Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-08 / 339. szám

1976. december 8., szerda DunantQlt napló * az Elnöki Tanács elnöke Új-Delhiben (Folytatás az 1. oldalról.) A magyar államfőt és fele­ségét ezután Ahmed köztársa­sági elnök és felesége az elnö­ki palotában lévő szálláshe­lyükre kísérte. Rövid pihenő után Losonczi Pál és kísérete az indiai nép kimagasló vezetői. Gandhi, majd Nehru síremlé­kénél tisztelgett, elhelyezve a kegyelet koszorúit. Kedden, helyi idő szerint 15.00 órakor I. B. Csavart kül­ügyminiszter tett tisztelgő láto­gatást az elnöki palotában el­szállásolt Losonczi Pálnál, az Elnöki Tanács elnökénél. Csáván tájékoztatta Losonczi Pált az el nem kötelezett or­szágok legutóbb Colombóban tartott csúcsértekezletéről, s India szerepéről az el nem kö­telezett országok mozgalmában. Az indiai külügyminiszter a Ma­gyar Népköztársaság támoga­tását kérte kormányának kül­politikai törekvéseihez. Csáván érdeklődött az európai együtt­működési és biztonsági értekez­let záróokmányában foglaltak megvalósításával kapcsolatos magyar tapasztalatok felől, ha­sonlóképpen nagy érdeklődést mutatott az indiai diplomácia vezetője a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalások menete iránt is. Ezután B. D. Dzsatti alelnök tett udvariassági látogatást a magyar államfőnél. Indira Gandhi miniszterelnök- asszonv 16.00 órakor kereste fel szálláshelyén a magyar állam­főt. Tárgyalásuk a magyar tol­mács jelenlétében folyó négy- szemközti eszmecserével kezdő­dött, majd kerekasztal mellett került sor a két tárgyaló dele­gáció plenáris ülésére. A rövid plenáris ülés után a tárgyalópartnerek külön eszme­cserére vonultak vissza a szak­területüket érintő kérdések megvitatására. Losonczi Pál és Indira Gandhi folytatta négy- szemközti megbeszéléseit. Helyi idő szerint 20.00 órakor F. A. Ahmed köztársasági el­nök és felesége az elnöki pa­lotában díszvacsorát adott az Elnöki Tanács elnöke és fele­sége tiszteletére. A rendkfvül szívélyes és ba­ráti hangulatú vacsorán, az in­diai elnök pohárköszöntőjében többek közt megállapította, hogy a magas szintű kölcsönös látogatások immár nagyszerű hagyománnyá váltak a két or­szág kapcsolataiban, jelképez­vén a barátság és az együtt­működés Magyarország és In­dia között szövődő szoros szá­lait. Befejezésül Ahmed elnök rendkívül meleg szavakkal mél­tatta a minden téren kibonta­kozó magyar—indiai kapcsola­tokat, amelyek mindkét nép kölcsönös előnyére virágzanak, s a magyar vendégek egészsé­gére ürítette poharát. Ezután Losonczi Pál mondott pohórköszöntőt. Tudósítás Hazai, havasesős, ködös télből indulva, tizenegyezer méter magasságban repülünk. A hangosbeszélő közli: oda- kinn a hőmérséklet mínusz 55 fok; leszóltunk Tbilisziben és Taskentben, ott is éjszaká­zunk. Onnan Delhinek tartva érkezik el utunk egyik nagy pillanata: alattunk a Himalá­ja. Aztán már csak egy ug­rás, alig egy óra, és gépünk 'kellemes, meleg nyári nap­sütésben ér földet a delhi repülőtéren. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnökének tiszteletére magyar és indiai zászlókat lenget a szél. A katonazene­kar előbb a magyar, majd a Rabindranath Tagore „In­dia hajnali éneke” című ver­sére komponált indiai him­Kádár Jánijs nemzetközi sajtókonferenciája Becsben (Folytatás az 1. oldalról.) Olyan alapállást kell elfoglal­ni, hogy Belgrádiban ismét át lehessen tekinteni az állami kapcsolatok további javításá­nak, a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit; meg lehessen vizsgálni olyan fon­tos, a népek érdekeit szolgáló kérdéseket, mint az európai Ami a Magyar Népköztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság kétoldalú kapcso­latait illeti, e kapcsolatok gaz­dasági területen már régebbi keletűek és elég széles körűen kibontakoztak. Úgy vélem, a jelenlegi szakaszban állami kapcsolatainkat is rendezetteb­bé tehetjük. Ez meafelel a ma­gyar nép és az NSZK lakossá­ga érdekeinek, a Helsinkiben elfogadott ajánlásoknak, s be­nyomásom szerint az ilyen irá­nyú törekvés mindkét fél ré­széről kölcsönös. A kapcsolatok építéséhez ter­mészetesen hozzátartozik, hogy az ügyek felelős intézői, a gaz­dasági vezetők, a diplomaták, a kormányzati tényezők köl­csönös látogatásokat tegyenek, találkozzanak, tanácskozzanak, tárgyaljanak. Ebbe a folyamat­ba — tehát a Maqyar Nép- köztársasáq és a Német Szö­vetségi Köztársaság "kapcsola­tainak fejlesztésébe — illeszke­dik be az én látogatásomnak terve is, amely az előkészítés szakaszában van. Mostani látogatásommal kapcsolatban a sajtó megtisz­telt azzal, hogy személyemmel is foglalkozott, s kiemelte, hogy ritkán- utazom, a tegnapi na­pon először voltam kapitalista országban. Ami a látogatás hi­vatalos jellegét illeti, ez bizo­nyos mértékig igaz is. Nem hi­vatalosan azonban már jár­tam néhány kapitalista ország­ban, sőt kapitalista országban éltem le életem nagyobbik fe­lét (derültség). Volt alkalmam New Yorkban is megfordulni, s amint tudják, az sem egy szo­cialista ország nagyvárosa, saj­nos. Annak, hogy hivatalos mi­nőségben először járok Auszt­riában, természetesen több oka van. Az emberek különbözőek. Ismerek szenvedélyes utazókat Én nem tartozom közéjük (de­rültség). De ahova szükséges, amikor a két ország kapcsola­tának fejlesztése szempontjából politikailag hasznos, oda és akkor mindig elmegyek. így ju­tottam el most Bécsbe, s így fogok elmenni a Német Szö­vetségi Köztársaságba is. Arbeiter Zeitung: Magyaror­szágot baráti országok veszik körül — közéjük számítható Ausztria is —, miért állomásoz­nak tehát szovjet csapatok Ma­gyarország területén. Naivság azt képzelni, hogy egy ország biztonsága csupán a közvetlen szomszédok szán­dékaitól függ. Az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó energiahelyzet, a szállításokkal összefüggő feladatok jobb megoldása, a környezetvéde­lem. Ilyen és hasonló s a né­pek általános; közeledésével összefüggő egyéb, napirenden lévő, a helsinki ajánlásokban szereplő témákat kell megfele­lően előkészíteni és megtár­gyalni Belgrádban. szovjet csapatok ottlétét tehát nem az indokolja, hogy az ön­ként semlegességet vállalt Ausztria részéről valamiféle tá­madástól félünk. Nincs belpoli­tikai oka sem. Az általános vi­lágpolitikai helyzettel függ össze. S a kérdés más megíté­lése, a helyzet megváltozása a béke és a biztonság ügyével fügq össze. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének a kö­zelmúltban Bukarestben tartott ülésén egész sor alapvető és fontos kérdés szerepelt napi­renden. így újra nyilvánosan is elismételtük, hoqy készek va­gyunk a Varsói Szerződés Szer­vezete és a NATO egyideiű megszüntetésére. Azt javasol­tuk, hogy ha erre még nem érett meg az idő, akkor vi­szont legalább ne töreked­jünk e két katonai csoportosu­lás bővítésére. Ha tehát ezek­ben az alapvető kérdésekben előbbre jutunk, és az általános helyzet tovább javul, akkor a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására nyilván nem lesz szükség. Die Presse: Van-e kilátás a vízumkényszer megszüntetésére Magyarország és Ausztria kö­zött? Kádár János: Már sok éve, jóval a helsinki értekezletet megelőzően folytattunk tárgya­lásokat és azok eredményeit realizáltuk is. Ezúttal valóban a magyar—osztrák kapcsolatok számos fontos kérdését érintet­tük. Azért emlékeztetünk külön is a helsinki értekezletre, mert az ott elfogadott ajánlásoknak, azok szellemének teljes mérték­ben megfelelnek azok az intéz­kedések, amelyeket a magyar— osztrák viszony javítására már tettünk, s amelyeket a jövőben is szándékozunk tenni. A vízumkérdés közvetlenül érinti az állampolgárok töme­ges külföldi utazását, így a Ma­gyarország és Ausztria közötti utazásokat is. Már jó pár évvel a helsinki értekezlet előtt igye­keztünk előmozdítani a turista- forgalom növekedését, a széles­körű kölcsönös látogatásokat más országokba. Megmondom, ebben döntően politikai meg­gondolások játszottak szerepet. Elsősorban azt szerettük volna elősegíteni, hogy az emberek jobban megismerjék a szom­szédos országokat. Nos, változ­tattunk a korábbi gyakorlaton, és a nyugat-európai országok­kal elég széles körű turistafor­galom kezdődött el. Ez politikai haszonnal járt számunkra. Azok a magyar állampolgárok, akik­nek korábban nem volt módjuk arra, hogy kiutazzanak valame­lyik nyugat-európai országba, most kiutazhatnak. És az a sok­százezer magyar állampolgár, aki évenként nyugat-európai or­szágokban tölti szabadságát, jó érzéssel érkezik haza. Rájön, hogy Nyugat-Európa fejlett ka­pitalista országaiban sincs kolbászból a kerítés. Olyan je­lenségeket lát, amelyeket ott­hon, Magyarországon már el is felejtett. Látja például a mun­kanélküliséget és az attól való félelmet, a létbizonytalanságot. KS/D. NAPLÓ TELEFOTÓ Kádár János kedden délelőtt sajtótájékoztatót tartott a bécsi magyar nagykövetség épületé­ben. Nagyon jók a benyomásaink Magyarországon a nyugat-eu­rópai turizmusról. Nem tudom frontosán, mi a dialektikus ösz- szefüggés a sajtó és a turizmus között, de két dolgot tapasztal­tunk. Az egyik: a Nyugat-Euró- pából érkező turista Magyaror­szágon általában kellemesen csalódik. Mert bármilyen kritikus szemmel nézi is azt ami nálunk van, mindenképpen jobbat ta­pasztal annál, amit korábban a nyugat-európai kapitalista sajtóban olvashatott. A másik: alighanem összefügg ezzel, hogy a turistaforgalom kiszélesedése óta a nyugat-európai sajtó megítélése is javult Magyaror­szágról. Mert, amit a nyugat­európai állampolgárok milliói saját szemükkel tapasztalnak Magyarországon, azt homlok- egyenest ellenkezően lefesteni azért a legrosszabb szándékkal sem lehet. A nyugat-európai országok­kal lebonyolódó turistaforgal­mon belül a magyar—osztrák forgalom az egyik legjelentő­sebb. A turizmusnak azonban po­litikai vonatkozásain túl gaz­dasági oldala is van. Mi foly­tatjuk a turizmus terén a nyi­tott ajtó politikáját A turizmust azonban még nem, tudjuk gaz­daságilag kihasználni, ezt még csak most tanuljuk.- Ha az A Helsinkiben elfogadott ajánlások szellemében Delhi falai között nuszt játssza. Turbános, fe­hér kamáslis díszszázad, vil­logó kardok, a repülőtér na­rancs színű és kék sátrai alatt India vezető személyisé­gei. Ali Ahmed, India elnöke a fekete Mercedeshez kíséri Losonczi Pált és feleségét. A kocsisor elindul és kibonta­kozik előttünk Új-Delhi, az ország fővárosa. Az első sze­mélyes benyomások, az első emberek, az első házak. Új-Delhi modern, hétmil­liós nagyváros, de képe, in­kább jelképe, mint stílusa a mai Indiának. Hófehér, fi­nom vonalú épületek, felhő­karcolók, irodaházak, kertes villanegyedek, új lakótelepek — ha nem tudnánk, hogy ez már itt India, lehetne akár Róma, Madrid is ... Az elnöki menet útvonalá­nak nevét olvashatjuk az ut­catáblán: Radzs Path sugár­út. A menet a Radzs Pathon szembefordul az indiai ál­lamfő neoklasszicista stílus­ban épült rezidenciájával. Ez a színhelye az első fogadás­nak, Ali Ahmed itt, a kong­resszusi palota szomszédsá­gában fogadta félórás meg­beszélésen magyar vendégeit. A látogatás után Új-Delhi falai alatt vonul kocsisorunk, üdvözlő indiaiak színes cso­portja között. Majd a széles, füves park sárga csapásain már gyalog tesszük meg az utat az apró dombhoz. Indi­ra Gandhi nagyatyja, Pandit Nehru, a nagy indiai állam­férfi síremléke nem több, mint egy kis halom szépen ápolt föld. De Nehru nem itt van eltemetve. Nehru sehol sincs eltemetve. Indiai szokás szerint a halottakat elégetik. Az emlékdomb az a hely, ahol Nehrut elégették. Fehér, indiai virágokból font, ma­gyar nemzeti színű szalaggal díszített koszorút helyezett el Losonczi Pál az emlékdom­bon. Az első nap tárgyalásokkal folytatódott, velünk, a szocia­lista országokkal számos kér­désben egyetértő, az el nem kötelezett országok sorában vezető szerepet játszó Indiá­nak kijáró megértéssel és együttműködésre való kész­séggel. Kerekes Imre idegenforgalomban annyi ta­pasztalatunk volna, mint Ausztriának, s ha a nemzeti jövedelem akkora hányadát tudnánk előteremteni a turiz­musból, mint Ausztria, akkor mi is jóval szélesebbkörű tu­ristaforgalmat bonyolítanánk le. Nem nehéz megérteni, hogy Magyarország — ahol alig né­hány esztendős a tömeges tu­ristaforgalom — erre gazda­ságilag nem volt felkészülve. Mivel megfelelő színvonalat szeretnénk biztosítani, nagyon gyorsan, szinte erőltetett ütem­ben igyekeztünk kifejleszteni a szállodákat, az idegenforgalom és a vendéglátás intézmé­nyeit. A Magyarország és Ausztria közötti vízumkényszer eltörlésé­nek elvileg hívei vagyunk. De még bizonyos gazdasági felté­teleket illetően hátrányban va­gyunk. Ezeket a feltételeket — az osztrák partnerekkel együtt, közösen — még meg kell vizs­gálnunk. Érik azonban a hely­zet, és már közel van az az idő, amikor a két ország között a vízumkényszer megszűnhet. Pravda: A helsinki konferen­ciát követően milyen perspek­tívái vannak az úgynevezett kis európai országoknak politikai, gazdasági és kulturális téren? Kádár János: Ausztria és Magyarország egyaránt kár­vallottja volt a második világ­háborúnak. Mindkét nép sok vért vesztett és nagy gazda­sági károkat szenvedett, sajná­latos módon nem a jó ügy ér­dekében. Ha van nép, amely békét kíván, a magyar nép fel­tétlenül ilyen. Gondolom ugyanez elmondható az osztrák népre is. Kifejezésre jut ez az osztrák állam politi­kájában is, amely kimondta az örökös semlegességet. A magyar állam több mint ezer esztendővel ezelőtt alakult meg. Ügy tűnik legendás ve­zérünk, Árpád — akit honfog­lalónak nevezünk — sok tekin­tetben jó helyet választott ki a magyar népnek. Az éghajlat jó, az ország szép, nekünk a legjobban tetszik a világon. Egy szempontból azonban Ár­pád azt hiszem nem volt elég­gé előrelátó. Van ugyanis en­nek a helynek egy hátránya: a hadak útján terül el. Lehet, hogy az osztrákok is hasonlóan gondolkodnak saját hazájuk­ról : szép, nekik bizonyára a világon a legjobban tetszik, de Ausztria is eléggé „forgalmas” hely. Azt hiszem, nem kell so­kat bizonygatnom, hogy a ma­gyar nép, s gondolom az osztrák nép is, mindenekelőtt békét kíván. Ami bennünket il­let, további — immár politi­kai — indok, hogy a ma­gyar nép nagyszerű program­mal, a fejlett szocialista tár­sadalom építésének program­jával rendelkezik, S ennek megvalósításához mindenek­előtt béke kell. Magyarország tehát feltétlenül érdekelt a Helsinkiben elfogadott ajánlá­sok gyakorlati megvalósításá­ban, s gondolom, Ausztria szintén. Kölcsönös érdekeknek megfelelő kapcsolatok Megemlítek még egy ténye­zőt: a Magyar Népköztársaság­nak nemcsak az a sajátossága, hogy kis ország, hanem az is, hogy nyersanyagban, energiá­ban szegény. Jelentős mérték­ben érdekelt tehát a nemzetkö­zi gazdasági kapcsolatok épí­tésében. Bizonyos szempontból irigyeljük az olyan országokat, amelyek nemzeti jövedelmének csak hat százaléka függ a nemzetközi áruforgalomtól. A Magyar Népköztársaság nem­zeti jövedelmének mintegy 45 százaléka realizálódik a nem­zetközi áruforgalomban. Ez vol­taképpen azt jelenti, hogy a Magyarországon megtermelt ipari, mezőgazdasági vagy egyéb árunak majdnem a felét exportálnunk kell, hogy a ter­melés folyamatosságát és fej­lesztését biztosíthassuk a nem­zetközi áruforgalomban. A Hel­sinkiben elfogadott ajánlások egyik — számunkra létfontos­ságú — pontja a kölcsönösen előnyös, a kölcsönös érdekek­nek megfelelő gazdasági kap­csolatok széles körű bővítését mondja ki. A helsinki értekezlet ajánlásaihoz ezért is fűzünk nagy várakozásokat: érdekeltek vagyunk megvalósításukban, erőfeszítéseket teszünk realizá­lásukért és teljes szívvel támo­gatunk minden olyan nemzet­közi törekvést, amely ezt szol­gálja — fejezte be válaszát nagy taps közben Kádár János. A sajtókonferencia utón Ká­dár János az osztrák parlament épületébe látogatott. Kíséreté­ben volt Púja Frigyes külügy­miniszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak vezetője és dr. Nagy Lajos bécsi magyar nagykövet. Ott volt dr. Friedrich Frölichsthal, budapesti osztrák nagykövet is. A parlament bejáratánál An­ton Benya, a Nemzeti Tanács elnöke és Otto Probst, a Nem­zeti Tanács egyik elnökhelyet­tese fogadta az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­rát, majd az elnöki tanácsko­zóteremben találkozóra került sor a Nemzeti Tanács és a Szövetségi Tanács képviselői­vel. Ezen többek között részt vett Rudolf Schwaiger, a. Szö­vetségi Tanács elnöke, vala­mint a Nemzeti Tanácsban képviselt három politikai párt frakciójának vezetője és a tör­vényhozás két házának több képviselője. Anton Benya üdvözlő szavai­ban hangsúlyozta: „külön öröm számunkra, hogy ön a látoga­tás alkalmával olyan jelentő­séggel kiemelte a két szom­szédország egymáshoz fűződő kapcsolatainak fontosságát”. A Nemzeti Tanács elnöke ezt követően tájékoztatást adott az osztrák törvényhozás szer­vezetéről és munkájáról, vala­mint a magyar és az osztrák parlament között kialakult kap­csolatokról. Kádár János megköszönte a tájékoztatást, majd beszélgetést folytatott a képviselőkkel, végül pedig megtekintette a parla­ment épületét. A hivatalos látogatáson Bécs- ben tartózkodó Kádár János, az MSZMP KB első titkára, kedden este a Magyar Nép- köztársaság nagykövetségén ta­lálkozott Franz Muhrival, az Osztrák Kommunista Párt el­nökével, a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság több tagjával. Fogadás az osztrák kancellár tiszteletére \ Kedden este a bécsi ma­gyar nagykövetség épületében Kádár János és felesége foga­dást adott dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellár és felesé­ge tiszteletére. A szívélyes lég­körű fogadáson osztrák részről — a kormányfőn és feleségén kívül — megjelent dr, Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök és felesége, Anton Benya, a Nemzeti Tanács elnöke, dr, Willibald Pahr külügyminiszter, dr. Josef Staribacher kereske­delem és ipari miniszter, Otto Rösch belügyminiszter, továbbá az osztrák politikai, gazdasági és kulturális élet számos vezető személyisége, köztük a politikai pártok vezetői. Részt vett a fo­gadáson a bécsi diplomáciai testület számos vezetője és tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom