Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-13 / 344. szám

Hétfőtől Hétfőig Ösztönző célkitűzések December 1-én a párt Központi Bizottsága, az el­múlt hét közepén a Megyei Pártbizottság, csütörtökön az országgyűlés napirendjén szerepelt, illetve szerepel az 1976. évi gazdálkodás elszá­molása, az 1977. év felada­tainak megjelölése. A rövide­sen véget érő év munkájá­nak országos és megyei elemzése számtalan tanul­sággal szolgál, -melyeket a soronlévő feladatok megha­tározásánál figyelembe kell venni. Ugyanakkor több olyan körülmény játszott köz­re, melyek következtében nem sikerült maradéktalanul teljesíteni ötéves tervünk első évére előirányzott valameny- nyi célkitűzést. A Megyei Pártbizottság úgy értékelte a megye ez évi gazdasági te­vékenységét, hogy összessé­gében szerény fejlődést, ja­vulást sikerült csak elérni. Annak ellenére, hogy né­hány fontos területen a me­gye gazdaságában jelentős előrehaladást érünk el. El­sősorban az iparszerkezet módosulásában, a dinamiku­san fejlődő iparágak támo­gatásában, az ésszerűbb munkaerőgazdálkodásban, a korszerű termékek gyártása arányainak növelésében. Az 1977. évre előirányzott megyei célkitűzések megva­lósításának feltételei adot­tak. Igaz, hogy feszített mun­kát követelnek, különösen a mezőgazdaság dolgozóitól, annak érdekében, hogy jö­vőre az ötödik ötéves terv előirányzatait időarányosan, maradéktalanul teljesítsük. Sok tényezővel kell számolni, sok körülmény hathat mun­kánk eredményességére. A legfontosabb, mely a Me­gyei Pártbizottság ülésének a vitájában is hangot ka­pott, hogy a célkitűzések realitása, gondos megterve­zése mindenkire ösztönzően kell, hogy hasson. Keresni, kutatni a munka jobb megszervezésének mód­szereit, törekedni a haté­konyság növelésére, felku­tatni a termelés növelését segítő tartalékokat és azo­kat jól hasznosítani, éssze­rűbben gazdálkodni a ren­delkezésünkre álló munka­erővel. Mindezek a gazdasá­gi vezetés színvonalától függ nek nagy mértékben. A párt bizottság annak is nagy je lentőséget tulajdonított, hogy a dolgozók széles kollektí váival meg kell ismertetni, értetni a célkitűzéseket, moz­gósítani, hogy még jobb, színvonalasabb munkával ve­gyék ki részüket a megvaló­sítást célzó közös tevékeny ségből. Különösen az élen­járóktól, a szocialista brigá­dok tagjaitól várható a pél­damutató kezdeményezés. Minden gazdasági év kéz detének jelentős tényezője, hogy a gazdasági egységek mennyire ismerik az előttük álló feladatokat. Most úgy tekinthetünk az ötéves terv második éve elé, hogy fel­mértük mit végeztünk eddig, megtörtént a soronlévő főbb feladatok kijelölése, a gaz­dálkodó szervek kimunkál­hatják időben saját felada taikat, s azokat még a jövő év első heteiben dolgozóik­kal ismertetni tudják. Mind ezek együttvéve alapot ad­hatnak a jó munkára való ösztönzéshez! Mitzki Ervin f udósitóink Jj^erltík — Tudósítóink jelentik — TydósitóUj§ jelentik Komló: Miniszterhelyettes a brigádértekezleten Népgazdaságunk nyers- anyagigényének felét importál­juk, s a cserearányok romlása folytán két és félszerte többet fizetünk érte, mint korábban. Éppen ezért igen fontos a ha­zai nyersanyagok feltárása, ki­termelése, tehát fokozottabb fi­gyelem fordul a bányászat, ezen belül a szénbányászat fe­lé. Mai gondjaink — a szén­bányászok „elöregedése", a megfelelő technikai színvonal — a korábbi koncepció eredői. Ugyanis, amikor annak idején a szénbányászat „sorvasztásán" volt a hangsúly, az ipari hát­tér is elmaradt, s közel tízéves lépéshátrányból kell most fel­zárkóznia. Röviden ezeket mondotta tegnap délelőtt Zobák-bányán dr, Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes, hozzátéve: most a bányászaink türelmét kell kérnünk, s remélhetőleg rövidesen a termelőeszközök is elérik azt a műszaki-technikai színvonalat, amire a mai kor­szerű termelésnek szüksége lenne. Zobák-bánya kultúrtermében vasárnap délelőtt Forray Lá­zár vezette 602-es fejtési szo­cialista brigád tartotta össze­jövetelét. A gyűlésen részt vet­tek az üzem és a komlói társ­üzemek képviselői — brigádve­zetői. Forray Lázár brigádja első­ként teljesítette tervét — no­vember 20 óta minden csille széntöbblet, amit a népgazda­ságnak adnak -, s ezen az összejövetelen számolt be Gungl Ferenc arról, hogy fel­tehetően hétfőn délután, ked­den délelőtt a bányaüzem ösz- szes brigádja elmondhatja ma­gáról ugyanezt. A délelőttön szó esett a bér­Szekszárd; Liszt Ferenc dalostalálkozó Vasárnap, a kettős Liszt­évforduló jegyében rendezték meg Szekszárdon a zeneköltő­ről elnevezett hagyományos Tolna megyei dalostalálkozót és országos minősítő hangver­senyt. Az idei találkozó a Tol­na megyei fiatal óvónők hat­vanegy tagú énekkarának be­mutatkozó és minősítő hang­versenyével kezdődött délelőtt a szekszárdi úttörőházbarv. Ez szép sikert hozott, egyből aranykoszorús fokozatúnak mi­nősítették a reneszánsz, ro­mantikus szerzőket, Bartók és Kodály műveit megszólaltató, Cerse József karnagy által ve­zetett óvónői kórust. Délután négy órától a Babits Mihály megyei Művelődési Központ színháztermében kilenc kórus — köztük a vendégként sze­replő fesztiváldíjas szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus és a tanácsi „Vox pads" vegyes­kar — lépett fel. kérdésekről is: több felszólaló kérte, hogy az alapbéreket emeljék. Szóvá tették, hogy több iparágban ismeretes a délutáni, éjszakai pótlék — például könnyűipar —, s ez megjárna a szénbányászoknak is, Kérték a munkaeszközök ti­pizálását, s a nehéz fizikai munka könnyítését szolgáló kis, illetve nagy gépek beszerzését. A vita során dr. Kapolyi László elmondotta, hogy a Mecsek térségében a szénbányászatot, annak fejlesztését összhangba kell hozni a kohászat fejleszté­sével. Ez biztosítaná azt a jö­vőt, melynek építésében a szo­cialista brigádokra, minden bányászra szükség van. K. F. Mezőfalva: Ki a földvárak gazdája? Napjainkban nem az ellen­ség foglalta el a Mezőfalván található bronzkori gyűrűs­földvárat, hanem a tsz. A se­lyemmajori páskomrét végében magasodó Bolondvárban két­szer juhhodályt, egyszer fáradt- olaj-lerakatot alakítottak ki, most viszont a külső várgyűrű jó részét beszántották a szom­szédos termőföldbe. A Bolondvár néhány éve még úgy nézett ki, mint egy magas zöld kalap széles kari­mával a földre téve, de ez a többezer éves „kalap" azóta tépett, keresztül-kasul szabdalt. Magassága még így is eléri az ötven, szélessége a kétszáz métert. Nem kímélik a gyere­kek, akik tavaszi ibolyázás közben felássák a bedőlt sán­cokat, megbolygatják az elte- metődött várárkokat régi pénz, csontok, kardok után kutatva, de ezt teszik az amatőr, vagyis kontár-régiséggyűjtők is. A „csontvadászok" pedig az or­vostanhallgatóknak egy kopo­nyát 400—500 forintért kínál­nak. A történelmi műemléket pusztító jelenségre nem figyel oda a tanács és a közeli du­naújvárosi múzeum sem. Egyébként az ötvenes években az összes közép-bronzkori föld­várat védetté nyilvánították, de azóta is problémás, hogy kik is gondozzák az egykori vár­szerű magaslati településeket. Legnagyobb hazai előfordu­lásuk épp Fejér megye, ahol két-három évvel ezelőtti idő­ből, vagyis a közép- és késő­bronzkorból hatalmas telepek, telepsorok találhatók, melyek egy része átnyúlik Tolna, Pest megyébe, valamint a Duna— Tisza-közére is. Északkelet— délnyugati irányban húzódnak a hajdani úgynevezett Vatyai kultúra emlékhelyei. Csupán néhány a legnagyobbak közül: Százhalombatta, Regöly, a sár­bogárdi Cifrabolondvár, Pá- kozd, Nagyvenyim, Igar, Ka- jászó, a lovasberényi Mihály- vár. Kör- és ovális alakú belső és külső várgyűrűvel rendelkező létesítmények, kontúrjaikban szinte az eredeti formájukban. Lakták a Vatyai kultúra népein kívül a kelták, a vaskori no­mádok, a rómaiak, az avarok, a szlávok, majd a középkori magyarok. A vár a dunaföldvár—szé­kesfehérvári út mellett áll, az állomás közelében, félkaréjban erdő övezi. Már arra is gon­doltak, hogy tövében autós­csárdát nyitnak, de az ötlet azóta is vegetál: pedig csak egy félkilométeres földutat kellene lebetonozni. Az eset arra is figyelmeztet, hogy valóban égetően sürgős a bronzkori földvárakra vonat­kozó műemléki védettségi tör­vény felülvizsgálása, aminek gondolatával foglalkoznak nemcsak a székesfehérvári István Múzeumban, de a Nem­zeti Múzeumban is. S tán eldől végre, ki a mostani gazdája a régi földváraknak. Mindeneset­re addig is a helyi honis­mereti szakkörök vállalhatná­nak védnökséget. Cs. J. Dombóvár: Kesztyűexport Hét énekkar: a megújult bonyhádi Erkel Ferenc kórus, a Babits Mihály megyei Mű­velődési Központ Liszt Ferenc pedagóguskórusa, továbbá az új decsi pedagógus énekkar, a dombóvári Kapos ifjúmunkás kórus, a mözsi Bartók Béla női kar, valamint a faddi férfikórus és a teveli vegyeskar, — mi­nősítés, illetve magasabb fo­kozat elnyeréséért mutatta be műsorát. A Népművelési Inté­zet és a Kóta neves szakértőiből álló zsűri előtt a bronzkoszorús fokozattól az aranyig és a fesztiváldiploma megszerzéséért vetélkedtek. A minősítésnél fi­gyelembe vették az énekkarok belső zenei nevelő-, valamint népművelő munkáját, a közön­séggel való kapcsolatát és év­közi szerepléseit is. B. L. Autós haramiák a Dunántúlon A Dombóvári Kesztyűgyár évente 350 ezer pár kesztyűt készít. Termékeik hetven százalékát exportálják. Svájctól Svédországig, Angliától Új-Zélandig vásárolják a dombóvári kesztyűket. A gyárat bővítették, a tervidőszak végéig évente 450 ezer pár kesz­tyűt fognak gyártani. Felüljáró Dombóváron Dombóvárt köti össze Pécs- csel a 611-es számú út. Feb­ruárban a „0” kilométerkőnél kezdték el bontani a macska­köveket a Kaposvári Közúti Építő Vállalat dolgozói. Az út egy részén csatornát fektettek a föld alá, leállósóvokat, par­kírozót építettek, s amikor min­dennel elkészültek, aszfalttal burkolták az úttestet. A csak kézi munkát igénylő építkezéssel most jutottak el a templomig, az aszfaltcsík itt megszakadt, s a régi utat csak egy rövid szakaszon öntik majd le. Az Üt- és Vasúttervező Vál­lalat mérnökei ugyanis új nyomvonalat jelöltek ki a vá­ros határáig. Ez a jelenlegi út­tól nyugatra — Kaposvár felé — húzódik, s a mostani vasúti kereszteződéstől mintegy há­romszáz méterre ível majd ót a Dombóvár—Kaposvár közöt­ti vasútvonal felett. Az építkezés előfeltétele már megvan, hiszen a hosszú őszt kihasználva 35 ezer köbméter földet mozgattak meg a nehéz munkagépek, azért hogy sima legyen az aszfalt. A hídhoz mégsem kezdhetnek hozzá, a régi tervek helyett most készülnek az újak, más, korszerűbb gerendákat fektet­nek majd az oszlopokra, s száz vasbetoncölöpöt vernek a föld­be. A út korszerűsítése a városon keresztül nem olcsó munka, a hidat is beleszámítva ez a 2800 méter hosszú szakasz 42 millió forintért készül. Ha majd el­mennek az építők, nemcsak gyorsabb, de biztonságosabb is lesz a közlekedés. Hogy ez mikorra várható? A szerződés 1978 tavaszát jelöli meg ha­táridőként, ám ha az időjá­rás dolgozni hagyja az építő­ket és terv is lesz, lehet, hogy előbb suhannak az autók a si­ma aszfalton, a felüljárón ke­resztül. K. I. Napjaink „haramiái” fölött ítélkezett a Szekszárdi Megyei Bíróság. Az újkori betyárok gépkocsival portyázva, főleg a Dunántúlt fosztogatták. Alkal­manként, kisebb csoportban indultak el, s elemeitek minden értékesíthetőt, amit útközben találtak, vagy betörés útján el­loptak. A terményektől, az élel­miszerektől, szeszes italoktól, a műszaki árucikkekig, autóalkat­részekig mindent — loptak, szőlőhegyi pincét, tsz-páncél- szekrényeket törtek fel. Való­ságos disznókonda és kisebb birkanyáj eltulajdonítása szere­pelt bűnlajstromukon. Ezenkívül feltűnő mennyiségű lőszert és fegyvert halmoztak fel. Zsák­mányukat orgazdáknál értékesí­tették, mígnem leleplezték bűn- cselekményeiket. Huszonhaton kerültek több mint száz rendbeli bűn- cselekmény vádjával a Tolna megyei Bíróság elé. A bíróság az elkövetett bűncselekmé­nyekhez mért, súlyos büntetése­ket szabott ki, főleg a banda vezéreinek számító nagybajomi illetőségű Ho/váfh-testvérekre. Az elsőrendű vádlottat: Horváth Józsefet hét évi fegyhózra, va­lamint teljes vagyonelkobzásra ítélte. Testvérét, Horváth And­rást nyolc évi fegyházzal súj­tották. A gödrei Révész Jenő és a tatabányai Kovács Ferenc négy-négy évi, a mezőcsoko- nyai Sudár Győző három évi szigorított börtönt „kapott." Ti­zenhárom vádlottat jogerősen ítélt el a megyei bíróság, két vádlottat felmentett. A hosz- szabb tartalmú szabadságvesz­tésre ítéltek fellebbeztek. (Ballabás) Zalaegerszeg: Csináld magad a rádiódat! Nagy segítség a választáshoz • ! ; 1 = MiMIJl T7* r» a Mecsek Áruházban a II. emeleten DECEMBER 13-AN ES 15-ÉN 16—17 ÓRÁIG • A BEMUTATOTT RUHÁK AZONNAL MEGVÁSÁROLHATOK m A zalaegerszegi Göcseji ut­cában új- feliratot festettek a Gelka-tábla alá: AMATŐR SZERVIZ- ÉS BARKÁCSMŰ- HELY. A szemmel láthatóan is jól felszerelt szervizben műsze­rész és szerelő fogadja azokat a vállalkozó kedvű barkácsoló­kat, akiknek nincs türelmük va­lamilyen nevetségesen kis hi­bával arra várni, hogy rádióju­kat vagy mosógépüket megja­vítsa a Gelka. A műhelyben adnak csavarhúzót, forrasztópá­kát, műszert, egyszóval mindent, ami egy nem túl bonyolult hi­ba kijavításához szükséges. És természetesen segít a szerelő, figyelmeztet, ha mondjuk az egyik elfáradt ellenállást ha­marosan ki kell cserélni. És mindezt tíz forintért egy órára, ennyi a barkácsműhely hasz­nálati díja. Vajon megérte-e, hogy a Gelka 200 ezer forintos költ­séggel létrehozta az amatőr szervizt? Bizonyosan. Hiszen aki hajlamos a barkácsolásra, ed­dig anyag-, szerszám- vagy kel­lő szaktudás híján kénytelen volt meghibásodott készülékét a legapróbb hibával is a „hi­vatalos Gelká"-hoz vinni, ez viszont tetemesen megnövelte a Gelka munkáját. De megéri a barkácsolóknak is, hiszen ki­élhetik mániájukat, még felsze­relést is kapnak hozzá. K. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom