Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-25 / 356. szám

Dunántúlt naplö 1976. december 25., szombat A traktoros, a mosómester és a programozó felelőssége Vass Zoltán traktoros A kora délelőtti köd megüli a táblát, a kertvárosi panelren­geteg sziluettje alig kivehető. Csak az épületek homlokzatá­ról visszaverődő hanghullámok­ból érzem a lakónegyed közel­ségét. Zsírosán fénylő, asztal- nyi barázdákon szökdelek, hogy a tábla végén beérjem a kö­zeledő óriást. .. Vass Zoltán traktoros, vagy két méter magasból, ai kor­mánykerék mellől huppan a még omlós szántásra. Alacsony, Az a fajta ember, aki önma­gát hajtja. Sokat töprengett azon, hogy tíz óránál többet nem dolgozik; és mégis. Ha elérkezik a szántási szezon — tavasszal és ősszel — tizenöt­tizenhat órán át ül a Rába- Steiger nyergében. Tudja, hogy gépével milliós értékek létre­hozásának részese. Láttak már döcögő „dobo­zokat"? Megvallom, amikor *Kalmár Ferencné mosómester a világoskékre festett Fronta- lexekhez vezetett, nem gondol­tam, hogy mosógépekkel állok szemben. A három, légpárnán billegő „mackó" gyomrában egyenként 110 kilogramm ruha zötykölődött. Ezek a berende­zések már egyáltalán nem ha­sonlíthatók a hagyományos mo­sógépekhez. — Alig vártuk azt a napot, amikor végre a dán szerelő be­állította a Frontalexeket. Októ­ber óta belekóstoltunk a jóba. Kalmár Ferencné mosómester szikár ember; csak így közel­ről érzem igazán, mekkora erő is feszülhet a Rába-Steigerben. Vezetője alig magasabb a 240 lóerős erőgép kerekeinél. — Tartok a traktoromtól. Mindig az jár az eszemben, hogy másfélmilliós érték van a kezem alatt. Szeptemberben múlt egy éve, hogy a remény­pusztai gazdaság megvette a Rába-Steigert. Tavaly ketten dolgoztunk rajta, idén egye­dül én hajtom, nyújtott mű­szakban. ügyelni kell rá, mert kényes „jószág": munkakezdés előtt egy órával körbejárom, el­lenőrzőm, hogy nem lazultak-e meg a csavarok; ha szükséges, utánatöltöm az olajat, vizet. Szóval a kisebb karbantartáso­kat elvégzem. A frissen hasított barázdákra lecsapódik a pára, fénytelenné válnak a rögök. A Mecsek fe­lől hűvös szél fúj, Vass Zoltán a Rába-Steiger kabinjába' in­vitál. A tábla végén megfordul. A hatos eke huszonöt centimé­ter mélyen hasítja a volt kuko- ritaföldet: állami tartalékterü­let ez a néhányszáz hektár, amit egy esztendőre átadtak a termelőszövetkezetnek. A motor egyenletesen kétezres fordulat­tal dolgozik, könnyedén húzva maga után a „késekét", A ve­zetőnek ailig van korrigálni- valója, a szervó kormány köny- ■nyen kezelhetővé teszi az erő­gépet, amelynek légkondicio­nált kabinjában menetközben hallgatjuk a rádió tíz órai hí­reit. szeretnénk, ha mielőbb kidob­nák az elavult, kis mosógépe­ket is. Hozzám a három új és két régi berendezés tartozik. A „döcögök" kezelése összeha­sonlíthatatlanul könnyebb. Tíz esztendeje dolgozom a Patyo­latnál — Kajmárné másfél év­tized után hagyta Ott eredeti szakmáját, a szakácsságot, a magasabb kereset reményében. — így. van összehasonlítási ala­pom. Mindössze annyi a dol­gom, hogy a gép forgódobjá­ba berakom a ruhát, beállítom a programvezérlő kártyát, a többit elvégzi a Frontalex: au­tomatikusan adagolja a gőzt, a vizet, a mosóport, két rész­letben kimossa az anyagot, öb­lít, majd centrifugáz . . . Mind­ehhez egy óra szükséges. Kalmárné — téli időszakban — húsz-huszonegy mázsa ruhát mos, centrifugáz naponta. — Akartam az új, korszerű berendezéseket, mégis tartot­tam tőlük. Nem amiatt, hogy csak nyolc általánost végez­tem, nem az automatikától fél­tem, hanem a villamos áram­tól. A zárlatos géptől. Az utób­bi években — mondhatom — roncs berendezéseken dolgoz­tunk, mozdulatainkba túlságo­san is beleivódott a láthatatlan veszély tisztelete. Az R 20-as olyan, mint egy táncosnő. Ha roSsz a koreográ­fiái — pontosabban, ha nem neki való parancsot kap, „duz­zogni kezd”. Ilyenkor aztán a „mozdulatokat" meghatározó programozónak kiengesztelésül át kell dolgoznia a számítógép­be táplált utasításokat. lárai Ferenccel - a Számí­tástechnikai és ügyvitelszerve­ző Vállalat pécsi Adatfeldol­gozó Központjának programo­zójával is előfordult, hogy „visszabeszélt" a komputer, — Évekkel ezelőtt történt. Már „élesre töltöttük” a jó öreg Bulit — a központ első számítógépe —, a Dél-dunán­túli Cipőnagykereskedelmi Vál­lalat adatfeldolgozását kellett elvégeznünk. Éjjel indultunk, s a gépbe betáplált közel száz- húszezer tételhez hozzá kellett olvasni — ha jól emlékszem — nyolcvan adatot. Álltam a Bull mellett és valahogy nem tetszett a hangja: másképp „zörgött” mint szokott. Végül is leállt. Elöntött a veríték . .. Egyetlen hibás mozdulatot kö­vettem el, s mint kiderült, nemhogy elrendezte volna a számítógép a pótlólagosan be­táplált adatokat, hanem ráadá­sul a Százhúszezer alapinformá­ciót is letörölte. Egész éjjel nem aludtam, másnap rohan­tam a vállalathoz a kartonokért, s mindent kezdhettünk elölről,. Azóta Járói Ferenc túlságo­san is tiszteli a Bulit, a köz­pont új szerzeményéről, az R 20-as számítógépről nem is szólva. — Legalább ötvenmillió fo­rintba került a szovjet gyárt­mányú R 20-as. 128 000 jelet 'képes tárolni a memóriá­jában : sókkal gyorsabb, mint a Bull, egymilliomod másod­perc alatt old meg egy műve­letei a közepes teljesítményű komputer. Nekünk a gép prog­ramtárához kell igazodnunk, ennek alapján dolgozzuk ki az általunk meghatározandó uta­sításokat. Csak ezek után vé­gezhetjük el a „próbafutást", s ha minden egyezik, „élesre töltünk”. Sajnálatos, hogy nem tudjuk kihasználni az R 20-as adta lehetőségeket. Az adat- feldolgozás mellett ugyanis a berendezés arra is képes len­ne, hogy támpontokat adjon a vállalati vezetőknek' a különbö­ző trendek alapján, hogyan és mikor avatkozzanak bele a fo­lyamatokba. Járai Ferenc egy évtizede a SZÜV programozója. Még gim­nazista korában olvasott elő­ször a számítógépekről egy né.pszerű tudományos hetilap­ban. Eredetileg nem erre a pá­lyára készült, aztán jött egy váratlan telefon. Azóta megta­nult a gép nyelvén „beszélni”... Salamon Gyula A z előjáték történik: 1976 decemberében Pécs Szigeti városrészében. Résztvevői: Pálmai István és Tillai Ernő, a PTV terve­zői, Lábady András, a BÉV főosztályvezetője, Medvecz- ky Antal építésvezető a Szigeti városrészben, Hor­váth Endre, a városi ta­nács tervosztályának főta­nácsosa és Monostori Gyu­la, az UNIBER osztályveze­tő-helyettese. Új lakásban Monológ — előjátékkal (A résztvevők a Petőfi utca 30. sz. házban, a 111/2. építés­vezetőség irodájában vitatkoz­nak az új panelcsaládról. 1976 óta épülnek az új házak, s az elsőkben - itt a Szigeti város­részben és lent, Lvov-Kertvá- rosban — már laknak is. Lát­hatók tehát az első eredmé­nyek.) PÁLMAI: 72 elején a PTV a saját szakállára kezdte a mun­kát — tudván, hogy nem lesz házgyár. Az volt az elhatáro­zásunk, hogy a panelgyártást házgyári szintre kell emelni. A tervsorozatokat megküldtük a tanácsnak, de az — akkor — hajlani sem akart róluk, HORVÁTH; Már 69-ben tud­tuk, hogy új panelcsaládra lesz szükség, ezért is fektettünk 8 millió forintot a tervezésbe. Nem sikerült, ezért is vonakod­tunk. Az új tervek azonban sok újat ígértek, ezért a mi hozzá­állásunk is változott, PÁLMAI; Az első kiviteli ter­vek 74-ben készültek el, de a sablonokra még nem volt vál­lalkozó és bizonyos finomítá­sokra is szükség volt. A típus­tervekét még 76 elején is át kellett dolgozni. MEDVECZKY; A gyártást mégis el kellett kezdeni, hiszen idén lakásátadást akartunk. LÁBADY: Ezért az építés köz­beni módosítások miatt az első házak kicsit „öszvérek” lettek. PÁLMAI; Egy prototípus kel­lett volna, nem pedig ennyi,.. (A beszélgetés arra fordul: mit nyer a lakosság az új la­kásokkal?) PÁLMÁI: A tömeges lakás- építési módszerekkel minden la­káspolitikai célt ki kelj elégí­teni. Nálunk a panel ez a módszer. Az új család 3—7 fős családméretre adja a kívánt lakásnagyságokat azzal, hogy behoztuk a félszobás rendszent, amit a házgyárak korábban is tudtak... TILLAI: Kisebb traktusokkal. PÁLMAI: A félszoba megfe­lelő méretét a 4,50-es fesztáv­val találtuk meg. Ebben elfér egymás mellett a konyha és egy félszoba. Megszületett az első lépés az ún. flexibilis lakás fe­lé is, amikor rs a lakó — szer­kezeti változtatás nélkül — sa­ját igénye szerint alakíthatja át a lakást. (Az Ifjúság útjára nyíló egyik TM 51 típusú épület 2 és fél szobás lakásában egy válaszfal áthelyezésével az előszoba egy részét a félszobához kapcsolva, tágas nappali szobát lehet ki­alakítani.) PÁLMAI: Továbbhoztuk azt a régi tapasztalatunkat, hogy a festett felület a legjobb. Olyan megoldásra törekedtünk, ami a viszonylag drágább hom­lokzati burkolatot is lehetővé teszi indokolt helyeken. HORVÁTH: Az igényesebb homlokzati kiképzéseket azon­ban a költségek miatt nem vállalhatjuk. TILLAI: Marad tehát az egyetlen jó eszközünk a válto­zatosságra törekvésben: a szín. No és a térelem-loggia.,. PÁLMAI: Például úgy, hogy nem függőleges vonalban he­lyezzük el a homlokzaton, ha­nem módszeresen szétszórva. LÁBADY: Műszakilag min­den többlet nélkül megoldha­tó ez, nekünk nem jelent ne­hézséget, PÁLMAI: A térelem élsab­lonjának változtatásával a for­ma is változtatható. Ha kiala­kítunk egy egymáshoz illő pro­filsort, még ezzel is élénkíthe­tünk. PÁLMÁI: Tehát a helyszíni munkák nagy részét be vittük az üzembe, ez pedig a munka­szervezés, a szakosítás, a minő­ségi ellenőrzés fokozását segíti. (Új téma: mit nyer a lakó?) PÁLMAI: A WC leválasztá­sával nagyobb a fürdőszoba, ahová könnyen befér a mosó­gép és a centrifuga .. . MEDVECZKY: És nagyobb a konyhája is . . . PÁLMAI: Ahol van egy 2x2 méteres szabad területe. LÁBADY: Mégsem nézhetjük az egészet egyetlen lakó szem­szögéből. Szerintem az új tí­pus lehetőséget ad arra, hogy a család a létszámának meg­felelő méretű, illetve szoba­számú lakást kapja. TILLAI: És pont akkorát, mint amekkora a kiutalás időpont­jában a csalód, nem pedig akkorát, amekkora esetleg jö­vőre, vagy azután lesz . .. lárai Ferenc programozó (A beszélgetés új fordulata: mit nyer az új panelcsaláddal a kivitelező? Pálmai István sze­rint a tervek gazdaságosan valósíthatók meg.) LÁBADY: Ezt én még nem mondanám ilyen határozottan. Tény, hogy az önköltségünk egyelőre romlott. MONOSTORI: Az élőmunka ráfordítása viszont a szerelés­nél csökkent. LÁBADY: Ez tagadhatatlan. A munkahelyen — ahová min­den szinte készen érkezik - a befejezés előnye jelentkezik az üzemi többletidővel szemben. (A fürdőszoba-térelem csak­nem teljes készültségben érke­zik, az új esztendőben a WC-t is térelemként gyártják; nem kell a helyszínen a nyílászárók­kal bajlódni és az üvegezés is az üzemben történik; készen érkeznek a födémelemek is.) (Eddig az új panelcsaládból mintegy másfélezer lakás ter­vét adaptálták. Az ötszintesek­nél a tanács tervezett 344 ezer forintjával szemben várhatóan 316 ezer forint lesz egy la­kás nettó költsége. A közép­magas házaknál a 405 ezerrel 385 ezer áll szemben. Vajon a különbözetből csakugyan nem futná egyes exponált helyeken az igényesebb homlokzatokra?) A monológot elmondja: Paik András, a Mecseki Szénbányák villamos üzemének brigádveze­tője, A monológ időpontja: 1976 december, költözködéskor. Színhely: Lvov-Kertváros, Saro- hin tábornok útja 20., II, eme­let. (A brigád hordja Fel a ház előtt várakozó személygépko­csikból a könyveket, ágynemű­ket és más, kisebb felszerelési tárgyakat.) PAIK: Három éve adtam be az igénylést. Két kisfiam van. Kétszobás lakást kaptunk, ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit valaki csak elképzelhet. Most így elsőre, költözés köz­ben nagyon tetszik, jónak tűnik a beosztása; azt hiszem, min­dent el tudunk helyezni. A nő­vérem' Uránban régi kétszobás panellakásban lakik. Nekem ez jobban tetszik. A konyhát mi jobban ki tudjuk használni, és sokkal jobb - mert nagyobb — a fürdőszoba is. Talán az előszoba lehetne egy kicsit — csak 20 centivel — szélesebb. Igaz viszont, hogy rengeteg a beépített szekrény, ez pedig nagy nyereség ... Pécsett, Lvov-Kertvárosban 60, a Szigeti városrészben pedig 30 lakást adtak ót karácsonyra az új panelctaládból épült há­zakban. Az új lakóknak boldog karácsonyt és új évet kíván az új lakáshoz: Hársfai István Z Szakmunka milliós berendezéseken A legszebb karácsonyi ajándék

Next

/
Oldalképek
Tartalom