Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-18 / 349. szám

1976. december 18., szombat Dünantmt napló 3 (Folytatás a 2. oldalról.) zettségeink növekvő erőfeszíté­seket igényelnek pártunktól, az országgyűléstől, az Elnöki Ta­nácstól, a Minisztertanácstól, társadalmi és tömegszervezete­inktől. — A Magyar Népköztársa­ság külpolitikájának; középpont­jában a tartós béke és a szi­lárd biztonság áll. — A béke és a biztonság megszilárdítása szempontjából kiemelkedő fontosságú a két­oldalú kapcsolatok szüntelen fejlesztése. A Magyar Népköz- társaság kétoldalú kapcsolatai az utóbbi években a legtöbb országgal szélesedtek. — A szocialista országokkal való együttműködésünkben a magyar—szovjet kapcsolatok­nak szenteljük a legnagyobb figyelmet. A Maqyar Népköz- társaságnak a Szovjetunióhoz fűződő testvéri viszonya telje­sen zavartalan. Jelentősen szé­lesedett együttműködésünk po­litikai, qazdasági, kulturális és ideológiai területen egyaránt. — A Magyar Népköztársaság kormánya arra törekszik, hogy tovább szélesítse kapcsolatait a szocialista országokkal. Nagyban elősegíti ezt, hogy a szocialista építés és a nem­zetközi politika minden alap­kérdésében egyetértünk. — A magyar kormány külö­nösen nagy figyelmet fordít a haladó társadalmi berendezke­désű, szocialista orientációjú fejlődő országokra, amelyek természetes szövetségeseink az imperializmus ellen, a haladá­sért folyó küzdelemben. — A szocialista országok to­vábbra is arra törekszenek, hogy a tőkés országokhoz fű­ződő kapcsolataikat fejlesszék és tartósan szilárd alapokra helyezzék. — Kapcsolataink a fejlett tő­kés országokkal általában ren­dezettek. Megoldásra váró problémáink tulajdonképpen csak az Egyesült Államokkal vannak. Reméljük, hogy ezeket a nem túlságosan távoli jövő­ben kedvezően megoldjuk, hi­szen ehhez jó alapot nyújtanak országaink fejlődő kapcsolatai, a nemzetközi légkör javulása. — Kiemelkedően jól alakul­nak kétoldalú kapcsolataink Finnországgal és Ausztriával. A fejlett tőkés országok vi­szonylatában napirendre kerül­tek a legmagasabb szintű lá­togatások és tárgyalások. — A Magyar Népköztá/sa- ság képviselői tevékenyen részt vettek és részt vesznek azok­ban a sokoldalú nemretközi ak­ciókban is, amelyeknek a célja a béke és a biztonság meg­szilárdítása, az enyhülés elmé­lyítése. Képviselőink hasznos tevékenységet fejtettek ki az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet mindhárom szakaszában. Púja Frigyes végül aláhúzta: — Mindig is hangsúlyoztuk: annak, hogy a nemzetközi szín­téren kifejtett tevékenységünk gyümölcsöző és eredményes le­hessen, a jó belpolitika az alap­ja. Elsősorban ennek köszönhe­tő a Magyar Népköztársaság korábban soha nem tapasztalt nagy nemzetközi tekintélye, jó hírünk a világban. A külügyminiszter kérte az országgyűlést, hogy az előter­jesztett beszámolót vitassa meg és fogadja el. Felszólalt az országgyűlésen Barcs Sándor (Budapest, 1. vk.), a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója; Dr. Káldy Zol­tán (Budapest, 53. vk.), a ma­gyarországi Evangélikus Egyház Országos Zsinatának püspök- elnöke; Róger Antal (Pest me­gye, 25. vk.), a magyarországi Németek Demokratikus Szövet­ségének főtitkára; Nagy Miklós (Pest megye, 28. vk.), a Kul­turális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese. Ezt követően az elnöklő Apró Antal — mivel több felszólaló nem jelentkezett — a vitát be­zárta, és ismét megadta a szót Púja Frigyesnek. A külügymi­niszter válasza után az ország- gyűlés határozatot hozott: jó­Növekszik népköztársaságunk nemzetközi tekintélye váhagyólag tudomásul vette a külügyminiszter beszámolóját a nemzetközi helyzetről és a kor­mány külpolitikai tevékenysé­géről. Napirend szerint áttértek az interpellációra. Riss Jenő (Budapest, 52. vk.), a Budapesti Közlekedési Vál­lalat vezérigazgató-helyettese a tanuló ifjúság és a pedagógu­sok részére kéthetenként bizto­sítandó szabad szombat tár­gyában interpellált dr. Po- linszky Károly oktatási minisz­terhez. Azt kérdezte, hogy az alsó-, közép- és felsőfokú is­kolák tanulói, valamint az iparitanulók túlterhelésének csökkentése és a fizikailag ed­zettebb ifjúság nevelése érde­kében mikorra tervezik a — munkahelyek nagy részénél már bevezetett — kéthetenkénti szabad szombat lehetőségének megteremtését az iskolákban?- Dr. Polinszky Károly válaszá­ban leszögezte: a minisztérium hosszabb ideje behatóan fog­lalkozik a kéthetenkénti szabad szombat, az úgynevezett 11 na­pos tanítási ciklus bevezetésé­vel. A jelenlegi tanévben a ta­pasztalatszerzés érdekében né­hány, megfelelő feltételekkel rendelkező általános iskola al­só tagozatában lehetővé is tet­ték bevezetését. Néhány álta­lános iskola felső tagozatában és néhány gimnáziumban a sza­bad szombatok bevezetésére to­vábbi variációkkal kísérletez­nek. Úgy tervezzük — mondotta —, hogy az általános iskolák egészére az új tantervek és óratervek bevezetésével lehet kiterjeszteni előreláthatóan már 1978 szeptemberében, a középfokú iskolákban pedig szintén az új tantervek beveze­tésével egyidőben: 1980 szep­temberében valósíthatjuk meg a kéthetenkénti szabad szom­batot. Dr. Polinszky Károly válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés plénuma tudomá­sul vette. Ezzel az országgyűlés téii ülésszaka — amelynek második napján felváltva elnökölt Apró Antal, Inokai János, Péter Já­nos és Raffai Sarolta — vé­get ért. Alapvető jelentőségű a pedagógusképzés Több támogatást az egyetemeken folyó kutatómunkához Dr. Földvári József felszólalásé Nem kétséges számunkra, hogy az V. ötéves terv célkitű­zéseinek az elérése szempont­jából az 1977-es esztendőnek meghatározó jelentősége van. Tudjuk, hogy az előttünk álló esztendő költségvetési és terv­feladatainak a teljesítése elő­feltétele távlati gazdaságpoli­tikai céljaink megvalósításának. E fontosságra figyelemmel kell nagyobb felelősséggel nyilat­koznunk az előttünk lévő költ­ségvetési törvényjavaslatról is. Kedves Elvtársak! Mélyen egyetértek azzal a felfogással, mely szerint a kul­túra, a tudomány nem hat köz­vetlenül, azonnal és abszolút számokkal mérhetően a terme­lés mutatóira, a gyártási költ­ségekre, a termelés minőségé­re. Tapasztalatból tudjuk vi­szont, hogy a politikailag vilá­gosan látó, művelt, tanult, tá­jékozott ember jobban meg­állja' helyét mint a tudatlan a társadalomban, a munkában és a vezetésben egyaránt. Alapvető feladatunk ezért a la­kosság általános műveltségé­nek, kulturális színvonalának emelése, az ehhez szükséges feltételek biztosítása. Ügy látom, az 1977. évi költ­ségvetés tételei ennek az elv­nek megfelelnek és a rendel­kezésre álló anyagi eszközöket célszerűen rangsorolva osztják fel. Ezért élveznek elsőbbséget a kulturális ellátáson belül az alsó- és középfokú oktatás, és mellettük a közművelődés fel­tételei. Van azonban ezeken a terü­leteken is néhány olyan prob­léma, amelyek megoldása nem tűr sokáig halasztást. Az egyik: az alsó- és középfokú oktatási intézmények tanerővel való el­látottsága. Évről évre megállapítjuk, hogy az általános iskolák — amelyeknek oktatáspolitikai cél­kitűzéseink megvalósításában kiemelkedő szerepük van — a meghirdetett álláshelyek 20— 50 százalékát szakképzett pe­dagógussal nem tudják betöl­teni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a nevelők nagyobb há­nyadát kitevő nők közel 8 szá­zaléka gyermekgondozási segé­lyen tartósan távol van hiva­tásától, Mindezek következté­ben fokozódik, a képesítés nél­küliek alkalmazása. Számuk az elmúlt öt év alatt 30 százalék­kal emelkedett és arányuk or­szágosan eléri a 7 százalékot. Fel kell figyelnünk arra is, hogy a képesítés nélküliek szá­ma nemcsak iskoláinkban nőtt, hanem óvodáinkban is. Bara­nya megyében ma már minden harmadik-negyedik óvónő ké­pesítés nélkül látja el le nem becsülhető feladatát. így válik alapvető jelentősé­gűvé az a kérdés, hogyan és mennyi pedagógust képezünk, Köztudott, hogy általános és középiskoláinkban különböző kísérleti tantervek alapján kü­lönböző kísérleti oktatás indult. Mindegyikben megtalálható az esetleg eltérő célok mellett egy közös vonás: az eddig egymás­tól függetlenül tanított tantár­gyakat integráltan kell oktatni. Közoktatási intézményeink tanerővel történő ellátása mel­lett más problémák is nehezítik oktatáspolitikai célkitűzéseink megvalósítását. Egyik legna­gyobb gondot iskoláink egy ré­szének rossz műszaki állapota, felszerelésének, szemléltető esz­közökkel való ellátottságának fogyatékosságai jelentik. Ez egyébként közművelődési intéz­ményeink egy részére is vonat­kozik. Tisztelt Országgyűlés! A problémák felvázolása so­rán nem hagyhatom említés nélkül azt, hoqy a kollégiumi ellátás és az általános és kö­zépiskolai étkeztetés vonatkozá­sában lényegében nincs előre­haladás. Ezek semmiképpen sem elhanyagolható jelentősé­gű problémák, különösen egy olyan megyében, mint Baranyá­ban, ahol vidékről jár iskolák­ba az ország összes bejáró di­ákjának tíz százaléka, és ab­ban a városban, Pécsett, ahol a közétkeztetés általában is, a diákétkeztetés is messze az or­szágos átlaq alatt van. Kedves Elvtársak! Ami sajátos, felsőoktatási problémáinkat illeti, egyetlen körülményre szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmét fel­hívni : A felsőoktatás egyetlen fe­lelős dolgozója sem vitatja az alsó- és középiskolai oktatás kiemelt kezelését. Maholnap azonban már a szintentartás sem látszik biztosítottnak a fel­sőoktatás területén. Alig von egyetem, amelyik ne küzdene épület- és helyiséggondokkal. Tisztelt Országgyűlés! A párt Központi Bizottságá­nak 1969-ben kiadott tudo­mánypolitikai irányelveiben ol­vassuk: „A tudósnak köteles­ségei vannak népével, orszá­gával szemben. A szocializmust építő magyar nép joggal vár­ja el a tudomány művelőitől a szocializmus, a társadalmi ha­ladás iránti elkötelezettséget. Arra törekszünk, hogy a tudo­mány művelői között általános­sá váljék a marxizmus—leniniz- mus elmélete és módszere. A tudósnak fel kell ismernie a társadalom igényeit, számolnia kell az orszáq lehetőségeivel”. Majd másutt: „Az egyetemek részvétele a kutatási tevékeny­ségben mennyiségileg nem éri el a kívánatos szintet, 'rosz- szabb a nemzetközi arányoknál. Az egyetemek viszonylag kevés támogatást kapnak a kutatás­hoz, holott az eqyetemeken je­lentős kihasználatlan tudomá­nyos kapacitás áll rendelkezés­re. Az oktatás színvonalának fejlesztéséhez is nélkülözhetet­len tudományos kutatás és az ehhez szükséges eszközállo­mány az eqyetemeken nem fej­lődött megfelelő ütemben". Úgy érzem, tisztelt Ország- gyűlés, hogy a tudomány-poli­tikai irányelvek e megállapítá­sai ma is időszerűek. Tudjuk,, hoqy az irányelvekben rögzített célkitűzések nem valósíthatók meg máról holnapra. Aligha •nevezhető azonban irreálisnak az az igény, hogy e vonatko­zásban is tegyünk minden év­ben egy-egy lépést előre és adjunk nagyobb támogatást az eqyetemeken folyó kutatómun­kának. Az 1977-es költségvetés kulturális előirányzata, ami 7— 8 százalékkal haladja meq az 1976. évi várható kiadásokat, nagyon szerény lehetőséget ad az előrelépéshez. Ilyen körül­mények között mé'q több mú­lik rajtunk, az irányítás és a végrehajtás különböző láncsze­meiben dolgozókon. A rendel­kezésre álló anyagi eszközök ésszerű elosztásával, nagyobb fegyelmezettséggel és jobban összehangolt munkával, na­gyobb hatásfokkal használhat­juk ki lehetőségeinket. Ügy érzem, a költségvetési törvény- javaslat megadja az alapot a későbbi előrehaladáshoz. Ezért a magam részéről azt elfoga­dom és elfogadásra javasolom. A legmagasabb magyar állami kitüntetés L. Brezsnyevnek (Folytatás az 1. oldalról.) gas és felelősségteljes főtitkári tisztségét, kora ifjúságától, szovjet kommunista hazafiként, osztozva népe sorsában, erejét nem kímélve, áldozatkészen harcol és dolgozik. Részese volt a szocializmus, a kommu­nizmus alapjait lerakó békés építőmunkának éppúgy, mint annak a hősi helytállásnak, amelyet a szovjet nép tanúsí­tott a második világháború idején a dicső honvédő és fel­szabadító harcokban, felszaba­dítva az európai népek sorát, elhozva a szabadságot a ma­gyar nép számára is. Brezsnyev elvtárs neve és személye a világ közügyek iránt érdeklődő száz- és százmillió emberének tudatában összefor­rott azokkal a nagy eszmékkel, amelyet mindenkor szolgált, s azokkal a történelmi esemé­nyekkel, amelyeknek maga is alakítója volt. Brezsnyev elvtársat köszöntve, először a Szovjetunió Kommu­nista Pártjáról szeretnék szólni, amely halhatatlan alapítójának szellemében, Központi Bizottsá­gának, kollektív vezető testüle­tének irányításával, a néppel összeforrva dolgozik, tisztán őr­zi, magasan tartja és mind előbbre viszi Lenin győzelmes zászlaját. A nagy szovjet nép pártját követve végzi giganti­kus méretű kommunista építő­munkáját, és feltartóztathatat­lanul halad előre történelmi útján. Senki sem vitathatja el a Szovjetunió és Kommunista Pártja felbecsülhetetlen jelentő­ségű szerepét a szocialista vi­lágrendszer, a nemzetközi kom­munista mozgalom helyzetének alakulásában. A Szovjetunió fejlődése, erő­forrásainak gyarapodása, kül­politikája a nemzetközi helyzet alakulásának olyan meghatáro­zó tényezője, amellyel a vilá­gon mindenkinek számolnia kell. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom szülötte, a Szovjetunió világpolitikai ténye­ző, a társadalmi haladásért, a szocializmusért, a népek sza­badságáért, a nemzetek füg­getlenségéért és a békéért küz­dő erők legfőbb támasza és reménysége. Kedves Elvtársak! A világ első szocialista álla­mának csaknem hat évtizedes történetét a soknemzetiségű, hatalmas szovjet haza testvéri népei formálták. A nagy szov­jet nép háborúban és béké­ben tanúsított példás helytál­lása, önfeláldozása, internacio­nalista szelleme nagy szerepet játszott a nemzetközi erőviszo­nyok megváltozásában, abban, hogy a szocializmus világrend- szerré vált. A szovjet nép azért tudta történelme során hazai és nemzetközi feladatait meg­oldani, mert mindenkor híven követte élcsapatát, a Szovjet­unió Kommunista Pártját, an­nak Központi Bizottságát. így, s ezért valósultak meg Lenin eszméi, így öltöttek és öltenek testet a nemzetközi munkás- osztály lánglelkű vezérének ta­nításai. A marxisták—leninisták a tö- meqek szerepének helyes érté­kelése mellett tisztában van­nak a személyiségeknek a tör­ténelemben betöltött fontos szerepével is. Tudjuk, minden­kor szükség van olyan szemé­lyiségekre is, akik a társadal­mi fejlődés törvényeivel és ob­jektív szükségleteivel összhang­ban meg tudják fogalmazni és valósítani a kor, a helyzet kö­vetelményeit. Ezekre az elvek­re, mai valóságunkra, a Leo- nyid lljics Brezsnyev elvtárs ál­tal betöltött szerepre gondolva köszöntőm az ünnepeltet. Kádár János beszédét több­ször szakította félbe a jelen­levő szovjet vezető személyisé­gek tetszésnyilvánítása. A be­széd befejeztével az MSZMP Központi Bizottságának első titkára felolvasta a gyémántok­kal ékesített Zászlórend ado­mányozásáról szóló elnöki ta­nácsi határozat szövegét. Ezt követően Kádár János rátűzte a kitüntetést Leonyid Brezsnyev mellére. Az SZKP KB főtitkárának beszéde a kitüntetés átvételekor Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Zászlórend átvé­tele után rövid beszédet mon­dott: Kedves Kádár elvtársi Kedves Elvtársak! Szívből köszönöm a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának és a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának a nagy megtisztelte­tést. A Magyar Népköztársaság Zászlórendjének átvétele alkal­mából arra a dicső útra gondo­lok, melyet a magyar dolgozók jártak be kipróbált marxista— leninista élcsapatuk vezetésé­vel. A proletár internacionalizmus nemes eszméi által lelkesített szovjet és magyar kommunis­ták megőrizték harci szövetsé­güket —. az októberi forrada­lom és a Magyar Tanácsköz­társaság e felbecsülhetetlen értékű örökségét — viharos ko­runk minden munkás hétköz-' napján és csatáján keresztül. Együttes erővel nem egy nagy­szerű lapot írtak be a forra­dalmi világmozgalom történe­tébe. A fasizmus szétzúzása után, miután Magyarországon győzött a szocialista forrada­lom, ez a szövetség mondhatni új élettel telítődött meg és új minőségi szintet ért el. Mind­két nép létfontosságú ügyévé lett és ma szocialista államaink együttműködésének és barátsá­gának számtalan megnyilvánu­lásában mutatkozik meg. És ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessek arra, milyen nagy szerepe van együttműködésünk fejlődésében azoknak a nagy­szerű elvtársi kapcsolatoknak, melyek köztünk, szovjet vezetők, valamint a magyar vezetők kö­zött, mindenek előtt pedig köz­tünk és ön között alakultak ki Kádár elvtárs, akit kipróbált és bölcs forradalmárként isme­rünk, olyan internacionalistá­nak, aki megérdemelten vívta ki magának a tekintélyt és a bizalmat pártja és népe, vala­mint a külföldi kommunisták részéről. A kitüntetés annak a zászlónak a jelképe a szememben, mely alatt a forradalmi magyar mun­kásosztály harcolt 1919-ben. Annak a lobogónak a jelképe, mely a reakció éveiben hőstet­tekre buzdította az illegalitás­ban dolgozó kommunistákat és más hazafiakat. Végül an­nak a lobogónak a jelképe is, mely ma egy olyan szabad és virágzó ország felett leng, melyben megvalósultak a dol­gozó nép évszázados vágyál­mai. Tiszta szívből kívánok új nagy sikereket a testvéri magyar népnek, a magyar kommunis­ták pártjának és Központi Bi­zottságának a fejlett szocialista társadalom megteremtéséhez országukban. Pártunk nagyra becsüli azt a tényt, hogy- a szocialista és kommunista építés szerteágazó kérdéseiben is, a szilárd béké­ért, a nemzetközi légkör javí­tásáért vívott harcban is együtt menetelünk magyar harcostár­sainkkal és barátainkkal, kéz a kézben haladunk egymás mel­lett a testvéri szocialista orszá­gok baráti és összeforrott csa­patában. Nem kétséges, hogy a szovjet és a magyar kommu­nisták harcos együttműködése, országaink sikeres együttmű­ködése még gazdagabb és szebb gyümölcsöket érlel a jö­vőben. A magam részéről ígérem önöknek, hogy mindent megte­szek, ami csak erőmből telik, hogy elősegítsem e gyümölcsök érlelődését. Mégegyszer köszönöm a ma­gas kitüntetést. Leonyid Brezsnyev szavait is többször szakította félbe taps. A kitüntetés átadása után az SZKP Politikai Bizottsága foga­dást adott Kádár János elvtárs tiszteletére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom