Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-19 / 18. szám

1977. január 19., szerda Dunántúlt napló 5 % Ora a nagyvi lagban Repülő­szerencsétlenség áldozata lett a jugoszláv kormány elnöke Belgrad A Tanjug hírszolgálati iroda gyorshírben közölte, hogy Dzse- mal Bijedics, a Jugoszláv Szö­vetségi Végrehajtó Tanács (kor­mány) elnöke kedden repülő- szerencsétlenség áldozata lett, amikor különrepülőgépen Bel- grádból Szarajevóba utazott. A szerencsétlenséget senki sem élte túl. A gépen nyolcán tartózkodtak: Bijedics és fe­lesége, a kormányfő kíséreté­nek három tagja, valamint a gép három főnyi személyzete. A „Leer jat” típusú külön- repülögép Belgrádból Szaraje­vó felé tartott A szerencsétlen­ség okának kiderítésére meg­indult a vizsgálat. Dzsemal Bijedics Dzsemal Bijedics 1917-ben Mosztarban született A közép­iskola elvégzése után Belgrádi­ban jogot hallgatott Már egye­temi hallgató korában bekap­csolódott a haladó mozgalom­ba, 1939-ben belépett a Ju­goszláv Kommunista Pártba. Forradalmi tevékenysége miatt több alkalommal letartóztatták. A háború kitörésekor csat­lakozott a népfelszabadító mozgalomhoz és egészen a felszabadulásig különböző fe­lelős pártfunkciókat töltött be Bosznia-Hercegovinában. A fel- szabadulás után a területi párt- bizottság titkára Mosztárban, Bosznia-Hercegovina belügy­miniszterhelyettese, később a köztársasági kormány főtitká­ra, majd a szövetségi kormány­ban munkaügyi miniszter és a Szövetségi Végrehajtótanács tagja. Bosznia-Hercegovina Kommunista Szövetsége Köz­ponti Bizottságának és a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottságának tagja. A Szövetségi Végrehajtó Ta­nács (kormány) elnökévé elő­ször 1967—1971-ig terjedő cik­lusra választották, majd má­sodszor 1974-ben. Időközben Bosznia-Hercegovina képviselő, házának elnöke lett. Sok kitün­tetés és érdemrend tulajdono­sa. Tragikus halálával hatal­mas veszteség érte a Jugoszláv Kommunisták Szövetségét, a ju­goszláv népet. * *: ?»•.. Mobutu Belgiumban. A volt Belga-Kongó, a jelenlegi Zaire elnöke, az egykori anyaországba látogatott. Képünkön a zairei államfő Baudoin belga király társaságában. + SZÓFIA: Fodor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bol­gár Államtanács elnöke ked­den a szófiai Bojanq kormány- rezidencián baráti légkörű megbeszélést folytatott Luis Corvalánnal, a Chilei Kommu­nista Párt főtitkárával. A meg­beszélés után a BKP KB Poli­tikai Bizottsága ebédet adott Corvalán és felesége tisztele­tére. Ezt követően Todor Zsiv­kov átnyújtotta a Georgi Di­mitrov érdemrendet Luis Cor- valánnak. A legmagasabb bol­gár állami kitüntetést a bol­gár államtanács tavaly szep­temberben ítélte oda a Chilei Kommunista Párt főtitkárának hatvanadik születésnapja al­kalmából. + SYDNEY: Kedden hajnal­ban Sydney közelében kisiklott egy helyi érdekű vonat, ami­kor éppen egy híd alatt ha­ladt át. A kisiklott kocsik le­rombolták az egyik tartópillért és a híd a vonatra zuhant. A mentési munkálatok még folyamatban vannak; a rend­őrség attól tart, hogy Auszt­rália történetének legsúlyosabb vasúti balesetéről van szó. A halottak számát hatvanra, a sebesültekét közel százra be­csülik, + TOKIÓ: A thaiföldi félka­tonai rezsim ötvenmillió dol­láros (egymilliárd hantos) lő­szervásárlási üzletet kötött az Egyesült Államokkal. Amikor Thaitöldön megszüntették az amerikai támaszpontokat, Was­hington nem ítélt kifizetődőnek elszállítani mintegy tizenötezer tonna félig-meddig elavult lő­szert. Ezt sikerült jó pénzért rásóznia a bangkoki kormány­ra. Az üzletkötés nyilvánosság­ra hozatalával derült fény ar­ra, hogy továbbra is „megha­tározatlan számú" amerikai katonai szakértő tartózkodik Thaiföldön. Az EIVRT Sopiana Gépgyára felvételre keress — Esztergályos — Marós — Köszörűs szak- és betanított munkásokat. • Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. # A forgácsoló szakma megszerzésére lehetőséget adunk. Jelentkezni lehet: Pécs, Szalai A. u. 8., felvételi iroda Telefon: 15-277/77 Terroristák pere Olaszországban Catanzaróban rendkívüli bizton­sági intézkedések és a sajtó óriási érdeklődése mellett az es­küdtszék kedden megkezdte az 1969. december 12-én Milánóban, a mezőgazdasági bank Piazza Fontana-i fiókjában elkövetett terrorcselekmény perének tárgya­lását. A bombarobbantásnak, mint emlékezetes, 16 halálos ál­dozata és mintegy száz sebesült­je volt. A merénylet elindítója volt a robbantások, merényletek, terrorcselekmények végeláthatat­lan sorának, amelyet ma általá­ban a ,,feszültségkeltés stratégiá­ja" névvel foglalnak össze Olasz­országban. A Piazza Fontana-i robbantás számos szereplője időközben rejtélyes körülmények között el­tűnt az élők sorából (az anar­chista Pinelli, Calabresi rendőr­felügyelő, Occorsio ügyész és mások.) + CHAMONIX: Hegyi men- tőkutyák találták meg és ás­ták ki a hó alól Chamonix kö­zelében a párizsi illetőségű Dupont asszonyt, akit egy la­vina maga olá temetett. Az asszony két és fél órát töltött a hó alatt, testhőmérséklete harminc fokra hűlt le, de kór­házi orvosainak közlése szerint nincs közvetlen életveszélyben. A hegyi mentőszolgálat tapasz­talatai szerint ritka eset, hogy a lavinák ilyen hosszú idő után megtalált áldozatai életben ma­radnak. Kommentár „Ez az utolsó elnöki be­számolóm” — állt Gerald Ford kongresszusi üzeneté­nek írott szövegében (amit a sajtó előre megkapott), ami­kor azonban e részhez ért a szónok, leengedte a papírt, és — szinte rákacsintva egy­kori képviselő kollégáira —, hozzátette: „esetleg..." Ért­hető, hogy kacagott mindkét T. Ház, mármint az „Unió helyzetéről” szóló elnöki be­számoló meghallgatására egy teremben helyet fogla­ló szenátus és képviselőház: a novemberben vereséget szenvedett Fordnak csak ak­kor lehetne „esetleg" alkal­ma még egyszer előállni el­nöki üzenettel, ha 1980-ban ismét őt jelölnék a republi­kánusok, és neki sikerülne, ami soha senkinek, a vissza­térés a Fehér Házba, revan- sot venni Jimmy Carteron. Igaz, csipetnyi komolyság is vegyült ékbe és kacajba egyaránt. Annyi minden tör­tént az utóbbi két évtizedben az Egyesült Államokban, amit korábban „elképzelhe­tetlennek” tartottak: Nixon 1968-ban ugyancsak „vissza­tért”, hogy aztán a lemon­dásával csináljon történelmi + BUDAPEST: A Vietnami Szocialista Köztársaság kormá­nya Barátsági éremmel tünte­tett ki magyar szakembereket, akik Vietnamban közreműköd­tek egy híradástechnikai javí­tóüzem létesítésében. Az üze­met - amely a Budavox Hír­adástechnikai Külkereskedelmi Rt. szerződése alapján és irá­nyításával, magyar tervező és szállító vállalatok közreműkö­désével jött létre - a múlt év végén adták át. Harminchétén részesültek kitüntetésben, közü­lük 16-an már a helyszínen megkapták az érdemérmeket. A kitüntetettek másik csoport­jának Nguyen Phu Soai, a Viet­nami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete kedden a nagykövetségen adta át az érdemérmeket. + HAVANNA: Kedden Ha­vannában megnyílt a KGST Végrehajtó Bizottságának 79. ülése. Az ülés munkájában részt vesznek a KGST tagor­szágai és Jugoszlávia képvise­lői. A résztvevők a többi között megvitatják a KGST országok többoldalú együttműködéséta kubai nikkel-, cellulózé és pa­píripar valamint más népgaz­dasági ágak fejlesztésében. Az ülés ünnepélyes megnyitásán felszólalt Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, az államtanács és a miniszterta­nács elnöke, akit a jelenlévők meleg ünneplésben részesítet­tek. Hős város címmel tüntették ki Tulát Leonyid Brezsnyev beszéde mondotta — a közeljövőben és hosszabb távlatban is a szovjet emberről való gondoskodás áll. Egészében véve a tizedik szovjet ötéves terv új, nagy lé­pést jelent majd a népjólét emelésében. Tavaly ismét csak­nem 11 millió ember lakásvi­szonyai javultak, a munkások és alkalmazottak átlagos havi bére meghaladta a 151 rubelt. A kiskereskedelmi forgalom 4,6 százalékkal bővült. A főtitkár itt említette meg, hogy egy közel­múltban elfogadott párt- és kormányhatározat értelmében 31 millió szovjet dolgozó fizeté­sét emelik fel a következő idő­szakban az oktatás, az egész­ségügy, a kereskedelem és a közellátás szférájában,'s hogy az újabb béremelések feltétele a munka hatékonyságának to­vábbi növelése. Az SZKP XXV. kongresszusa megbízta a párt Központi Bi­zottságát, hogy fokozza a tar­tós béke megteremtésére irá­nyuló erőfeszítéseit — kezdte beszédének külpolitikai kérdé­sekkel foglalkozó részét Leonyid Brezsnyev. A szovjet emberek magukénak érzik a párt külpo­litikáját. Tudják, hogy ez a po­litika megvédi hazájukat a há­borútól, megfelel a világ vala­mennyi népe érdekeinek, új le­hetőségeket nyit barátságaik, s együttműködésük számára, és a társadalmi haladás ügyét szol­gálja az egész világon. Egyetlen ország sem tárt még az emberiséq elé ilyen széles körű, konkrét és realista, az újabb háború veszélyének csök­kentésére, majd teljes kiküszö­bölésére irányuló programot, mint a Szovjetunió. Ez a prog­ram olyan átfogó intézkedése­ket tartalmaz, mint az erőszak alkalmazásáról történő lemon­dás a nemzetközi kapcsolatok­ban. Felöleli a fegyverkezési hajszával kapcsolatos vala­mennyi alapvető problémát. Nagy tapssal fogadott be­szédének elhangzása után Leo­nyid Brezsnyev felolvasta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1976. december 7-én hozott rendeletét, amely védőinek a II. világháborúban tanúsított hősiességéért és ki­tartásáért, s a fasiszta német csapatokon a moszkvai csatá­ban aratott győzelemhez való hozzájárulásukért Tulát a „Hős város” címmel, s az ezzel járó Arany Csillaggal tüntette ki. A rendelet felolvasása után az SZKP Központi Bizottságának főtitkára feltűzte a város zász­lajára a kitüntetést jelző Arany Csillagot. Több mint egyórás beszédben ismertette kedden az SZKP és a szovjet kormány álláspontját a világpolitika legégetőbb kérdé­seiről Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Brezsnyev a Moszkvá­tól délre fekvő Tulában meg­tartott nagygyűlésen mondott beszédet abból az alkalomból, hogy a félmilliós várost a Nagy Honvédő Háború idején tanú­sított hősi helytállásának el­ismeréseként „Hős város” cím­mel tüntették ki. Az SZKP KB főtitkára felhí­vást intézett a tőkés világ veze­tő politikusaihoz, hogy működ­jenek együtt a Szovjetunióval és a szocialista országokkal a fegyverkezési hajsza újabb for­dulójának elkerülésében, a fo­lyamatban lévő fegyverzetkorlá­tozási és leszerelési tárgyalások sikeres befejezésében és a nem­zetközi feszültség forrásainak felszámolásában. Brezsnyev megelégedéssel beszélt a Szov­jetunió tizedik ötéves tervének első esztendejében elért gazda­sági sikerekről, s megerősítette, hogy az SZKP gazdaságpoliti­kájának központi célkitűzése a szovjet emberek életszínvonalá­nak lankadatlan emelése. Beszédének belpolitikai ré­szében Leonyid Brezsnyev han­goztatta, hogy minél távolabb kerülünk időben a Nagy Hon­védő Háborútól, annál mélyeb­ben érzik át az emberek azok­nak a feledhetetlen éveknek a hősiességét és nagyságát. A főtitkár a frontharcosok nevé­ben köszöntötte a Szovjetunió 11. hős városának lakosságát. Tula — emlékeztetett — az orosz állam védőpajzsa és ar­zenálja volt már a korai törté­nelmi időkben, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején szerzett érdemeket. Rész­letesen beszélt a város védői­nek a moszkvai csata idején tanúsított helytállásáról, amikor a német fasisztáknak a főváros felé előrenyomuló páncélos ha­dait tartóztatták fel. A tizedik ötéves terv első évé­ről, 1976-ról szólva Brezsnyev első helyen említette a 224 mil­lió tonnás rekord gabonater­mést. Az ipari termelés 1976- ban 4,8 százalékkal bővült a tervezett 4,3 százalékhoz ké­pest, a terven felül előállított termékek értéke meghaladta a 6 milliárd rubelt. Az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott ha­talmas gazdaságépítési prog­ram megvalósul — összegezte véleményét a szónok. A párt politikájának homlokterében — Elnökváltás a Fehér Házban precedenst, Amerika közben elveszítette első háborúját, egy évszázad után Carter megválasztása „rehabilitál­ta" a Délt. A Gerald Fordra jellemző derűlátás mindenesetre tük­röződött harmadik, és utolsó­nak mégiscsak jó eséllyel mondható elnöki üzeneté­ben, amélyben megállapítot­ta, hogy „mindent összevéve, az Unió helyzete jó". Az egy héttel a Fehér Házból való távozása előtt önmaga kor­mányzásáról kiállított bizo­nyítvánnyal és a jó kedély- lyel előadott búcsúszónoklat­tal persze aligha tudja befo­lyásolni az objektív mérleg­készítőket a 38. amerikai el­nök, de legalább megpróbál­ta. Miként igyekezett taná­csokat is adni a jövőre néz­ve. Ez utóbbi nem azért fon­tos, hogy „esetleg" mi lesz Gerald Ford nyugdíjtól ódz­kodó ex-elnökkel, hanem mert elvesztvén a kormány- rudat, a kongresszusi repub­likánusok gátlás nélkül játsz- hatják az ellenzéki szerepet. S kisebbségi voltuk csalóka, hiszen a Capitóliumon a sza­vazáskor alig számítanak a párthatárok. S ha Ford az „erős katonapolitikát” hirdet­te, a kongresszusi (mindkét párti) jobboldal ezt nem bú­csúnak, hanem igenis prog­ramnak értelmezheti. Az amerikai politika sok furcsaságának egyike az is, hogy ilyenkor januárban a lelépő elnök számol be az „Unió helyzetéről". Holott az ő szavait csak udvarias taps fogadja, hiszen a politikai programot már az új elnök­től várják. Ámde az alkot­mány szerint január 20-án déli tizenkét óráig Gerald Ford az államfő, Carter csak óraütésre teheti le a főbíró kezébe a mindössze egymon­datos elnöki esküt. S aztán hangzik el az ő beiktatási beszéde, amely egyszerre program és kormányzási fi­lozófia. Bárhogy igyekezett is az utolsó hetekben meg­lepően aktív Ford az utolsó kongresszusi üzenettel — és néhány feltűnő interjúval — „bekerülni" Carter beszéd­írói közé, a hatalmi váltás­nál átadhatja ugyan a gon­dokat is, de már hasztalan szól bele a „versenytaktiká­ba”. Igaz, az átadandó gondo­kat méq szaporíthatja is az előd az utódnak. Például Ford emberei állították össze a költségvetést, amivel azzal együtt is bajlódhatnak majd Carterék, hogy a tervezetnek át kell jutnia a kongresszusi „húsdarálón”. Egyszóval a beköltözés előtt nem tudja még pontosan a Carter-csa- pat, hogy mennyi is lesz va­lójában az „örökösödési il­leték". S a katonai kiadások szintjéért, sőt emeléséért szót emelő Ford (bár szép szavakkal szólt a SALT-ról is), könnyebbé aligha tette Carter választási ígéretének megtartását: a demokrata politikus korábban lefaragni ígért a Pentagon summáiból. Ennek nemigen kedveznek a mai kongresszusi hangula­tok, amelyeket Ford utolsó üzenete inkább szított, mint lohasztott. Engedvén a vá­lasztási hadjáratban a' jobb­oldali nyomásnak, Gerald Ford a búcsúbeszédében sem talált vissza kampány előtti önmagához, noha elnöksé­gének eredményei közé so­rolta a vlagyivosztoki megál­lapodást. Nem könnyítette ez meg Carternak a SALT—2 tető alá hozását, hiszen min­den jelenleg még döntésre váró fegyverprogramot érint­ve, a növelés és nem a csök­kentés kapott hangsúlyt Ford utolsó üzenetében. Avar János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom