Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)
1976-12-18 / 349. szám
1976. december 18., szombat Dunántúli napló Jellegzetes szkokéi táj, háttérben a védetté nyilvánított fenyővel Elveszítettem a házszámot, valakitől érdeklődni kéne, de ilyen álmos-esős kora. délutáni1 órákban a Szkókó meredek kis utcáin aligha talál az ember egy lelket is, a kapuk többnyire zárva vannak, a kutyák sem lelkendeznek az idegen ácsorgó láttán, csengő sincs minden kapun, s ha van is, beáznak, némák, valakit mégiscsak megkérdezek. Ott fönt a hegyoldalban. a csupasz gyümölcsfák között hajoldozik egy szikár matróna, fejkendősen, hosszú fekete szoknyáját lebegteti a szél. Illedelmesen fölordítok neki : — Helló asszonyom! Nem tetszik tudni, hogy...?! Nem tetszik. Csak hajoldozik, hallgat, mint o süketfajd, a gépkocsivezető meg ráhajol a kormánykerékre^ és fuldokol a nevetéstől: — Nem látod, hogy madárijesztő? De, most már látom, meg azt is, hogy milyen gyönyörű vidék ez is, a belvárostól alig egy ugrásnyira, főként a Nagy- szkókói’ út, amely egy völgy- katlanban vezet fölfele, családi házak, présházak között, s úgy tűnik, mintha az út szalagja egy — kisebb, mondjuk úgy, hogy belső — dombra, amelynek tetején is áll néhány épület, mintegy őrködve a nyughatatlan városon. Amikor erre jártam, még nem esett le az idei hó. de már éreztem a tél „illatát", amelyet a havat ígérő ólom színű felhők hoztak magukkal s láttam fehérbe borulva a teraszos szőlőhegyet, följebb az erdő sűrű vonalát, a füstölgő, világító ablaké kis hegyi házakat havas tetőkkel, meleg szobákkal, ultizó, boroz- gató férfiakkal, a lejtőn szán- kázó-csúszkáló gyerekekkel, vizesvödröt cipelő asszonyokkal. Van itt egy emeletes házikó, az úttól befele hosszú és enyhe lépcsősor vezet fel, lugassal szegélyezve, a kapun cédula: „250 négyszögöl házhely építési engedéllyel eladó, 17 órától érdeklődni lehet -telefonon: 11-818”. Hogy mi az ára, egyelőre nem tudni, de a hariS9P émm mímk VJP madik vagy negyedik szomszéd, Láng János mondja, hogy bizony ezen a környéken szép pénzt kérnek egy-egy négyszögölért, mert úgy tudja, hogy tavaly, a szemközti oldalon 150 ezret kértek 150 négyszögölnyi szőlőért, igaz, újtelepítésű, de van rajta présház is, meg minden. — Ez a talaj legjobb a szőlőnek, ha éppen kedvez az időjárás is — mondja. — A túloldalon, látja azt a nagy területet? Az valamikor a zirci apátságé volt, emlékszem rá, annak idején nyolcvan-száz hektoliter boruk is termett. — Most föl van parcellázva .. . — Persze, aki megbecsülte, az tovább fejlesztette, de sokan — miután már „kirabolták” a földet, vagyis csak szedték a termést, de helyette nem adtak vissza semmit a talajnak — gyorsan eladták vagy parlagon hagyták. De ez régebben volt. — ön mióta él itt? — Ajaj! Még tizenhatban kerültem ide szüleimmel, nyolc éves koromban'. Ismerem a vidéket, mint a tenyerem ... Az a gyönyörűséges szép fenyőfa, a hajdani Piacsek-féle telken, talán három méternyi lehetett csupán. Verandás, emeletes, még vakolatlan családi ház mellett nyúlik az ég felé, legalább vagv tízemeletnyi magasságba a kanadai mammutfenyő. Védett ősfa, jónéhány generációt túlél majd, csak valami baj ne érje. Patinás, kétszárnyas kovácsoltvas kapu őrzi egy jókezű pécsi lakatosmester alkotókedvét, valahol a Zsolnay Vilmos úton volt a műhelye, kár hogy a nevére itt nem emlékeznek. Láng János bátyám mondja: — ... Az a baj, nehéz már a munka a szőlőben., Gyerekeink nem nagyon értenek ilyesmihez, felnőttek, elfoglalja őket a család, meg a munka, meg aztán . .. talán igazuk is van. Egy barátom — rövid ideig — lakott a Nagyszkókó úton, vagy dűlőn, nem is tudom minek nevezzem, tehát albérletben. élt egy hajdani sokszobás, úrilakban — amit persze több önálló lakássá osztottak fel — nagylombú, tekintélyes szép fák voltak az udvaron, meg a teraszos kiképzésű kertben, a kőkorlátos nyitott veranda akkora volt, mint egy új lakótelepi kisebb játszótér. Hát itt szépen el lehetett éldegélni a villa tulajdonosának annak idején, nem is tudom mit művelhettek annyi sok szobában, ilyenolyan hallókban. A nyáron — hogy ott jártam — a verandáról lenéztünk a városra, pontosabban a Szigeti városrésze, a halomnyi „építőkockára” és már akkor láttam, hogy a villa alatti parlag területre hordták az építőanyagot. Emeletes bérházakat készítettek elő, de nemcsak itt; hanem jövőre már az Asztalos János úton is indul az építkezés. Nem akarok siránkozni, de laikus fővel is mondom: drága építkezés lesz ezen a környéken. Jónéhány telket, gyümölcsöst, szőlőt kisajátítottak — nem kevés pénzért! — hogy aztán telerakják a hegyoldalt emeletekkel. Ez az, a'mi nem tetszik nekem, mert ugyan aki cKdMO/yTa/<flrN °RdwAi Steinmetz Ökölvívó Kupa I. Ide is járok. A végén voltunk vagy háromezren. Ez alatt egy lényeges dologról győződtem meg: valamennyien értünk az ökölvíváshoz, kivéve a porondon azt a kettőt, ’aki éppen kockára veri egymás fejét. * Csodálatos hangulata van az ökölvívó mérkőzéseknek. Az első nap még csendes. Ekkor bonyolódnak a selejtezők és a közönség inkább rezignált. Két aránylag gyenge legény cikázik a szárítóban, ha ugyan cikáznak, A közönség bíztatja őket. Nem naay lelkesedéssel, csak úgy unaloműzőként. Kettős gongütés, vége a mérkőzésnek: — Mind a kettő elveszítette! — jegyzi meg egy savanyú hang. * Keménykötésű barna gyerek bokszol, Danyinak hívják. Erősen ütlegeli ellenfelét. Egy asz- szonytárs vadul bíztatja: — üsd Danyi! Ne hagyd magad Danyi! Verd meg Danyi! Az egyik megcsúszik, térdre bukik, az asszonytárs felsikolt: — Elesett! Melyik a Danyi? Ez volt az egyetlen őszinte szurkoló, mert fogalma sem volt, hogy kiért aggódik. Erős bányászlegény üti az ellenfelét. Az egyik szomszédom elégedetten megjegyzi: Jó erős gyerek! Sok csillét tologathatott — az apja. Egy jugoszláv fiú bunyózik egy magyarral. A jugó gyerek erősen támad, de nagyon ritkán találja el a másikat. Az menekül, de közben odaodasóz. Az az érzése a közönségnek, hogy bármelyiket kihozhatják győztesnek. Felállnak, a bíró megfogja mindkettő kezét és a magyarét emeli magasba. Nem igazságtalan ítélet. Mit csinál szegény jugoszláv fiú? Először letérdel, mintha az ég felé fohászkodna, aztán sír- vafakad. Még az öltözőbe menet is hullottak a könnyei. Megsajnáltam. Őszinte fickó volt, csak azt mutatta meg, amit valamennyien tudunk, jobb nyerni, mint veszíteni. * Épp a fordítottja: egy magyar legény bunyózik egy jugoszláv fiúval. A magyar alig-alig tudja elérni. Egy elkeseredett hang közbe ordít: — Csinálj valamit, te földönfutó! A srác a tanáccsal nem törődve tovább menekül, de futtában le-lekever a magyarnak eqyet. — Hajrá Vegetál — céloz egy szurkoló a jugoszláv levesízesítő Vegetára, aki továbbra is üt egyet-egyet. A Végén a Végétét hozták ki győztesnek, szintén nem igazságtalanul. ír A pécsiek üdvöskéje, Jerzsa- bek, fantasztikus iramban támad és bődületesen állón vágja ellenfelét. A szomszédom felszólal: — Hűha! Ez kiütötte a fejét a két füle közül! Szőllősy Kálmán itt jut lakáshoz, az összeteheti a kezét a gyönyörűségtől, olyan kedves és szép környezetben verhet tanyát, de azt a bizonyos „városképet" — amelyre oly sokan hivatkoznak —, a beépítés mindenképpen elcsúfítja. A város számtalan pontjáról e közeli dombokra föltekintve — amikor már virágba,, majd később zöldbe — borultak a fák — lélekemelő érzés volt, most pedig majd a betonkockák kontúrjait látjuk, jól és gondosan megrabolva a hegyoldalból azt, amit a természet adott. Mert ha nem tudnám azt, hogy déli irányban igazán terjeszkedhetne a város, mint ahogy az meg is történik a Siklósi városrész esetében —, akkor azt mondom, terjeszkedjünk fölfele is, ha nincs más megoldás. Nagy világvárosokban egy talpalatnyi zöldterület megóvásáért — ma már! — roppant harc folyik —, mi még erre nem jöttünk rá, ott a Mecsek, hozzányúlunk,, van hely bőven ... Csak meg ne bánjuk. Kisszkókóban Cz. Pista bácsival is erről beszélgetünk, már olyan formán, hogy ha annyi sok pénz akad a szőlős- kertek szanálására, annak csak egy töredékéből kellett volna inkább . . , Mit is? — Például az utat megjavítani — mondja. — A motoromat lent kell hagynom a sarkon, nem tudok vele feljönni,, két gépkocsi nem képes elkerülni egymást, ha egyáltalán fölmerészkednek, egyiknek visz- sza kell tolatni, ha találkoznak. Engem büntetéssel zaklattak, hogy a régi ház elé egy lapostetős nyárikonyhát építettem, pedig kell az nekem, mert nagyon szűkén voltunk. Hátra visz az ólakhoz, malacokat, süldőket nevel, szerződésre leadja hogy legyen még több hús, elvégre ez most állami program, de valamit cserébe ő is, meg az utca többi lakói is elvárnak. Egyszer teherautókkal hordták ide a salakot, az útviszonyokon javítottak is valamit, a legelső felhő- szakadásig: a víz lehordta az egész szállítmányt az Asztalos János útra, erre ismét megjelentek: a teherkocsik, lapátos emberekkel — mert rend a lelke mindennek! — a hordalékot fölraktók1 s elvitték. Az utca ismét csupasz, gödrös, szinte járhatatlan, A hegyoldalba épített város örök átka, hogy az eső lekopasztja a makadám- utcákat és viszi-kotorja ezután is, amíq az út és csatorna- rendezésre egyszer valaki ki •nem mondja az „Áment”, De ki és mikor? Ezrek és ezrek laknak ezekben a hegyi házakban, a Csortos Gyula utcától egészen a Nagyszkókáig, meg Bálicsig, meg ellenkező irányban is és az ezeket összekötő átjáró-utcákon át végig. Ezek az emberek megmentik kis parcellákon a szőlő-gyümölcskultúrát (nagyon drága áron!), megépítik a kis családi házaikat, hétvégi pihenőikét (szintén nem kevés kuporgatás-gür- cölés árán!), adót fizetnek, társadalmi munkát ajánlanak fel —, s mindezért csak ivóvizet és járható utat kérnek. Évtizedek óta. Rab Ferenc „Fekete-árok”, tolvajok, orgazdák Lebuklak a pécsi raktárbázis loszlogatói Mázsaszám lopták a zsírt, cukrot, lisztet... „Az engedélyezettnél többet raktunk fel a gépkocsira...” A vegyesbolt előtt megállt a teherautó, — az árukísérő benyitott az üzletbe, kacsintott a boltvezetőre, — aki már tudta, hogy miről van szó... Ismét hoztak egy kis „feketeárut”, gyorsan le kell rakni, készpénzzel fizetni, aztán máris tovatűnik a hirtelen jött fuvar... A kérdésre, hogy kik és honnan hozták a gyors eladásra szánt zsírt, cukrot, Ifcztet... — most készül a válasz a Baranya megyei Rendőr-főkapitányságon. A vagy ötkilónyi jegyzőkönyvet, vallomásokat, dokumentumokat magába foglaló dosszién a felirat: Vass Rudolf és társai. Egy „felesleges” kooténer Vass Rudolf és néhány társa — gépkocsivezetők, árukísérők — a Baranya—Tolna megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat pécsi raktárbázisának telepéről fuvarozták az árut a pécsi és a vidéki boltok részére. Munkájuk során, — még 1975 tavaszától kezdve, — különböző árukból az engedélyezettnél többet raktak fel gépkocsijukra és ezeket Pécsett és a megye különböző boltjaiban eladták azoknak a boltvezetőknek, akik mindig hajlandók voltak az „olcsó” áru megvételére. Vass Rudolf gépkocsivezető: — Ha jól emlékszem, Kovács Sándor rakodó közölte velem: van egy plusz konténer a kocsin, valahova le kellene rakni, aztán eladjuk az árut.. . Találtam egy erre alkalmas garázst, ahol a konténert letettük. Munka végeztével aztán ' kinyitottuk — kozmetikai cikkek voltak benne, hintőpor, sampon, miegymás. Többségét értékesítettük, aztán a konténert szétszedtük és Mohács közelében bedobáltuk a Dunába .. . Evés közben jön meg az étvágy, —- tartja a közmondás, [gy történt ebben az esetben is. Odaálltak a teherautóval a raktár kiadójához és kijátszva az ellenőrzést, az engedélyezett árukon kívül még öt karton zsírt, — (egy karton 20 kiló) is feldobtak a kocsira. Cukor, seprű, bádogveder Ha tételesen akarnánk felsorolni a további lopott árukat, — nem férne egy újságoldalra, így csak röviden: a nehézáruraktárból zsírt, margarint, étolajat, ecetet, — a vegyiáru- raktárból: hypót, seprűt, vattát, — a szabadon tárolt árukból: 50 mázsa (!) cukrot, több mint 100 darab horganyzott vödröt (!) „dobtak fel” pluszként a kocsira. Mázsaszám a rizst, a lisztet, — 40 karton patront, — 1 kartonban 36 doboz van .,. Citrom, fürdőhab-tabletta is útra kelt általuk. A lopott áruk egyrésze azonnal vevőre talált, — a megmaradtat pedig az említett garázsban tárolták, majd személygépkocsival hordták szét az orgazdáknak. Volt más módszerük is. — Egy alkalommal a sikon- dai vegyesbolt részére szállítottunk az egyéb áruk között egy karton Rege cigarettát is — mondja Vass Rudolf. — Kovács a kocsiról rakta le az árut, én pedig vittem be a boltba. A bolt átvevője nem figyelt eléggé, — a Rege cigarettakartont le sem vettük a kocsiról .. . Ezt is a garázsba szállítottuk. Jól jövedelmezett a „mellék- kereset". Az 50 mázsa cukorért egy boltvezető 30 ezer forintot adott, — Vass és Kovács egyenlő arányban osztoztak rajta. De a kisebb „tételekért” is úgyszólván nap mint nap csurrant-csöppent egy-két százas ... Vass Rudolf, Kovács Sándor és még három, négy gépkocsivezető, rakodó, árukísérő fosztogatták rendszeresen a raktárt. Egyik alkalommal „új fiú" jött. „Ha jól emlékszem két és fél napig voltam csak velük, mert észrevettem, hogy nem rendes úton járnak" — mondja. Mit szólnak a Vassékkal „üzleti kapcsolatban” állt boltvezetők? A szembesítés során vallja az egyik: „Én sohasem biztattam, hogy szállítsanak nekem lopott árut. De amikor hoztak, átvettem, mert viszonylag könnyű pénzszerzési lehetőség volt". A másik: „Tudom azt, hogy nekem csak olyan áruféleségeket lett volna szabad megvásárolnom, amelyeket számlás áruként szállítanak a boltba. Nem tagadom, — átvettem számla nélkülieket is.” Áru léláron, számla nélkül A boltvezetők általában az áru értékének feléért vásároltak Vasséktól. Az eddig bizonyított lopott áruk értéke megközelíti a 300 ezer forintot. A gépkocsivezetőkön, rakodókon, árukísérőkön, ellenőrzéssel megbízottakon kívül több mint hatvan embert — többségében boltvezetőket — hallgatott ki a rendőrség. A „fekete-áruk" egyik főszállítójának, Kovács Sándornak feltettek néhány, az értelmi képességét vizsgáló kérdést. Idézek a kérdésekből és a válaszokból : — Mondjon középületeket. — Ezt hogy értsem? — Mi a különbség a sziget és a félsziget között? — Az egyik nagyobb, a másik kisebb. — Folytassa a közmondást: Addig jár a korsó a kútra ... Bólogat, aztán kis szünet után megszólal: „...mind a mi ügyünk, amíg le nem bukik!" Folytatás a bíróságon. Garay Ferenc 50 százalék engedménnyel • NAGY VÁLASZTÉKBAN A TAPÉTABOLTBAN Pécs Kossuth L. u. 1. (Nick-udvar) Telefon: 10-365 Amíg a készlet tart Pécsi séták
