Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)
1976-12-11 / 342. szám
e Dunántúlt napló 1976. december 11., szombat Megéri, de mellette az élei lekötöttség N yirkosbarna fák, eset- tokos, novemberi vasárnap. Az ország egyik apró hajszálerén, egy keskeny bekötőúton járok, cse- perésző esőben. Igyekszem T. községbe F-ékhez — de azt hiszem, mindegy, hová és kihez — hogy egy kicsit beavatottja legyek a gazdálkodó-életnek, meg aztán közelről nézzek meg szép hízóbikákat, csikót, frissen ellett malacokat. Erezzek egy kis falu-szagot. De egyelőre csak a szúrós szél bújik a nyakamba. Az csikorgatja ezt az öreg fát is mellettem, koronája már töredezett, ágai göcsörtösek. De még húzza, ki tudja, meddig, majd egyszer elszikkad, kidől a sorból. A falu egyutcás, most néma. Egy fehér kutya ül a kanyarban, egykedvűen ázik. A sarkon nagy ház, bezsalúzott ablakokkal, hatalmas udvar, hátul az ólak, istállók épületei, a kert elejében trágyadomb, az is jókora, biztosan sokan laknak az ólakban. Sár, sár, sár. Eljutok a haranglábig, sehol sem látok embert, csak udvarokat, az udvarokon szekereket, gumirádlikat, Volkswageneket. A kéményekből füst száll — főznek, készül az ebéd. F. bácsi méreget. • Fia fél- könyékkel az asztalon hallgat bennünket. Egyelőre mi is hallgatunk. F. néni főz, szorgalmasan csapkodja a tojásokat szét, tizennégyet, piskóta lesz délre. — Ezek nem ám bolti tojások — mondja egyszercsak a fiatalasszony — tyúk tojta ám őket. Vállat vonok. — Aztán — tolja előrébb a könyökét F. bácsi — hogyan köszön egymásnak két pápa, ha találkozik? Ez valami vicc lesz, töröm a fejemet, meg kellene valahogy felelni. Eszembe jut mindenféle: szabadság, jónapot, szia... — Erőt, egészséget! — felelem hirtelen. Nem veszik a lapot, tovább néznek. — Látott már maga két pápát egyszerre? — kérdi lassan a fiatalember. — Abból mindig csak egy van. Azok nem tudnak találkozni. A fene egye meg a városi eszemet. Hét bika, öt tehén, három göbe, két ló, csikóval, két bárány (Majd elszaporodnak, mondta F. bácsi), kacsák, tyúkok, tojók és vágóbaromfiak, két tucatnyi galamb (Tudja-e, milyen finom leves van belőle?),’ egy harapós, két patkányfogó, meg egy amolyan ázni- való kutya (Volt egy dogom, de megevett egy vejdling húst), macskák — nagyjából ezt leltározom később fel az udvarban. A kertben ott az üvegház, zöldségtermesztéssel is foglalkoznak F.-ék. Részlet Tengeri faluból Háztáji... háztáji... — Gazdálkodunk — tárja szét a kezét F. bácsi. Valamikor, mondja, igen sok jószág volt a faluban. — Száz tehén járt ki, meg legalább százhatvan disznó. De akkor még volt legelő. — Most nincs? Legyint. — Hát van, de feltörtek belőle jócskán, nem gondozzák, szóval, mintha nem is lenne. Százan laknak a faluban. Valamikor tehát annyi tehén volt, ahány ember. És most? Nem is felel, csak néz, aztán elmosolyodik. — Eladják. Sok vele a gond. A bikát is. Mert például szerződünk januárra, aztán átveszik májusban. Akkor meg már túlsúlyos, nem eszi az olasz meg a francia. Ha meg nem etetem, leromlik a bika. Sok, nagyon sok a gond, vesződség. Higgye el. — Megéri? — Valamit csinálni kell. o ajándékai EZÜST- VASÁRNAP IS (december 12-én) MEGVÁSÁROLHATJA a Meruker Pécsett lévő áruházaiban és szaküzleteiben, valamint a komlói, mohácsi és siklósi áruházakban 9.00—13.00 óráig 0 Bő áruválasztékkal, sokféle ajándékozási cikkel, udvarias kiszolgálással várjuk Kedves Vásárlóinkat) — Tán még két évig. De ki tudja? Közbe is jöhet valami. Lehet, hogy hamarabb hagyom abba, lehet, hogy később. De abbahagyom. — A városba igyekeznek? Bólint. — Lakás? — Veszünk. Vagy házat. — Belekerül félmillióba is — mondom. Bólint. Tudja. — Nem azért dolgozok naponta tizenhat meg tizennyolc órákat — feleli —, meglesz a pénz. — És hol fog dolgozni? — Tele van az újság hirdetéssel. F. bácsi fia készülődik. Elnézést kér, megy fürödni, mert elkésik. — Hová lesz a séta? összenéznek, nagy nehezen kiböki a fiatalasszony: — Templomba. Három falut kell megjárni érte. De kocsival mennek, a fiatalasszonynak megvan a jogosítványa, ő viszi a férjét. — Mi a szakmája? — kérdezem közben F. bácsi fiát, aki zoknit húz éppen. — Nincs. A válasz tömör. — Gazdálkodni fog élete végéig? Rá mmered. Valamikor voltak kecskék, birkák. Valamikor mindenféle volt itt, F. bácsi szerint, valamikor nagyszerűen ment minden. Valamikor megérte. Dehát most is megéri. A tápokat megkapják a termelőszövetkezettől. Nagy szövetkezet, kitűnő eredményekkel. Elnöke ismert szaktekintélye az országnak, az IKR ügyvezető elnöke egyben. Segíti a háztájit, ahol tudja, vagy ahol célszerű. „Pumpálni kell ezt a dolgot — mondta valaki — másképpen csak döcög.” Pumpálhatják ezt. Nemrég, egy kereskedelmi tanácskozáson el panaszolták, hogy a pécsi nagypiacról kitiltották a tejfel-túró árusítását. Csak mesz- szebb, a fedett piacon árulhatnak. Óda meq nem cipelik fel. És sorban adják el a jószágot. Ez a reakció. — Jószágbolond vagyok — jelentette ki F. bácsi barátja később. A termelőszövetkezetben dolgozik, ő osztja szét a tápot, vöröslisztet, korpát. — Vörösliszt vagy korpa kevés van, abból jóval több kellene. Aztán a fuvar... Én ingyen szállítanám azt a tápot, ha a szövetkezetnek lennék. Ha felfejleszteném a háztájit De így. a drága fuvarral, én sem fejlesztek. Egy tehenem van, meg egy üszőm. Szép portéka, Erzsébeten meg Pécsbagotán vettem. Elsősosztályúak. Dehát drága a fuvar, a fűbér is magas. Nem kell a jószág. Arról nem is szólok, hogy a fiatalok nem akarnak jószággal foglalkozni. Fejni se tudnak ... — Kilenc éves koromban én fejtem a tehenet — szól közbe F. néni először. Valamikor. „Tán még két évig” hallom magamban. „Lehet, hogy hamarabb ...” — Amikor Hiricsben megvettem azt a sárgát, emlékszel... Folyik a vita .Én tűnődöm. Húszezer tápkockát gyártanak a szezonban a palántáknak, ez az esti munka. Beleszédülnek az ágyba, hajnalban aztán indulás. Három forintért kapják a fenyer négyszögölét, be kell menni tápért, csuhét vágni, etetni, itatni... Nyaralás, kirándulás, pihenés — nincs. „De megterem minden" mondja büszkén F. bácsi. „Két sárgája van a tojásnak” mondja büszkén F. bácsi menye. Dolgoznak, mint a robotok, a pénz jön. Mert azért az jön. „Belekerül félmillióba is ... Meglesz ...” Az unokák már csak emlékezni fognak minderre. Azok már városiak lesznek. Eljönnek majd szombat-vasárnapra a „papáék- hoz”. Mert a papáék nem jönnek a városba. — Itt halok meg — jelenti ki eltökélten F. bácsi. Ki is húzza magát egy picit, szigorúan néz rám. F. bácsi megrokkant, dereka tiszta mész, alig bírja a járást De dolgozik. Gazdálkodik. Miért? Most ő von vállat. — Ez jutott. A falu szélén, abban a hatalmas házban egyedül él egy ember, ötvenöt éves, se kutyája, se macskája. Nem is nősült meg, csak távoli rokonai . vannak. Gürcöl napestig, mint egy állat. Minek? Ez jutott. A gépek erősen felhordták a sarat a kövesútra. Itt, a jobboldalon, alighogy elhagyjuk D. községet, áll a mérlegház. Ores. A bámuló fák között megyek hazafelé, F. bácsi csikorgó derekán tűnődve. Még bírja, de ki tudja, meddig? Mikor dől ki a sorból, mikor nem bírja már el a zsákot, a villát? Amott, messze, az üzemi táblán lustán kúszik néhány sárga traktor. Rába—Steigerek, háromszázötven lóerősek. Egy, kettő, három . .. Kampis Péter R modern házasság problémái (10.) Káros-e a válás? A megegyezés feltételei Akik kibékültek Ahogy a tartalmatlanná vált házasságok végül a válóperes tárgyalóteremben érnek véget, sorozatunk mai, befejező része is a bírói problémákkal foglalkozik. Sok szó esett már arról, hogy a tartalmát vesztett házasság még a gyermek életére is káros lehet. De vajon mikor válik végképp tartalmat- ilanná a házasság? Akkor, amikor a házasság halott s többé „feltámasztani” sem lehet. A legtöbb esetben maguk a házastársak is tudják, már végleg elhidegültek, már nincs orvos, aki megmentheti ezt a köteléket, tulajdonképpen csak mintegy „halottkémre” van szükség, aki kiállítja a bizto- nyítványt. A legtöbb esetben így van ez, de nem minden esetben. Nem ritka ugyanis az sem, hogy a házasok többször vagy hosszabb ideig külöh élnek, végül mégis kibékülnek. Máskor pillanatnyi összeveszés is elvezetheti a túlérzékeny házastársat a hatósághoz és esetleg anélkül indul meg a per, hogy a konfliktus túl mély volna közöttük, A házasság megromlása mindig káros, rossz a gyermeknek, aki számára az egészséges, boldog családi környezet az ideális. Rossz a házasoknak, hiszen a házasság válsága mindig súlyos emberi válság. Ráadásul a válás gyakran anyagi tönkremenetelt is jelent: el kell osztani a közös vagyont, tartásdíjat kell fizetni, lakásproblémák jelentkeznek. A megromlott, a feldúlt házasság felbontása, a jogi értelembe vett válás azonban már általában nem káros, mint ahogy a beteg szervezetnek sem az a sebész kése. Nem mindegy azonban, hogy milyen körülmények között válnak el az emberek. A bíróság ha jól betölti a feladatát, emberivé teheti a házastársak búcsúját és a külső szemlélő tárgyilagosságával dönthet a „miként" felől; kié legyen a lakás, a gyermek stb. Megmenthető-e méq a bíróság előtt a felbomlóban levő házassáq? A válások magas száma ellen elsősorban a társadalmi ráhatás eszközeivel lehet eredményesen küzdeni, noha természetesen nem szabad lebecsülni az adminisztratív szabályok szerepét sem, különösen vonatkozik ez a házastársak kibékülésének feladatára. A tapasztalatok azt mutatják, hogy van békítő hatása a bírósági eljárásnak, a megindított bontóperek több mint 25%-ában a házastórsak a per megszüntetését kérik, vagy valamilyen mulasztásuk következtében szűnik meg a per. Az ilyen nagy számok már igazolják, hogy a házastársak még a válóper ideje alatt is gyakran gondolkoznak azon, ne próbálják-e meg egymással a közös életet mégegyszer. Szerepe van ebben annak is, ha a házastársak közvetlen környezete, a munkahely, a társadalmi szervek, vagy a barátok őszinte segítő szándék igényével, sok emberséggel, tapintattal és megértéssel 'maguk is minél többet segítenek a házasélet keletkező zavarainak eloszlatásában. Természetesen ennek vannak korlátái is, a mindenáron való kibékítés nem lehet cél, a nem kellő megértés, vagy a kifejezett türelmetlenség pedig többet árthat, mint használhat. Ha a házastársaknak el kell válniuk, az volna a társadalmi érdek, hogy ez minél humánusabban menjen végbe. Ezt segíti elő az, hogy családjogunk megengedi a házasság felbontását a házastársak megegyezése alapján is. Ennek azonban szigorú törvényi előfeltételei vannak. Fontos, hogy a házastársak megegyezése valóban végleges elhatározáson alapuljon, egyező akaratnyilvánításuk befolyásmentes, őszinte legyen, önmagában ez sem elégséges, további feltételek is kellenek. így a megegyezés csak akkor lesz a bontás alapja, ha a házastársak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti érintkezés, továbbá a volt közös lakás használata és az esetleg szükséges házastársi tartás kérdésében megegyeztek, Sőt az is szükséges, hogy egyezségüket a bíróság jóváhagyja, illetőleg a válni készülő házastórsak kérelmére ezekben a kérdésekben a bíróság a házasság felbontásával eqyütt ítéletében a közös megállapodás szerint dönthessen. Ha ilyen megállapodásra nincs lehetőség, a házasság felbontására a megegyezés alapján ■Ttom kerülhet sor, lehet persze, hogy mégis jelbontják a házasságot, de csak a házasélet egészének feltárása, részletes— bizonyítás alapján, ha kétségtelenül megállapítható, hogy a házasság végérvényesen megromlott. A bírósági eljárás mindenkor a családvédelmet szolgálja, pusztán bírósági eszközökkel azonban válásaink magas számát csak kevéssé lehet befolyásolni. A házasságot mindig társadalmi tényezők határozzák meg, társadalmi törvényszerűségek hatnak benne, sajátosan. Már össztársadalmi feladat az, hogy erősítsük a családok új, szocialista elemeit. Ehhez részben szemléleti változtatásra, részben a családi életet segítő szolgáltatások és a gyermekintézmények fokozott fejlesztésére van szükség. Ugyanakkor nem lehet minden felelősséget csak a külső körülményekre hárítani. Az egyén is felelős saját magáért, maga is sokat tehet saját személyes boldogságának alakulásáért. Ezért fontos napjainkban az ösztönösséggel szemben a tudatosság, a házasság sajátos alkalmazkodási készségének kifejlesztése. Ha rádöbbenünk, hogy mennyi ' hibát követünk el: egy kicsit arra is rádöbbenünk — lehetne rajta javítani. Dr. Csiky Ottó cKdlwiO/yTa/<flrN ^RdwAt CSEMEGE SERTÉSSULT Pécs vendéglátóipara messze földön híres. Egyedül az országban nincs itt semmi tek-mek, tájjellegű étel, olcsóbb árak, jobb kiszolgálás. Minden olyan jó átlagos. Jó ha átlagos. Vendég az van. Kedves és kedvetlen. De mindet úgy szólítják, hogy Kedves Vendég. Hq kedves. Meglepett az egyik vendéglátóipari egységben egy kétség. Látom ám: Csemege sertéssült. — Hát ez mi? Hozzanak azonnal) Hoztak. Es a kifejezés fele igaz is volt. Valóban sertéssült volt, ámbár akárhogyan is néztem, nem tudtam kitalálni, hogy mitől csemege? Másként készítették el? Aligha, mert akkor én gyerekkoromban rengeteg csemege sertéssültet ettem disznótorokon. Meg csemege hurkát, kolbászt, káposztát is. De nem hívták annak. Közönséges sült húsnak, kolbásznak, savanyú káposztának szólították. Esetleg az a nyomorult disznó csemege kukoricát zabáit? Lehet, de sajnálom belőle. Egyen csak közönséges kukoricát I Az is jó neki. Vagy talán az a gyanúm, hogy ez is rázza a rongyot, mint a szuperstencil, luxus-fogvájó, delicates-nad- rágtartó. Bizony is lehet. ELŐKELŐ KAJA Szeretem az étlapot. Szabad tere van a fantáziának: Petőfi rostélyos, Vörösmarty szelet. Kinizsi sör, Napoleon konyak. Várom a fejlődést: Dzsingisz kán sült (nyereg alatt se puhult), Matuzsálem rostélyos (célzás a marha életkorára), GuMlotin pálinka (gyengéd célzás a hatására). Miért, ne szégyenkezzünk I Kompromittáljuk őket is. PIZ BÚIN Ahogy az évek múlnak, úgy előke- lősködöm. Valamikor még azt se tudtam, mi az a crepe de Chine, most meg azt is tudom, hogy mi a Piz Búin. Előkelő szállodában botlottam össze véle — magyar szállodában — és rá volt írva, hogy ennyi és eny- nyi dollárért kapható. Meg kell hagyni, nem először találkoztunk, a televízióban is láttam már. Sporteseményeknél a kerítésen mindig ott láttam felírva. Azt hittem, valami jóféle pia. Nem az, most már tudom. Valami kence-fice, amivel ha bekenik magukat a férfiak, nők, szép barnák lesznek, de nem égnek le. Nem festék. £n minden rejtélyes dolgot azonnal megveszek, ha tudom. Ara válogatja. Itt két nehézség is akad. Az első a do>lIár. Egyszer, hajdan volt öt dollárom, de elkótyavetyéltem. A másik bajom a magyar pénz. Sokl Nem ami nekem van, ami ezért a kulimászért kellene I Szóval tudom, hogy mi vagy. Csodállak, ám meg nem veszlek. Isten veled Piz Buinl Szép neved vanl Szőllősy Kálmán
