Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-27 / 358. szám (357. szám)

Első Magyar Fészekodúgyár, Kárász Valahol a Madárújságban mostanság megszaporodnak az apróhirdetések: „szolid, csendes, fiókáit egyedül neve­lő barátcinke különbejáratú albérleti odút keres." Ahogy elnézem, madáréknál is nagy szerepet játszhat a lakás­gond, legalábbis telente. Igaz, a Mecseki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság kárászi erdészetében évente mintegy háromszáz odút készítenek, de feltehetőleg az odúigény­lők száma jóval nagyobb háromszáznál. Persze, tudná­nak többet is ... —Ennyi megrendelés jut el hozzánk — mondja Kalmár Lajos erdészetvezető — Deb­recenből, Zircről, Szarvasról, Kecskemétről is futnak be megrendelések. A Madárvédő Egyesület propagál minket a Búvár című szaklapban, on­nan ismerik a címünket. Kárászon már hagyománya van ennek a munkának. 1904- ben alapította Kühnel Már­ton az Első Magyar Fészek­odú Gyárat. Eredetileg fafel­dolgozással foglalkozott, ké­sőbb áttért az odú- és etető­gyártásra: valamint madár­eledelt is előállított. Jelenleg az erdészet karbantartói őr­zik a folytonosságot: évi há­romszáz odút, negyven dúcos- etetőt, ötven ablaketetőt ké­szítenek, termelési értékük nyolcvanezer forint. A „gyárnak" két dolgozója van, helyi anyagból, hársból, égerből, fenyőből, esetleg tölgyből készítik a madárla­kásokat. Látszatra egyszerű dolog: a fatörzset satuba fogják, villanymotoros fúró­val kifúrják, kátránypapírral lefedik, aztán már csak a dúc kell hozzá. Látszatra egysze­rű, pedig a számokra nagyon kell figyelmezni: a 28 milli­méteres főkapuval ellátott, verébmentes odú a kék- és barátcinke részére készül, s ha elméretezik a bejáratot, könnyen bemegy a hívatlan társbérlő, a veréb. S ha már bent van, nincs az a szak- igazgatási határozat, amely kikergetné onnan. A nagyobb nyílású odúban a széncinke, csúszka, nyak­tekercs lakik, a C-típusúban seregély, örvös, légycsapó, harkály, a következőben a kerti rozsdafarkú, és külön odú készül a baglyoknak is. — A baglyoknak nem kell tartaniuk a hívatlan albérlők­től — mondja Molnár Pista bácsi, a madárvilág hites szakértője, aki szintén az er­dészetben dolgozik. — Annál azért okosabbak a verebek. Városon is megtalálják a maguk furfangját, a világító- testek burájába fészkelnek, a bagolytól azonban joggal félnek. Igen, a bagoly, mint kide­rül, afféle kannibál; gátlás nélkül elfogyasztja kisebb madártársait. Igaz, ha töb­ben vannak a védekezők, né­ha alaposan ellátják a baját. Pista bácsi szerint nem kell félnünk a szép és hasznos madarak kihalásától sem: — A madarat akkor kell nézni, mikor mozog, reggel meg este. Ilyenkor táplálkozik. Én a harison kívül, — amely évekkel ezelőtt még szép számmal volt a pellérdi ta­vak körül — nem tudok eltűnt madárról. Mondom, helyes időben kell keresni! Megtudjuk azt is, hogy a fészekrakók télen se mennek odúba, mert a „madármeg­maradás törvénye" szerint madár nem fagy meg — még a papagáj se. Megnyugtató; lelki szemeimmel látom öt éve elbitangolt színpompás Gyurinkat, amint rikácsolva vezet egy veréb-csapatot a kárásziak gyártotta valame­lyik odú felé . .. Szántó Péter Ahol a színészeket egyeztetik Szerepleltár V6 ■ Ki, mikor játszik? ■ Vidéken nehezebb? A szoba inkább szobácska. Talán négy méterre van egyik sarka a másiktól. A színészek vágya pedig — végtelen. In­nét kezdődik a nagyvilág. A színházak közönsége félezer­nyi, a televízió sugarai meg­állnak a Kárpát-medence hegy­karéjánál. De a film: Európa, esetleg a fél világ. Ha egy magyar színésznek elhangzik a neve ebben a négyszer négy méteres szobácskábán — az a fél világ előtti játék lehetősé­gét hordhatja magában. Kikérés, előjog... A lehetőség? — Ritka. A ma­gyar filmgyártásnak ebben a Lumumba utcai szobájában egyeztetik a színészek szabad­idejét. Másfél ezer színész mű­ködik Magyarországon, ebből Olajos Tibornénak, a1 színész­egyeztető iroda vezetőjének asztala mellett egy dobozban félezernek a kartonján olvas­ható filmszerep. Közeleg az év vége, megnéztük hát az 1976- os esztendő színészleltárát — a filmművészet oldaláról. Előbb azonban egy gyors­portré a filmgyári színészegyez­tető irodáról. Született: 1948­□hétfői ban, az államosításkor. Műkö­dési alapja: a magyar szín­művészet színházhoz kötöttsé­ge. Főfoglalkozású filmszínész ugyanis Magyarországon nin­csen. Olajos Tiborné, a szí- nészegyeztetőnek több mint két évtizede vezetője. Mutatja a kartonokat: — Mindenkinek a színházi, televízió, filmgyári, rádióbeli fellépései, szinkron-beli elfog­laltsága és az úgynevezett hi­vatalos haknijai vannak rajta, esetleg az idegennyelv tudása. Amikor egy filmszerepre szer­ződést kötünk vele, attól kezd­ve majdnem naponta egyez­tetnünk kell. Első természete­sen a színház, amelynek a művész a tagja. Először is on­nét kérjük ki. A válasz rend­szerint: „Egyeztetéssel kiadjuk”. Aztán jön a harcunk: naponta illeszteni a filmforgatás, meg a színházi próba, előadás, tv, rádió, a haknik, a szinkron idejét. Amelyik előbb kérte ki a színészt, annak előjoga van. Telefonáradat Naponta telefonáradat, egy­szerre hat felé koncentrálás — ez a színészegyeztető munka. Megfizethetetlen. A legjobb benne, hogy nincsenek közel színészek. Olajosné és munka­társa: Makó Györgyné diszkré­Ki mikor játszik? Egy pillantás a budapesti színházak műsorára. (Rózsási Gyula gyártásvezető, Olajos Tiborné és Makó Györgyné.) ten elhallgatja, de a művész­világban nyilvánvaló az az — enyhén szólva — szeszély és szerepéhség, amit egy filmgyá­ri munka pontos menetével sosem lehetne egyeztetni. A ki-, sebb bosszúságok is tengernyi méretűek: ha egy művésznek mondjuk Békéscsabán van egy kultúrhózi irodalmi estje, s megfeledkezett arról időben szólni, idegtépő a döntés, me­lyik fél károsodjék, a filmqyár, vaav a művelődési otthon? Makó Györgyné, a vidéki színházak egyeztetője: — Sajnos, a vidék hátrány­ban van. Több a színházi el­foglaltság és hozzá kell még számítani többórás utat Pest­re és vissza. Nem tudnak hely­ből beugrani egy-két órára. — A Kaposvári Csiky Ger­gely Színháznak 35 színésze van. Ebből hány kap mosta­nában rendszeresen filmszere­pet? — Nyolc: Koltai Róbert, Molnár Piroska, Vajda László, Lukács Andor, Jeney István, Simon Géza, Monori Lili, Raj­hona Adóm. — Pécsett a táncosokat és operaénekeseket leszámítva 50 színész dolgozik. Közülük? • - Mostanában öten filmez­nek gyakrabban: a Pásztor Er­zsi, Holl István házaspár, Bó- dis Irén, Péter Gizi és Fekete András. A számok beszélnek. Az aránytalanság feloldása a ma­gyar kulturális közigazgatás egyik feladata lehetne. Végül az idei színészleltár. Pontos adatok sosem készülnek, de a színművésznők közül Pécsi Ildikó és Szemes Mari, a férfiak közül Garas Dezső és Kállai Ferenc kapta a legtöbb filmszerepet 1976-ban. Miért csak félezer? Végül hadd írjunk le még valamit, amiről a színészegyez- tetőket ugyancsak nem illett megkérdezni: a másfélezer magyar színművész közül csak félezernek a kartonján van filmszerep. Mindenki tudja: ez rendezői kényelem. A kipróbált művészekkel gyorsabban, ki­sebb forgatási költséggel lehet dolgozni, néha még a gyen­gébb forgatókönyvet is „meg­emelni" és eladatni. Új színé­szeket kipróbálni — kényelmet­len!? Földessy Dénes M Inyesmesterek könyvei a múzeumban Déd nagyanya ink szakácskönyvét forgatjuk Horváth Csilla muzeoló­gussal. A karácsonyi lakomák után., amely nem más, mint ön­gyilkosság kanállal, mindjárt el is sorolunk egy hatszemélyes böjti ebédet a múlt század végéről, a Képes pesti szakácskönyvből: kucs­magomba leves, rántott tojás egészben, túrós fánkocskák, vegy. étek halakból, karfiol irós> vajas mártásban, sült csuka zöld salátá­val, habzós birspép őszibarack pon­gyolában, habzott tej spanyol csi­gákkal, két tányér friss gyümölcs, két tányér piskóta, valamint két tányér finom csemege . . . Esmég — tehetjük hozzá — jöhet a gyo­mormosás. Tucatnyi régi szakácskönyv ke­rült a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztálya birtokába! A legrégibb 1851-ből való: A VALÓ­DI SZAKÁCSSÁG VAGY: LEG­ÚJABB ALAPOS ÉS TELJES PESTI SZAKÁCSKÖNYV. A szakácsköny­veket több más konyhai és ven­déglátói eszközzel egyetemben a pécsi Szalai József hozta be a múzeumba, aki maga is kutatja és gyűjti a régi korok ínyesmes- terségének becses emlékeit, per­sze, nem véletlenül, eredeti szak­mája szakácsmester. Igazán kitűnő zamatú olvasmá­nyok e szakácskönyvek 1 A legtöbb bevezetést ad, jó tanácsokkal lát el, beavat a fűszerszámok tudo­mányába, megismertet a műkife­jezésekkel, mi az, hogy flammíro- zás vagy attasírozás, a receptek mellé pedig rajzokat is mellékel. Némelyik tortaköltemény például olyan, mint a részeg cukrász ál­ma. De lapozzunk tovább e régi szakácskönyvekben, a képekről elénk tárul módosabb dédamyánk konyhája és felszerelései, ezek kö­zött is az a tűzhely, ahol külön- külön van sütője a kenyérnek, a kalácsnak, az aprósüteménynek és még sok más mindennek, ugyanis mi'ndegyik sütőnek más a hőmér­séklete. A tűzhely a panellakások nagyszobáiba talán be is férne. A régi szakácskönyvekben lapozva egyébként nem nehéz észrevenni, melyik készült a középosztálynak, a módosabb kisiparosságnak, s melyik a magasabb köröknek, ez utóbbiak receptjei — kis túlzással — általában így kezdődnek: végy egy fél borjút... Mindez már át­vezet bennünket, miért is érdeke­sek ezek az emlékek a helytörté­nészeknek. — Az, hogy mit ettek régen a pécsiek, milyen szokásaik voltak, fontos adalékok az életmód kuta­táshoz. A szakácskönyvek persze maximálisak, nem tükrözik egé­szen, mit ettek, ezért, hogy való­ságos képet kapjunk, a háziasz- szonyok kéziratos receptjeit is ösz- sze kell gyűjtenünk, a kettő aztán kiadja. Várjuk felajánlani a pé­csiektől a kéziratos recepteket, s továbbra is gyűjtjük q szakács- könyveket, egyebek mellett jó len­ne megtudni, adtak-e ki Pécsett is szakácskönyvet — mondja Hor­váth Csilla, majd kérésünkre kivá­laszt egy századforduló-tájéki re­ceptet, ezzel tavasszal ő is meg­próbálkozik: Végy válogatott ibo­lyaleveleket s tedd vízzel egy tisz­ta edénybe, hogy felforrjon, ez alatt végy fél liter asztali bort, 1/4 kilogramm czukrot, adj hozzá felolvasztott gelatint, a megszűrt ibolyalevet öntsd egy formába és tedd jégre, ezen kocsonyába nem szabad semmi mást tenni, nehogy az ibolyaillatot eivegye . . . (—mz—) 1851-es pesti szakácskönyv címlapja. legfélelmetesebb kockázat Beszélgetés egy túlélővel — Odanézz — kiáltotta, és egy fára mutatott a tér szélén. A fán akasztott ember lógott. Teste a hajnali szélben lassan himbálózott, időnként félfordu- latott tett maga körül. A holt­test nyakán tábla volt: „így jár minden áruló” .. . Aztán to­vábbi két rejtélyes haláleset: D. Henrik és W. Tibor végzi be életét szintén szörnyűséges körülmények között. Francia- országban vagyunk, a máso­dik világháború idején. A né­metek dühöngve üldözik az ellenállókat, s azok egyre vak­merőbb tettekkel válaszolnak. Az ember azt hihetné, hogy De Gaulle Párizsba történt be­vonulásával lezárult ez a kor­szak. Nem. A túlélők nem fe­lejtenek. Azért sem, mert nem tudnak, s azért sem mert emlé­keztetik őket. Az emlékezet ho­mályából is itt-ott elővillan egy- egy szikra, hogy fényénél újabb és újabb részletek váljanak vi­lágossá. A fölakasztott ember a fran­cia ellenállási mozgalom egyik harcosa volt. Az első békés na­pok valamelyikén valaki a tö­megben rábökött: fasiszta — kiáltotta ... és a „népítélet" perceken belül bevégeztetett. D. Henrik és W. Tibor árulás révén bukott le. Meghaltak. W. Tibor zsebében a jegyzőkönyv tanúsága szerint volt egy könyv is: A Szovjetunió Kommunista Pártjának története . .. Az akasztás körülményeinek kivizsgálásával Bóc Imrét és egy társát bízták meg. Néhány év­vel ezelőtt azonban végre bele­pillanthatott azokba a bizonyos jegyzőkönyvekbe is. Megdöb­bentő szembesülés volt. A leg­félelmetesebb kockázat című könyvével ennek a megdöbbe­nésnek adott hangot. A könyvet néhány héttel ezelőtt a Gondo­lat kiadó jelentette meg. — Talán nem is írtam volna meg ezt a könyvet, ha nem ke­rülnek kezembe azok a jegyző­könyvek. Itt fekszenek előttünk az asz­talon a másolatok. Itt van a csoport katonai hadműveletei­nek akciójegyzéke is. Mit tett a Liberté század ezekben a súlyos években a megszállók ellen. 1943. november. Pierre Berthier (Bóc Imre fedőneve) diák először vezeti a csoportot. Feladatuk: Trafórobbantás... — Hogy kezdődött? — 1939-ben a VI. gimnázium elvégzése után mentem ki Fran­ciaországba. 16 éves, egyedüli gyermek voltam, azért küldtek ki a szüleim, hogy megmene­küljek, életben maradjak ... Párizsban technikumba jártam. Amikor a németek átttörték a frontot, és Párizshoz közeled­tek, Grenoble-ba mentem. Az ottani egyetem elektromérnöki karán folytattam tanulmányai­mat. Amikor ezen a területen az olasz megszállást a német vál­totta fel, egy váratlanul meg­rendezett monstre razzia kere­tében összeszedték a külföldie­ket. Bennünket is. Ez adta az­tán a végső lökést elhatározá­sunkhoz, hogy bekapcsolódunk a Laczkó Béla szervezte ellen­állási mozgalomba. Ekkoriban a Magyar Függetlenségi Mozga­lom intenzív szervezkedési kampányba kezdett, 1942 vége felé Todt-behívót kaptunk, de úgy határoztunk, hogy nem me­gyünk. Ettől kezdve illegalitás­ban tevékenykedtünk. 1943-ban felvettek a Francia Kommunista Párt magyar szekciójába. Kér­tük a pártot, engedje meg, hogy fegyveres akciókban is részt vehessünk. Átvett bennün­ket egy összekötő, és megkez­dődött a kiképzésünk. Húsz éves voltam, fegyver még nem volt a kezemben . .. — Az ezt követő időszakot híven tükrözi az ön könyve. Megbánta-e, hogy annak ide­jén vállalta a „legfélelmetesebb kockázatot"? — Nem bántam meg. Ne­künk ez volt akkor ott az egyet­len lehetséges választásunk. — Svájcon keresztül jött ha­za. Hányatott évek következtek. Elvégezte a közgazdasági egye­temet, szakmunkás-bizonyítványt is szerzett. Most a Központi Statisztikai Hivatal tudományos főmunkatársaként dolgozik. Könyve olvastán az volt az ér­zésem, van még bőven monda­nivalója . .. — Valóban. Most egy újabb könyvet írok. Két fő részből áll. Ezek címe: Az elmaradt felke­lés és az Átmenet. Bebesi Károly CENTRUM JÉJÉTfO! CENTRUM ÁRUHÁZJ 1976. december 27. Háztartási műanyagáruk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom