Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-23 / 22. szám

2 Dunántúli napló 1977. január 23., vasárnap • • Ünnepélyes munkásőr­Okik a hírekben «Kerepelnek egységgyűlés Mohácson Acélkék egyenruhás munkás­őrök, ünneplőbe öltözött csa­ládtagok és a meghívott ven­dégek töltötték meg tegnap délelőtt Mohácson a Kossuth Filmszínház nézőterét, ünnepé­lyes egységgyűlést tartottak a járás és a város munkásőrei. Az elnökségben helyet foglalt Dérfalvi István, az MSZMP KB munkatársa, Rózsahegyi István, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának osztályvezetője, Vass István, a munkásőrség Ba­ranya megyei parancsnokának helyettese, a város és a járás párt-, állami, tömegszervezeti és gazdasági szerveinek képvi­selői, valamint a munkásmoz­galom régi harcosai. És ott volt Ömacht Jánosné, aki 20 évvel ezelőtt vállalta magára az egységnél a zászlóanya tisz­tét. Az elnöklő Fóris Kálmán kö­szöntötte az ünnepélyes egy­séggyűlést, majd a Park utcai iskola úttörő-munkásőr alegysé­gének meghatóan szép, rövid műsora következett. Ezután Ambrus Lajos, az MSZMP Mohácsi Járási Bizott­ságának első titkára ünnepi be­szédében felelevenítette a mun­kásőrség 20 éves múltjának jelentősebb állomásait, méltat­ta azt az áldozatkész, lelkiis­meretes munkát, amelyet a munkásőrök folytatnak a szo­cializmus építésében, hazánk védelmében. Lőrincz Sándor járási-várost parancsnok felolvasta a mun­kásőrség országos parancsno­kának I. számú díszparancsát, melynek alapján Vass István, megyei parancsnok-helyettes átadta Hámori Györgynek a „Haza szolgálatáért" érdem­érem ezüst fokozatát. Ezt kö­vetően a szolgálati érdemér­mek, leszerelési emlékérmek és az alapító emlékplakettek, to­vábbá egyéb elismerések át­adására került sor, majd Ker­tész János rendőr alezredes kö­szöntötte a munkásőröket a társ-fegyveres testületek nevé­ben. Rózsahegyi István olvasta fel a megyei párt-végrehajtóbizott­ság köszönetét, üdvözletét tol­mácsoló levelét, majd az ünne­pélyes eskütételre került sor. A leszerelő munkásőrök nevében Ómacht János adta át a fegy­vert Dobszai Józsefnek, a fia­tal,, esküt tett munkásőrök kép­viselőjének. K. Gy. A két párt­titkárnő Szép munka törődni az emberekkel Hír: Bezensek Antalnét, a Pécsi Kesztyűgyár pártbizott­ságának titkárát kérésére (te­gyük hozzá: egészségi álla­potára való tekintettel kérte korkedvezményes nyugdijaz- tatását), érdemei elismerése mellett, felmentették tisztsége alól és Zentai Ferencnét egy­hangúlag megválasztották a kesztyűgyári üzemi pártbi­zottság titkárává. — Különleges érzéke van a politikai munkához, amit na­gyon becsülök benne — mond­ja Zentainé Bezenseknéről. Volt honnan örökölnie, Be­zensek Antalné bányászcsalád­ból, a pécsi városperemről, Meszesről indult, párttagságá­nak kelte 1945, amikor — mondja —, az egész család belépett („A meszesi telep ar­ról volt híres, hogy sok kádert adott”), falujárások, „nővo- nal”-feladat a pártszervezetnél, 1951-ben alapszervezeti titkár a dunántúli élelmezésnél, még az év őszén pártiskola, 52-ben a megyei” pártbizottság szerve­zési osztályán mint politikai munkatárs, pártiskola, ötvenöt: a Pécsi Kesztyűgyárban, előbb mint kesztyűvarró, ötvenhattól pártvezetőségi tag, 59-től párt­titkár. („Harmincöt párttagunk volt a gyárban, ötvenhat után nem tudtunk összehívni egy gyűlést, egy szemináriumot se...’’), hatvankettőtől az MSZMP Pécs városi Bizottsá­gának és a végrehajtó bizott­ságnak tagja, 1966-tól függet­lenített pártbizottsági titkár, az 1975-ös választásokig tagja a megyei pártbizottságnak... S most 1977 — nyugdíjban. — Különleges érzék ... — Nagyon szerettem a párt­munkát — mondja erre Bezen- sekné, Baranya könnyűipari Zentai Ferencné óriássá nőtt vállalatának (en- gedelmet ezért a kifejezésért) mindig is egyik motorja —, olyan szép munkának találom az emberekkel való foglalko­zást, törődést. Akkor éreztem magam jól, ha tele voltam munkával, ha az emberek foly­ton kerestek. Aztán később: — Az is politika, ha meg­hallgatjuk és foglalkozunk az emberek saját kis ügyeivel. Mindig magamból indultam ki, hogy ami nekem jólesik, vagy ami fáj, az másnak is ugyanúgy jólesik, vagy fáj. — Mindig az volt a vélemé­nyem, s természetesen a veze­tőségé, hogy nekünk nemcsak a párttagokkal kell egyött dol­goznunk, de ugyanúgy együtt a pórtonkívüliekkel, hiszen mi kevesen („Pécsi gyáraink há­romezres kollektívájából négy­száz a párttag”) vagyunk, hogy a párt- és kormányhatározato­kat maradéktalanul végrehajt­suk. Ha csak a párttagokra alapoztunk volna, nem jutunk idáig, ahol ma a Pécsi Kesz­tyűgyár tart. — Egyszer egy férfi megje­gyezte, el tudom képzelni, mennyi gondotok-bajotok van, ott az a sok nő a gyárban. Én meg azt mondom, a nőkkel sokkal jobban lehetett dolgoz­ni, mint a férfiakkal. Hányszor maradtunk mi ott a gyárban, munkaidő után. A férfiak — tisztelet a kivételnek — húzták a csíkot haza. Na, kérdezek rá másnao az egyikre, persze, egyenjogúság van, siettél ha­za tegnap mosni, takarítani. — Nagyon hiányoznak majd az emberek. A mindennapos mozgás, mozgalmi élet. Amikor reggel az ember azt sem tud­ja, mihez kezdjen. Amikor öt­Bezensek Antalné percenként nyílt az ajtó, be­kukkantottak az ismerős arcok. Hogy elmentem, nem azt je­lenti, megszakadt a kapcsolat közöttem és a gyár között. To­vábbra* is ide tartozom. Meg se tudnám állni, hogy be ne jöjjek . . . Szeretem a gyára­mat . . . — A pártmunkát nekem nem kell elölről kezdenem, különö­sen új dolgokat bevezetnem — mondja Zentai Ferencné. — Folytatni azt, ami itt Bezensek- né irányításával kialakult. Az én megítélésem szerint Bezen- seknének különleges érzéke van a politikai munka iránt, amit nagyon becsülök benne. Szeret­ném jó tulajdonságait, módsze­reit továbbvinni. Mindennek az aranyfedezete: Zentainé a vállalat személyzeti vezetője tisztét viselte eddig, ebben a munkában sok embert megismert, őt is sokan ismerik. Tagja volt az üzemi párt-vég­rehajtóbizottságnak. Közvetle­nül Bezensekné mellett dolgo­zott. ötvenötben végezte el a közgazdasági technikumot, s amint az a kesztyűgyári „sza­márlétrában" minden vezetővel lenni szokott, megjárta a gyá­rat, volt programozó, progra­mozási csoportvezető, a köz­ponti gyár személyzeti vezető­je, közben 1967-ben párttag, majd vállalati személyzeti és oktatási vezető. Ma a Pécsi Kesztyűgyár párttitkára. (miklósvári) Közös munka volt — Nehéz hozzászólni a ve­zetőség munkájához, hiszen ez közös munka volt — jelen­tette ki az egyik pártcsoport- bizalmi a Mohácsi Vasöntö­de taggyűlésén, miután az alapszervezet titkára befejez­te a vezetőség és a pártszer­vezet éves munkájáról szóló beszámolóját. — A munkánkat megvitattuk a pártcsoport- ülésen, s a beszámoló jól tükrözte azt a tevékenységet, melyet az üzem kommunistái az elmúlt évben végeztek. A pártalapszervezet egyik tagja, aki nemrégen ment nyugdíjba, e közös munkát ismerte el akkor, amikor ar­ra hívta fel a figyelmet, mi­lyen sokat tettek az üzem kommunistái azért, hogy há­rom év alatt megkétszerező­dött a termelés. A közös munkáról szóló tájékoztató helyes arányokat kialakítva tért ki a gazdasági munka, a pártélet, a kommu­nisták magatartásának, köz­életi tevékenységének értéke­lésére, és ezt a taggyűlés félszáz résztvevője egyhan­gúlag elfogadta. Nehéz fel­adat egy éves munka vala­mennyi részletét visszaadni, egy beszámolóban teljes egészében megmérni. Mégis a legfontosabbak valóban megfelelően kaptak helyet a taggyűlésen, különösen an­nak vitájában. Joggal álla­píthatták meg, hogy a gaz­dasági feladatok teljesítését segítő 1976-os cselekvési programúkat eredményesen hajtották végre. Ezt igazol­ják az üzem termelési muta­tói: a tervezett 90 millió fo­rintos termelési érték helyett 100 milliót, a 39 és fél mil­liós export helyett több mint 46 milliót teljesítettek. Töb­bet értek el eredménytervük megvalósításában is a terve­zettnél. A taggyűlés megállapítot­ta, hogy a pártalapszervezet életében nagy jelentőségű volt a párttagsági könyvek cseréjének lebonyolítása. Többen szóltak arról, hogy a tagság örömmel fogadta, a jövőben is igényeli, hogy egyénileg elbeszélgessenek velük, értékeljék, hogyan tel­jesítik pórtmegbízatásaikat. A vezetőség év végi értéke­lése szerint ez elismerésre méltó, a tömegszervezetek­ben, a munkásőrségben, a politikai könyvek terjesztésé­ben az alapszervezet több tagja végzett dicséretes mun­kát. A taggyűlés vitája újabb közös feladatokra hívta fel a figyelmet, az új cselekvési program ez évre is körülte­kintően jelölte meg az üzem kommunistáinak legfontosabb feladatait. Figyelmet fordíta­ni a gazdaságos, hatékony termelés feltételeinek bizto­sítására, az exporttervek tel­jesítésére, a szocialista mun­kaverseny fejlesztésére, a fiatal munkások segítésére. Megállapították, hogy meg­vannak a továbblépés felté­telei 1977-ben, 7 millió fo­rinttal magasabb termelési tervet, közel négymillióval több exportmennyiséget jelöl­tek meg, egymillió forinttal több eredményt akarnak el­érni az elmúlt évinél. A párttaggyűlésen a kom­munisták határozatba foglal­ták, hogy közös munkával segítik a cselekvési program megvalósítását. M. E. Először vidéki városban Pécsett ül össze a VI. diákparlament 299 küldött középiskolái Mint hírül adtuk, január 28 —31. között Pécsett rendezik meg a VI. országos diákparla­mentet. Az ország és a főváros legkülönbözőbb középiskolái­ból és szakmunkástanuló inté­zeteiből 299 diák küldött és 40 kísérőtanár érkezik Baranya székhelyére, hogy először a diákparlamentek történetében vidéki városban tanácskozzék az ifjúsági törvény, a diák-ön­kormányzat, az iskolai demok­rácia, az iskolai közművelődés, valamint a diákélet számos egyéb kérdéséről, feladatairól, gondjairól és eredményeiről. A csoportok január 28-án, pénteken délután érkeznek Pécsre. Este a pécs—baranyai középiskolák művészeti együt­teseinek ünnepi műsorát tekin­tik meg az Ifjúsági Házban. A hivatalos program január 29- én délelőtt 9-kor plenáris ülés­sel kezdődik meg. A tanácsko­zások színhelye a Pécsi Or­vostudományi Egyetem aulája. A megnyitót követően az in­terpellációk hangzanak el, dél­után városnézés a program. az ország ból Este 7 órakor a diákküldöttek megkoszorúzzák a felszabadu­lási emlékművet, majd elláto­gatnak a város középiskolai klubjaiba. Vasárnap délelőtt szekcióülésekkel folytatódik a tanácskozás sorozat, ebéd után két csoportban a fiatalok el­látogatnak Szigetvárra és Sik­lósra, este színházba mennek. A Pécsi Nemzeti Színházban a Pécsi Balett ünnepi műsorral köszönti a VI. országos diák­parlamentet. Tanácskozásuk hétfőn a dél­előtti záró plenáris ülésen fe­jeződik be a parlament aján­lásainak előterjesztésével és elfogadásával. A VI. országos diákparlamen­ten is részt vesznek az MSZMP Központi Bizottsága, az Okta­tási Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, valamint a SZOT és az Állami Ifjúsági Bizottság vezetői, illetve vezető beosztá­sú képviselői. Tanulóképző bázis a gyárban Megszűnik a szakember- hiány a Sopianában Együttműködési szerződés a hatékonyabb pályairányításért A hatékonyabb pályairányí­tást segítő szocialista együtt­működési szerződést írtak alá január 22-én az EIVRT Pécsi Sopiana Gépgyárának és a Pécsi Zrínyi Miklós 500-as szá­mú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet képviselői: Cakó István gyár­igazgató és Lengvári István is­kolaigazgató. A szerződést jó­váhagyta Dienes Béla vezér- igazgató is. A gyár évente 30 ezer forint anyagi támogatást nyújt az is­kolának oktató- és szemléltető­eszközök beszerzésére, fejlesz­tésére. Szalai András utcai te­lepét néhány éven belül szak­munkás tanulóképző-bázissá alakítja ki, így a jelenlegi ezer négyzetméteres tanműhely mellett működik majd egy 2500 négyzetméteres lakatoscsarnok is, ahol az itt gyakorlatozó szakmunkástanulókat oktatják. Hamarosan újabb szerszámgé­peket szereznek be. A gyári TMK-műhely brigádjai kisebb javító és forgácsoló munkákat végeznek el az iskola tanműhe­lyeiben. A későbbiekben a mos­tani pénzbeli támogatóst nö­velik. Közösen oktató filmet forgatnak, elsősorban a hiány­szakmák bemutatására és nép­szerűsítésére. Együtt rendezik meg a fiatal szakmunkások avatóját, az iskolai és üzemi ifjúsági parlamenteket. Mind több jó szakmunkást és kiváló brigádvezetőt képeznek ki szak­oktatónak. Az iskola vállalta, hogy egy­re több végzett ifjú szakmun­kást irányít a gyárba, felkelti az érdeklődést a szakmák iránt. Jelenleg átlagban 150 olyan tanuló végez — évente — az iskolában, akiket a leg­fontosabb gyakorlati fogásokra a gyárban tanítanak meg. Ma­rósok, géplakatosok, szeiszám- készítők lesznek, de nagy hiány van gépi forgácsolóból, laka­tosból. Az iskola biztosítja a folyamatos tanuló-utánpótlást és ígérete szerint az V. ötéves terv végére megszűnik a szak- emberhiány a Sopianában és 1980-tól évente 300—350 ta­nulót képeznek szakmunkássá közösen a gyárral. Ennék ér­dekében rendszeresítik a felnőtt szakmunkásvizsgára előkészítő tanfolyamokat, a munkásto­vábbképzést, a korrepetálást. Ezen kívül az iskolai öntevé­keny művészeti csoportok részt vesznek a vállalati ünnepségek lebonyolításában. A Sopiana^ Gépgyár hasonló szerződést köt a közeljövőben a pécsi Zipernovszky Szakkö­zépiskolával, valamint a Kari­kás Frigyes úti Általános Isko­lával. AZ EIVRT PÉCSI ELEKTRONIKAI GYÁRA felvételre keres női dolgozókat gépi alkatrészgyártásra, elektroncső-szerelésre. Két- és háromműszakos foglalkoztatás. Jelentkezés: Pécs, Felsőmalom utca 13. Munkaügy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom