Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-16 / 15. szám
A tizenhatodik életévében lévő Pécsi Balett bemutatója Eck Imre koreográfiája volt Verdi Requiem-jére. A kétszer ötven perces, nagyívű, súlyos veretű alkotás azonban nem gyászmiséje a fiatal együttesnek, hanem inkább önvizsgálata, mintegy a múlt végiggondolása, a hagyományok összegezése, mozdulati seregszemle, ami mondhatnánk, a továbblépés egyik előfeltétele. A balettmű azonban nemcsak az együttes fejlődésének vetü- letét, hanem ennél sokkal általánosabbat is visz színre, nevezetesen azt a művészi-emberit, ami hosszas együttdolgozásokban, vitákban, nézeteltéré-' sekben és találkozásokban ko- vácsolódik össze, azt az örök változót, amelyből az egyéni és az őt körülvevő társadalom viszonya formálódik. A táncos és az együttes, a koreográfus és a kollektíva, a sejt és a szervezet egymásrahatása alakítja itt ki az atmoszférát, a lét közegét. Kerék Ferenc DAL holdba nyújtózó fa lennék te meg sudár szarvas lennél dörgölöznél oldalamhoz árnyékomban megpihennél agancsod kifényesítném gyöngyöt pergetnék nyakadra jobban kívánkoznál hozzám mint a szép híves patakra Szablya István ÚJÉV A balettben a fenti értelemben vett rész és egész kölcsönhatása alakul-rajzolódik a szürke trikókban személytelenített táncosok hömpölygő csoportosulásain, le-lemerevedő alakzatain, lendületes vonulatain, apró moccanásain. A szólók és a közösségi háttér együtt kapjak jelentést. Eck mozdulati nyelvezetének lexikája szinte teljes egészében felvonul a műben: beérett kifejezésformái és újabb kis stílusjegyei komplex, egységes, élő kódot alkotnak, a Pécsi Balett táncnyelvét, amelynek egyes jellemző vonását érdemes külön is elemezni. Ilyen jelenség például az akrobatikus mozdulatkincsnék a táncos nyelvezetbe való teljes beolvadása. Egyes akrobatikus mozzanatok ma már nem hatnak úgy, mint jövevényszavak, hanem mint szervesen illeszkedő formák. Jellemző a mostani fejlődési stádiumra a kis mozdulatok megjelenése és dekoratív funkciója, nevezetesen a kezek és az ujjuk játéka, a súlytalan láb aprólékos, ismétlő kis mozgásai, vagy a fejek egyes mozdulatai. Mind gyakoribb stílusjegyekké váltak a zenei és táncos megjelenítés ritmikai-dinamikai párhuzamai, amelyek azonban- nem egyszerűen egymás kópiái, hanem inkább időkérdésekre adott térbeli válaszok, zenei ingerek által kiváltott táncos asszociációk. Különösen erős esztétikai hatást ér el a koreográfus a szólistáknak mint vezérszólamoknak és a Meggyújtom ismét az újrakezdés fogadkozásokból összehordott nagyfüstű máglyarakását. Az elszánások kékre fagyott kutyáit összekürtölöm a tavalyi kudarcok jégmezejéről — melegedjenek! A futó örömök reszketve bújnak előlem holnapok bokrai alá, s én frissenfent reménnyel kezdem újév hajnalán a vadászatot csoportnak mint háttérnek a mozgatásával, viszonyuk kölcsönös váltakozása révén, Ebben a vonatkozásban gyönyörű uniszónó csoportalakulásokat, valamint egyik táncosról a másikra áttevődő mozdulatsorokat lehetett látni. Nehezen lehetne akár egyetlen táncost vagy táncosnőt is kiemelni a kompozícióból, mint akinek a szerepe vagy teljesítménye különösen kitűnik az összképből. A műsorhoz hason lóan csupán neveket lehet .fel sorolni (Hajzer Gábor, Koron czay László, Körmendy László Kuli Ferenc, Paronai Magdol na, Sólymos Pál, Stimácz Gab riella, Szabolics Éva, Uhrik Dó ra, Zarnóczai Gizella — a be tűrend betartásával), akik itt ott rövidebb-hosszabb időre magukra vették a dráma bo nyolítását (tegyük hozzá ragyo gó technikai felkészültséggel) de nem a kórustól elszakadva hanem inkább mint primus inter pares, majd visszaolvadtak abba a személytelen közegbe, amelyből kibontakoztak. A személytelenségében társadalmivá emelkedő alkotás igen látványos optikai keretben, igen egyszerű jelmezekben (Eck elképzelései) és a táncot igen plasztikusan kiemelő fényeffektusokkal (Hasznosi Gyula munkája) közli mondanivalóját a pécsi iskola táncos anyanyelvének ma már irodalmivá emelkedett stílusában. Dienes Gedeon Papp Árpád DEMOSZTHENÉSZHEZ Ma már nem töprengsz — könnyedén ejtesz ki minden szót. Tégy vissza a szádba'egy-két érdes kavicsot: Kenyér, { Szabadság, Szeretet. Hadd botoljon meg rajtuk a nyelved — Dadogni tanulj! Makay Ida versei Mementó Itt áll a fa. Virág és gyümölcs elmúlott róla. Csak az árva váz, a jellé szikkadt szerkezet maradt. Itt áll a fa, mit többé nem aláz a változás kényszer-parancsszava. A puszta gyász a tájba költözött. Itt áll a fa, hol villog a tavasz. A memento az ölelés fölött. Utoljára és mindörökre Ezt még Neked akarom adni utoljára és mindörökre: Villámsújtott fán vadgalambok, a pillanat, mely végeérhetetlen. Vidd el magaddal, vidd a csöndbe. Aknai Tamás — Ma jó napom van — mondja Aknai Tamás művészettörténész. Éppen ‘ ma kaptam meg a kalocsai jezsuita gimnázium 1930-as értesítőjét, amely azt dokumentálja, hogy Nicolas Schöffer, azaz Schöffen Miklós abban az évben, ott, Kalocsán érettségizett. — A világhirű, magyar származású művészről nemrég jelentette meg könyvét a Corvina Kiadó Képzőművészeti Kiskönyvtára. Ennek olvastán az ember azt hinné, hogy a szerző már mindent tud Schöfler- ről.. . — Nem egészen így van. Éppen az 1930 és 1936 közötti időszakkal nem tudtam mit kezdeni. Ezekben az években Schöffer a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt — Sző- nyi tanítvány. — Mi vonzotta ehhez a különös, ahogy mondani szokás, kibernetikus művészhez? — A hatvanas évek végén jelent meg Schöffer könyve, a kibernetikus város. Elolvastam, és egy kijelentés különösképpen megragadott. „Nekünk már elektronikus vésőink vannak" — írta Schöffer. Ez elgondolkoztatott. Kallimachost hozta fel példaként, aki az ókorban feltalálta a futófúrót. . . Ezzel meg -lehetett aztán a korinthosi oszlopfőt csinálni. Föltettem magamnak a kér-, dést: mire képes hát ez az elektronikus véső, mire képes a huszadik századi technológia? Kifejeződhet-e ebben a technológiában a XX. századi esztétikum? És egyáltalán, hogyan hat ez a technológia az esztétikai értékekről alkotott eddigi nézeteinkre? — E kérdésekig nyilván hosz_- szú út vezetett. A kezdetekről azonban eddig még nem esett szó. . . — 1968-ban végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, művészettörténet szakon. Ezután két évig Dunapa- tajon könyvtáros voltam. A pé* csieket már régebben ismertem. Meghatározó élményként elevenedik meg bennem ma is egy látogatás, amelyet még egyetemista koromban tettem itt. A siklósi várban láthattuk akkoriban a pécs-baranyai képtár kiállítását. Az ott lévő képeken progresszív mozzanatokat, motívumokat fedeztem fel. 1970 februárjában aztán egyszeresek megcsörrent a du- napataji telefon, Romváry Ferenc telefonált állás ügyben... Egy hónap múlva itt voltam. — Rippl-Rónai-ról írott könyvemet 1970-ben jelentette meg a Corvina. Ezt még Dunapa- taj'on írtam. Ott-tartózkodásom idején a népi építészettel és a sajtógrafikával is foglalkoztam. Vonzottak a határterületek, és ez a vonzalom azóta sem szűnt meg. A művészet- történet rengeteg alkotási-cselekvési formával érintkezik. Amikor olyan dolgokról esik szó. művészettörténeti munkában, mint mostanában a fotó-, vagy a film képzőművészettel való kapcsolatának becserké- szése, akkor ebben önmagam igazolását látom. Egyébként azt vettem észre, hogy a művészettörténeti kutatás számára a leggyümölcsözőbbek azok a területek, amelyek más tudományágak kutatási köréből kikerültek, felszabadultak, esetleg bele sem kerültek. — Ilyen például az említett fotó és a nyomtatás, amelyek — aligha kell ezt hangsúlyozni — elég komolyan megváltoztatták a művészetről alkotott eddigi elképzeléseinket. Az emberek nagy része nem járhat a Louvre-ba, reprodukciókról ismerkedik a művekkel, a művészettel. Elsősorban a művészetnek és az iparnak, a technológiának és az információnak az összekapcsolódása érdekelt. 1972-ben a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsa lettem. Kandidátusi értekezésem A képző- és építőművészet/ szintézis a XX. században címet viseli. Az ehhez szükséges kutatás természetesen nem nélkülözhette a szociális célzatú, a használati értékekkel telített művészet produktumainak vizsgálatát, és figyelemmel volt olyan — korábban nem vizsgált — tényekre is, mint például a generációs problémák, a közlekedés, az agglomerációs környezet hatása az esztétikum átalakulására — és így tovább. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy századunkban az esztétikai értékek hamárabb elavulnak, korróziójuk legalább olyan gyors,- mint a technológiai értékeké . . . — Megállitható-e ez a folyamat? — Főleg nyugat-európai tapasztalatok alapján azt kell mondanom, hogy a fogyasztói társadalom szinte naponta változó értékrendje mögött az emberek szívós akarattal keresik, és többnyire újra fölfedezik a kulturális értékrendet. — Ügy hírlik, a közeljövőben újabb könyve jelenik meg. — A Schöfferrel való foglalkozás Naum Gabo-hoz, a korai Orosz konstruktivistához vezetett el. Őt szintén a határterületek foglalkoztatták. Tevékenységében a matematikai gondolkodásmód tevődik át térformákba. A róla írott könyv kéziratát leadtam, rövidesen megjelenik. — A művészettörténet kor- stilusokat elemez, korstilusokat mutat ki az egyes művekben. Milyennek látja a művészet- történész napjaink korstílusát? — A nagy korstílust az információrobbanás hozta létre. Észre sem vettük,^hogy amíg mi magunkban nosztalgikusan emlegettük a nagy korstílusok eszményeit, addig napjaink nagy korstílusa létrejött előttünk. Ez sok mindenben megnyilvánul. Többek között abban, hogy mindenki fényképezőgépet használ, televíziózik képmagnózik, angolul beszél és coca-colát iszik... — Mint a pécsi Janus Pannonius Múzeum dolgozójának, mi a konkrét, napi feladata? — A Modern Képtár nemzetközi grafikai gyűjteményét gondozom. Ez a gyűjtemény most van kialakulóban, és máris több ezer grafikai lapot számlál — a legnagyobb modern művészektől. A múzeum közönségével való kapcsolatok , bővítését nagyon fontos dolognak tartom. Ebben az évben legalább 1500 emberrel kerültem személyes kapcsolatba. Ennek egy részét a „Munkások a képtárban" elnevezésű akciónak, más részét pedig annak köszönhetem, hogy a képtár anyagából számos kiállítást rendeztünk az ország különböző részén, hogy havonta vagy száz levelet írok és kapok, hogy taníthatok a főiskolán . . . — Most éppen mi van az Írógépben? — Az Acta Technika című lapnak írok egy cikket a városutópiákról. Bebesi Károly Reguiem A Pécsi Balett bemutatóié