Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-10 / 341. szám

1976. december 10., péntek Dunántúlt napló 3 VaLLALTÜK — TELJESÍTIK A mi gyárunkban még 1974-ben elhatároztuk: a pártmegbízatásokat össze­fogó és irányító munka- csoportokat alakítunk ki — mondja Bak József, a Pécsi Sörgyár pártalapszerveze- tének titkára. Ebben az év­ben már határozott ered­ményekről adhatunk szá­mot. Működik az agitációs, a termelési propaganda, a nő- és ifjúságpolitikai, a tömegszervezeti, valamint a pártkiadványokat terjesz­tő munkacsoport — cso­portonként 7—8 taggal. Milyen feladatokat kapnak pártmegbízatásként a pártta­gok? Mi a párttagok vélemé­nye a vállalt pártmegbízatások­ról és hogyan sikerül ezeket teljesíteni? Pártmegbízatást végző munkacsoportok Hagyományos pártmunka­megosztás a Pécsi Sörgyárban — Erre is volt példa. Víz­hiány hátráltatta a termelést, összekaptuk magunkat és meg­beszéltük az adott időre ter­jedő takarékossági intézkedé­sek végrehajtását. MOLNÁR PÁL CSIGA LAJOS Első munkahelye a Pécsi Sör­gyár. Huszonegy éve dolgozik itt — tizenhat éves korától. Sör­főző. — Idejöttem, a gyár elkül­dött Budapestre tanulni, vissza­jöttem és azóta megszakítás nélkül végzem a munkámat — mondja. —■ A munka meHett tanulok is, estin járom az élel­miszeripari szakközépiskolát, most már harmadéves vagyok. Nem volt egyszerű elhatáro­zás, nem éppen az ifi korban tankönyvet fogni a kezembe. _ Az ászokpincében dolgozom, szocialista brigódvezető vagyok. A brigád 1962-ben alakult, 1964-től vezetem. Kétszer nyer­tük el a bronz, és kétszer az ezüst fokozatot. Ez a szakmai, a gazdasági munkám. Ezen kí­vül a termelési munkacsoport tagjaként igyekszem ellátni a pártmegbízatásomat is: párt- csoport-bizalmi tisztségben. — A szocialista brigád párt­tagjainak bizalmija? — Nem. Más a brigád és más összetételű a pártcsoport, amelyben lakatostól a nyugdí­jasig tartoznak hozzám. Nincs a pártcsoportnál semmi külö­nös, látványos tevékenység, a mindennapi munka adja itt is a feladatokat: az agitáció, a figyelemfelkeltés például a po­litikai oktatás iránt, megbeszél­jük például a KB határozato­kat. — Megtörtént-e, hogy a pártcsoportot valami ok miatt hirtelen össze kellett hívni? A gyár anyagosztályának ve­zetője, pártmegbízatása: a kü­lönböző pártfolyóiratok, kiad­ványok, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent köny­vek terjesztése. — Három éve bíztak meg és vállaltam ezt a megbízatást. Nagyon fontosnak tartom, hogy a folyóiratok, könyvek időben eljussanak az olvasókhoz. Ami­kor kiépítettem a terjesztő há­lózatot, az elvtársak szívesen vállalták, hogy segítenek — már eredményes ez a tevékeny­ség: a bevétel megháromszo­rozódott. De nem ez a lényeg. A döntő a terjesztési munká­ban az, hogy felhívjuk a fi­gyelmet, ajánljuk a megjelent könyveket. Jó módszerek erre többek között azok a kis könyv­kiállítások is, amelyeket havonta megrendezünk, általában fize­tési napokon. A könyvek vásár­lásából is lemérhető az embe­rek politikai érdeklődése. Csak egy példa erre: legkedvezőbb a XI. pártkongresszus anyaga volt, sőt még most is sokan ke­resik. A politikai irodalom mel­lett különösen a történelmi tár­gyú könyvek fogynak, amelyek a politikai továbbképzés nél­külözhetetlen eszközei. Általá­ban megfelelő mennyiségű és tárgyú könyvvel látnak el ben­nünket, de esetenként kapunk kevésbé kelendőket is. Párt­megbízatásom politikai munka a javából. Nemrég a Kossuth Könyvki­adó elismerését fejezte ki a gyárban végzett terjesztői mun­káért. CSORBA JANOS A gyári szakszervezeti politi­kai oktatás vezetésére kért a szakszervezet propagandistát a pártalapszervezettől. Az alap­szervezet Csorba János alap­anyagraktárosnak adta párt­megbízatásként: végezze ezt a munkát a gyár egyik legna­gyobb létszámú kollektívájá­nál, a Dobó Katalin szocialista brigádnál. — Szívesen vállaltam és már több éve ez a pártmegbízatá­som — mondja. — A munka­helyi élet időszerű kérdéseit tárgyaljuk meg összesen nyolc foglalkozáson. A megbeszélé­seket rendszeresen kétheten­ként tartjuk, természetesen munkaidő előtt, illetve utána, a műszakbeosztásoktól függően. A foglalkozások témája köz­pontilag adott. — Milyen kérdéseket kellett az utóbbi időben alaposabban megbeszélni? — Talán az is jellemző, amit nem vitatnak. A párt, a mun­kásosztály vezető szerepét el­ismerik, és még jónéhány alap­vető politikai-ideológiai téma nem képezi vita tárgyát. Fel­merült a szakszervezeti bizott­ság különböző jogainak prob­lémája, már olyanképpen, hogy miként értsék: a jog a bizott­ságé? A hétköznapi életből is számos megbeszélni való té­ma adódik: az úgynevezett ki­árusítások, a kedvezményes vá­sárok okától kezdve napi kül­politikai kérdésekig. Szívesen jönnek ezekre a megbeszélé­sekre és nagy az érdeklődés. Kedvet kapnak a tanulásra, amit bizonyít, hogy hallgatóim közül többet látok a dolgozók esti iskoláján is. * A pártalapszervezet rendsze­resen beszámoltatja a párt­megbízatással ellátott munka- csoportok vezetőit, miként vég­zik a csoportok tagjai felada­tukat? Az irányítás nélkülözhe­tetlen módszere ez. Mert egy pártalapszervezet munkája egyik nagyon lényeges mércé­je: a pártmegbízatások telje­sítésének színvonala, segítése, ellenőrzése. G. F. Harmiä^vi^ yoít a A gyerekek mar nem ismerik milyen volt a cselédsors A kastéllyal szemben áll egy ház... A grófokból, bárókból, kasté­lyokból ugyancsak kijutott va­laha ennek a járásnak — mondja Pirisi János, a Sziget­vári járási Hivatal elnöke. Vastag dossziét tesz az asz­talra, feljegyzéseket, térképeket vesz ki belőle. — A közel 6000 szegénypa­raszti gazdaságra mindössze 16 ezer katasztrális hold jutott, míg a 114 közép- vagy nagy- birtokos több mint 57 ezer ka­tasztrális hold földet mondha­tott magáénak... Legnagyobb területtel gróf Andrássy Mihály rendelkezett, akinek Várad, Bü­rüs, Kétújfalu, Tekla falu, Gyön­gyösmellék, Hóból, Szigetvár településeken több mint 9000 hold földbirtoka volt. Hasonló nagyságú földet uralt báró Bie­dermann Ottó és örökösei Mozsgó, Endrőc és Szulimán községekben több 4000 holdat, gróf Zichy Domokosné So- mogyhárságyon 2300 holdat birtokolt.. . Kastélyok, kúriák, Csertőn, Mozsgón, Ibafán, Boldogasz- szonyfán, Kishárságyon, Szente- gáton, Görösgallon, Sasréten... Találni-e még régi cseléd- embereket, akiknek emlékeze­tében még él az „úri világ"? Ha igen, most hogyan megy soruk, mi lett gyermekeikből, unokáikból? Fagyasztói érdekvédelem, társadalmi kantraít Újjáválasztják a szakszerve­zeti kereskedelmi ellenőröket. Tevékenységükről és a további feladataikról Szili József, a Szakszervezetek Baranya me­gyei Tanácsának titkára tájé­koztatta a Dunántúli Naplót. —- Miért van szükség társa­dalmi ellenőrzésre? — A szakszervezetek keres­kedelmi, társadalmi ellenőrzé­sének hagyományai vannak. Jelentősége a fogyasztói érdek- védelem, az életszínvonal-poli­tikai célok megvalósítása, a nö­vekvő lakossági igények jobb kielégítése. Az SZMT Elnöksége 1973. ok­tóber 17-i ülésén elfogadott in­tézkedési terve meghatározta a különböző szintű szakszervezeti szervek feladatait a kereske­delmi, társadalmi ellenőrzés tartalmi munkájának tovább­fejlesztésére. Az elmúlt három év alatt nőtt az ellenőrök szak­mai tapasztalata. Elterjedt a szakosított ellenőri csoportok létrehozása és tevékenysége. A társadalmi ellenőrzésben bekövetkezett változás a fo­gyasztók, elsősorban a munká­sok érdekeit szolgálja. Kedve­ző jelenség az is, hogy a ke­reskedelmi dolgozók is a társa­dalmi ellenőrök segítő szándé­kát veszik figyelembe, mert az ellenőrzés nemcsak a szabály­talanságokra terjed ki, hanem elősegítik a kereskedelmi mun­Nem mumusok, kauern segítők I977. március l-ig újjáválasztják a kereskedelmi társadalmi ellenőröket ka kulturáltságát és a kereske­delemben dolgozók munkakö­rülményeinek javulását is. Ma már egyre jobban igény­lik munkájukat az állami szer­vek is. Az állami munka csak akkor lehet igazán eredményes, ha az széles körű társadalmi kontrollal párosul és ebben a munkában a szakszervezetek és az állami szervek szorosan együttműködnek. — Hogyan történik az ellen ­— Megyénkben 1975 és 1976 I. félévében 534 szakszervezeti, kereskedelmi társadalmi ellen­őr vett részt az ellenőrző mun­kákban és közel 5800 ellenőr­zést végeztek. Ebben az állami szervek ellenőrei is részt vettek. Az ellenőrzés a legfontosabb ellátási területek és formák fo­kozott figyelemmel kísérését tet­te lehetővé. Az országos ellen­őrzési program alapján folya­matosan ellenőriztük a munkás­lakta területek, új lakótelepek kereskedelmi ellátását, a gyer­mekruházati és alapvető élel­miszerekkel történő ellátás szín­vonalát, a kirándulóhelyek ke­reskedelmi és vendéglátó szol­gáltatásának színvonalát, zöld­ség-gyümölcs üzletek áruellátá­sának módját, árubeszerzés le­hetőségeit. — És mit javasoltak? — Az ellenőrzések tapaszta­latai alapján több javaslatot tettünk: néhány területen nem volt megfelelő az áruk térítése, minősége, választéka pl.: gyer­mekruházat, gyermekcipők, hús- készítmények, zöldség-gyümölcs ellátás, közétkeztetés, vendég­látás stb. Az ellenőrzések tapasztala­tait, javaslatainkat az állami szervek figyelembe veszik és hasznosítják. E munkában ki­emelkedő eredményeket ért el a Mecseki Ércbányászati, a Me­cseki Szénbányák Vállalat és a komlói szakmaközi szervezet. — A következő hetekben új­jáválasztják az ellenőröket. En­nek mi a célja? — Az újjáválasztásnál abból kell kiindulni, hogy a jól dol­gozó kereskedelmi, társadalmi ellenőröket újból megválasz- szák és szakmailag, politikai­lag jól felkészült aktívákat vá­lasszunk azoknak a helyébe, kik e munkában nem vettek aktí­van részt, nem az alapvető cél­nak megfelelően végezték mun­kájukat. A választások során mintegy 500 kereskedelmi, társadalmi ellenőrt kell 1977. március 1-ig újjáválasztani, melyben minden szakma képviseletet kap. A vá­lasztásokkal azt a célt kívánjuk elérni, hogy tovább javuljon tartalmában a társadalmi el­lenőrzés, ezzel is segítve élet­színvonal-politikai céljaink eredményes megvalósítását. N. I. Kishárságyon a 78 éves Csir­ke Gyuri bácsihoz irányítottak, harminc évig volt a Zichy gróf parádésköcsisa ... , A komor fenyőfák és buk- szusbokrok övezte grófi kastély- lyal szemben az utca túlsó so­rán szép családi házban lakik. Nyitom a kertajtót, kutya vak­kant, aztán középkorú férfi jön felém. — Csirke János vagyok — mondja. — A papa bent van a szobában . . . Pörge bajszú, most is jó erő­ben lévő ember Gyuri bácsi. A nagy bajusz ugyan már las­san ezüst színűbe vált, de a szemek élénksége és a törté­netek mesélése közben a ben­nük bujkáló huncut mosoly de­rűs öregkort bizonyít. — Nocsak, rám talált egy újságíró, rám, a nyugdíajs pa­rádéskocsisra? — mondja jó­ízűt nevetve, miközben visszaül a díványra. — Mindig ilyen vidám? — Nincsen mása* már az öreg embernek, mint a vidám­sága. Ha von... — Meg ha van rá oka . .. — Hát nem panaszkodha­tott!. — Hogyan mondta Gyuri bá­csi: nyugdíjas parádéskocsis? Simít egyet bajszán jobbról is, balról is. — Na, nem a gróf adja a nyugdíjat, gondolhatja — mondja. — Harminc évig haj­tottam neki a hintát, oZ igaz, de aztán amikor más világ lett, az erdészetnél dolgoztam. On­nan kapom a nyugdíjat. Fia nyaláb fát hoz, rak a tűzre, duruzsol a kályha. — Tudja, sok bált meg va­dászatot kifuvaroztam én ott — folytatja Gyuri bácsi. Fényes gombú, libériás kocsis voltam én, de mégis — zsúppfödeles cseléd. Itt laktunk a közeli épü­letben, olyan körülmények kö­zött, mint sokan1 mások. Egy konyha volt, abból nyíltak a szobák. Négy földes szoba, mindegyikben egy-egy család. A konyha közös volt. — Milyen ember volt a gróf? Amióta beszélgetünk, most látom először megkeményedni arcvonásait. — Nem szerettem — mond­ja. — Sokszor megsértett Em­lékszem, egyszer bérmáláskor, amikor a püspökért indultam a hintával, odajött, megállt, aztán rámförmedt: „Miért nem díszesebb ez a libéria?" Mit tudtam volna erre mondani? Azt, hogy ő adta, miért nem adott szebbet? Pedig higgye el, én szépen kiglancoltam a gombokat. De hát nem szóltam semmit. Megtanultam, hogy nekem kuss mindig. Egyszer hoztam a qrófot meg még két uraságot A bakon ültem, ők a hátam mögött beszélgettek. Az egyik kérdezett valamit, azt hit­tem tőlem kérdezi. Én meg vá­laszoltam. Amikor hazaértünk, a gróf félre hívott és azt mond­ta: „Maga csak a lovakat hajt­sa, a hangját nem akarom hal­lani!” Hát ilyen ember volt... Meg is bosszultam, ahogy tud­tam. — Hogyan? Mosoly villan az arcán. — Jófajta* bora volt a* pin­cében, gyakran besurrantam ,.. Nyílik az ajtó, az erdész lép be. A puskát a sarokba tá­masztja, aztán a kályha* mellé áll, összedörzsöli a kezét. „Éles idő van” — mondja. Régi is­merőse a családnak, időnként belátogat. Hokedlit húz maga alá, szivarra gyújt, csendesen pöfékel. Gyuri bácsi folytatja: — Nekem csak egy vágyam volt, hogy a gyerekeim ne le­gyenek cselédek. Nem ember­nek való az. Az én szüleim se írni, se olvasni nem tudtak. Én már kijártam a hat elemit. Szerencsére úgy alakult, hogy a gyerekeim többre vitték... Csirke János veszi át a* szót — A Laci művezető. Én az állami gazdaság műhelyében dolgozom, szocialista brigád­vezető, műhelyvezető vagyok. Erzsébet Székesfehérváron ta­nárnő. — Egyik unokám pedig egyetemre jár, a közgazdasági­ra — szól közbe Gyuri bácsi. — Hát ha úgy veszem, hogy én még cseléd ember, az uno­kám pedig már egyetemet vé­gez — szép út egy család­ban .,. Nagyot sóhajt. — Most kellene fiatalnak lennem... Nekem is, meg sze­gény Kapoli Antalnak is. Tudja, annak a fafaragó népművész­nek. Ide valósi volt. Jól ismer­tem. Föláll, a szekrény tetejéről díszes mintákkal faragott barna fadobozt vesz le. — Ezt is ő faragta. Meg van egy faragott juhászbotom, az ő keze munkája az is. Nagy te­hetsége volt hozzá. Ki is tün­tették Kossuth-díjjal... Én már csak itt a ház körül teszek-ve- szek, amit tudok. Még 1950- ben vettük ezt a házat Szép, háromszobás, van itt minden, még televízió is. Mit mondjak? Boldog ember lettem öreg ko­romra. Ha kimegyek a ház elé, szemben* áll velem a* volt grófi kastély. Tudja mekkora út az utca túloldalán lévő kastélytól eddig a* házig? — Harminc méter, papa — mondja készségesen a fia. — Gyuri bácsi összekulcsol­ja a kezét, az ölébe ejti, az­tán alig hallhatóan mondja: — Hosszabb az fiam, sokkal hosszabb . .. Harminckét éve, 1944, de­cember első napjaiban* hozták a* környékről ide a* hírt: két ko­zák lovasjárőrt láttak... A szigetvári járásról tavaly készült könyvben olvasom a So- mogyhárságyról, Kishárságyról szóló résznél: „Az elmúlt év­ben dőlt össze az utolsó zsupp- tetős ház”. Garay Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom