly Irakban járt... — Igen. Ikarus buszokat vittünk Bagdadba. Nagy becsülete van ott is a magyar buszoknak, sokat vásárolnak tőlünk. Visszakanyarítva szavait a munkásőrségre, mondja: — Tízen vagyunk testvérek, közülünk két öcsém is munkásőr... Ők aktívak, én pedig néhány nap múlva tartalékállományba vonulok. De ezután sem szakad meg kapcsolatom a munkásőrséggel. íMert a tartalékállomány is szolgálat... Mindig készenlétben állunk, ha szükség van ránk ... G. F. Három dolgozó véleménye • | r rr | • •• rr • r /rí jelenéről, jovojerol vége... S a harmadik? Éppen húsz esztendeje állt válaszút előtt, s mert kockáztatni. Papp László, a 26 éves fiatalember alkatra nagyhírű névrokonára hasonlít: zömök, erős ember, határozott fellépésében valahol ott lappang a szakma tudása. Az ARIT 14-es Autójavító Vállalatnál kezdte tanulóéveit, szerzett szakmunkásoklevelet. — Nézze —, mondja, a régi ismeretségre appellálva —, miért ne érezném itt otthon magam? Munkámat megbecsülik, fizetésemmel elégedett vagyok. 'Mondom: az autószerelő szakma a legnagyobb jövő előtt álló szakma. Sokan, akik vele kezdtek, kiváltották az ipart, többet keresnek, s talán jobban is élnek. — Lehet — mondja. De ott tényleg hajtani kell, nincs ebédszünet és nincs délután. Én pedig szeretem a szabad időt. — Nösülés ...? Rázza a fejét; majd. Kertvárosban lakik, nemrégiben húztak egy emeletet a szülői házra, nagy kölcsönt is felvett. S bár a kocsi is megvan már, előbb élni kell. A fizetése 4100 forint, igaz ebből sok minden lejön. Nemrégiben csoportvezető lett. — Itt, az új telepen öröm dolgozni. Pécs legmodernebb, legjobban felszerelt autószervize ez a Szigeti úti. — Mit jelent ez a csoportvezetőség? — Némi többet számomra. A tízéves munkaviszonyom első nagyobb állomása; megbecsülése. Két óra szabad időm van — amolyan munkaidőkedvezmény —, ez idő alatt végzem a szükséges adminisztrációt, viszem a kocsikat próbaútra. — Vágyai? — Utazni, sokfelé járni. A cégem jóvoltából jártam már Szovjetunióban és Lengyelországban, szakmai úton. Most nyáron, úgy néz ki, hogy néhány kollégámmal kimegyünk Ausztriába, a Forma 1-es autók versenyére. Kérdem: mi volna az, ami néki megérne egy esztendőt az életéből? Rázza a fejét. Olyan nincs. Talán egy világkörüli út... tanulhat mindent. Csak kilós kenyereket készítünk, s úgy vágjuk a munkát, mint a fát. Panaszkodik: úgy érzi, hogy az üzem nincs kihasználva. Még két óra van a munkaidejéből, de már le is takarította a gépet. Egész délelőtt állt az egyik gyártósor... Azon gondolkozik, hogy rövidesen beiratkozik valamelyik egyetemre. Talán a közgazdasági volna a legjobb, de ha nem veszik fel, elmegy az élelmiszeripari főiskolára. — Azért, adnék én két évet is — mondja —, ha ez sikerülne. Meg az sem volna rossz, ha itt, az üzemen belül valahogy megváltozna a vezetők és a munkások kapcsolata, viszonya. Az ember szeretne beleszólni a termelésbe, a munkába, de nem tudja, hol kezdje? Elakad az információ. Akár felülről jön, akár alulról menne... Nem eléggé ismerik a vezetők a munkások gondolatait, s nem eléggé a munkások a vezetők elképzeléseit. Talán ebből ered, hogy az ember nincs tisztába saját magával sem, nem tudja, hogy amit csinál az jó vagy rossz... Nem érzi, hogy szükség van rá. 3. Sziebert Pál 1958-ban kezdte a pékséget kitanulni, s azóta dolgozik a sütőiparban. Most, az új pécsi kenyérgyár dagasztógépét kezeli: egy műszakban nyolc tonna kenyér tésztáját forgatja meg a gépe. — A kényszer vitt erre a pályára, lakatosnak akartam menni vagy a Sörgyárhoz, de nem vettek fel. Aztán ittragadtam. — Sokan itt hagyták a szakmát? — Hogyne. Én is gondoltam rá, de menjek el segédmunkásnak? Tanuljak új szakmát? Nem éri meg. Az új gyárról beszélgetünk. Gombnyomásra megy minden, a nagyfokú gépesítés teljesen kiküszöbölte a fizikai munkát. A régi gyárra hivatkozva kérdem : — Condolt-e erre, hogy így megváltozik a pék élete? — Igen is, nem is — válaszolja. — Az természetes, hogy mindenhol fejlődik a technika, de ez nem mindig biztos, hogy jót hoz ... Nem értem. — Szóval — mondja —, úgy érzem, hogy a szaktudásomra nincs szükség többé. Ilyen fokú gépesítés mellett, egy átlagember, ha beállítják a dagasztó mellé, fél ára alatt kiPetrovics Károly pontosan 20 esztendeje jár be mindennap reggel Babarcról Pécsre. Kint, a kertvárosi építkezésnél találtam meg, éppen egy — rövidesen átadásra kerülő épület alagsorát betonozták. A Hengl-brigád tagja, brigádvezetőhelyettes. — Az állami gazdaságnál dolgoztam, mint kőműves — mondja —, de közbejöttek anyagi gondok, s az igazság szerint szerettem volna már mást is építeni, mint üzemépületeket. Akkor jöttem át az építőipari vállalathoz. Húsz esztendeje ugyanabban a brigádban dolgozik. Most 46 esztendős, s a munkatársai a korához képest kissé megelőlegezve, ,,öreg"-nek hívják. Ott van ebben a szeretet is. Beszélgetésünk elején szabadkozik, hogy miért nem inkább a Hengl Jánossal beszélek, ő többet tudna mondani a munkáról... — Műtétem volt, s most jöttem meg, tegnap. Gondolhatja, hogy milyen örömmel? Két hónapig táppénz, rengeteg idő, s nagyon vágytam a munkatársaim közé. — Korán kel, későn ér haza. Nem gondolt arra, hogy Babarcról beköltözik Pécsre? — De. Csakhogy ingatlanom van, s hiába adtam volna be a lakáskérelmet. Most már letettem róla. Építek, másoknak... Mondja, hogy végig ott volt a Szalai András utcai „pizsamaházak" építésénél, s aztán, az első kertvárosi panel beemeléstől itt van. — Akkoriban sokat nézegettük a terveket. Nagy rét volt itt, repcével meg búzavirággal, s nehezen tudtam elképzelni, hogy lakótelep lesz itt. Most körülnézhet: ezt mind mi csináltuk ... Mondja: megtalálta a számítását, megbecsült munkás. Különben nem lenne itt, egy napig sem. — Jó volna a nyugdíjig itt kihúzni, — mondja — így, munkásként. Miért ez a vágyam? Ha idősebb lesz az ember, már nem igen tudja azt teljesíteni, mint a fiatalok... Nekik kell kicsit többet húzniuk, helyettem is. Vajon vállalják-e ...? Kozma Ferenc
