Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-22 / 21. szám

1977. január 22., szombat Dunantmt napló 3 Honnan vegyük, ami nincs ? Csak a meglévő mimka- eronkre építünk Rossz Kenne otthon maradni Szöszuörí kesztyű a Szoujetuniöba — Olyan szépen varrták a belföldre kerülő kesztyűket az asszonyok, hogy most már ex­portra dolgozunk — mondja Guth Józsefné, a Pécsi Kesztyű­gyár szászvári üzemének meg­bízott vezetője. — Ezeket a fér­fi kesztyűket a Szovjetunióba szállítjuk.. A gyári vezetők és a vevők egyaránt elégedettek az asszonyok munkájával. Elmúlt tehát a pánikhangulat, amit egy korábbi határozat vál­tott ki. Akkor a Pécsi Faipari Szövetkezet úgy döntött, hogy nem kifizetődő műhelyét meg­szünteti. A Pécsi Kesztyűgyár jóvoltából rendeződtek a dol­gok, s az egykori malomépület­be új gazda költözött. A kemény faelemek után a puha bőrt kellett megszokni az asszonyoknak, lányoknak. Elein­te csak béleltek, később már összevarrták a kesztyű részeit. Az új asszonyoknak, a háztar­tásból érkezőknek az ipari munka is új volt, szokatlan reg­gel negyed hétkor leülni az asztal mellé és fél háromkor felállni. Aztán rohanni a bolt­ba. Az óvodából is el kell hoz­ni a gyereket. A ház körül is van tennivaló, megetetni az ál­latokat, vacsorát főzni, mosni, vasalni. — Beleszoktunk, most már rossz lenne otthon maradni — mondja az ötvenkét esztendős Vékony Ferencné, aki az elsők között ismerkedett meg a kesz­tyűkészítéssel. — Ideggel kezelt az orvos, most még gyógyszert sem szedek. Megnyugtat ez a munka. Vékony Ferencné asztaltársai­val — Darabos Ferencnével, Katona Ferencnével — bélés el- dolgozásán dolgozik. Hármuk közül Darabos Ferencné a leg­idősebb: hatvanhárom éves. Nem mindennapos dolog, hogy valaki ebben a korban tanuljon kesztyűt készíteni. Darabos né­ni ráadásul rendszeres résztve­vője a munkahelyi tornának is, Rövidesen lejár a betanulási idejük és ettől kezdve az 1500 forintos biztosított bér helyett a teljesítményük után viszik ha­za a pénzt, Negyvenötén van­nak. A helybélieken kívül tó- fűiek, vékényiek, karásziak, ma. gyaregregyiek. — Kis gyár lesz itt — mondja Guth Józsefné. — Máfél millió forintért átalakítják az épüle­tet, talán tavaszra kész lesz minden: a varrodák, a szociális helyiségek. Százötvenen kapnak munkát. Az érdeklődés nagy, mindennap jönnek új jelentke­Beszélgetés Tóka Jenővel, a MÉV igazgatójával „Ha az energetikus egyetlen jó A Mecseki Ércbányászati Vál­lalat vezetői akár ujjonghatná­nak is: a munkaerőgazdálko­dással kapcsolatos rendeletek szerint szabadon felvehetnek mindenkit, aki bányamunkára alkalmas. A bányászat körül­ményeit ismerve azonban alig­ha lesz szükség a munkásfel­vevő irodák bővítésére. Termelékenység — Gondolom ezután sem to­lakodnak a munkások felvétel­re ... — Nem is számolunk ezzel — mondja Tóka Jenő, a MÉV igazgatója. — Amikor a petőci bányaüzemet termelésbe állí­tottuk (1971—1972-ben) némi növekedés volt munkaerőlétszá­munkban, a negyedik 5 éves terv időszakában azonban ösz- szességében 5—6 százalékkal csökkent a létszámunk. Az ötö­dik ötéves terv során is ezzel számolunk a termelés némi nö­vekedése mellett. Nincs,, nem is számítunk új munkáskezekre. — önök tehát kizárólag a termelékenység növelésével kí­vánják termelésüket a mostani szinten tartani, emelni? A bá­nyászatban ezt nagyon nehéz feladatnak érzem. — A negyedik ötéves terv alatt több mint 40 százalékkal növeltük termelékenységi mu­tatóinkat. Nem az árbevételből számítva! Az 5/5-ben ez már nem fog menni. A hetvenes évek elején a feltárás, előké­szítés gépesítésével, új fejtési technológiákkal, munkaszerve­zéssel robbanásszerűen tudtuk emelni termelékenységünket. Most már drágább intézkedé­sekre van szükséq. A különbö­ző biztonsági előírások meg­nehezítik helyzetünket. Persze nem arra gondolok, hogy mun­kásaink veszélyeztetésével le­hetne hatékonyabban dolgoz­ni. Jónéhány olyan hatósági előírás van, mely a biztonságot nulla mértékben növeli, de je­lentős többletfoglalkoztatást követel. — Műszaki fejlesztési elkép­zeléseik reménykeltöek jelentős mennyiségű munkaerő felsza­badítására? — Elsősorban a tömegter­melő munkahelyeinken kívá­nunk olyan technológiákat be­vezetni, melyek kevesebb em­bert, kevesebb nehéz fizikai munkát követelnek. Bevezettük például a tömb robbantást, mely többszörös termelékeny­ségnövekedést biztosít. Ehhez viszont a matematika alkalma­zása is elengedhetetlen, hiszen a bányában ugyan olcsóbb így a termelés, ugyanakkor az érc­dúsítóban növeli a feldolgozás költségét. A számítások szerint kiderült, hogy érdemes ezt a technológiát alkalmazni. Ha már az ércdúsítóról esik síó: a technológiai vonalakon is több figyelő embert tudnánk nélkülözni. — Beszélhetünk arról, hogy a bányabeli munkafolyamatok és a dúsítás az automatizálás felé haladnak? — Tulajdonképpen igen. Az ércdúsítóban, a szállításnál a távirányításra lehetőség van. Persze új, korszerű berendezé­sek kellenének, az árak azon­ban olyan mértékben mennek fel, melyet nem tudunk fejlesz­tési alapjainkkal követni. A MÉV sok száz olyan munkást foglalkoztat, akiket más ipar­ágak sokkal nagyobb hatékony­sággal tudnának használni. Be­rendezéseket, alkatrészeket gyártunk, nincs a bányászatnak ipari háttere. Kényszerűségből „barkácsolunk", de ez még mindig olcsóbb számunkra, mintha állnának gépeink. Na­gyon sok munkáskezet leköt ez a tevékenység . . . — A jelenlegi bérszabályo­zás elősegíti a munkaerő meg­takarítást? — Az ésszerűsítés, automati­zálás, gépesítés nem lesz elég — a munkásokat is érdekeltté kell tenni. Mi most térünk át a bértömegqazdálkodásra, még­pedig úgy, hogy a kisebb kö­zösségek számára is érdemes legyen kevesebb emberrel fel­adataikat megoldani, többet kereshessen, aki többet dolgo­zik. Azt szeretnénk, ha maguk a brigádok döntenének: nyug­díjba vonult, kilépett, beteg társukat tudják-e nélkülözni, bérét szétosztva többletmunkát vállalni. Persze tisztában va­gyunk azzal, hogy milyen koc­kázatai vannak a bértömeg­gazdálkodásnak. Elképzeléseink szerint az egyes gazdasági egységek először a megtakarí­tott bér 75 százalékát használ­hatják fel. Előfordulhat ugyanis, hogy más területek bérgazdál­kodását korrigálni kell. Termé­szetesen az a cél, hogy a teljes összeggel szabadon rendelkez­zenek. Rengeteg töredékmun­kaidőt lehetne így hasznosíta­ni. — A tervidőszak végén, ta­lán már előbb is, az épülő V- ös bányaüzemhez munkaerőt kell biztosítaniuk. Ügy érzem ez nem lesz megoldható az em­lített eszközökkel. — öt esztendeje a bakonyai bányaüzemben — mint tudja ez esik a legmesszebb Pécstől — a munkaerőhiány már-már a termelés akadályozójává vált. Létszámzárlatot rendeltem el a vállalat minden üzemében, a bakonyaiaknak pedig lehetősé­get adtam, hogy „fejpénz” al­kalmazásával is munkáskezeket szerezzenek a vállalaton belül. Eredményre is vezetett. A meg­ritkult létszámú bányaüzemek pedig újabb termelékenység nö­velő intézkedésekre kényszerül­tek. Honnan vegyük, ami nincs? Szerintem van. A kényszerítő erő megmutatja majd nálunk is, más vállalatoknál is, hogy mennyi munkaidő vész el hiá­bavalóan, ezt kell keresni, nem a munkaerőt... Lombosi Jenő már nem hiába alkalmazták” Jobb szervezéssel milliókat takaríthatnánk meg! Gyors szemlélet- változásra van szükség A z ország 350 ipari vállalatának gazdál­kodását vizsgálja az Álla­mi Energetikai és Energia­biztonság Technikai Fel­ügyelet energiagazdálko­dási főosztálya. A figye­lemmel kisért vállalatoknál 290 energetikusi szervezet dolgozik. Munkájukkal egy­millió 437 000 forintot ta­karítottak meg 1975-ben. Ez az összeg csupán 350 ipari vállalat eredményét javította. Ha az összes vál­lalat, mezőgazdasági üzem, intézmény megtakarítását összeadnánk, vajon hány millió forintos nyereséget könyvelhetnénk el nép­gazdaságunknak? Varga Tamás 1975 óta dol­gozik a Bólyi Állami Gazda­ságban. Egy éve energetikus, üzemmérnök. — Ketten gazdálkodunk energiával, hozzám a villamos energia tartozik. A gazdaság évenként 10 millió kilowattórát igényel. Ez persze csak hozzá­vetőleges adat, hiszen annyi minden befolyásolja a tényle­ges szükségletet. Az igény sze­rinti mennyiséget egy évre elő­re kell lekötni. Csúcsidőben, ami télen délután fél 5-től este 8 óráig tart, drágább az áram. Ezért úgy tervezünk, hogy erre az időszakra kevés fogyasztás essék. A püspökbólyi lucerna­szárítónál például ilyenkor van a műszakváltás és a karban­tartás. Varga Tamás figyelemmel kí­séri az energiafelhasználást, keresi a megtakarítás lehetősé­geit, s erről tájékoztatja a ke­rületvezetőket, üzemvezetőket. Irányítja a beruházással, kar­bantartással foglalkozó 15 fős villanyszerelő csoportot. Az érintésvédelmi hiányosságok ki­küszöbölése is feladata. A baksai termelőszövetkezet energetikusának, Halmos Imré­nek három év gyakorlati ta­pasztalata van már. A szövet­kezet által felhasználásra ke­rülő energiahordozókkal egye­dül gazdálkodik. — Most vizsgáztam főener- getikusi tanfolyamon, azt hi­szem, rajtam kívül nemigen vol­tak ott a mezőgazdaságból dolgozók. A vezetők nem fek­tetnek kellő hangsúlyt az ener­giagazdálkodásra jóllehet, két különböző szakma, sok helyen gépészek foglalkoznak vele. Bár a termelési rendszerek el­terjedése óta a mezőgazdasági üzemek energiaigénye különö­sen magas. Halmos , Imre elektrotech­nikus. Jónéhány javaslatával bebizonyította, érti a dolgát. Volt olyan esztendő, hogy transzformátor-telepekként több mint 10 000 forint büntetést fi­zetett a termelőszövekezet a rossz hatásfokkal vételezett energia miatt. Az energetikus mind az öt telepre fázisjavítót szereltetett. így majdnem felére csökkent a kilowattonként! költ­ség. Büntetés helyett visszatérí­tést is kapnak esetenként. Igaz, a beruházás 300 ezer forintot igényelt egyszerre. Ez az ösz- szeg azonban a számítások szerint másfél év alatt vissza­térül. A mezőgazdaságban dolgozó energetikusnak az időjárás okoz legtöbb fejtörést. Amikor jó idő van, 600 000 liter tü­zelőolaj is elegendő a kukorica szárításához, csapadékos idő­járásban 700 ezer liter is kevés lehet. Idén 1200 vagon kukori­cát szárítottak Baksón. A nagy mennyiség ellenére csaknem félmillió forintot sikerült meg­takarítani Halmos Imre újításá­val, amit most szabadalmaztat­nak. Egy automatikus víztar­talommérőről van szó. Ezzel el­kerülhető a tüzelőolaj pocséko­lása, mert a szemek optimális víztartalmánál automatikusan kiürít a szárító. A 100 milliós termelési érté­ket produkáló szövetkezetben nem elhanyagolható a nagy­teljesítményű erőgépek üzem­anyag-vételezéséből eredő idő­kiesés. Tavaly az energetikus kezdeményezésére valamennyi erőgépre póttartályt szereltek, így csak egyszer kell megáll­intézkedést hoz egy évben, niuk a gépeknek tankolni mű­szakonként. — A mezőgazdaságban ne­hezebb munkakörülmények kö­zött dolgozunk. Talán emiatt a jól képzett villamos szakembe­rek nemigen vállalnak munkát termelőszövetkezetekben. A gyors ütemben elterjedt auto- matikák kezelése, karbantartá­sa pedig épp őket igényelné. • — Csak a műszerek lehetnek az energetikusok támaszai. Mé­rőeszközökre nem szabad saj­nálni a pénzt. Pontos mérés az alapja mindennek — mondja Heffner János, az öt gyár- és egy üzemegységgel működő Cserkúti MEZŐGÉP energetiku­sa, aki erősáramú technikusi oklevele ellenére elvégezte a felsőfokú híradás- és műszer­ipari technikumot is. Minden képzési lehetőséget kihasznál­va, eddiq valamennyi tanfolya­mon kiváló eredménnyel vizs­gázott. Tizenkét féle energia- hordozóval gazdálkodik. Csak­nem hat esztendeje dolgozik Cserkúton, három éve energe­tikus. — Munkafegyelmet ront az energiakiesésből és a gépek meghibásodásából származó időveszteség. A munkából ki­zökkent munkás már nem tud olyan intenzitással dolgozni, mint az állásidő előtt. A jó gé­pet megbecsüli a munkás és a legkisebb rendellenességnél is szól. Nekem mindössze néhány perc megállapítani, hol a hiba, s az üzemnek sem kell nélkü­lözni hónapokig a berende­zést. Amióta Heffner János látja el az energetikusi teendőket, a gépek meghibásodásából ere­dő kieső idő negyedére csök­kent 1971-hez viszonyítva. Ener­giakiesés egyáltalán nem volt az elmúlt három évben — a karbantartás ideje természete­sen nem számítandó. A vállalat takarékos gazdál­kodását több újítással segítet­te. Hogy egyenletesen hasz­nálják ki a rendelkezésre álló villamos energiát, a szigetvári gyáregységben automatika kapcsolja le a felesleges ener­giafogyasztókat, Cserkúton a nagyteljesítményű gépek csak éjszaka dolgoznak. Sok búvárszivattyút üzemel­tet a Komlói Vízmű Vállalat, motorjaik fáziskimaradáskor le­égtek. Az újratekercselés moto­ronként mintegy 20 000 forintba kerül, csaknem annyiba, mint egy új motor ára. A Heffner Já­nos által kidolgozott védelem fáziskimaradáskor kikapcsolja a motort. Ez a védelem ma mára cserkútiak gyártmánya. Másik igen jelentős újítását a Talál­mányi Hivatal is elfogadta, az egész országban alkalmazzák. Munkájáért 1976-ban megkap­ta a Kiváló újító arany fokoza­tát. Hegesztőgéphez védelmet konstruált. Ennek alkalmazása­kor csökken az energiafelhasz­nálás és növekedik a gép tel­jesítménye. • Az energetikus minden ötle­tével, újításával a mezőgazda- sági üzem, a vállalat, a nép­gazdaság érdekeit szolgálja. A szemlélet kedvező alakulása forradalmi változást hozna. Ta­lán nem túlzás azt mondani: milliókat takaríthatnánk meg vele. Valamelyik fiatal így fo­galmazott: ha az energetikus egyetlen jó intézkedést hoz egy évben, már nem hiába alkal­mazták ... Horváth Teréz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom