Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)
1976-12-22 / 353. szám
1976. december 22., szerda Pünäntmt napló 3 Fiatal népművelők z elismerés, a tisztelet hangján kell szólnunk a közművelődésnek elkötelezett, munkájukat emberségesen, hozzáértően, jól végző hivatásos népművelőkről, Azokról, akik gyakran nagyon rossz környezeti feltételek és nehéz személyes körülmények között végzik munkájukat. Akik nélkül, bármennyire is egyetemes üggyé válik is a művelődés, nincs kulturális élet hazánkban; akiknek adósai vagyunk a nagyobb, megérdemelt megbecsülésseí, anyagi helyzetük javításával, jobb képzési és továbbképzési feltételek megteremtésével,. .. — hangoztatta Pozsgay Imre miniszter azon az októberi országgyűlésen, amely a magyar nép művelődéséről szóló törvényt elfogadta. Szavait nagy örömmel hallgattam: először csendült fel a legmagasabb országos fórumon az elismerés, a figyelem, a tisztelet hangja - népművelőink iránt. Nem sokkal később egy másik, fontos megyei fórumon is többször eszembe jutottak a fenti gondolatok. Akkor, amikor fiatalságunk törvényes jogai szerint másodízben gyűltek össze a művelődésügy fiatal dolgozói, hogy parlamentjükön megvitassák közös dolgaikat, helyzetüket, gondjaikat, elképzeléseiket. Velük és róluk tanácskozott a fiatal népművelők szekciójában a város, a megye több kulturális vezetője is. Úgy gondolom, érdemes fölidézni az elhangzott felszólalásokból néhány olyan gondolatot, amelyik rávilágít: mi szükséges még mind a társadalom, mind a népművelők 'oldaláról ahhoz, hogy ama bizonyos adósságtörlesztés valósággá lehessen. Nevezzük néven: a miniszteri expozé idézett része a közművelődésnek elkötelezett, munkájukat jól, szakszerűen végző hivatásos népművelőkre utalt. Ami föltételezi fiata'l, a pályán induló vagy ezt a pályát választó népművelőinkben nemcsak a hivatásérzetet, hanem az átgondolt, reális, önismereten alapuló hivatás- tudatot is. Baranyában meglehetősen ellentmondásos ez a kép, sok tekintetben a felszólalásokból is kiderült. Baranyában több mint száz hivatásos népművelő dolgozik a közművelődés különböző intézményeiben és állami irányításában. Többségük a pályával éppen ismerkedő fiatal. Évek során elképesztő méreteket öltött közöttük a fluktuáció; sokan meq se melegszenek, máris továbbállnak, meg se ismerkedve alaposabban helyzetükkel és beilleszkedési lehetőségeikkel, amelyek — mondjuk ki — sokhelyütt igen mostohák, de ritkán kilátástalanok. Szakképzettségük mértéke (ha a felsőfokú végzettségeket is, tehát nemcsak a népművelői szakot tekintjük annak) nagyon gyönge. A fiatal népművelők túlnyomó többsége csak érettségivel rendelkezik, vagyis képesítés nélküli. A pálya kétségtelenül nem vonzó; pályakezdésük tárgyi és személyi feltételei, körülményei társadalmi presztízsük mértéke a képesítés nélküli pedagógusok lehetőségeit is alulmúlják. Régi probléma, hogy a frissen érettségizett fiatalt a hivatalos állami és gazdasági szervek vezetői — ritka kivételekkel - nem szívesen tekintik tárgyaló partnerüknek. A státuszt viszont be kell tölteni valakivel. Ebben nincs is hiba ... A helyi tanácsok jó része általában föl lélegzik, ha alkalmazhat egy „kulturos kislányt"; van végre valaki, azután majd lesz valahogy,.. Ezen a szemléleten kellene változtatni egyfelől, mindenek előtt: fölmérve a fiatalok hivatástudatát, seqítve beilleszkedésüket, továbbtanulásukat, szakmai képzésüket. (Esetleg megyei tanácsi ösztöndíj alapításával is.) Másfelől az szükséges, amit egyik fölszólaló fiatal is hangsúlyozott a parlamenten: „rajtunk is múlik, hogy megbecsüljék a fiatal népművelőket.. Sóik szó esett a tárgyi föltételekről is. A kiemelt művelődési házak és központok nagy körzeti és járási irányító, ellenőrző illetve módszertani feladatokat kellene ellássanak. Gépkocsival viszont egyedül a pécsváradi és a siklósi művelődési központ rendelkezik. Növelni kellene a technikai dolgozók számát is. A népművelő munkája parttalannak tűnik: a széktologatástól a plakátragasztáson át a karbantartásig mindennel foglalkozik. Olykor épp a köz művelődésének szervezésére jut a legkevesebb idő. Baranya különösképp rosszul van eleresztve ilyen téren is. Más megyék járási intézményei (Vas, Pest megye stb.) átlag 8-10 szakképzett népművelőt alkalmaznak, nálunk kb. ennek a fele a jellemző. S ummázva: akad törleszteni vajó jócskán, mindenki részéről ahhoz, hogy népművelőink helyzete, a pályához való viszonya kedvezően változzék: ahhoz, hogy idővel társadalmunk valóban tisztelettel és elismeréssel tekintsen értelmiségünknek erre a ma még valóban alig vagy nem is ismert rétegére: a népművelőkre. Bizakodunk, hogy ifjúsági parlamentjük ajánlásai nemi maradnak papíron s két év múlva több eredményről számolhatunk be mind a munkájuk tartalmát, mind a társadalomban való helyüket illetően. W. E. Megkezdődött az iskolákban a téli szünet Az ország 4214 általános és 529 középiskolájában december 21-én, kedden az utolsó csengetéssel befejeződött az 1976—77-es tanév első félideje. Egymillió 72 ezer általános iskolásnak, a tavalyinál 21 000-rel több diáknak — és 202 000 középiskolásnak — a tavalyinál ötezerrel kevesebbnek — kezdődött meg a téli vakáció, amely január első vasárnapjáig tart. A szünet utáni első tanítási nap tehát január 3., hétfő lesz. Nem néptelenednek azonban el az iskolák. Az általános iskolákban a téli szünetben is működnek a napközik, amelyek a tanév folyamán 347 000 — a tavalyinál 27 000-rel több — gyermek napközi foglalkoztatásáról gondoskodnak. A vakáció számukra is elsősorban pihenést jelent: a napközik játékban, szórakozásban, sportolásban gazdag programmal várják a gyerekeket. Kezek és könyvek Hogyan találkozunk önmagunkkal? Nagykabátos hangulatban Járjuk az utcát, karácsony előtt négy nappal. Kesztyűbe menekült ujjakkal fogjuk a csomagokat, karácsonyra. Tárgyakat, amelyek fél vagy több évig el nem kopnak. Aztán megállunk a könyvsátrak előtt, mert csalogat a „soha el nem kopó” ajándék, — a könyv. Lehúzzuk a kesztyűt és meztelen ujjal válogatjuk az el nem pusztuló ajándékot, — a gondolatot. A kezek, az ujjak a zizegő könyvoldalak között — sokfélék. Járjuk a nagykabátos hangulatú utcát Simon Angyalkával, a Bárányt megyei Mentálhygíénés Intézet pszichológusával. Egy- egy pillantás a könyvespolcokra, közben a pszichológus egy- egy gondolata az olvasó emberről. Lessük a könyvajándékozás titkát. — Miért értékes a könyvolvasó ember? — A könyvolvasás élménye belső alkotásra késztet, mivel Bemutató a Kamara- színházban Bárány Frigyes és Pásztor Erzsi A nagy szülés című egyfelvonásos bohózat egyik jelenetében Három Feydeau-egyfelvonásos „Ez ám a boldog kor!... Ta- rara-bumsztié!" — zeng a jókedvű kupié a Kamaraszínház pódiumán a „Makrancos hölgyek" elő-, utó- és összekötő zenéjeként, melyre mint olcsó, de úgy látszik, tartós nyakláncra, három kedves, bohókás bizsudarabot: Feydeau-egyfelvo- násosokat fűzött rá a szerencsés műsorválasztás jóvoltából Nógrádi Róbert rendező. A színpadon lila függönyök és harmonikaforma paravánok, szecessziós cirádákkal. Reklám- szövegeket látunk, hallunk; egykori sanzonok csendülnek és hamisítatlan orfeumi fények hívogatnak dédszüleink világába, hogy azután órák hosszat kacagjunk, végre, fölszabadulton és önfeledten egy letűnt világ anakronisztikus figuráin és már-már képtelenségig fokozott helyzetein. Letűnt világ? Anakronizmus? A szervilissé torzult kispolgár, az öntelt márki, a karrierjét féltő (párizsi) honatya, s az, aki körülturbékolja, körülrajongja asszonyát, angyalian ostoba, nyűgös, hisztis dámák, ilyenolyan férfiúk . . . Testi valóságukban ezek a figurák már régen porladnak. De azért hagytak örökül valamit, ami a legkülönbözőbb allűrökben, és „manírokban" — persze jócskán megváltozott emberi magatartásformák háziköntösében — köztünk van, jelen van. Nevetünk rajtuk. Azt mondják, áz emberiség nevetve búcsúzik a múltjától. Jó. De meddig?... Georges Feydeau aligha tett föl ilyen kérdéseket magának, amikor a népszerű bulvárszerzők tömött sorában különös címeivel és fordulatos, sziporká- zóan sikamlós, mesteri logikával építkező darabjaival tisztes rangot szerzett kora színházi világában. Aligha kívánt valaha is túllépni a polgárpukkasz- tás nemes szándékán, s dehogyis gondolta azt, hogy nem is egy műve messze túléli korát,. miközben az övéinél jóval tartalmasabb vígjátékok látványos bukásokkal tűntek el a szövegtárak polcain (vagy ott se), végérvényesen. Ő csupán nevettetni akart — és azt tudott ... De, hogy mitől hat ránk ma is? A kérdésre már sokan próbáltak sokféle választ keresni. S ehhez a világ színpadain való fölbukkanásai épp úgy alapul szolgálnak, mint Vígszínház-beli fölújításai az utóbbi években (Egy hölgy a Maximból; Bolha a fülbe.). Egy neves irodalomtörténész Osztri- gás Mici társadalmi helyzetét — egy más világból — Nóráéval rokonítja; más a vékony társadalomkritikai szálakat érzi megtartó erejűnek. Egyben azért mind megegyeznek: a mai ember is vágyik a jóízű szórakozásra, a színvonalas, kacagtató élményre, az önfeledt ki- kapcsolódásra. Feydeau a századelő hangulatával képes ezt az élményt megadni a ma emberének. Ebben lehet a titka. Nógrádi Róbert lendületes, jó színvonalú estét teremt színpa- don-nézőtéren egyaránt. Fő érdeme, s ebből az előadás fő erénye: a fegyelmezettség. Engedi áradni, élni a helyzetekből fakadó komikumot, s a szituációkat teremtő, jól megírt figurákat. A „piéce bien faite”, a „jól megcsinált darab” kedves, emberi humora teljes mélységben hömpölyög így elénk; a rendező szerényen annyit tesz hozzá ötletekben, amennyit ezek a helyzetek elbírnak, amitől színesebbé, élővé válnak a színpadon. Apró játékok és szójátékok nyomatékei ezek, nemegyszer a nyelvi humor leleményei; zsilipet engedve a színészek fölszabadult komé- diázó kedvének. De mindenütt mértékkel, megtartva a darabok egyensúlyát, arányait. Egyedül a harmadik egyfelvo- násosnál érezni némi eltolódást (Ne mászkálj meztelenül). Ha Clarisse nem volna ennyire buta, ettől az egész darab humora mélyebbé, hitelesebbé válna. Szórakozásunk egyik, sőt sorrendben első forrása a kitűnő fordítás. Czimer József ihletett szövegátültetése feledteti a nemrég átnyújtott „Rózsaszál” tömény unalmú fiaskóját. A népes szereplőgárdából bármiféle sorrendi válogatás indokolatlan volna. Hogy mégis Bárány Frigyes nevét említem itt, azt a rácsodálkozás öröme okozza. Hangja, egész lénye olyan változásokra képes a két figurában — anélkül hogy önmagát elvesztené — amit már régóta nem tapasztaltam játékában. Fennkölt-kárörvendő após-arisztokratájaként csakúgy, mint Ventroux képviselő összes kínjait, nimbuszának porba hullását megjelenítve, úgy érzem, revelatív erejű színészi fölfrissülésének lehettünk tanúi. Pásztor Erzsi tudálékosszemtelen bábaasszonya (A nagy szülés); bizarr-ismerős akcentussal beszélő cselédlánya (Önagysága megboldogult) egyaránt híres komikák művészi erejét idézte. Vári Éva bájos, magával ragadó mindkét feleség-alakításában. Lényéből fakadó humorát sokszínűén és árnyaltan, mesterségbeli tudással, de a spontaneitás látszatával szikráztatja fel. Muszte Anna elbűvölően frivol; „feminista" sanzonja — a kitűnő verkliszerű zenei keretben — a fölfedezés örömével hatott. Vállai Péter sokoldalú színészegyéniséget sejtet; Paál László arcjátéka, mozgása és gesztusai kevés szóval is érzelmi világok és emberi gyöngék összetettségének hiteles képét nyújtják. Győry Emil egy kispolgárt és egy botrányt szimatoló újságírót rajzol meg emlékezetesen. Bókái Mária elsősorban orfeumillatú sanzonjával hódított. Jó hangulatú, színvonalas előadást láttunk. Wallinger Endre hol az író, hol egyes szereplők helyébe képzeljük bele magunkat. A fantázia felgyújtása révén olyan erős az ösztönzés a belső alkotásra, amilyen erősen egyetlen más művészet sem képes erre. A betű, a sorok nem adnak kész látványt, az olvasáskor mindezt magunknak kell megteremtenünk. Ettől több az olvasó ember. A sok szépirodalom elolvasása után nem csupán az ismerete, az érdeklődése fejlődik, hanem az emberi motívumok, cselekvések, reakciók nyomonkövetését is jobban elsajátítja. Ezzel saját érzelmi reakcióit, az érzelmekre adott döntéseit, cselekvéseit biztonságosabbá teszi, — egész személyiségét finomítja, gazdagítja. Elegáns, ritka fekete női kesztyű — talán párizsi — biztos kézmozdulatok. Aztán egyik félkéz lehúzza a kesztyűt a másikról, jóillatú, ápolt asszony- ujjak bújnak a ropogó lapok közé. Új könyv, új lapozgatás, és a magabiztos kéz bizonytalanná válik. Persze... a gondolat nem tárgy, nem lehet csak úgy kifizetni. Aki gondolathordozó könyvet visz ajándékba, az örömszerzés legnehezebb útját választja. Nagyon nehéz eltalálni, hogy a könyv és az olvasó lelkivilága biztosan találkozzék. Ez a legszebb küzdelem a karácsonyfa alatti boldog percekért. — Hggyan barát a könyv perben a felgyorsult, rohanó, néha a magánykeresésre is ösztönző életben? — Bevon másokat, a külvilágot, a társadalmat a magányos szobasarokba. Ezt teszi persze a televízió is, otthonülésre ösztönöz. De az készen nyújtja a látványt. Jó dolog, mert felkelti az igényt az olvasásra. Külföldi szakirodalom szerint a televízió óta csökkent az értéktelenebb, nőtt az értékesebb irodalom olvasottsága. De az igazi belső alkotó gondolkodás a könyvolvasással alakul ki, az hozza be igazán a magányos emberhez a sokszor végiggondolt, fantáziákban eljátszott embereket, társadalmat, világot. Kezek a könyvek fölött. Tétovák. Ráncosak. Ápoltak. Görcsösek. Ezerfélék. Köztük egy- egy piskótapuha kisgyerekkéz. Ezek az ujjak néha végigfutnak a borítórajz vonalán. Belerajzolnak a levegőbe. — Mit nyújt a könyv a nehéz élethelyzetbe került embernek? — Az ilyen ember általában egyedülállónak érzi a problémáját. De a szépirodalomban gyakran megtalálja a hasonló élethelyzeteket, esetleg azt a1 megoldási módot is, amely segít, hogy túljusson nehéz helyzetén. Az írók nem egy lelki jelenség leírásában évszázadokkal, sőt, évezredekkel a pszichológia tudománya előtt jártak. Igen jól ábrázolják azokat a lelki folyamatokat, pszichés történéseket, amelyekbe az ember, élete során belekerül. Kezek a könyvek fölött. Az ember találkozni akar önmagával. Földessy Dénes Végre: (őt Kieuettllfili.^
